Költemény
1 4 | mint nyög a filemile! ~Majd ha a bús tél közelget,~
2 5 | A kedves kikeletben,~Ha szerelmes párja körül~
3 6 | eltöltik. ~Bágyadtságom ha bézárja~ Néha fáradt
4 8 | Hidd el, csak úgy imádom,~Ha a szép lélek épségét~
5 8 | Tiszta kebelbe látom. ~Ha angyali leplegidben~
6 9 | Soha ki nem gázolhatsz. ~Ha elveszted az erkölcsnek~
7 9 | Fogja pályád majd körül!~De ha ésszel s erkölccsel jár,~
8 9 | Aranyüstök omladoz,~Akkor is, ha majd arcodon~ A rózsaláng
9 12 | Forró képzeletemben. ~Ha a bús hold sugárai~
10 12 | Csak téged emlegetnek; ~Ha a hajnal bíborszínnel~
11 12 | Terólad gondolkodik. ~Ha bús völgyek rejtekében~
12 12 | Édes neved hangozom; ~Ha magányos kamarámban~
13 12 | fáradt szememet,~Siratlak, ha nyugalomra~ Hajtom árva
14 18 | berkét. ~Téged óhajtlak, ha szemembe' reszket~Bánatos
15 25 | felkelendünk,~Tiéd leszek, ha sírunkból~ Új életre
16 30 | intéztél engem józan utaidon,~Ha a földi vígságtól megváltam,~
17 32 | Még most is terheimet. ~Ha a gond jeges kezei~
18 32 | Öledben felélesztik. ~Ha balsors zivatarjain~
19 39 | gyújtson~ Psyche módjára;~S ha majd a szent forrást issza,~
20 40 | Fájdalmaim eltemetnek,~ Ha tárgyam el nem érem. ~Te
21 42 | Festi kecseit. ~Szép, ha képén a szerelem~ Rubintja
22 42 | Rubintja pirul,~Szép, ha könnyét törülgetem,~
23 42 | S vállamra simul;~Szép, ha ölel, fohászkodik,~Színe
24 44 | szűz leánya!~Kacsingatsz, s ha hozzád érek,~ Eltünsz,
25 44 | messzünnen kínálkozol,~ Ha gerjedelmim sejted:~De közel
26 45 | alatt~ Ne kérj, kebelem!~Ha a szelíd Nelli csalhat,~
27 45 | nélkül mért szeretek,~ Ha nincsen hívség? ~Kínomat
28 60 | szüretem estvéli óráit,~ Ha már cselédimet nyugodni
29 73 | színed előtt, Dicső!~Majdan, ha lelkem záraiból kikél,~
30 76 | nevet énekem.~Kész bérem, ha nemes lelkeket érdekel,~
31 79 | szépet változtatni bűn.~Ha kell, ha nem, kérlek, hadd
32 79 | változtatni bűn.~Ha kell, ha nem, kérlek, hadd úgy, amint
33 86 | nevöket kitörli. ~A kincs ha bájol pórcsapodárokat,~Büszkén
34 87 | állhat meg a mi kis testünk,~Ha az lélekkel s erővel teljes. ~
35 87 | az ily cravátos emberkét:~Ha ugy ohajt franc és anglus
36 87 | kell gavallérnak.~Elég, ha tudja, hány faluja van,~
37 87 | józanság tisztább világához,~Ha a tudományok és isméretek~
38 87 | magunkért szükség gyámolnunk;~S ha eltörlődik e föld színéről,~
39 87 | De félre mindezzel! ha Cato villám-~Szózatja s
40 87 | tanácslok, ott parancsolsz te;~S ha bér helyett gyakran bürök
41 89 | A tiszta erkölcs, melly ha megvész:~ Róma
42 92 | enyhelyébe.~ Mert ha bíró: nem furdal vád,~
43 92 | furdal vád,~ Mert ha álom: nyugalmat ád. ~Ember
44 92 | Létem fényes bélyege,~Ha virtusom nem hiúság,~
45 92 | vérem melege,~ Ha szívem nemesebben vert:~
46 92 | Álmodozva folytattam?~ Ha ezt újra elkezdhetném:~
47 92 | földi láthatárt:~ Ha örök időket élnék,~
48 95 | birodalmakat:~Minden nép, ha javát ismeri, nagy, szabad~
49 97 | illatot Ilissus bokrai. ~S ha majd csendes mohaidon ledül~
50 101| midőn leszáll,~Siránkozol, ha rózsát nyujt kezedbe,~S
51 101| rózsát nyujt kezedbe,~S ha illatot hint rád a szép
52 101| önmagát emészti;~S hiú, ha még mély sebjével dicsekszik,~
53 101| mély sebjével dicsekszik,~Ha fájdalomban édeset keres,~
54 101| édes lánca elszakad;~De már ha első kínjait kiforrta,~Az
55 102| vajjon jól van-e?~Igen: ha az csak úgy tekintetik,~
56 102| lelkeinkkel öszvezengjenek,~Ha őket a vak gyermekségbe
57 102| virtusokhoz égi szárnyakon,~Ha delphi isten önt sugárt
58 103| számos századok merültek.~S ha most azolta kezd is fényleni,~
59 103| égnek hálát adva, nézi,~Ha hitvesével szent bujálkodik. ~
60 103| áldozatlan kézzel nem jövök:~S ha gerlicéim és virágaim~Kedvelni
61 104| embert boldogítani. ~ Ha azt megúnjuk, mert mindent
62 104| zengzeteknek szép koncertjein;~S ha kell, közel van kert, szőlő,
63 104| Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés,~Kevés lesz a föld
64 104| gyomornak egy pohár elég. ~ Ha van mit ennünk, innunk és
65 104| ennünk, innunk és szeretnünk,~Ha józan elménk, s testünk
66 105| betegjét~Üldözze azért, ha tőle öklözést kap?~Nem,
67 105| mert az ember nem véthet, ha józan,~Minden gonoszság
68 105| minden új szót megkacag,~Ha azt tudóstól hallja s nem
69 105| minden agynak tetszeni?~Elég, ha néktek tetszhetem, barátim!~
70 105| tetszhetem, barátim!~Elég, ha célom s szívem tisztaságát~
71 106| tengelyének? ~ Így van! ha szél fúj s fergeteg leend,~
72 106| szél fúj s fergeteg leend,~Ha a búzában konkoly és vadóc
73 106| búzában konkoly és vadóc van,~Ha nyájainkat métely szállja
74 107| szíved érzeményiről? - ~Ha én terólad gondolkodni kezdek,~
75 107| szelíd barátság~Még akkor is, ha csak képét öleljük~Annak,
76 108| feltüne.~ Te zengsz, ha Rómát a kerek föld~
77 108| Rettegi, és te, ha azt lerontja; ~Te zengsz,
78 108| azt lerontja; ~Te zengsz, ha Franklin lelke, merész keze~
79 108| sceptrumokat leránt,~ Ha Newton és Kant a Teremtő~
80 114| lehunyta után.~Eltűntél, de ha majd palotád márványi lehullnak,~
81 116| Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved,~ Nem leszek
82 117| A POÉTA~Mint majd ha lelkünk Léthe vizébe néz,~
83 120| fogva tetőig,~Mégis azonba', ha szép akar olykor lenni,
84 120| fogva tetőig:~Látol-e rajta, ha még gyerek is, nem férfihoz
85 123| A virtus a jók horga, ha céltalan.~Féltünk rossz
86 125| képzete. ~Hozzád jövök, ha szívemet~ Aggodalom
87 125| Aggodalom terheli,~Hozzád, ha rám öröm nevet,~ S kezem
88 129| félni és dárdát hajítni,~Ha téged a bús Orcus elnyel? ~
89 133| Eltűnt a rémkép. Ámde ha szózatom~Szép lelkedre hatott,
90 133| koszorúm ne bánd meg! ~S ha szépnek érzed férfias énekim,~
|