Költemény
1 3 | ragyogtat. ~Minden nagy és szép, mellyet az ó világ~
2 3 | szép, mellyet az ó világ~És e jelenkor mívei közt csudálsz:~
3 3 | S hirdeti napkelet és enyészet. ~Hát nemzetednek
4 9 | Violákon tévedez. ~Gyönyörűség és vidámság~ Folyja körül
5 9 | hullámain. ~Óh, ezer örvény és hinár~ Fogja pályád
6 13 | Lepke tavasszal. ~Mézet és nektárt szedegetsz te, mint
7 13 | Aetheri hang foly. ~Szívet és elmét magasít Camoenád.~
8 17 | haboknak zúgva rohannak, és~A képtelen harc itt hegyeket
9 18 | laurus-koszorúja minden~Bölcsnek és minden magasabb daloknak,~
10 19 | Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog.~Itt
11 19 | kosarit mosolyogva üríti;~És valamint boldog Helvetia
12 19 | itt is szabad a magyar és víg;~A gazdag palotát itt
13 20 | Jöjjetek, ó szelíd~Áon szűzei, és verjetek itt lakást!~Nézzétek,
14 20 | sorhegy ölelgeti~A tér telkeit és a vizenyős lapályt;~Itt
15 20 | Bércforrást, susogó völgyeket és homályt.~Gyakran múlatoz
16 21 | őrizik,~Kik mindannyi atyák és kegyes istenek,~S kiknek
17 21 | elbámulna reád a Zenith és Nadir. ~[1799-1804 között]~
18 23 | NAGY LAJOS ÉS HUNYADI MÁTYÁS~Ki vagy te,
19 24 | Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak:~ Meg nem rémít
20 28 | Bús éjszakák borongnak,~És a borzasztó tájékon~
21 29 | A HALÁL~A gonosznak és gyáva szíveknek~ Rettenetes
22 29 | testi láncait~ Hordozza és le nem rázhatja. ~Oh, de
23 36 | kihozza erős Achillest és Agamemnont~A feledékeny
24 38 | Ám te élsz most is! neved és Camoenád~A dicsőségnek tetején
25 38 | Hogy tehozzád felvigyen, és tevéled~Tíburod csendes
26 42 | nem nemes,~ De deli és szép,~Mint egy Gratia, kellemes.~
27 46 | Gallyról gallyra vigan repes~És üdvezli az ég reggeli lángjait.~
28 46 | kitépdeli~Hímzett szárnyait, és nyögve fut énvelem. ~[1800-
29 47 | lehajtom elholt~Orcámat, és szorongó~Keblem döbög, szemem
30 48 | FŐ ÉS SZÍV~Mit? s hát azért epesszem~
31 54 | fordulsz!~Légyen áldásom veled és vezérljen!~Légyen a Végzés
32 58 | Birónak cherubi angyala,~ És kürtje harsány hangja a
33 58 | állni tudó, kemény~Horvátok és vad rácok erős hada~
34 59 | ösvényed violák közt tévedez és foly,~Mint a csergedező
35 60 | cselédimet nyugodni eresztem,~És csak alig hallom a vígság
36 61 | között~Nem búg gerlice, és a füzes ernyein~A csermely
37 63 | mohától:~A koporsóból kitör és eget kér,~Érdemét a jók,
38 64 | szent menedék minden igaznak és~ A bűnnek
39 66 | karodat Lycurgus~Veszte és Pentheus letörött királyi~
40 66 | Ámde, kit Cypris kegyel és Camoena~Lelkesít, nem kér
41 67 | bezárt Danaét érctorony és acél-~Závárok s iszonyú
42 67 | erősödik,~ Mint a puskapor és harag. ~[1804-1808 között]~
43 69 | kilátás,~Mennyi andalgó öröm és reménység~Rengetett, édes
44 69 | Trónusa mocskát; ~Látja, és keblét szomorún bezárja.~
45 73 | Téged dicsőit a Zenith és Nadír.~A szélveszek bús
46 74 | Bujdostam hegyeken, völgyeken és habon,~Míg felleltelek,
47 74 | oda, hol senki nem ismer, és~Egy csendes kalyibánk, egy
48 74 | gerlicepár jött ki porokból, és~E csendes ligetek sátoriban
49 76 | nemes lelkeket érdekel,~És néktek, szeretett nemzetem
50 80 | Tokaj~A Bodrogra könyöklik, és~ Eos lángjaival keble
51 81 | Hórák fürtjein~ Nyílnak és elhervadnak,~Nem a deli
52 82 | embereknél:~A szent Igazság és a szűz Szemérem;~Kik mint
53 82 | vezették.~Örök békesség és arany szabadság,~Víg ártatlanság
54 82 | fortély, erőszak ellen erő,~És fegyver ellen fegyver volt
55 82 | Japet fia;~S most a Szemérem és a szent Igazság,~Kiket nekik
56 82 | szövétnekével~A földre szállni és az embereknek~A tudományok
57 82 | hogy dobzódások veszély,~És a pusztítás ádáz balgatagság;~
58 83 | A JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER~Más az Atrídák
59 83 | templom, maga áldozópap,~És az áldásnak poharát kezében~
60 84 | egünk fellegeit higítsd,~És napját az idő lelke szerint
61 84 | Önnérzése dicső Pantheon annak és~A jók szíve alatt fennmaradand
62 85 | mohait biborral~Fested, és a bús ravatalba fényes~
63 85 | nyeri szíve bérét.~Hector és Alcíd dalod égi szárnyán~
64 85 | föntzengő koszorúsa, Pindár~És az ömlő lant fejedelme,
65 86 | tengerébe,~ S híröket és nevöket kitörli. ~A kincs
66 87 | kiket csak esmerünk~Most és a múlt kor történeteiben,~
67 87 | fogytak. ~ A fényüzés és a bujálkodás~A nagy polgártestben
68 87 | amazt kereskedés~Gazdaggá és hatalmassá teszi:~De nékünk
69 87 | emberkét:~Ha ugy ohajt franc és anglus lenni,~Miért nem
70 87 | Miért nem becsűli ő nyelvét és nemzetét~Ugy, mint azok,
71 87 | midőn ezt nem teszi,~Mit és ki ellen vét? - Nem tudja,
72 87 | pumit, szajkót tanítani,~És nem tud lopni, sem pillét
73 87 | világához,~Ha a tudományok és isméretek~Tárából gazdag
74 87 | nyelvünket~Híven kegyelnék és buzgón ápolnák,~Hogy sírja
75 87 | is~E földön minden nagyra és bölcsre,~Szólj! és ne csüggedj
76 87 | nagyra és bölcsre,~Szólj! és ne csüggedj a jók pályáján!~
77 88 | TÖRÖK SOPHIEHEZ~midőn Goethe és Schiller munkáival ment
78 88 | Geniussza lengjen~Véled és fáklyás keze fedje pályád;~
79 90 | Rettenetes vala és imádott. ~Ritkán talál itt
80 93 | majd oda nyújt:~Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas,~
81 94 | Rhodopén parancsolt~Kőnek és vadnak s Rhadamanth kezének:~
82 94 | Énekeld Charist velem és Diónét!~Ahol e kettő mosolyogva
83 95 | nép felemelt lelke csudáit és~ A törvény diadalmait. ~
84 95 | helyhezet alkotá~A nagy népeket és nagy birodalmakat:~Minden
85 95 | durva getát a Tiberishez, és~A hét hegy lakosit Bosporus
86 95 | megcsillapodott a zaj előtted, és~Szendergő suhogás váltja
87 96 | bajnok ragyogó szobrait és halált,~ Miolta tőled
88 96 | Tőled, ki a jót tiszteled és nemest,~S általhatsz az
89 96 | pályánk tárgyait ismered,~És nagyfényü atyád s híres
90 100| szemem vetem,~A nagy Persepol és Palmyra képe int;~Látom
91 100| Sírod partjain és porán. ~Jertek, bámulatos
92 100| Jertek, bámulatos bajnokok és nagyok!~S tí, kik nem meritek
93 100| meritek nézni az elmulást,~És tí porba nyögők, jertek
94 101| fájdalom hevén;~Csak könnyek és csak bús nyögések adnak~
95 101| oda!~Mi haszna sírsz hát, és miért siratjuk~Azt, aki
96 101| nemsokára;~De már követjük és útban vagyunk!~Nem vesztjük
97 102| Azok, kik embert szülnek és nevelnek;~Kik életünknek
98 102| céljainknak megfeleljenek,~És lelkeinkkel öszvezengjenek,~
99 102| magok.~Kettősen érzed a jót és gonoszt,~S a sorsnak ádáz
100 102| Indúlatinknak pusztító dühét~És a szerencse játékit nevetni,~
101 103| Ez alkot minden szépet és dicsőt,~Az egyes embert,
102 103| hát szövétnekét~Az ember, és mért nem terjeszti fényét~
103 103| vakabbá tették a vakot,~És a lenyügzött józan értelem~
104 103| baromság aklában hevernek,~És semmi isten nem tekint ügyökre! ~
105 103| keblén ácsorgó szopóba,~És csontjainkból trónust rak
106 103| minden népeket~Megjózanít és öszveegyesít,~S kiirt közűlünk
107 103| leheltek éltet~A sziklamellbe és a holt agyagba,~S mint jámborodnak
108 103| nem jövök:~S ha gerlicéim és virágaim~Kedvelni hajlandók
109 104| nevetnek szőlőm fürtjei,~És kazlaimnak árnya hívesebb. ~
110 104| Dunának tündér kertjeit~És a habokkal küzdő szép hidat,~
111 104| Palinkhoz, Pécel dallosához~És mindazokhoz, kik barátaink,~
112 104| történeteit~Száguldjuk által, és mustrára intjük~A föld királyit
113 104| Vizsgáljuk e nagy Minden titkait,~És a világok systemáit oldjuk;~
114 104| Mi kell tehát több? Élni és örülni~S használni célunk,
115 104| Nyugodni, enni, inni és alunni~Lehet mezőn is; oh,
116 104| mindezek.~Szivemnek ember és rokon kebel kell,~Kivel
117 104| Werbőczi hajló nyelvén, és merészen~A szent igazság
118 104| nyájas élet hinti kellemeit,~És szíve, lelke tárgyát lelheti,~
119 104| magányos élet~S örök komolyság és elmélkedés,~Hanem barátság
120 104| elmélkedés,~Hanem barátság és társalkodás.~S nem a világi
121 104| tudni~A bölcseségnek titka és jele. ~ Maradj s perelj
122 104| Ha van mit ennünk, innunk és szeretnünk,~Ha józan elménk,
123 104| fülmilével,~S veled csevegni és nevetni fog. ~[1815]~
124 105| Előbb lehetne a lángból víz és jég~S az égi fényből vastag
125 105| Miért utálnánk hát ezt és amazt,~Hogy teste-lelke
126 105| van.~Nézd, a tövis szúr, és csip a csalán,~S a gyenge
127 105| pusztít, öl, rabol,~Az átok és jaj himnusz vad fülének,~
128 105| készűl,~S ahhoz Kazinczy és Virág nem ért.~Van, aki
129 105| gúnyokkal megtámadni kész,~És a becsűlet úgy hozván magával,~
130 105| tisztaságát~A józanabb rész érti és becsűli;~A részegekre nem
131 105| kik bár nem adnak kincset és hatalmat,~De megtanítnak
132 105| paeánt riadnak Erdély bércei,~És én utánok zengetem dalom. ~[
133 106| fő okát:~Hogy ottan ími és olvasni szoktak;~S ez okra
134 106| Égetni mindazt, aki gondol és lát! ~ Oh, vandaloknak
135 106| a szeraillok öldöklései~És Ázsiának végtelen zavarja,~
136 106| leend,~Ha a búzában konkoly és vadóc van,~Ha nyájainkat
137 106| Bölcsen! Dicsően! Ínach és Numa,~Ninus, Zoroaster így
138 106| hézag ez!~A makkos ember és mi, nagy különbség!~A makkal
139 108| föld~ Rettegi, és te, ha azt lerontja; ~Te
140 108| sceptrumokat leránt,~ Ha Newton és Kant a Teremtő~
141 108| ide Enna virányait~ És a virágzó Attikának~
142 108| még csak hadi zajt esmere és halált,~ Lerakja harsogó
143 108| Messzünnen riadó mennykövek és szelek~ Csattogva rázzák,
144 108| Tegzed aranynyila és az Aegis. ~[1817. febr.]~
145 109| Örülj te is hát, Festetics, és pazarlj!~Mútasd: mint szereti
146 109| Tesz fejedelmeket és nagy embert. ~[1817]~
147 112| A KÖLTŐ ÉS A SORS~Honnét van, hogy
148 112| Majd minden jámbor költőt és büszke genieket~Annyira
149 113| s lelki kegyekkel~Áldott és Nagy vagy, deli ifjú, mint
150 113| koszorúzta dicsően,~Kik hont és koronát egy szívvel védni
151 114| A zengőt koszorú emelé és gazdag ajándék,~ Minden
152 115| ifjúság!~Eljön a sok baj, és jő a sok aggság.~A vidám
153 116| kútfő, nekem az életet és reményt.~ Így ébredék
154 119| EGY PHILOLOGUSHOZ~A Tisza és Duna már Ádámtul fogva vegyülnek,~
155 120| A NÉMET ÉS MAGYAR IZLÉS~Vízbül sert
156 124| kimérni a tűz égi útjait,~És íme, mint egy elbájolt lovag,~
157 124| angyal-kellemében.~Döbbenve váltam tőle és szorongva:~De megpillantván
158 124| élni-halni bajnokok sorában.~És íme, már most mint dicső
159 124| győző kardomat kezemből,~És életemnek új irányt mutat. ~[
160 126| póznával, icével~ Lelkemet, és keskeny űrbe, időbe dugád.~
161 127| erdeiről iszonyún emlékezik és dúl:~Így riad álmából az
162 128| Addig hódol a pénz neked és pénzednek a tenger. ~[1828]~
163 129| kisdedünk tanítni~Istent félni és dárdát hajítni,~Ha téged
164 132| Normánnak rakiát töltsetek és aszubort." ~[1827-1830 között]~
165 133| szórja,~ Tört jeget és köveket sodorván; ~Csak
166 133| Ezt harsogta örök Pindaros és Horác,~ Ez isteníté
167 133| Hajdani váteszit és erősit; ~S ez nyit nekünk,
168 136| Ámde csak egy az igaz, nagy és jó, ~Melynek mosolygó jelcime
169 136| meg te is hát zárt fület és kebelt~A szép ifju világ
170 136| virágit: ~A szent poézist és a dicső erényt,~Melyek hajdan
|