Költemény
1 1 | méreg, lassu halál emészt,~S mint egy kevély bikk, mellyet
2 1 | Karthago hatalma,~ Mint az erős Babilon, leromlott. ~
3 2 | Mindent ront s megemészt, mint heves Afrika~ Búsult
4 4 | félénk leányka?~Mit félsz te, mint a kegyetlen~ Vadtól
5 4 | zengő csermelye,~A víg madár mint zeng s trilláz,~ S mint
6 4 | mint zeng s trilláz,~ S mint nyög a filemile! ~Majd ha
7 7 | tündér lábait,~S nem tudja, mint csókolgatják~ Hív könnyeim
8 7 | Mutasd meg égő szívemet,~ Mint vergődik vérében. ~Mutasd
9 7 | vergődik vérében. ~Mutasd neki, mint hervadok,~ Szemem miként
10 7 | hogy érte ellankadok,~ Mint egy gyenge virágszál. ~Mondd:
11 8 | nevetsz. ~Szebb vagy te, mint a szép Hébe~ A Dörgő
12 8 | Dörgő lángölében,~Szebb, mint a szép Erycene~ A kellem
13 8 | mikor pihegő kebled,~ Mint egy galamb, epedez,~S lankadó
14 8 | te, mikor csintalan,~ Mint könnyű Zephyr, játszol,~
15 9 | zöld pályádon. ~Olyan vagy, mint egy szűz rózsa,~ Mely
16 9 | lágy szellőkkel játszott. ~Mint egy Zephyr, mely virágos~
17 10 | Melly úgy buzog keblében,~Mint a kies Arethusa~ A hold
18 13 | vegyes illatok közt,~Ámde nem mint egy üresen csapongó~
19 13 | és nektárt szedegetsz te, mint méh,~Minden elrejtett violán
20 14 | jóltévő kezeit kinyújtván,~Mint egy istenség, valamerre
21 14 | Véled az égre. ~Mint te, olly gazdag vagyok én
22 14 | gazdag vagyok én magamnak,~S mint te, oly forrón szeretem
23 15 | oly gazdag mezeim határa,~Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,~
24 16 | idő hirtelen elrepül,~ Mint a nyíl s zuhogó patak. ~[
25 17 | így marad a világ.~Forr, mint az ádáz tengerek, amidőn~
26 17 | örök romolás s teremtés. ~Mint a setét völgy csermelye,
27 18 | világ lármás vigadóhelyéről,~Mint az elfáradt utazó, pihegve~
28 19 | ég!~Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte,~Melyeken
29 20 | virányain,~Hol minden mosolyog, mint az aranyvilág,~Hol dús búzakalász
30 23 | között,~ Ki úgy ragyogsz, mint Pharus égő~ Lángja
31 23 | idézett. ~A bölcs s vitéz kar, mint az idős halál,~Mindenhatóság
32 23 | oh Buda!~Felségessebben, mint mikor a dicső~ Király
33 23 | Hunyadink kezein virágzál? ~Mint hajdan a nagy Delius oszlopit,~
34 24 | nem árt;~A nagyság álképét mint bábot elveted,~ S nem
35 25 | hasztalan epedek,~ Mint egy bús filemile;~Tied,
36 25 | tőled elszakadok,~ S mint ez árva nefelejcs,~Érted,
37 29 | Rettenetes vázkép a halál,~Mint a félénk, kába gyermekeknek~
38 29 | szívünk édesebben,~ Mint tehozzád, szent gerjedelem?~
39 29 | lelkünk' teljesebben,~ Mint te, édes, boldog Szerelem? ~
40 31 | napnak derülő sugára~ Mint ébreszti a természetet,~
41 31 | ébreszti a természetet,~Mint önt új bájt a virág fodrára,~
42 31 | a virág fodrára,~ S mint zendíti a zöld ligetet. ~
43 31 | néki a szomorú éjjel,~ Mint az egek dicső pompája. ~
44 33 | Fáklyád mennyei lángjai~Mint Pharus lobogó oszlopi, fénylenek.~
45 34 | elmét szeliden oktatod,~ Mint fellengjen az égen.~Nagy
46 36 | acélzávárát a fene hadnak,~Mint hajdan Marathon nagy bajnoki
47 37 | nélkül; de ki honja híve,~Mint Görög, mindent mosolyogva
48 38 | huraimra csalni;~Ott taníts: mint kell az idővel élni,~
49 39 | Szívem alig vár;~Repdez, mint Noé galambja,~De enyhelyét
50 42 | nemes,~ De deli és szép,~Mint egy Gratia, kellemes.~
51 44 | Eltünsz, lelkem bálványa! ~Mint egy kacér leánykának,~
52 45 | ily mulandó?~S Nelli is, mint minden lyányka,~ Csak
53 47 | Vígan lebegsz körültem,~Mint a Zephyr tavaszkor~A rózsaillatokkal.~
54 47 | tekintetidben~Vidám öröm sugárzik.~Mint a nap égi lángja~A bús homályt
55 48 | Édes Chloém! szeretlek,~Mint méhek a virágot~S mint a
56 48 | Mint méhek a virágot~S mint a folyót az őzek! ~[1800-
57 50 | szép,~ S mint mi, mulandó! ~[1800-1804
58 51 | CENCIMHEZ~Cencim, repül az élet,~Mint egy sebes sohajtás.~Tűnik
59 51 | Tűnik tavassza s hervad,~Mint gyenge rózsabimbó.~Amely
60 51 | Még most mi is virágzunk,~Mint a libáni Tempék,~Szívünk
61 52 | Chloét andalodó szemem!~Ah, mint lenge felém, s mint mosolyodt
62 52 | Ah, mint lenge felém, s mint mosolyodt reám!~Mint a latmusi
63 52 | s mint mosolyodt reám!~Mint a latmusi szép szenderedő
64 52 | ambroziát hinte lehellete,~Mint a hesperi kert mennyei lombjai.~
65 52 | Callirhoë, partidon. ~Szép, mint a ragyogó nap s feselő virág:~
66 52 | nap s feselő virág:~Szép, mint a fiatal Cypria, amidőn~
67 53 | CHLOE~ Mint egy árva madár, Chloe,~Mellyet
68 54 | zárlak kebelembe: eltűnsz,~S mint az álomkép, örömim, reményim,~
69 56 | a mély tengereket,~ Mint Magellán gályái. ~Oh, gyakran
70 57 | rettenetes veszély~ Zúg, mint dagadt felhők morajja~
71 57 | kénye, Napóleon,~ S mint Júpiter mindent lerontó~
72 57 | számtalanszor:~ Ámde te, mint az egekbe ötlő ~Kriván,
73 58 | FELKÖLT NEMESSÉGHEZ~1805 ~Mint majd midőn lángszárnyakon
74 58 | ezután is érted. ~Nézd, mint buzognak szép deli ifjaid:~
75 58 | birodalmad ingott. ~S ím, mint midőn bús Aeolus éktelen~
76 58 | Megtörte, földhöz verte, mint egy~ Bellerophon,
77 59 | AZ IFJÚSÁG~Mint az aranykornak boldog századja
78 59 | violák közt tévedez és foly,~Mint a csergedező Arethusa s
79 59 | bujdossa világi futását,~Mint az alélt utazó az oroszlán
80 59 | reszketi szívedet által,~Mint mikor a boldog fiatalság
81 60 | BARÁTNÉMHOZ~Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,~ S távolléted
82 61 | minden az ég alatt,~ Mint a kis nefelejcs, enyész. ~
83 63 | felséges geniussza eltűnt,~Mint egy őr Cato feded a világot,~
84 67 | őrizék.~A pajkos Szerelem mint kacagott ezen!~ Mert
85 67 | fenevad. Fojtva erősödik,~ Mint a puskapor és harag. ~[1804-
86 68 | küszöbén s durva darócain,~ Mint a dáma kigyöngyözött~Keblén
87 69 | Repdezett szívem kies édenében:~Mint ama boldog ligetek lakója,~
88 69 | túl magasan csapongott,~S mint az aetherben lakozó rideg
89 71 | öszveszövött veled!~ Mint egy számkivetett sohajt~
90 73 | sejt:~ Léted világít, mint az égő~ Nap, de
91 74 | hervada ott élete hajnalán,~Mint egy gyenge virág a havasok
92 74 | maradott Lóri sokáig itt,~S mint egy álmodozó csendesen elmerült.~
93 74 | szomorún béapadott szemen,~Mint szenvedt nyomorult életem
94 74 | itt lassu melódiát~Éjjel, mint valamely gyenge furulyaszó~
95 75 | félisteneket zengeni nem meri.~Mint kis méhe csak itt, a vizerek
96 77 | AJÁNLÁS~Mint a világnak hajdani díszei,~
97 77 | szűzei kedvese,~S nagy, mint hazádnak legnemesebb fia!~
98 78 | szemében. ~Hadd lássam, mint éli Plátónk szebb világát~
99 78 | Áon mirtushalmain,~Mint öleli kedves Eugeniáját~
100 78 | öleli kedves Eugeniáját~ Mint csügg hölgye csókjain;~Mint
101 78 | Mint csügg hölgye csókjain;~Mint él Antónia szép házi körében;~
102 78 | Antónia szép házi körében;~Mint búcsuzik, mint megy Kázmér
103 78 | körében;~Mint búcsuzik, mint megy Kázmér ernyejébe~
104 78 | Schiller s Goethe karjain;~S mint repül majd vissza édes feleihez,~
105 79 | Ki oly hasonló hozzám, mint magam;~Zömök, szelíd, barna
106 79 | mihelyt megtellik, néma, mint a hal.~Miért nem adhatom
107 81 | alakokkal. ~Úgy folyjon életed, mint híved éneke,~ Édes symphoniákkal;~
108 82 | és a szűz Szemérem;~Kik mint az égnek hív küldöttjei,~
109 82 | gonoszság titkos céljait,~Mint őrálló bírák, meggátolák;~
110 83 | szegénynek;~S asztalánál, mint az öreg Philémon,~
111 84 | Capitolium~Hellas szűzeinek, mint mikor a világ~Hódítói előtt
112 84 | marad?~Hagyján! aki ugy élt, mint te, s ugy énekelt,~Nem kér
113 84 | Nem halt meg, ki ugy élt, mint te, nagy Orczy, nem!~Általküzdi
114 84 | Általküzdi setét Aeacus öbleit;~Mint Alcides, erős fegyveri közt
115 86 | körülnéz a sybaríta kény.~ Mint egy aranyborjút, imádják~
116 86 | villáma mérgét,~ Mint valamely buta zajt, elosztja. ~[
117 87 | midőn Kazinczy~Úgy szól, mint egy bölcsnek kell szólni
118 87 | plántáld szívünkbe.~Majd, mint egy Sokrates, nyájas bölcsességgel,~
119 87 | bolondság álképét levond,~S mint hajdan Rómának vigyázó Censora,~
120 87 | De illy csekély népben, mint a magyar,~Nemcsak betegség
121 87 | emelheti?~Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:~Csak úgy
122 87 | megúnták~Más népek is, szintúgy mint a magyar,~De azt azok más
123 87 | nyelvét és nemzetét~Ugy, mint azok, kiket rabul majmol?~
124 87 | agytól, melyben nincs egyéb,~Mint kártya, bor, pagát, szeles
125 87 | Minervánk védjeit csókolja,~Mint ellenkeznek ezzel mindenben;~
126 87 | ellenkeznek ezzel mindenben;~Mint terjesztnek fényes pályájokon~
127 87 | erkölcs törvénye~Nem más, mint önjavok feltétele;~Tudják,
128 87 | egyszer szelíd~Szózatját, mint a haldokló hattyú,~Áon forrási
129 87 | szólj, légy oly nagy ember, mint dallos!~Neked sajátod a
130 88 | Múzsát veszi útitársúl,~Mint te, szép vándor, kies annak
131 90 | jelentél meg te hazád egén,~Mint egy szökőfény, mely mosolyog
132 90 | mosolyog s kivész,~ Mint egy szivárvány, tarka párák~
133 90 | Kölcsönözött ragyogásaikkal: ~Te, mint az orkán s mint az olympi
134 90 | ragyogásaikkal: ~Te, mint az orkán s mint az olympi láng,~Megráztad
135 90 | dagályát. ~A jók csudáltak, mint az Egész javát~Titkon segítő
136 90 | alá szegi a Chimaerát. ~Mint hajdan a szép Aethra jeles
137 92 | Pásztorai közé kene. ~Ah, de mint az aranyvilág,~ A rózsakor
138 92 | chaoszában elmerít,~ Mint egy cseppet az óceán,~
139 92 | cseppet az óceán,~ Mint egy sóhajtást az orkán. ~
140 92 | Bátran megyek elébe,~Mint egy elfáradt utazó~
141 93 | TÁNCOK~Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel~
142 96 | BÁRÓ PRÓNAY SÁNDORHOZ~Mint a szerencsés harcos Olympián,~
143 99 | BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS KÉPE~Mint az egekbe merült Aetnának
144 100| tyrann bíborit elveted,~Mint a koldus utált élete terheit,~
145 100| szív vala, mely ömlede, mint enyim;~Minden porszem ugy
146 100| örült,~ Mint e gerjedező kebel! ~Minden
147 100| hangyabolyi míveidet, világ!~Mint szórja s temeti a nagy Örök
148 100| keze,~Látom, hangyasereg! mint tusakodsz s tolongsz~
149 102| az csak úgy tekintetik,~Mint ösztöninknek szenvedő edénye~
150 102| S rendeltetésök szebb, mint a miénk!~De mint mehetnek
151 102| szebb, mint a miénk!~De mint mehetnek nagy pályájokon~
152 102| kifejti lelkünk díszeit,~Mint éltető nap a virágkebelt. ~
153 102| nyitsz szép sugalmaiknak,~S mint a kalitka zárát elhagyó~
154 102| Minerva pályád zajjain,~Mint Áriont a tenger istenei,~
155 103| dicsőt,~Az egyes embert, mint a milliókat,~Ez áldja s
156 103| áldva éltet,~S az éj csudái mint süvöltnek arra!~S hány népek
157 103| vakító papjának ganéját~Mint szent ereklyét tisztelvén,
158 103| láncába csatol,~Előre látom: mint terjesztitek~Hazánkban Delphi
159 103| törvényeit;~Előre látom: mint leheltek éltet~A sziklamellbe
160 103| sziklamellbe és a holt agyagba,~S mint jámborodnak a vadállatok~
161 103| vadállatok~Előttetek, s mint omladoz rakásra~Az ész s
162 103| zordon inség óriási tornya,~S mint hullanak le durva láncai. ~
163 104| bálban s csörtetés között,~Mint a magányos rejtek árnyain. ~
164 104| alunni~Lehet mezőn is; oh, de mint örüljek~Fákkal, füvekkel,
165 104| lelke tárgyát lelheti,~Mint hol magába zárva él magának,~
166 104| álma tündérképét kergeti,~Mint egy vadonban bujdosó fakír. ~
167 104| ne kérj az égtől többet, mint adott.~Van annyi, mennyi
168 105| s megmosolygni szoktam,~Mint csürhe gyermek kámpolásait,~
169 105| fényből vastag éjszaka,~Mint a valódi bölcsből rút gonosz. ~
170 105| hogy szintugy lelkeink,~Mint arcainknak számtalan vonási~
171 105| pénzt, s hasznát nem veszi,~Mint a perúi rab, mindég aranyt
172 105| csinál,~Majd tücsköt, s azzal mint naggyal dicsekszik.~Van,
173 105| naggyal dicsekszik.~Van, aki mint egy szemtelen kofa,~Rohadt
174 106| ők a könyveket~Elégeték mint ördögségeket:~S hogy most
175 106| mérgét,~Mi szülte azt más, mint könyvek s tudósok?~Égetni
176 107| kezed:~S láttasd világgal, mint már láttatád.~Kevés virággal
177 107| mosolygó gyenge szűzei,~Mint a szerelmek édes istenei.~
178 108| felébredt a lekötött erő,~S mint új lény, leveté állati nyűgeit,~
179 108| Napisten! ~Lerakja s áldoz, s mint mikor a Bakonyt~Messzünnen
180 109| jussaitoknak őre; ~S ki, mint dicső nap fergetegink után,~
181 109| Festetics, és pazarlj!~Mútasd: mint szereti a magyar a királyt;~
182 110| Filepnek rémítő flottáit,~Mint a világrázó Gallia dandárit~
183 110| Te zivatarid közt nőttél, mint Nagyanyád,~Mert égi nimbusszal
184 110| Te zivatarid közt nőttél, mint Tréziánk,~Mert védangyalod
185 110| Mert védangyalod volt, mint most Karolinánk:~
186 111| pólyámban, faggat örökre,~Mint minden jámbor költőket s
187 111| immár mérge nem árthat:~Mint egy vad karaib bajnok harsogja
188 111| örök hideg így, de nyugodt, mint néma koporsóm,~Melybe se
189 112| zugolódnunk ellene nem kell,~Sőt mint a karaib bajnok harsogja
190 112| víg lantod táncra ragadja,~Mint Orpheus hajdan vadakat,
191 113| és Nagy vagy, deli ifjú, mint ki Athéne~Díszei közt paizsán
192 113| viselé a mennyköves Ámort,~S mint ama nagy rokonod, ki javunkért
193 113| tündér palotája előtted,~Mint szent templom lőn kalibám,
194 114| árnyad előmbe tünik.~Látlak, mint öleléd kegyes arccal, nyájas
195 114| nyílt kapuidba hoza;~Látlak, mint fogadád, szent csókkal megkoronázva~
196 114| Múzsa gyermeki áldozatit.~Mint Görögországnak nagy démona
197 114| reánk, s életet önte belénk.~Mint egy hősi Pelops, oltárt,
198 114| szép gondolat eltűnt;~ Mint ama gyenge virág, napja
199 114| valaha baglyok üvöltnek alá,~Mint a büszke Csobánc szomorú
200 116| balzsamot áldva öntél. ~Mint aki a szent Léthe vizébe
201 117| A POÉTA~Mint majd ha lelkünk Léthe vizébe
202 120| Hány csecse bokrétát tűz, s mint üti félre kalapját!~Tarka
203 124| tűz égi útjait,~És íme, mint egy elbájolt lovag,~Andalgva
204 124| sorában.~És íme, már most mint dicső vezér,~Előtted állok,
205 125| Tündér álomképeim. ~Óh, mint sírtam, barátnéim,~
206 125| A szerelem könnyeit!~Mint ittátok, virágaim,~
207 125| Aki szabad s víg, mint én. ~Szabad pedig ki-ki
208 127| hamvain égre sohajtva. ~Mint mikor a vasból ordítva kiront
209 133| poétád éneke leng feléd,~Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait~
210 133| köveket sodorván; ~Csak mint az alkony enyhületén kalász-~
211 133| tükörben nyílt nekem a világ.~S mint egy Pygmalion szobra, ölem
212 133| kebelem sugalmát. ~Mellembe, mint egy Ilion éneke~Zengett
213 133| fiát!~Eurus szűlte pején mint viva, nyerve díjt;~ [
214 133| viva, nyerve díjt;~ [Mint áldozá fel ezreit, hogy~
215 135| EMLÉKKÖNYVBE~Szeretet, Barátság, mint minden, mulandó,~De emlékezete,
216 136| változatok műhelye a világ,~ Mint a poézis bájalakja:~
217 136| jelcime lett a szép,~Hogy mint a szerelem játszi gyönyör
218 136| lakóit. - ~Most a halandó, mint ama büszke lyány,~Villámfénybe
219 136| ének zúg felette,~ Mint mikor Afrika sámielje ~A
220 136| szép kebelén viruljon, ~Mint a mosolygó Hellenisé, midőn~
|