Költemény
1 6 | boldogítóm tud lenni,~Szánj meg, Kegyes! légy orvosom:~
2 7 | könnyeim tagjait. ~Mutasd meg halvány képemet~ Néki
3 7 | tükröd fényében,~Mutasd meg égő szívemet,~ Mint
4 9 | vezérljen tégedet. ~Csak ő menti meg szemedet~ Ezer könnyhullatástól,~
5 9 | könnyhullatástól,~Ő menti meg szépségedet~ A kora
6 9 | Így a hiúság tőrei~ Meg soha nem ejthetnek. ~Ezek
7 9 | hangokat;~Ezek mutatják meg neked~ A gaz csapodárokat. ~
8 10 | dicső képére,~Ott nyissuk meg szíveinket~ A szépnek
9 10 | mennyei szépség~ Nyílik meg most előttünk,~Minő mennyei
10 11 | Csendes Esthajnal!~Enyhítsd meg a természetet~ Harmatillattal. ~
11 12 | szemeim,~ Míg szívem meg nem szakad. ~[1797-1799
12 19 | feketednek,~Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek;~
13 21 | őr fedi,~Nem fertőzteti meg durva tirán keze:~Törvény,
14 22 | magyar, e napon~ Nyisd meg dicsőült szent királyid~
15 23 | Ormai közt iszonyodva állt meg: ~Sok messzi ország bölcsei,
16 24 | mérge hánya,~ Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése. ~
17 24 | habnak és lángnak:~ Meg nem rémít ég, föld reád
18 25 | repülhessek tőled!~Vagy ölj meg, hogy hív lelkemet~
19 34 | Nagy érdem: de bérét e föld meg nem adja,~Csillagkoronáját
20 37 | álláspont köre nem telik meg~Áldozat nélkül; de ki honja
21 39 | Kedves bálványát,~De meg nem lelkesíthetem,~Csak
22 45 | járok-kelek,~ Üldöz árnyéka,~Meg nem menthet a tengerek~
23 53 | szemed árjai~Rabságod kötelét meg nem emészthetik!~ El
24 57 | Menj, most mutasd meg Zrínyi lelkét,~
25 58 | Vérző magyar kar tarta meg eddig is,~ Csak hív
26 64 | zengeni?~Hív Múzsám adaját meg ne utáld, hazánk~
27 67 | látta-e míveit?~Állítsd meg, nyomorult, a dagadó Dunát,~
28 67 | a dagadó Dunát,~Gátold meg Boreas vad dühe harcait~
29 74 | gerjedezésiben.~Nem fojthatta meg azt a feledő idő,~Sem más
30 74 | mélységbe'! ne hagyj! ölj meg ezen helyen;~Ölj meg, hogy
31 74 | ölj meg ezen helyen;~Ölj meg, hogy kezeden fogyjon el
32 74 | szeretőm, ne hagyj!~Csókolj meg, s vasadat döfd ide, oh,
33 74 | kebelem. Én örömest halok.~Add meg nékem ezen leggyönyörűbb
34 76 | néhai biztosát.~Nem pendíti meg azt már soha semmi tárgy,~
35 78 | Phantáziám bája!~ Jer, mutasd meg elmémben,~Mutasd meg a virtust
36 78 | mutasd meg elmémben,~Mutasd meg a virtust mennyei mátkája~
37 78 | Jutalmazó ölében;~Mutasd meg Kazinczyt s házi isteneit,~
38 81 | tavassza pompáját,~S zendítsd meg körülte az élet lármáját~
39 83 | örömmel. ~Nyájas orcával szegi meg falatját~A barátságnak s
40 84 | sashoz emelkedik.~Nem halt meg, ki ugy élt, mint te, nagy
41 87 | erkölcs:~Csak úgy állhat meg a mi kis testünk,~Ha az
42 89 | hatalma; ~Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő~Századja
43 90 | zokogva. ~Nem úgy jelentél meg te hazád egén,~Mint egy
44 102| hímes fátyolában~Öleltetik meg a nagyot s dicsőt,~S belénk
45 102| reszket gyenge húrjain;~Hol új meg újabb szépségek csudáit~
46 102| látja repdező szemed,~Hol új meg újabb zengzetű melosz~Lángolva
47 102| földi tőr!~Ott, ott tanuld meg a bölcsek nyugalmát~Ismérni,
48 104| Falut dicsértek, engedd meg nekem,~Hogy én Budáról s
49 104| minden él s örül,~S újabb meg újabb érzelemre gyújt:~Itt
50 106| nyájainkat métely szállja meg,~S a szürke kanca vemhét
51 107| láttatád.~Kevés virággal szerzi meg Camoenám. -~Oh! elvadulnak
52 116| ébredék fel, s így ölelt meg~ Partidon új öröm,
53 116| keresett magának. ~Enyhítsd meg ezt is, a kora szenvedőt!~
54 116| felkoszortúzom ím,~ Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved,~
55 129| fájdalmadat,~Hektor hal meg, de szerelme nem. ~[1827-
56 133| emelt; koszorúm ne bánd meg! ~S ha szépnek érzed férfias
57 136| Nyájas örömbe' jelent meg a menny; ~Oh, a poézis rózsaszin
58 136| örökre hideg vizekben. ~Szűnj meg te is hát zárt fület és
|