Költemény

 1 29 |         csalódás~     A halandó ember élete!~Rövid öröm, hosszú
 2 87 |         Te szólj, légy oly nagy ember, mint dallos!~Neked sajátod
 3 92 |         ha álom: nyugalmat ád. ~Ember voltam, csak gyarlóság~     
 4 93 | törvényt, s lelkesedése határt.~Ember az, aki magyar tánchoz jól
 5 103|       utálja hát szövétnekét~Az ember, és mért nem terjeszti fényét~
 6 104| megúnjuk, mert mindent megún~Az ember, s édes a változtatás,~Szemünk
 7 104|      tárgyi mindezek.~Szivemnek ember és rokon kebel kell,~Kivel
 8 104| tűkröztetheti. ~     Van itt is ember, mondd, de millyen ember?~
 9 104|        ember, mondd, de millyen ember?~Inség, gonoszság néz ki
10 105|      öklözést kap?~Nem, mert az ember nem véthet, ha józan,~Minden
11 105|       akárkivel. ~     Elég. Az ember ahány, annyiféle,~S változhatatlan
12 106|         nagy hézag ez!~A makkos ember és mi, nagy különbség!~A
13 106|   elmult a szilaj szabadság,~Az ember önként hordja most nyügét,~
14 108|       ösztöninkkel. ~Munkált az ember, s tárgyaihoz jutott:~Bátorságba'