Költemény
1 2 | Méltán búslakodám előbb,~Hogy hérósz eleid nyomdokiból
2 7 | miként sirdogál,~S mondd, hogy érte ellankadok,~ Mint
3 10 | Latmus virulmányait,~Hogy Endymionra rakta~ Isteni
4 11 | Mely boldog vagyok;~S hogy ki az én egyetlenem,~
5 25 | Öszve árva szíveink,~Hogy holtig sirdogáljanak~
6 25 | repülhessek tőled!~Vagy ölj meg, hogy hív lelkemet~ Nyöghessem
7 29 | csillag hantjától. ~Érzi, hogy itt isteni szárnyait~
8 29 | nem héjáztathatja;~Érzi, hogy rab, míg testi láncait~
9 29 | tündér báj vonz úgy magához,~Hogy mennyei lelkünk ne siessen~
10 32 | környékét. ~Óh, engedd, hogy napjaimat~ Tenéked szentelhessem,~
11 34 | mosolygva rohan a halálnak;~Hogy vére gyümölcsöt teremjen
12 34 | rózsák közé rejted,~ Hogy megfoghasd a szívet. ~Te
13 35 | Érdemeit tereád ruházták. ~Oh, hogy mosolygjon rád Amathusia,~
14 36 | levezetted az Orkus~Tornácába, hogy ott Ithakának lássa királlyát,~
15 38 | Aetherí szányát: ~Hogy tehozzád felvigyen, és tevéled~
16 48 | epesszem~Éltem tünő tavasszát,~Hogy megvetett az álnok?~Byblis
17 53 | Attól messze szakaszt, hogy soha el ne érd:~ Akit
18 58 | hada~ Táborba szállott, hogy kövesse~ A magyarok
19 62 | hajdani őseid~Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk~ A bölcs
20 64 | alá veted~Atlás-vállaidat, hogy szemeid hajónk~
21 64 | bűnnek kegyes ostora. ~S hogy mindent megelőzz, a tudományokat~
22 66 | Hát reám mit sujt haragod, hogy eddig~Édes áldásod megutálva
23 70 | rejtezél néha fellegekben,~Hogy fátyolod alól annál kedvesebben~
24 74 | szívemet eltöré!~Eljöttél, hogy ezen néma falak között~Esdeklő
25 74 | könnyeiben feredj?~Eljöttél, hogy alélt lelkem előtt kinyisd~
26 74 | örömünk hajdani édenét?~S hogy még egyszer örömkönnybe
27 74 | meg ezen helyen;~Ölj meg, hogy kezeden fogyjon el életem.~
28 77 | rejted el éltedet,~ Hogy ott magadnak s nemzetednek~
29 79 | gonosz cakó megcsalt téged,~Hogy várt fiú helyett ismét leányt
30 79 | leányt hozott.~Azért-e, hogy nem lelt a Minden méhében~
31 79 | cakó! -~Vagy tán azért, hogy még ne légy vágyás nélkül,~
32 79 | barna s gödörkés állú,~Hogy nagy poéta lesz, máris jelenti.~
33 79 | adhatom néked leánykádért!~Hogy ékes versedet megmenthetném
34 82 | nyájas Múzsákat küldé elől,~Hogy készítsék kedves játékjaikkal~
35 82 | áldomásait.~Most láták, hogy dobzódások veszély,~És a
36 82 | pusztítás ádáz balgatagság;~Hogy minden emberek csak egyneműek,~
37 82 | ered!~Azolta van remény, hogy a halandók~Mennél több fényt
38 83 | adja;~Kincseket sem gyűjt, hogy azokra árvák~
39 84 | törekedsz s gátokat ostromolsz,~Hogy fáklyáddal egünk fellegeit
40 86 | S nem kétli Pannon, hogy te léssz majd~
41 87 | magasztalod Zsibó díszeit,~Hogy a nagyság dicső példájával~
42 87 | vakság romlott korcsait,~Hogy a bolondság álképét levond,~
43 87 | mondom, hitében áll neki,~Hogy honjának csak egy fillért
44 87 | szeles dagály?~Ne véld, hogy ez nagy polcának körét~Méltón
45 87 | magokra, honjokra!~Tudják, hogy a szent erkölcs törvénye~
46 87 | szolgál honjok javára;~Tudják, hogy a nemzetnek sorsával~Saját
47 87 | szoros függésben áll;~Tudják, hogy a hiú dagály s pazarlás~
48 87 | nélkűl remélni sem meri,~Hogy a józanság istenibb szavát~
49 87 | kegyelnék és buzgón ápolnák,~Hogy sírja szélin még egyszer
50 87 | elkezdené?~Miért? - azért-é, hogy nem érdemli?~Vagy hogy már
51 87 | hogy nem érdemli?~Vagy hogy már éltéhez nem bízhatni?~
52 92 | méltó bért nyert. ~Sírjak-e, hogy életemet~ Jól használni
53 92 | nem ismértem! ~Úgy éltem, hogy életemet~ Visszaélni
54 92 | Visszaélni ne bánnám,~Úgy éltem, hogy életemet~ Végezni ne
55 101| BARÁTNÉMHOZ~Tudom, hogy a szív nem vigyáz tanácsra,~
56 102| DUKAI TAKÁCS JUDITHOZ~Hogy a szelíden érző szép nemet~
57 102| kivánhatunk-e tőlök oly csudát,~Hogy céljainknak megfeleljenek,~
58 102| veszte a föld durva gyermeke,~Hogy a Teremtő legbecsesb alakját,~
59 103| TÁRSASÁGHOZ~Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész~Emel ki
60 103| barmok sorából?~Ki kétli azt, hogy minden érdemünk,~Minden
61 103| frígyetekbe; íme, esküszöm,~Hogy áldozatlan kézzel nem jövök:~
62 104| dicsértek, engedd meg nekem,~Hogy én Budáról s Pestről énekeljek. ~
63 105| GÁBORHOZ~Ne véld, barátom, hogy nyugalmamat~A sandaságnak
64 105| tanultam Sokjrat iskoláját,~Hogy a köz-ember változó eszének~
65 105| elmegyen.~S csudáljuk-é, hogy ránk morogni mernek?~S gyűlöljük-é,
66 105| morogni mernek?~S gyűlöljük-é, hogy nem barátaink,~Kik önmagoknak
67 105| legnagyobb~Csudájok az, hogy szintugy lelkeink,~Mint
68 105| utálnánk hát ezt és amazt,~Hogy teste-lelke hozzánk nem
69 105| ámbár lantomat kezemből,~Hogy kedvesimnek adjam éltemet,~
70 106| jő s csudáltatik;~Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták,~
71 106| Vesztének abban lelték fő okát:~Hogy ottan ími és olvasni szoktak;~
72 106| Elégeték mint ördögségeket:~S hogy most kiforrta Párizs régi
73 107| gondolok,~Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek;~Csak azt:
74 107| téged szeretlek;~Csak azt: hogy édes a szelíd barátság~Még
75 108| szép ideit s Saturnust, ~Hogy vérrel ázott századaink
76 109| a királyt;~ Mutasd: hogy annak szíve, kincse~
77 109| kezébe' vagynak; ~Mutasd: hogy a szent honszeretet heve~
78 109| tisztelet egybefér;~ Mutasd: hogy e két virtus együtt~
79 111| Mert én nem tudom azt, hogy az Átét gyártja a költő,~
80 111| bárdjával - az Áté?~De az igaz, hogy ezek nem ritkán esmerik
81 112| KÖLTŐ ÉS A SORS~Honnét van, hogy az ég, a fátum vagy görög
82 112| genieket~Annyira üldöz most, hogy azok majd mind siralommal~
83 112| Én nem tudhatom azt; s hogy az Átét gyártja-e költő,~
84 112| Azt se tudom; de igaz, hogy azok jól esmerik egymást:~
85 113| Illesd őt lángajakiddal,~Hogy hozzád bájló nyelveddel
86 113| árva;~Öltöztesd fényben, hogy az álnok bukjon előtte.~
87 113| bölcs.~Menj, de mutasd, hogy bölcs Montesquieu látta
88 133| Mint áldozá fel ezreit, hogy~ Ész müvein kecsesülne
89 136| mosolygó jelcime lett a szép,~Hogy mint a szerelem játszi gyönyör
|