Költemény

 1 1  |        Nem ronthatott el tégedet, oh magyar!~A vad tatár chán
 2 1  |           utjain,~     Most íme - oh, szégyen, mivé lett -~          
 3 7  |                     A CSERMELYHEZ~Oh, csermely, arra térsz, látom,~     
 4 9  |     Melyen most rózsát szaggatsz;~Oh, vigyázz, mert az örvényből~     
 5 10 |             Isteni szűz karjait. ~Oh Daphne! a szép lelkeknek~     
 6 12 |             Hajtom árva fejemet. ~Oh, siratlak, míg könnyeim~     
 7 13 |         széppel köti öszve a jót,~Oh Takács! az bölcs, az igaz
 8 14 |          kezeid kiszórják,~Akkor, oh, akkor vetekedve törnék~                    
 9 15 |     tündérkép soha fel nem oldja.~Oh te, elzárt hely, te fogadd
10 21 |      Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!~Ceresnek koszorús
11 21 |         dicső nemzeti díszed áll.~Oh, bár vajha kies gyöngykoszorud
12 23 |         mikor ragyogtak tornyaid, oh Buda!~Felségessebben, mint
13 24 |        ragyogványa~     Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?~
14 25 |            AZ ELVÁLÁS REMÉNYE~Nem oh! csak nem hat az égig~     
15 25 |          lelkem, elhervadok,~     Oh, szivedből ki ne ejts! ~
16 27 |         Kéri vissza epedő orcád. ~Oh, hárítsd el ázott fátyolodat~     
17 29 |     Hordozza és le nem rázhatja. ~Oh, de mitől válunk oly nehezen?~     
18 30 |               Szeretsz álmodozni, oh Melancholia!~A puszta vár
19 30 |      jövendőt s a multnak óráit. ~Oh, te voltál eddig biztos
20 33 |        itt.~     Honnom Flaccusa, oh, Virág,~Itt szegdelsz te
21 35 |           ez~     A Rába partján. Oh, mi tündér!~          Álom-e
22 35 |        Érdemeit tereád ruházták. ~Oh, hogy mosolygjon rád Amathusia,~
23 35 |           myrtusi lengjenek!~     Oh, énekelj még nemzetednek:~          
24 35 |        Mézajakad dalait kivánja. ~Oh, énekeld még gyenge szerelmidet:~
25 36 |      magyarul harsogta közöttünk.~Oh, te hevítsd lelkét, hangját
26 37 |          koronák reményét~Vetted, oh boldog nevelő, kezedre!~
27 37 |            Áld maradéka. ~Hajdan, oh bús sors! nemesűlt atyáink~
28 38 |                   Fényes egedre. ~Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel~
29 40 |                          VENUSHOZ~Oh, szerelmek szép tündére,~     
30 40 |           A jeget meggyújthatod; ~Oh, olvaszd el Nacám szívét,~     
31 44 |             AZ ÖRÖMHEZ~Édes Öröm! oh, tündérek~     Mosolygó
32 46 |          néz mosolyogva rám.~     Oh, nem véli, mi tőr lesi~A
33 52 |            föld ünnepelése közt. ~Oh ti, lengedező híves Etéziák,~
34 56 |            Mint Magellán gályái. ~Oh, gyakran a szívnek édes
35 57 |      érckapuit vivatlan ~Kitárva! Oh sors! oh csuda nap! mi ez?~
36 57 |       vivatlan ~Kitárva! Oh sors! oh csuda nap! mi ez?~Nincs
37 58 |        önként ontani életét.~     Oh, bátran örvendj! mert megőrzik~          
38 61 |         minden szomorú s kiholt. ~Oh, a szárnyas idő hirtelen
39 65 |                Nem módi, úgymond. Oh, gyalázat!~          Oh,
40 65 |           Oh, gyalázat!~          Oh, vak idők szomorú gyümölcse! ~
41 73 |         sirom éjjelét!~Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz,~     
42 74 |        közt a pihegő leány: ~     Oh kedves, kit az én lelkem
43 74 |   perceneten, s érted imádkozott!~Oh ifjú, kit az én szívem ezer
44 74 |           habon,~Míg felleltelek, oh angyalom, édesem!~Im álttörte
45 74 |      leszen.~Menjünk! int az idő; oh ne habozz! kövess! ~LÓRI ~     
46 74 |        élinek.~Isten véletek itt, oh szomorú falak,~Itt hagylak!
47 74 |           a szerelem szárnyain... Oh, de mit,~Mit hallok? elalél
48 74 |        vagyunk~Árultatva tehát? - Oh, te csalárd öröm!~Eltűnsz,
49 74 |        tiéd lészek az égbe' majd!~Oh, kedves szeretőm! hogyha
50 74 |          meg, s vasadat döfd ide, oh, ne szánj!~Döfj, ím itt
51 75 |        heverész ernyeitek között,~Oh, édes Szerelem s píeri gyenge
52 83 |                    Üljön epedve. ~Oh ti, elrejtett kalyibák lakói,~
53 84 |       néked örök míveidért hazád?~Oh bajnok s koronás mennyei
54 89 |         báb puha szíve tárgya. - ~Oh! más magyar kar mennyköve
55 89 |       Árpád a Duna partjain.~     Oh! más magyarral verte vissza~          
56 90 |  szeretett hazád~     Védlelke, s oh, add vissza fényes~          
57 91 |         Lebegj körültem, Mennyei, oh, lebegj!~Varázsövednek bájival
58 96 |        pályabért nyert,~          Oh haza bölcs fia! szűz Camoenám. ~
59 96 |         hová ránt ömledező hevem?~Oh, érzem gyönyörű bérem egész
60 97 |        BONYHAI GROTTA~Lebegjenek, oh, grotta, feletted~Ölelkezve
61 97 |           lelkek gondjaiba merül,~Oh, fedezd könnyeit, s száritsd
62 100|          TEMETŐ~Elréműlve tekint, oh temető, reád~A tündér hatalom
63 100|    altat-e vagy pólyadal engemet?~Oh, ismérem ezen phantomi lét
64 101|     harcot minden nyúgalom. ~     Oh, hadd nyugodjék magzatod
65 102|          vélünk egyesülnek? ~     Oh, nagy s dicső cél van nekik
66 102|        gyenge lantodat. ~     De, oh leányka! még itt nincs határ!~
67 104|         és alunni~Lehet mezőn is; oh, de mint örüljek~Fákkal,
68 105|         gyüjtve éldegeljem el;~De oh, nem élet a múzsátlan élet!~
69 106|          aki gondol és lát! ~     Oh, vandaloknak sanda bölcsesége!~
70 106|       okoskodának,~Tehát mi is! - Oh, de nagy hézag ez!~A makkos
71 107|   virággal szerzi meg Camoenám. -~Oh! elvadulnak a komoly szemektől~
72 108|         láng-ajak ömledezze; ~Ti, oh szelídebb égiek! akiket~
73 108|           mívbe csatolva tartja. ~Oh, lakjatok hát e kies ég
74 108|         hazánk kiderűlni napját. ~Oh, látja! s ím a harc deli
75 113|         FELSŐBÜKI NAGY BENEDEKHEZ~Oh te, ki mind névvel, mind
76 116|         adta vissza életadó ered,~Oh, kútfő, nekem az életet
77 118|      hallott, azt már ma tanítja:~Oh, mely kurta belűk a geniális
78 124|       dicső vezér,~Előtted állok, oh magas Murány,~Letörni ormod
79 124|           zaj dúlongat szivemben?~Oh érzem, a tiszt s a szív
80 127|        bajnoki váltak. ~Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva
81 133| Hágdozatit, lova könnyű győztét. ~Oh, énekeld őt, a diadal fiát!~
82 136|      örömbe' jelent meg a menny; ~Oh, a poézis rózsaszin ujjai~
83 136|          fojtja az életet. -~     Oh, a halandó lyányka szíve~