Költemény

 1 1  |          tiportad. ~Elszórja, hidd el, számkivetett ösi~Erkölcsöd
 2 1  |         süvöltnek. ~Nem ronthatott el tégedet, oh magyar!~A vad
 3 2  |               Árpád vére se hűlhet el,~Ámbár rég heverész a puha
 4 6  |        nyujtsd karjaidat,~     Míg el nem fogy életem,~Míg elhervadt
 5 7  |         Lassú csörgéseidhez. ~Vidd el szomorgó zúgással~     Ama
 6 8  |          test szépségét,~     Hidd el, csak úgy imádom,~Ha a szép
 7 9  |              Leled labyrinthjait. ~El ne hagyd őrangyalodat,~     
 8 9  |          erkölccsel jár,~     Hidd el, egybe sem merül. ~Ezek
 9 11 |        szabad azt kimondanom:~     El van temetve. ~Nem szabad
10 12 |          míg könnyeim~     Forrása el nem apad,~Míg bé nem húnynak
11 16 |           Zordon fergetegek rejtik el a napot,~Nézd, a Ság tetejét
12 25 |           Záporozó szemeink. ~Tépd el édes bilincsemet,~     Hadd
13 26 |          forró keblében:~Te rejtsd el bús könnyeimet~     Alkonyatod
14 27 |          epedő orcád. ~Oh, hárítsd el ázott fátyolodat~     Bús
15 27 |       halvány képekre. ~Nem szakad el a hív szerelemnek~     Ottan
16 28 |     párducos magyarok,~Ott nyerték el a harc bérét~     A győzhetetlen
17 28 |     szellők zokognak. - ~Így múlik el a világnak~     Minden gyönyörűsége!~
18 32 |            meggyújtom,~     Fogadd el illatjokat! ~Te vetted fel
19 33 |    szentelt ligetek boltjai fednek el?~     Tíbur völgyei rejtnek-é?~
20 33 |     Vértest Helicon hangjai töltik el.~     Példád élteti mellemet.~
21 34 |      érzed-é? Képed festegetem,~De el nem érheti eléggé ecsetem~     
22 35 |        Álom-e vagy csalatás ragadt el? ~Nem, nem csalódtam. Honnom
23 36 |            régolta sohajtjuk.~Vidd el karjaidon lobogó fáklyáddal
24 37 |        undokját s Senecát felejtsd el!~A Nemes legszebb diadalmi
25 39 |         tűnő képét kergetem. ~Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon~     
26 40 |              S könnyeimet szárítsd el! ~Amor tőrei égetnek,~     
27 40 |        eltemetnek,~     Ha tárgyam el nem érem. ~Te intézed a
28 40 |        meggyújthatod; ~Oh, olvaszd el Nacám szívét,~     Szívemhez
29 41 |           le a kinyílt rózsát,~Míg el nem veszti illatját~     
30 48 |            Hálá! - de jaj, mi fojt el?~Bús könnyeim buzognak,~
31 51 |      Langyos lehelletével,~Az tépi el mosolygó~Díszét kis életének.~
32 53 |          meg nem emészthetik!~     El kell ásni szerelmedet~Bimbózása
33 53 |           ösztöneit fájdalom oltja el.~     Akit lelked epedve
34 53 |         messze szakaszt, hogy soha el ne érd:~     Akit félve
35 53 |            Annak jégkebelén hervad el életed.~     Boldog, boldog
36 54 |         szerencsésen, s ne felejts el engem!~Menj az égtartó Pyrenéken
37 54 |                    Csak ne felejts el! ~Ott is, óh ott is tied
38 57 |       nyakadra. ~Nyolc száz repült el már Budavár felett.~Villámok
39 71 |           Szívem zsenge szerelmeit~El nem törli tehát a repülő
40 74 |           kebelek nyögve szorultak el,~S bennek minden erő s élet
41 74 |      fáklyák. Ti kemény istenek! - el vagyunk~Árultatva tehát? -
42 74 |          te csalárd öröm!~Eltűnsz, el, valamint egy buborék tehát?~
43 74 |          meg, hogy kezeden fogyjon el életem.~Hah jőnek Szeretőm,
44 77 |            Csendes meződben rejted el éltedet,~     Hogy ott magadnak
45 79 |     Hagyján! Remélj! s versed tedd el jövendőre! -~Ne bántsd!
46 84 |           előtörés?~E nép nem veti el már soha fékjeit,~S vak
47 87 |       ellen vét? - Nem tudja, hidd el,~Mert Werbőcziben arról
48 87 |      Részént pedig külföldön költi el;~Talán, mondom, hitében
49 87 |             hanem hagymázunk törli el. ~     De félre mindezzel!
50 87 |           pályáján!~A virtus, hidd el, nem hiú agyváz,~Hanem boldogságunk
51 89 |          tiportad. ~Elszórja, hidd el, mostani veszni tért~Erkölcsöd:
52 89 |            nézett. ~Nem ronthatott el tégedet egykoron~A vad tatár
53 91 |       bájival ékesíts,~     Fedezz el ambrás lombjaiddal,~          
54 95 | tölgykoszorút neked.~Vígan zengeti el nádsipom énekét,~          
55 97 |        fedezd könnyeit, s száritsd el orcáin. ~S midőn karján "
56 101|          vagyunk!~Nem vesztjük azt el, újra megtaláljuk,~Csak
57 102|       Múzsák s Grátiák ölén~Álmodd el élted rózsaálmait,~S védjen
58 103|          nem hatott sugára,~Előtte el volt rejtve mindenütt,~Míg
59 104|           is.~A vízikórság szomját el nem oltja~Minden Dunáknak
60 105|         Telemre gyüjtve éldegeljem el;~De oh, nem élet a múzsátlan
61 112|        majd mind siralommal~Töltik el a Helikont, s civakodnak
62 114|      képzeletébe mereng:~Így merül el majdan magasabb rémletben
63 117|         tündéri világ bája ragadja el;~Magát felejtvén, élve meghal -~
64 119|            papirosgáttal választod el, úgy-e?~Öszverohannak azok,
65 120|        mindent mesterkél, pancsol, el is ront;~A magyar ellenben