Költemény
1 1 | Nemzetemet csufoló bolond korcs! ~De jaj! csak így jár minden
2 3 | gátokat ront;~ Ah, de acélhegyek állnak ellen! ~
3 5 | csak örömre dobog:~ De ah, még nem örültem! ~Mi
4 6 | Hegyet-völgyet béfedez. ~De ah, az én siránkozó~
5 6 | Lehajtom árva fejemet,~ De gondjaim felköltik,~S nyughatatlan
6 8 | Bíborlángszínbe borít. ~De Lolli! a test szépségét,~
7 9 | Oltárán ég tömjéned. ~De ki ne térj ez ösvényből,~
8 9 | Fogja pályád majd körül!~De ha ésszel s erkölccsel jár,~
9 13 | kikircsen;~Halkva döngécselsz, de szelíd hurodról~ Aetheri
10 24 | tárgyat, hol megelégedjen. ~De te, édes érzés, egek szent
11 25 | Zárj örökre szivedbe. ~De bár tőled elszakadok,~
12 29 | és le nem rázhatja. ~Oh, de mitől válunk oly nehezen?~
13 30 | jelenvalónak szedheti rózsáit:~De te, karján a szép Álmodásnak,~
14 32 | Egyszerre majd megfagynak: ~De te, kegyes Tündér, végig~
15 34 | érzed-é? Képed festegetem,~De el nem érheti eléggé ecsetem~
16 34 | fellengjen az égen.~Nagy érdem: de bérét e föld meg nem adja,~
17 37 | telik meg~Áldozat nélkül; de ki honja híve,~Mint Görög,
18 37 | üldözések~Ostorát nyögték! de az égbe ért már~
19 39 | Repdez, mint Noé galambja,~De enyhelyét nem láthatja. ~
20 39 | ölelem~ Kedves bálványát,~De meg nem lelkesíthetem,~Csak
21 42 | kegyesem nem nemes,~ De deli és szép,~Mint egy Gratia,
22 44 | Ha gerjedelmim sejted:~De közel elkomorodol,~
23 45 | Játszadoz velünk. ~Jaj, de hát én mért epedek?~
24 47 | kegyes leányzó!~Régen! de ah, nem érzed~Ámor szelíd
25 47 | Minden derűl tevéled,~Minden: de én, de óh! én~Némán lehajtom
26 47 | tevéled,~Minden: de én, de óh! én~Némán lehajtom elholt~
27 48 | kinyílt kalitkám!~Hálá! - de jaj, mi fojt el?~Bús könnyeim
28 56 | búcsúzom tőletek;~Elmégyek: de szívem ott marad véletek~
29 65 | kölykei bérceket~Szórtak, de Pallas mennyei fegyvere~
30 69 | bezárja.~Nem szeret semmit, de nem is gyülölhet;~Szíve
31 69 | gyülölhet;~Szíve óhajt még, de üres vadonban~
32 70 | ekkorig is felhőtlen futásod,~De hamar felderűlt rövid elhunyásod.~
33 70 | lengettél mindég lágy Etéziákat:~De adtál víg elmét, erőt, barátságot,~
34 72 | S Philomele panasza: ~De én komoly szemet vetek~
35 73 | mint az égő~ Nap, de szemünk bele nem tekinthet. ~
36 73 | mély sirom éjjelét!~Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz,~
37 74 | Sándor régi nemes faj, de szegény vala;~Mellyért Lóri
38 74 | szívem ezer közül~Választott! de az ég szívemet eltöré!~Eljöttél,
39 74 | szerelem szárnyain... Oh, de mit,~Mit hallok? elalél
40 74 | kedvesem, a tiéd~E földön! de tiéd lészek az égbe' majd!~
41 82 | vélek a boldog világban. ~De a halandók csakhamar megúnták~
42 82 | sokkal gazdagabbnak. ~ De csak rövid volt e hiú öröm.~
43 82 | tért e balgatag faj. ~ De megszáná a földet Jupiter.~
44 82 | lettek nagyok kacérjai:~De mások, kik megtartották
45 86 | imádják~ A cudarok, de kacagja a bölcs. ~A nagy
46 87 | polgártestben lassú méreg;~De illy csekély népben, mint
47 87 | Gazdaggá és hatalmassá teszi:~De nékünk részünk mindezekben
48 87 | szintúgy mint a magyar,~De azt azok más jókkal pótolják:~
49 87 | a legfőbb polcra hágtak.~De mi, kizárván minden régi
50 87 | egy fillért se adjon.~- - De mit nevetjük a fenét testünkben!~
51 87 | hagymázunk törli el. ~ De félre mindezzel! ha Cato
52 89 | Hunyadink Mahomet hatalmát! ~De jaj! csak így jár minden
53 92 | Pásztorai közé kene. ~Ah, de mint az aranyvilág,~
54 92 | Lelkesedve öleltem,~De szívem szebb ösztöneit~
55 101| kebelnek édes enyhülést.~De hát te meddig sírsz még
56 101| kisírván szenved csendesen;~De kényes, amelly sebjét nem
57 101| Szerelme édes lánca elszakad;~De már ha első kínjait kiforrta,~
58 101| Sziveddel öszve nem döbög szive:~De már nem érzi a fájdalmat
59 101| Követni fogjuk őtet nemsokára;~De már követjük és útban vagyunk!~
60 102| kényeinknek játszó eszköze. ~ De hát csak erre vagynak-é
61 102| rendeltetésök szebb, mint a miénk!~De mint mehetnek nagy pályájokon~
62 102| szemünket kápráztatja is,~De megmutatja a virtusnak útját,~
63 102| hozza gyenge lantodat. ~ De, oh leányka! még itt nincs
64 102| Szépítik ámbár boldogságodat,~De nem tehetnek boldoggá magok.~
65 103| legelső nyílt virágival;~De ott fakadtak egyszersmind
66 103| ezredek majd megteendik azt.~De hinnem is kell; mert midőn,
67 104| árnya hívesebb. ~ Igen, de minthogy minden verselők~
68 104| alunni~Lehet mezőn is; oh, de mint örüljek~Fákkal, füvekkel,
69 104| Van itt is ember, mondd, de millyen ember?~Inség, gonoszság
70 104| magával hordja kincseit;~De boldogabb ott mégis, hol
71 104| világi jókat megtagadni,~De józan ésszel vélek élni
72 105| Telemre gyüjtve éldegeljem el;~De oh, nem élet a múzsátlan
73 105| adnak kincset és hatalmat,~De megtanítnak vígan élni,
74 106| okoskodának,~Tehát mi is! - Oh, de nagy hézag ez!~A makkos
75 106| Imádtatának mégis a világtól;~De a tyrannok, bár istenfiaknak~
76 108| Sátoribann az arany világnak. ~De még lefojtva szunnyada kebliben~
77 111| s bárdjával - az Áté?~De az igaz, hogy ezek nem ritkán
78 111| Lelkem örök hideg így, de nyugodt, mint néma koporsóm,~
79 112| bárdjával az Até,~Azt se tudom; de igaz, hogy azok jól esmerik
80 113| híve, szabad bölcs.~Menj, de mutasd, hogy bölcs Montesquieu
81 113| örömmel.~Törpét törpíthet, de nagyobbá tesz nagyot a polc,~
82 113| polc,~Mely gyávát szédít, de mezítláb hág oda Cato.~Légy
83 113| Aristippus: bírj fényt, de ne bírjon az álfény.~Szent
84 114| lehunyta után.~Eltűntél, de ha majd palotád márványi
85 122| után.~Nagy volt a harcban, de nyugalma se rontja le lelkét,~
86 124| váltam tőle és szorongva:~De megpillantván újra kardomat,~
87 125| Szebb rózsái nyílának. - ~De csakhamar felriadtak~
88 125| lehet,~ Míg fejét, - de hol vagyok?~Lilim még istenné
89 126| keskeny űrbe, időbe dugád.~Ah, de segélj rajtam, ketrecben
90 128| ANGLIA~Ész, pénz ád mindent, de csak együtt osztanak áldást.~
91 129| Léthe szent árjába merítem,~De hív szerelmemet nem.~Halld!
92 129| fájdalmadat,~Hektor hal meg, de szerelme nem. ~[1827-1830
93 133| villitánc~ Int már; de honnom új virultán~
94 135| Barátság, mint minden, mulandó,~De emlékezete, öröme állandó. ~[
|