Költemény
1 2 | csoport,~Nem rabbérbe emelt bús buzogányt keze.~ Önként
2 3 | áldozat volt a vezekényi harc!~Bús tisztelettel könnyezi a
3 4 | nyög a filemile! ~Majd ha a bús tél közelget,~ Ezek
4 7 | Szapora vizeidhez,~S vegyítsd bús nyögéseimet~ Lassú csörgéseidhez. ~
5 12 | bujdosó csermely~ A bús bükben tévedez,~S búslakodó
6 12 | Forró képzeletemben. ~Ha a bús hold sugárai~ A vizeken
7 12 | Terólad gondolkodik. ~Ha bús völgyek rejtekében~
8 12 | előtt bujdosom,~A vadon bús zengésében~ Édes neved
9 16 | hófuvatok fedik,~ S minden bús telelésre dőlt. ~Halljad,
10 17 | s reteszit leszórván ~A bús haboknak zúgva rohannak,
11 24 | föld reád rohanása.~Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak~
12 25 | Beteg szívem nyögése!~Bús fejemen lesz mindvégig~
13 25 | hasztalan epedek,~ Mint egy bús filemile;~Tied, lelkem,
14 26 | forró keblében:~Te rejtsd el bús könnyeimet~ Alkonyatod
15 26 | nyögdécselő furulyámon~ Bús nótát fujdogálni. ~[1799-
16 27 | Mindég csak sírsz? csak bús siralomra~ Nyílnak most
17 27 | el ázott fátyolodat~ Bús szemedről, kegyes szenvedő!~
18 27 | sem sírhalom,~ Sem bús fátyol halvány képekre. ~
19 28 | bészakadt sírboltokon~ Bús halotti ének zeng: ~Itt
20 28 | Melynek szomorú homlokán~ Bús régiség epedez. ~Hajdan
21 28 | mélycsendű éjfeleknél~ Bús nyögések hallatnak: ~Ott
22 28 | gyászos romladékon~ Bús éjszakák borongnak,~És a
23 29 | békes szívvel dűlnek~ A bús cyprus szent árnyékára. ~
24 29 | kebelünk!~Hol örömmel, hol bús könnyözönnel~ Édes kelyhed
25 29 | hosszú gond s bánkódás~ Bús életünk szűk kerűlete. ~
26 30 | Melancholia!~A puszta vár bús omladékain~ Nyögdelő
27 30 | merűlsz,~ S édesen elsírod bús elégiádat. ~A vidámság csak
28 31 | heverő~ Bagoly siet bús rejtekekre. ~Nem mosolyog
29 32 | Tündér, végig~ Ragyogsz bús éjszakánkon,~S a Léthe csendes
30 37 | Áld maradéka. ~Hajdan, oh bús sors! nemesűlt atyáink~Mennyi
31 41 | édes Nacám!~ Törüld le bús cseppjeit,~S vedd szívedre
32 43 | méltán festeni a huszárt~S bús arculatját harcai közt,
33 47 | Mint a nap égi lángja~A bús homályt elosztja:~Tündér
34 48 | Hálá! - de jaj, mi fojt el?~Bús könnyeim buzognak,~Jaj,
35 56 | gyönyörű vidékek!~ Vegyétek bús könnyemet. ~Ti láttátok
36 58 | ingott. ~S ím, mint midőn bús Aeolus éktelen~Barlangja
37 60 | hamvadó szikrája~ S bús melancholiám szomorgó nótája. ~[
38 62 | MAGYAROKHOZ~1807 ~Forr a világ bús tengere, ó magyar!~Ádáz
39 73 | Zenith és Nadír.~A szélveszek bús harca, az égi láng~
40 74 | tőreivel vivott. ~ Már négy bús kikelet látta siralmait~
41 74 | kihaló kellemit, amidőn~Egy bús óra alatt ajtaja megnyilék,~
42 74 | légy vezetőm! megyek~A bús Kaukazuson s tengerek árjain~
43 85 | mohait biborral~Fested, és a bús ravatalba fényes~
44 86 | határait,~ A századok bús omladékin~ Állva
45 90 | áldozok,~ S hamvvedredet bús cyprusággal~ Illeti
46 94 | öröm-ömledéssé~Olvad e bús dal, s koszorúzva dűlök~
47 101| hevén;~Csak könnyek és csak bús nyögések adnak~Szorult kebelnek
48 101| vívjuk a kemény eget~S a bús koporsó gyémántzárait?~Nem
49 116| vegyülve hársaid ernyein~A bús felleg alul hajnali pírjait~
50 123| ősz,~ Körültüzelgve bús szemekkel~ A had
51 125| mindig zöld szívekben. ~A bús ciprus árnyékában~ Az
52 129| dárdát hajítni,~Ha téged a bús Orcus elnyel? ~HEKTOR~Drága
53 129| többé nem ragyog.~A Kocytus bús vadonban jajog,~S szerelmed
|