Költemény

 1 10 |               Alkonyaton derűlnek. ~Égi bíbor festengeti~     Az
 2 10 |         Plátó karján emelkedik~     Égi lelkesedésre. ~Hol lelkünk
 3 13 |             Ez dicső érdem, s ez az égi bélyeg~     A remek elmén. ~[
 4 18 |                         MAGÁNYOSSÁG~Égi csendesség fedező homálya~
 5 27 |             szívedhez zárod. ~Akkor égi csókok törülgetik~     Gyöngy
 6 31 |          fojtva porkötélben~     Az égi tűz nemes lángjait. ~Nem
 7 32 |             Múzsa! ki keblemet~     Égi lángra gerjeszted,~Felvonsz
 8 47 |           öröm sugárzik.~Mint a nap égi lángja~A bús homályt elosztja:~
 9 48 |            Chloé szemében~Villognak égi tegzek!~Menj, menj! szabad
10 51 |           örömre repdez,~Lelkünkben égi láng ég.~Majd eltűnik szerencsés~
11 60 |      lángjait szemlélem,~A képzelet égi álmába merűlök,~     S egy
12 63 |        magas elme s lélek~          Égi sugárt vont. ~Nagy, midőn
13 66 |             nem kér örömet tetőled;~Égi nektárt nyújt Aganippe néki~                    
14 73 |            szélveszek bús harca, az égi láng~     Villáma, harmatcsepp,
15 81 |            s Áont Széphalmodon~     Égi harmóniával!~Eros amaranthja
16 82 |       Minden keblébe rejtezett,~Két égi szűz maradt az embereknél:~
17 82 |            Víg ártatlanság s minden égi jók~Lakoztak vélek a boldog
18 82 |     csakhamar megúnták~Ezen jóltévő égi védeket;~Mert sokban ellentálltak
19 82 |            kezdék elfogadni~Minerva égi áldomásait.~Most láták,
20 83 | kimeríthetetlen~                    Égi itallal. ~[1809]~
21 85 |        bérét.~Hector és Alcíd dalod égi szárnyán~Hágtak a Dörgő
22 87 |         minden népek felébrednek~Az égi szent paizs villámjára,~
23 88 |      Paphius fényes csalatásit éli;~Égi népekkel repes andalogva~                    
24 94 |    érdekelték.~Húraim gyengék magas égi hanghoz,~A szelíd Paphus
25 101|         kínjait kiforrta,~Az észnek égi balzsamát veszi. ~     Mi
26 102|     kapcsolnak magokhoz~S lelkünket égi érzésben feresztik;~Kik
27 102|             emelkedik~A virtusokhoz égi szárnyakon,~Ha delphi isten
28 102|     mosolygják rózsás szájaikkal~Az égi szikrát s égi tiszta kényt. ~     
29 102|         szájaikkal~Az égi szikrát s égi tiszta kényt. ~     Érzed
30 102|       virradó eget:~Meglelkesedve s égi szárnyra kelve~Lengsz vígan
31 102|           myrtus barna fürtidet.~Az égi Múzsák s Grátiák ölén~Álmodd
32 103|             a milliókat,~Ez áldja s égi boldogságra inti. ~     
33 103|           ég ürébe felható tudós~Az égi zsákmányt barlangokba zárta,~
34 103|       terjesztitek~Hazánkban Delphi égi kincseit~S az értelemnek
35 104|        nagyjait;~Vagy majd Kopernik égi útjain~Vizsgáljuk e nagy
36 105|             lángból víz és jég~S az égi fényből vastag éjszaka,~
37 107|           Dőlj szép karjaikra!~S az égi nektárt idd rózsás ajakkal. ~[
38 108|                Jobb eledelt s magas égi éltet. ~Ceres! te hívtad
39 108|         illetéd~     Nektáros ujjal égi lantod,~          S zengzete
40 109|                      Újra felélteti égi tűzzel. ~Örülj te is hát,
41 110|        nőttél, mint Nagyanyád,~Mert égi nimbusszal fedezte koronád~          
42 114|           alkotta örök remekét amaz égi Lykurgus,~     Amikor összeszedé
43 117|            lángerő,~Onnét hinti alá égi virágait;~Ne nyúlj azokhoz
44 117|            durva kézzel:~Megfagy az égi hideg kezekben! ~[1825 előtt]~
45 124|        nézni tervét~S kimérni a tűz égi útjait,~És íme, mint egy
46 125|          szebb virányt magának,~Hol égi gyönyör s szerelem~     
47 125|        lepkeszárnyú gyermeknek~     Égi szárnyakat adni. ~Nehéz
48 133|           Menj, énekeld hát e magas égi lényt!~Ezt harsogta örök