Költemény
1 2 | Hálá! mást mutat e sereg,~Mely most, régi magyar módra,
2 9 | mint egy szűz rózsa,~ Mely még csak tavaszt látott,~
3 9 | játszott. ~Mint egy Zephyr, mely virágos~ Ligetek közt
4 11 | szabad kijelentenem,~ Mely boldog vagyok;~S hogy ki
5 17 | észak rettenetes feje?~ Mely öblöket zár, merre tart
6 22 | e nagy bajnoki nemzetet,~Mely annyi harc közt vívta ki
7 22 | leborulva áldozz. ~Nézd, mely hatalmas népeket eltörült~
8 22 | ritka időszakasz!~ Nézd, mely viszontság kénye játszott~
9 22 | sarkai forganak,~ Kar, mely dicsőűlt őseidnek~
10 23 | erőnkre. ~S egyszerre e nép, mely Hunyadink alatt~A legkevélyebb
11 33 | Éván! merre, hová ragadsz?~Mely szentelt ligetek boltjai
12 46 | EGY HÍVTELENHEZ~ Mely zöld Tempe fedez, Chloé?~
13 46 | zöld Tempe fedez, Chloé?~Mely bájos ligetek rejtekiben
14 57 | Itt az idő, magyar,~ Mely majd szabad lelked nem ismért~
15 71 | rózsabilincsemet,~ Mely még szép fiatal korom~Boldog
16 82 | gyulladt az aetheri rész,~Mely egy rokon kötél az égiekkel;~
17 84 | ORCZY ÁRNYÉKÁHOZ~Mely méltó koszorút, mely diadalmi
18 84 | ÁRNYÉKÁHOZ~Mely méltó koszorút, mely diadalmi bért~Adjon néked
19 86 | gyémánt aegise béfedi,~ Mely Jupiter villáma mérgét,~
20 87 | FERENCHEZ~ Az a józanság, mely elömli mívedet,~S melytől
21 87 | ész s a kéz míveltségével,~Mely által ők a legfőbb polcra
22 87 | fertőzik,~Azt a tölt túrja, mely őtet táplálja,~S az áldás
23 87 | bolondság:~S azon kincs, mely kezekre van bízva,~Nem bábra,
24 87 | boldogságunk védistene,~Mely a méltó bért a jóknak megadja~
25 88 | Fátyola lepjen. ~S mely Zephyr Ámor jegyesét emelte,~
26 89 | Dúlják fel e várt, mely sok ádáz~ Ostromokat
27 90 | egén,~Mint egy szökőfény, mely mosolyog s kivész,~
28 95 | virtusi nincsenek,~Gyermek, mely keziben kést s üszököt visel;~
29 96 | igazt fátyolozó szinen,~ Mely annyi visszás képzetekkel~
30 100| tekintek itt,~Érző szív vala, mely ömlede, mint enyim;~Minden
31 102| delphi isten önt sugárt belé,~Mely úgy kifejti lelkünk díszeit,~
32 102| szív s nyilt ész lángigéje,~Mely szívet-elmét egyaránt hevít:~
33 103| Az ész az isten, mely minket vezet,~Az ő szavára
34 103| azolta kezd is fényleni,~Mely szűk határba önthet áldva
35 103| Buzogni látom lelketek hevét,~Mely e nagy ügyre felken títeket,~
36 104| érzeményeit;~Elmémnek elme, mely megértheti,~S melyben sugárit
37 108| titkos örök kötél,~ Mely a halandó port s az istent~
38 113| nagyobbá tesz nagyot a polc,~Mely gyávát szédít, de mezítláb
39 118| azt már ma tanítja:~Oh, mely kurta belűk a geniális urak! ~[
40 121| orra, kalapja, bokája,~S mely csuda: a táncost kötelén
41 124| MURÁNYNÁL~Töredék ~ Mely édes andal int, Murány,
42 128| áldást.~Nép esze a törvény, mely nélkűl pénze veszélyt hoz.~
43 133| vala puszta hang,~ Nem, mely tudatlan gyermek ajkán~
44 133| müvein kecsesülne nyelvünk,] ~Mely újra szülje a lerogyott
|