Költemény
1 2 | Majd felkelnek alattad is,~Ó József! nagyanyád, Trézia
2 5 | öröm balzsamának. ~A galamb is csak úgy örül~ A kedves
3 7 | kinek szentelé. ~Tán most is ott múlatozik~ A rózsák
4 7 | árnyékában,~S rólam nem is gondolkozik~ Kevély
5 9 | Angyala csókolgatni: ~Addig is, míg homlokodon~ Aranyüstök
6 9 | Aranyüstök omladoz,~Akkor is, ha majd arcodon~ A
7 11 | Legszebb órái. ~Ah, nékem is van egy titkom~ Szívembe
8 15 | te szelíd Camoena!~Itt is áldást hint kezed életemre,~
9 19 | Szántja szabad földjét: itt is szabad a magyar és víg;~
10 27 | siralomra~ Nyílnak most is bágyadt szemeid?~Mindég
11 27 | kívánt reggele. ~Vár tégedet is e dicső tájék!~ Ezentúl
12 32 | vállaidra~ Még most is terheimet. ~Ha a gond jeges
13 36 | méltán lantjára vehetne Homér is!~Múzsa! hevítsd Horváth
14 38 | elhunyt. ~Ám te élsz most is! neved és Camoenád~A dicsőségnek
15 45 | Csak ily mulandó?~S Nelli is, mint minden lyányka,~
16 46 | álnokul.~ Megcsalt engemet is tehát~Kisded mézajakad s
17 50 | Lejtnek utána. ~Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,~
18 51 | kis életének.~Még most mi is virágzunk,~Mint a libáni
19 54 | Csak ne felejts el! ~Ott is, óh ott is tied e sebes
20 54 | felejts el! ~Ott is, óh ott is tied e sebes szív,~Mindenütt
21 58 | magyar kar tarta meg eddig is,~ Csak hív szülöttid
22 58 | Áradozand ezután is érted. ~Nézd, mint buzognak
23 69 | BARÁTIMHOZ~Én is éreztem, s tüzesen szerettem,~
24 69 | Nem szeret semmit, de nem is gyülölhet;~Szíve óhajt még,
25 70 | pályád! ~Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod,~De hamar
26 73 | Mert a te munkád; ott is elszórt~ Csontjaimat
27 74 | lankadt, epedett Váradi Lóri is~Érző lelke tüzes gerjedezésiben.~
28 82 | bírák, meggátolák;~Melyért is ők az emberek közül~Kizáratván,
29 82 | kik megtartották tovább is~Az ő mennyei ártatlanságjokat,~
30 87 | erkölcset megúnták~Más népek is, szintúgy mint a magyar,~
31 87 | csak gazt terem;~A lélek is csak ugy emelkedik~A józanság
32 87 | helyett gyakran bürök vár is~E földön minden nagyra és
33 87 | tömlöcben s a kereszten is.~Te is megkóstolod szent
34 87 | tömlöcben s a kereszten is.~Te is megkóstolod szent nektárját~
35 88 | Ott is örömre. ~A magányosság rideg
36 90 | WESSELÉNYI HAMVAIHOZ~Leomlom én is szent porodon, nemes!~A
37 92 | ÉLETFILOZÓFIA~Én is örömre születtem~ Arkádia
38 92 | hesperi liget. ~Az enyém is elvirult már!~ Pályám
39 95 | diadalmait. ~Lásd e tájakat is, mellyeket e napon~Kormányodra
40 100| enyhülést.~Jer, adj nékem is, adj! ím, leereszkedem~
41 101| Nem így, barátném! van itt is határ,~Amellyet általhágni
42 101| bírja könnyezetlen,~A bölcs is érzi a csapást, midőn~Szerelme
43 101| már nem érzi a fájdalmat is,~E földi élet számtalan
44 102| tésznek a halál ölébe,~Míg ott is újra vélünk egyesülnek? ~
45 102| csak gazt terem:~A lélek is csak úgy emelkedik~A virtusokhoz
46 102| Ámbár szemünket kápráztatja is,~De megmutatja a virtusnak
47 103| Melyet csudálva tisztelünk ma is,~Csak a tudósok székiben
48 103| merültek.~S ha most azolta kezd is fényleni,~Mely szűk határba
49 103| hány népek élnek még ma is körültünk~- Tekintsük által
50 103| szokta kezdeni,~Melyért is egymást öldözik halomra;~
51 103| megteendik azt.~De hinnem is kell; mert midőn, barátim!~
52 103| Fogadjatok hát engem is, barátim!~Szent frígyetekbe;
53 104| kapálhatunk,~S nevetni fognak ott is a bohók. ~ Mi kell tehát
54 104| inni és alunni~Lehet mezőn is; oh, de mint örüljek~Fákkal,
55 104| tűkröztetheti. ~ Van itt is ember, mondd, de millyen
56 104| lesz a föld minden kincse is.~A vízikórság szomját el
57 105| méreggel megölték,~Élnek ma is még, s mérget öntve marják~
58 105| Így a tudósok tarka serge is~Bizarr agyakkal rakva, tömve
59 105| balgatagjait. ~ Nevesd te is, jer, őket; s vívj dicsően~
60 106| így okoskodának,~Tehát mi is! - Oh, de nagy hézag ez!~
61 107| szelíd barátság~Még akkor is, ha csak képét öleljük~Annak,
62 109| felélteti égi tűzzel. ~Örülj te is hát, Festetics, és pazarlj!~
63 111| BARÁTIMHOZ~Engem is üldöz az ég, a fátum, vagy
64 114| alkota embereket,~Úgy te is ősz fővel közibénk enyelegve
65 116| magának. ~Enyhítsd meg ezt is, a kora szenvedőt!~Márványoszlopidat
66 116| ím,~ Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved,~
67 116| Nem leszek én is egész kigyógyult. ~[1821-
68 120| mindent mesterkél, pancsol, el is ront;~A magyar ellenben
69 120| Látol-e rajta, ha még gyerek is, nem férfihoz illőt?~S kérded-e
70 136| vizekben. ~Szűnj meg te is hát zárt fület és kebelt~
|