Költemény

 1 52 |       föld ünnepelése közt. ~Oh ti, lengedező híves Etéziák,~
 2 56 |    egyszer, s reád visszanézek.~Ti kékellő halmok! gyönyörű
 3 56 |        Vegyétek bús könnyemet. ~Ti láttátok az én bölcsőmnek
 4 56 |           Szülém forró kebelén;~Ti láttátok a víg gyermek játékait,~
 5 56 |    érzéssel nézek vissza rátok,~Ti szelíd szerelmek s vidám
 6 74 |          közelítenek~A fáklyák. Ti kemény istenek! - el vagyunk~
 7 75 |      szedeget nimbuszitok közé.~Ti két Tyndaridák lettetek
 8 76 |     repülő szárnyaival ragad:~A ti érdemetek s mívetek élni
 9 83 |               Üljön epedve. ~Oh ti, elrejtett kalyibák lakói,~
10 108|   Pindari láng-ajak ömledezze; ~Ti, oh szelídebb égiek! akiket~
11 108| béavatott szent palotáiba,~     Ti, éltető Ceres s dicsőebb~          
12 108|     bennetek él s tenyész,~     Ti adtok annak testi-lelki~          
13 108|     leánya! Delphi nagy istene!~Ti munkátok azon titkos örök
14 109| tükreidet biborozza Phoebus! ~S ti, csendes ernyők pásztori!