Költemény

 1 1  | szerencsénk változandó,~          Hol mosolyog, hol utálva néz
 2 1  |                     Hol mosolyog, hol utálva néz ránk. ~Felforgat
 3 9  |            Karjai közt megadják: ~Hol szelíd öröm s vidámság~     
 4 10 |               AZ EST~Jer, Daphne! hol e nyers patak~     A bércből
 5 10 |         Közt a völgyre szakadoz; ~Hol jegenyék hajladoznak~     
 6 10 |             Legkedvesb ünnepe ez,~Hol a forró érzelmeknek~     
 7 10 |          Lángja önként gerjedez. ~Hol a szív önként megnyílik~     
 8 10 |                Égi lelkesedésre. ~Hol lelkünk legszebben derűl~     
 9 12 |           SZERELMES BÁNKÓDÁS~Itt, hol e bujdosó csermely~     
10 19 |      kiterült láp terjed előnkbe,~Hol dús búzakalász hullámos
11 20 |         Balaton partja virányain,~Hol minden mosolyog, mint az
12 20 |     mosolyog, mint az aranyvilág,~Hol dús búzakalász rengedez
13 20 |      gerjedező vizen.~S nézzétek, hol ama már feketült falak~Látszatnak,
14 21 |                 MAGYARORSZÁG~Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,~
15 21 |     Arkádia zöld halmai nyílanak,~Hol Pán legjelesebb barmok után
16 24 |           nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen. ~De te, édes
17 26 |        Alkonyatod leplében. ~Itt, hol hársak árnyékoznak~     
18 27 |           az öröm szárnyain,~     Hol a békés Léthe csörgedez,~
19 27 |        Örök élet lelke lengedez; ~Hol a myrtus- s amarantszigetek~     
20 28 |                        MULANDÓSÁG~Hol a mohos szirt öbléből~     
21 28 |          A setét völgy zengedez; ~Hol meredek tar kősziklák~     
22 28 |             A felhőkbe verődnek; ~Hol a vadonnak csudái~     Pompájokat
23 28 |         Az érzőt felborzasztják; ~Hol a váromladékokon~     Az
24 28 |          eldőlt sírköveknél,~     Hol most lelkek támadnak,~S
25 28 |           kormos ablakoknál,~     Hol most repkény szövődik,~S
26 28 |           ijesztő boltoknál,~     Hol most baglyok huhognak,~S
27 28 |   Visszatértek a hódítók. ~S ott, hol a győzödelmesek~     Toborzón
28 29 |        Fojtogatod nyögő kebelünk!~Hol örömmel, hol bús könnyözönnel~     
29 29 |      nyögő kebelünk!~Hol örömmel, hol bús könnyözönnel~     Édes
30 38 |         csendes ligetébe rejtsen,~Hol te olly sok szép örömet
31 39 |       Mennyből eredt balzsamait. ~Hol van lelkem rokonfele?~     
32 45 |        szelíd Nelli csalhat,~     Hol a szerelem? ~A kép angyalvonásai,~     
33 49 |        élni,~Elrejtve a világtól,~Hol senki nem vigyáz ránk,~Hol
34 49 |        Hol senki nem vigyáz ránk,~Hol semmit én ne látnék,~Csak
35 49 |          Csak téged, édes Eggyem!~Hol mást ne hallanék én,~Csak
36 59 |   myrtusligetévé változik a föld,~Hol minden kiderült, hol minden
37 59 |        föld,~Hol minden kiderült, hol minden szép s nagy előttünk.~
38 69 |                  Zordon időkkel: ~Hol csak a külszín fedi a valóság~
39 71 |           sohajt~Édes honja felé, hol csecsemő szopott,~     S
40 72 |           Setétellő ormain. ~Ott, hol zsenge érzéseit~     Ifjú
41 72 |              Legelőször ereszté. ~Hol, Glüci! veled karöltve~     
42 74 |          vezet.~Jer, menjünk oda, hol senki nem ismer, és~Egy
43 75 |          mezeink zsenge virágain,~Hol néktek, nemesek, ritka Kazinczy
44 78 |                                   HOL VAGY TE, SZÉPHALOM...~Hol
45 78 |         HOL VAGY TE, SZÉPHALOM...~Hol vagy te, Széphalom? - Phantáziám
46 80 |         születsz nekünk~     Ott, hol Koosz koszorús húga, az
47 85 |          csendes kebelébe intett,~Hol Kazinczydnak keze szent
48 87 |      nevetjük a fenét testünkben!~Hol ily kéz dúl a nép verejtékén:~
49 87 |     sajátod a nagyvilág nyelve,~S hol én tanácslok, ott parancsolsz
50 92 |              Pályám vége közelít;~Hol a gigászi Örök vár,~     
51 102|          a szép tiltott táj felé;~Hol a vakító fénybe vont igazság,~
52 102|     halhatatlan istenekhez int;~S hol a poesis nyájas istenei,~
53 102|        vígan Áon szent virúlatin,~Hol a teremtő Pindar díthyrambja~
54 102|           reszket gyenge húrjain;~Hol új meg újabb szépségek csudáit~
55 102|     Bájolva látja repdező szemed,~Hol új meg újabb zengzetű melosz~
56 103|        élő bánat fog körül. ~     Hol van tehát a józan értelem,~
57 103|        van tehát a józan értelem,~Hol a tudósok annyi izzadása?~
58 104|    tehozzád s nyájas asztalodhoz,~Hol a kinyílt szív s józan ész
59 104|           egyenlőn tudnak érzeni.~Hol majd hazánknak ó s új dolgait,~
60 104|           De boldogabb ott mégis, hol körűlte~A nyájas élet hinti
61 104|       lelke tárgyát lelheti,~Mint hol magába zárva él magának,~
62 125|        Egy szebb virányt magának,~Hol égi gyönyör s szerelem~     
63 125|       lehet,~     Míg fejét, - de hol vagyok?~Lilim még istenné
64 129|     Hektor, tőlem hát örökre~Oda, hol már Achilles fegyvere~Patroklusnak
65 129|         nemzete kivész.~Oda mégy, hol nap többé nem ragyog.~A