Költemény
1 3 | nemességet ~Árpád virágzó magva te, fő magyar!~Eldődeidnek
2 4 | félénk leányka?~Mit félsz te, mint a kegyetlen~ Vadtól
3 6 | van gyógyító szer,~ Te, ki azt megsebzetted,~Ki
4 8 | tőrt nevetsz. ~Szebb vagy te, mint a szép Hébe~ A
5 8 | Harmatgyöngyöt görgedez. ~Szép vagy te, mikor csintalan,~ Mint
6 13 | Mézet és nektárt szedegetsz te, mint méh,~Minden elrejtett
7 14 | Véled az égre. ~Mint te, olly gazdag vagyok én magamnak,~
8 14 | vagyok én magamnak,~S mint te, oly forrón szeretem hazámat,~
9 15 | tündérkép soha fel nem oldja.~Oh te, elzárt hely, te fogadd
10 15 | oldja.~Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe~
11 15 | Nézek az égre! ~Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!~
12 15 | égre! ~Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!~Itt is áldást
13 16 | álmodozz,~Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.~
14 19 | BALATON~(Matthissonhoz) ~Jer te, ki a szép genfi tavat s
15 22 | omlanak~Lehelleteddel, s a te szemöldöked~ Világokat
16 23 | ÉS HUNYADI MÁTYÁS~Ki vagy te, fényes csillag az ó világ~
17 23 | közibénk sugárzik. ~Ki vagy te, bajnok s rettenetes király,~
18 24 | tárgyat, hol megelégedjen. ~De te, édes érzés, egek szent
19 24 | porból egy félisten lészen. ~Te a szerencsének játékát neveted,~
20 24 | határt. ~Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak:~
21 24 | ég, föld reád rohanása.~Te a bús koporsót menyasszonyi
22 24 | elenyészik rettenetes váza. ~Te a szegénységnek mohos kalyibáját~
23 24 | csalfa kénye:~ Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!~
24 26 | Mert itt magam lehetek. ~Te láttad szép örömimet~
25 26 | Fannim forró keblében:~Te rejtsd el bús könnyeimet~
26 26 | éjféli órákon~ Látsz te itt sirdogálni,~S nyögdécselő
27 29 | teljesebben,~ Mint te, édes, boldog Szerelem? ~
28 30 | A MELANCHOLIA~Te a setét erdők vadonjain~
29 30 | jelenvalónak szedheti rózsáit:~De te, karján a szép Álmodásnak,~
30 30 | s a multnak óráit. ~Oh, te voltál eddig biztos társam!~
31 30 | eddig biztos társam!~ Te intéztél engem józan utaidon,~
32 30 | intél csendes alkonyidon. ~Te vontad bé az ifjú húrjait~
33 30 | búsongás gyászos fátyolával:~Te derítsd fel a férfi gondjait~
34 32 | Fogadd el illatjokat! ~Te vetted fel karjaidra~
35 32 | Gyenge esztendeimet,~Te osztod fel vállaidra~
36 32 | Egyszerre majd megfagynak: ~De te, kegyes Tündér, végig~
37 33 | oh, Virág,~Itt szegdelsz te dicső delphusi ágakat.~
38 34 | Hogy megfoghasd a szívet. ~Te Schiller mélységét, Matthisson
39 36 | bajnoki kürttel:~Múzsa! te Horváthot hajdan szárnyadra
40 36 | harsogta közöttünk.~Oh, te hevítsd lelkét, hangját
41 36 | atyáink~Szentelt hamvaihoz; te fedezd fel előtte hazánknak~
42 37 | népnek nyújt bizodalmat a te~ Chíroni lelked! ~
43 37 | márványt~ Nyersz te s örök fényt. ~A te munkádnak
44 37 | Nyersz te s örök fényt. ~A te munkádnak gyönyörű gyümölcsét~
45 38 | Szent tüze elhunyt. ~Ám te élsz most is! neved és Camoenád~
46 38 | Fényes egedre. ~Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel~
47 38 | énekeddel~Gyenge Múzsámat! te emeld magadhoz~Lantomat!
48 38 | csendes ligetébe rejtsen,~Hol te olly sok szép örömet találtál~
49 40 | Ha tárgyam el nem érem. ~Te intézed a szíveket,~
50 40 | szíveket,~ Egymáshoz te forrasztod,~A tüzet jéggé
51 41 | Éden annak élete. ~Jövel, te nekem születtél,~ Érzi
52 43 | Édes jutalmam verseimért te légy!~Tűzz egy virágszált
53 45 | Érzem keblemben:~Csak te vagy, Nelli, hitszegő!~
54 45 | Nelli, hitszegő!~ Csak te kegyetlen! ~[1800-1804 között]~
55 50 | Gyenge melledhez: valamint te, olly szép,~
56 57 | Jármot akaszt te szilaj nyakadra. ~Nyolc
57 57 | számtalanszor:~ Ámde te, mint az egekbe ötlő ~Kriván,
58 59 | gyönyörű örömébe meríted.~A te fejednek aranyfürtjén mosolyogva
59 59 | örömében renget az égnek.~A te vidám orcád, valamint egy
60 59 | felnyitja, bezárja;~Míg te az élet egét ragyogó lángszínbe'
61 59 | hazáját. -~Légy bölcs, légy te vitéz, kardod villáma hasítson~
62 60 | Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. ~Lefestem
63 62 | zabolák s kötelek szakadnak. ~Te Títusoddal hajdani őseid~
64 65 | kapun Budára. ~Nagy rész te munkád, a te eszed s erőd.~
65 65 | Nagy rész te munkád, a te eszed s erőd.~Melly példa
66 66 | BACCHUSHOZ~A te rettentő karodat Lycurgus~
67 73 | A láthatatlan férgek: a te~ Bölcs kezeid remekelt
68 73 | kezeid remekelt csudái. ~Te hoztad e nagy Minden ezer
69 73 | ezer nemét~A semmiségből, a te szemöldöked~ Ronthat
70 73 | lehet az gonosz,~ Mert a te munkád; ott is elszórt~
71 74 | vagyunk~Árultatva tehát? - Oh, te csalárd öröm!~Eltűnsz, el,
72 74 | SÁNDOR ~ Hah, menj, menj, te nemes lélek! ez a világ~
73 74 | Ó kedves szeretőm, Lóri, te hívsz: megyek. ~ Ekkor
74 77 | Ganyméd poharát az égben. ~Te lelkesítéd szunnyadozó erőm,~
75 78 | HOL VAGY TE, SZÉPHALOM...~Hol vagy te,
76 78 | TE, SZÉPHALOM...~Hol vagy te, Széphalom? - Phantáziám
77 80 | Jer, csókold, koszorúzd a te Kazinczydat!~Pólyád szebb
78 81 | tűnnek a szem könnyein. ~Te, kedves Amazon, Kazinczym
79 83 | lakói,~Régi Jámborság s te, arany Középszer!~Üljetek
80 84 | Hagyján! aki ugy élt, mint te, s ugy énekelt,~Nem kér
81 84 | halt meg, ki ugy élt, mint te, nagy Orczy, nem!~Általküzdi
82 85 | A MÚZSÁHOZ~A te ernyődnek kies alkonyában~
83 85 | leánya!~Álmaim tündér ligetit te hímzed~
84 85 | Bércein által. ~A te berkedben szedi laurus-ágát~
85 86 | S nem kétli Pannon, hogy te léssz majd~ Legnemesebb
86 87 | elömli mívedet,~S melytől te félsz, nekem legszebb poézis.~
87 87 | dúsokhoz fel nem lövelkedik.~Te, nagyfényű barátom s nagy
88 87 | nagyfényű barátom s nagy díszem!~Te szólj, légy oly nagy ember,
89 87 | tanácslok, ott parancsolsz te;~S ha bér helyett gyakran
90 87 | tömlöcben s a kereszten is.~Te is megkóstolod szent nektárját~
91 88 | Múzsát veszi útitársúl,~Mint te, szép vándor, kies annak
92 90 | zokogva. ~Nem úgy jelentél meg te hazád egén,~Mint egy szökőfény,
93 90 | Kölcsönözött ragyogásaikkal: ~Te, mint az orkán s mint az
94 95 | S ez gerjeszti te melledet. ~Minos rejteke
95 95 | melledet. ~Minos rejteke volt a te nagy iskolád:~A villám ura
96 96 | áldozatot vigyünk!~ Te tulkokat, bort, drága myrrhát,~
97 98 | NAPOLEONHOZ~Nem te valál győző, hanem a kor
98 98 | sorsa kezedbe került.~Ámde te azt tündér kényednek alája
99 100| Álorcái lehullanak. ~Te a durva tyrann bíborit elveted,~
100 100| elhagya a remény,~Annak még te reményt adsz s magas enyhülést.~
101 101| kebelnek édes enyhülést.~De hát te meddig sírsz még Dencsidért?~
102 101| Dencsidért?~Mikor találsz te már vigasztalást? ~
103 102| kénye rabjává alázta! ~ Te megboszúlva méltóságtokat~
104 104| jele. ~ Maradj s perelj te Pesten, s élj vidáman~Barátid
105 105| balgatagjait. ~ Nevesd te is, jer, őket; s vívj dicsően~
106 107| szerelmek édes istenei.~Te még virágzol. Dőlj szép
107 108| magas égi éltet. ~Ceres! te hívtad erdeiből elől~A vadságba
108 108| világ új elementumit~ Te fűzted egy nagy kapcsolatba~
109 108| szebb aetheri rész: Múzsa! te illetéd~ Nektáros ujjal
110 108| ég csillaga feltüne.~ Te zengsz, ha Rómát a kerek
111 108| föld~ Rettegi, és te, ha azt lerontja; ~Te zengsz,
112 108| és te, ha azt lerontja; ~Te zengsz, ha Franklin lelke,
113 109| felélteti égi tűzzel. ~Örülj te is hát, Festetics, és pazarlj!~
114 110| Az Úr lehellete. ~Te zivatarid közt nőttél, mint
115 110| nép szeretete. ~Vagy így: ~Te zivatarid közt nőttél, mint
116 113| FELSŐBÜKI NAGY BENEDEKHEZ~Oh te, ki mind névvel, mind testi
117 113| mezítláb hág oda Cato.~Légy te Aristippus: bírj fényt,
118 114| játékban alkota embereket,~Úgy te is ősz fővel közibénk enyelegve
119 114| lelkét s életerét kiölik:~Te közibénk jöttél, s valamerre
120 119| válnak nagy Pelagusszá.~S te azokat papirosgáttal választod
121 125| Vonza feléd kebelem. ~Te vagy az én kis világom,~
122 136| hideg vizekben. ~Szűnj meg te is hát zárt fület és kebelt~
|