Költemény

 1 1  |      Babilon, leromlott. ~Volt oly idő már, mellybe' nemes
 2 14 |        én magamnak,~S mint te, oly forrón szeretem hazámat,~
 3 15 |        A heves ifjút! ~Bár nem oly gazdag mezeim határa,~Mint
 4 29 | rázhatja. ~Oh, de mitől válunk oly nehezen?~     Mi tündér
 5 42 |        Sem piperéit,~Ah, mégis oly szépen szedi~     Könnyű
 6 52 |    kert mennyei lombjai.~Nincs oly illat egész Tempe virányain,~          
 7 79 |      nem lelt a Minden méhében~Oly magvat, melly hozzád méltó
 8 79 |     cakó ismét fiút hozott,~Ki oly hasonló hozzám, mint magam;~
 9 82 |       e mód. Mert ámbár voltak oly~Múzsák, kik a kedveskedést
10 87 |    nagy díszem!~Te szólj, légy oly nagy ember, mint dallos!~
11 102| lábakon?~S kivánhatunk-e tőlök oly csudát,~Hogy céljainknak
12 123|       a mi balga hitünk, midőn~Oly körmökre bizánk a haza zálogit,~