Költemény

 1 2  |      korcsaid.~     Hálá! mást mutat e sereg,~Mely most, régi magyar
 2 2  | jég-Álpeseken s Ádria öblein. -~     E nép nem gyülevész csoport,~
 3 3  |          szép, mellyet az ó világ~És e jelenkor mívei közt csudálsz:~     
 4 4  |           nem zár. ~Tiéd leszek, míg e kedves~     Rubintajak csókot
 5 4  |          csókot kér,~Tiéd, midőn már e kegyes~     Szív csak akadozva
 6 9  |           Mérséklik a meleget. ~Jer, e szép juharlugosnak~     
 7 10 |              AZ EST~Jer, Daphne! hol e nyers patak~     A bércből
 8 10 |                A földi vak lármában,~E szentséget nem lelheted~     
 9 12 |          SZERELMES BÁNKÓDÁS~Itt, hol e bujdosó csermely~     A
10 22 |        lebegő vitorlánk. ~Megszántad e nagy bajnoki nemzetet,~Mely
11 22 |              közöttünk: jer, magyar, e napon~     Nyisd meg dicsőült
12 22 |            népeket eltörült~Körülted e nagy s ritka időszakasz!~     
13 23 |         tapodó erőnkre. ~S egyszerre e nép, mely Hunyadink alatt~
14 27 |         bágyadt szemeid?~Mindég csak e gyászos sírhalomra~     
15 27 |        legszebb örömid reggelét~     E szomorú hant alá zárád;~
16 27 |             szeretett tárgyadat~     E porhalom s mohos temető. ~
17 27 |             reggele. ~Vár tégedet is e dicső tájék!~     Ezentúl
18 27 |             járod;~Vár szeretőd, vár e kedves árnyék,~     S nemsokára
19 29 |        nyugodt elmével búcsúzik~     E játékszín álorcájától,~Szabad
20 29 |         lelke fellebb óhajtozik~     E bujdosó csillag hantjától. ~
21 32 |               oltárodra nyújtom~     E pindusi szálokat,~Tömjénem,
22 34 |           égen.~Nagy érdem: de bérét e föld meg nem adja,~Csillagkoronáját
23 43 |          elzárt béke homályain,~Itt, e romános Tempe vidámjain~
24 51 |              Éltünk arany tavassza..~E barna fürt lehull majd,~
25 51 |               Kebled csudás alakja~S e szép ajak rubintja~A vad
26 54 |               Ott is, óh ott is tied e sebes szív,~Mindenütt kísér,
27 56 |            vágyások gigászi harcait,~E bujdosó csillag ezer orkánjait~     
28 58 |       Kinizsink ezekben! ~Tud győzni e nép! Attila magva ez!~Ez
29 58 |              füzé sok ezer vitézit. ~E nép csatázott nagy Hunyadink
30 65 |              Mennyit köszönhet néked e nép,~          Nyelv, tudomány,
31 66 |            megölő hidegség~Gyötri, s e szép föld örömit mogorva~                    
32 73 |          remekelt csudái. ~Te hoztad e nagy Minden ezer nemét~A
33 74 |        kemény atyja csikarva dúlt,~S e klastromba dugá a szerető
34 74 |            kebeledbe, végy!~S olvasd e halovány orca vonásain,~
35 74 |       halovány orca vonásain,~Olvasd e szomorún béapadott szemen,~
36 74 |            lehetek, kedvesem, a tiéd~E földön! de tiéd lészek az
37 74 |            hogyha szeretsz, ne hagyj~E mélységbe'! ne hagyj! ölj
38 74 |      gerlicepár jött ki porokból, és~E csendes ligetek sátoriban
39 74 |            Fátyolban lebegő lelköket e helyen:~Gyakran hallani
40 76 |              örök talpkövihez teszem~E morzsát, s az idők harcai
41 77 |       hazádnak legnemesebb fia!~     E két remek dísz kéri méltán~          
42 81 |              rózsát legelésznek~     E tündérkert képein;~S ah,
43 82 |          Allegoria Plato után ~Midőn e földet elhagyá Saturnus,~
44 82 |                   De csak rövid volt e hiú öröm.~A gyenge csakhamar
45 82 |              S már-már kiveszni tért e balgatag faj. ~     De megszáná
46 82 |       rejtekéből~Észt s bölcsességet e vak fajzatoknak.~Nem észt,
47 82 |     lelkekhez útjait. ~     Díszlett e mód. Mert ámbár voltak oly~
48 84 |            csalatás minden előtörés?~E nép nem veti el már soha
49 87 |          minden polgártestnek lelke,~E talpon áll létünk, alkotmányunk,~
50 87 |         bélyegünket,~Melyekkel eddig e marok nép állott,~Mit nyertünk?
51 87 |          ebből foly minden jó,~Nincs e nélkűl virtus, sem semmi
52 87 |          gyámolnunk;~S ha eltörlődik e föld színéről,~Nem más,
53 87 |         helyett gyakran bürök vár is~E földön minden nagyra és
54 89 |      vípera-fajzatok~     Dúlják fel e várt, mely sok ádáz~          
55 94 |       esdeklőm! öröm-ömledéssé~Olvad e bús dal, s koszorúzva dűlök~                    
56 94 |        Charist velem és Diónét!~Ahol e kettő mosolyogva múlat,~
57 95 |         nádsipom énekét,~          S e szent csészevíz áldozik. ~
58 95 |            törvény diadalmait. ~Lásd e tájakat is, mellyeket e
59 95 |              e tájakat is, mellyeket e napon~Kormányodra bizott
60 100|                                 Mint e gerjedező kebel! ~Minden
61 101|             nem érzi a fájdalmat is,~E földi élet számtalan veszélyit,~
62 103|      mérgöket,~S örök zavarba dönték e világot.~Az ég ürébe felható
63 103|           látom lelketek hevét,~Mely e nagy ügyre felken títeket,~
64 103|              ügyre felken títeket,~S e szent szövetség láncába
65 104|       Kopernik égi útjain~Vizsgáljuk e nagy Minden titkait,~És
66 108|        KESZTHELY ISTENEIHEZ~Ki zengi e nagy század erőseit~S omló
67 108|            tartja. ~Oh, lakjatok hát e kies ég alatt,~Bájoljátok
68 108|             bimbai nyiljanak,~     S e kis magyar Weimar öléből~          
69 109|          egybefér;~     Mutasd: hogy e két virtus együtt~          
70 114|             méhe, galamb.~A buta nép e zajt látá s Amalthea tölgyét,~     
71 125|       álmodni, hanem élni~     Illik e szép világon:~Méh-ajakkal
72 133|           erénye. ~Menj, énekeld hát e magas égi lényt!~Ezt harsogta