1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
1 123| SZILÁGYI 1458-BAN~"Ledűlt Hunyaddal a
2 57 | ULMAI ÜTKÖZET~1805. Octob.14d. ~Mit hallok! Árpád honja
3 14 | Ömledez a szív. ~[1798 körül]~
4 112| Thrácia bércét. ~[1821. január 18. után]~
5 28 | ereszkedik! ~[Végleges formája 1801 után]~
6 110| A nép szeretete. ~[1818]~
7 115| gyorsan, s követ a betegség. ~[1820 után]~
8 128| és pénzednek a tenger. ~[1828]~
9 136| létrehozák örök ideálit. ~[1832 körül]~ ~
10 87 | Rádayd keblén. ~[1809. dec. 31.]~
11 111| többé? ~[1817. szeptember 8. után]~
12 113| templom lőn kalibám, mikor abba beléptél,~S váteszi lélekkel
13 105| leghelyesbet százfelé csigázza,~S abból viaszként majd istent csinál,~
14 37 | az égbe ért már~ Ábeli vérök. ~Már ma nem félek.
15 28 | örök homályban. ~Ama kormos ablakoknál,~ Hol most repkény szövődik,~
16 67 | bezárt Danaét érctorony és acél-~Závárok s iszonyú őrebek
17 57 | között.~Rémíthetetlen melled acélfalat~ Vont fel körülted,
18 3 | gátokat ront;~ Ah, de acélhegyek állnak ellen! ~Téged, hatalmas
19 108| halált,~ Lerakja harsogó acélit~ Színed előtt,
20 74 | angyalom, édesem!~Im álttörte acélzáraidat karom.~Jer most, merre karom
21 36 | Visszavonásnak~Lelke kitörte acélzávárát a fene hadnak,~Mint hajdan
22 1 | Herculesként~ Achaji kard rezegett kezedben. ~
23 129| hát örökre~Oda, hol már Achilles fegyvere~Patroklusnak áldozik
24 36 | királlyát,~Lássa, kihozza erős Achillest és Agamemnont~A feledékeny
25 64 | merje-e zengeni?~Hív Múzsám adaját meg ne utáld, hazánk~
26 36 | HORVÁTH ÁDÁMHOZ~Melly a maeoni bölcs lelkét
27 119| PHILOLOGUSHOZ~A Tisza és Duna már Ádámtul fogva vegyülnek,~S öszveölelkezvén
28 123| Békepohárba halált adának. ~Ezt nyerte a nagy hős
29 37 | legszebb diadalmi bére~Minden ádáznak s alacsony tyránnak~
30 104| lelhetünk-e több jót,~S adhatnak-é mást a királyi kincsek? -~
31 79 | néma, mint a hal.~Miért nem adhatom néked leánykádért!~Hogy
32 105| kezemből,~Hogy kedvesimnek adjam éltemet,~S nyaram kalásszal
33 125| gyermeknek~ Égi szárnyakat adni. ~Nehéz a mennyet elhagyni,~
34 108| dicsőebb~ Lelket adó Helicon leányi! ~Vidám avénám
35 4 | hitszegő csapodár;~Hív lelket adok én néked,~ Míg koporsóm
36 123| az életet~Rómának, s így adom vissza hazámnak én.~
37 108| bennetek él s tenyész,~ Ti adtok annak testi-lelki~
38 114| muzsikát, táncot, játékokat adván,~ A nagyot a széppel
39 84 | Orczy, nem!~Általküzdi setét Aeacus öbleit;~Mint Alcides, erős
40 116| forrás, sebimre~ Aeglei balzsamot áldva öntél. ~
41 103| vak halandók néma éjjelén?~Aegyptus áldott földje kérkedik~Az
42 58 | ingott. ~S ím, mint midőn bús Aeolus éktelen~Barlangja torkát
43 17 | Hesperidék bibor aetherében. ~[1799 körül]~
44 39 | Repülj le felém,~Eged fényes aetheréből~ Csöpögtesd belém,~Óh,
45 5 | örültem! ~Mi haszna szívom aetherét~ Éltem szép tavaszának?~
46 38 | ömledésed~ Aetherí szányát: ~Hogy tehozzád
47 50 | illatot isznak. ~Alkotó aethert lehel a világra,~Mellyre
48 90 | Chimaerát. ~Mint hajdan a szép Aethra jeles fia,~Felbírtad ifjú
49 99 | KÉPE~Mint az egekbe merült Aetnának az alja virányos,~S a tetején
50 33 | szegdelsz te dicső delphusi ágakat.~ Itt kent fel Polyhymniád,~
51 108| erőseit~S omló trónusait? ki Agamemnonát~ Korunknak s Aulis áldozatját~
52 36 | kihozza erős Achillest és Agamemnont~A feledékeny idők torkából
53 66 | tetőled;~Égi nektárt nyújt Aganippe néki~
54 60 | hallom a vígság lármáit,~ Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. ~
55 18 | nemes érzeménynek:~Itt nem aggathat rabigát reájok~
56 125| jövök, ha szívemet~ Aggodalom terheli,~Hozzád, ha rám
57 115| Eljön a sok baj, és jő a sok aggság.~A vidám orcát halovány
58 10 | árnyékoznak~ Terebély zöld ágokkal: ~Ott függesszük szemeinket~
59 103| A sziklamellbe és a holt agyagba,~S mint jámborodnak a vadállatok~
60 105| tudósok tarka serge is~Bizarr agyakkal rakva, tömve van.~Az egyik
61 39 | Zephyr-szárnyakon~ Már valahára,~Ki ágyamhoz mécset gyújtson~ Psyche
62 123| düledékein,~ S habzó agyarral tölti újra~ Béhegedett
63 105| zárni?~S ki gondja minden agynak tetszeni?~Elég, ha néktek
64 24 | bús koporsót menyasszonyi ágynak~ Nézed, s elenyészik
65 87 | magának.~Mit vársz olly agytól, melyben nincs egyéb,~Mint
66 105| akárkivel. ~ Elég. Az ember ahány, annyiféle,~S változhatatlan
67 105| nyelv csak fonóba' készűl,~S ahhoz Kazinczy és Virág nem ért.~
68 94 | Charist velem és Diónét!~Ahol e kettő mosolyogva múlat,~
69 51 | Kebled csudás alakja~S e szép ajak rubintja~A vad halál kezében~
70 83 | mellett~Mártsatok vídám ajakat mosolygó~
71 64 | kába reményei~Mozdítják ajakát, mert csak az istenibb~
72 87 | Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?~S ah, édes az nekem, midőn
73 44 | midőn csókolni akarom~ Ajakidat, elrejted,~Elvadulsz, s
74 6 | elhervadt ajakimat~ Ajakidra tehetem. ~[1797-1799 között]~
75 6 | fogy életem,~Míg elhervadt ajakimat~ Ajakidra tehetem. ~[
76 3 | véres~ Porba kevert ajakit, halálát. ~Láttam tebenned
77 114| koszorú emelé és gazdag ajándék,~ Minden ideg kifeszült,
78 77 | AJÁNLÁS~Mint a világnak hajdani
79 65 | szirton áll:~Nyelvünk, atyáink ajka, feloldatott,~ Virrad
80 136| A szépet érző emberek ajkain,~Szívből szívbe gyönyört
81 66 | éltető lángját poharadnak ajkam~ Még
82 133| Nem, mely tudatlan gyermek ajkán~ Lelket emelt;
83 4 | e kegyes~ Szív csak akadozva vér. ~Halld, melly édesen
84 120| Mégis azonba', ha szép akar olykor lenni, mivé lesz!~
85 105| Himfy verse néki konyhadal,~Akárki mit mond, mert cadentiás.~
86 105| magával,~Üstökre, pofra kél akárkivel. ~ Elég. Az ember ahány,
87 33 | karjaidon segélj~Ösvényedre! akármerre vezérlsz, megyek! ~[1799-
88 44 | ingerled: ~S midőn csókolni akarom~ Ajakidat, elrejted,~
89 130| SCHILLER~A legfőbbre akarsz törekedni hatalmas erőddel?~
90 57 | ismért~ Jármot akaszt te szilaj nyakadra. ~Nyolc
91 41 | Jóltévő lehellete;~Boldog, akiben tisztán ég,~ S rokon
92 53 | Boldog, boldog az, akinek~Pártáját szerelem myrtusa
93 103| részeit -,~Kik a baromság aklában hevernek,~És semmi isten
94 5 | Rózsabimbó fakadoz,~S alabastrom vállaimon~ Barna hajfürt
95 98 | te azt tündér kényednek alája vetetted,~ S isteni
96 34 | magas ömledését~ Egy alakban mutatod.~Bájos színnel fested
97 125| kezem lantját emeli. ~Szép alakid szemlélete~ Új világba
98 114| látta arányit,~ Nyájas alakjaiban látta nagy istenidet. -~
99 102| Hogy a Teremtő legbecsesb alakját,~Kinek kezébe szívünk adva
100 81 | lármáját~ Szerelmes alakokkal. ~Úgy folyjon életed, mint
101 46 | tengereket hinár,~A jégszívet alakszín fedi álnokul.~ Megcsalt
102 102| van,~Játéka, kénye rabjává alázta! ~ Te megboszúlva méltóságtokat~
103 95 | uralkodó~Hullámit s koronás Albion árbocit,~A bölcs nép felemelt
104 33 | Pindár, Stesichor isteni~S Alcaeus magasabb lantjai zengnek
105 43 | tárogasson maeoni kürtöket~Alcid s Pelídes isteni tettein,~
106 85 | nyeri szíve bérét.~Hector és Alcíd dalod égi szárnyán~Hágtak
107 84 | setét Aeacus öbleit;~Mint Alcides, erős fegyveri közt ledűl,~
108 37 | maradékainknak~ Áld maradéka. ~Hajdan, oh bús
109 14 | valamerre fordul,~Hinti áldását, s kebelében érzi~
110 83 | templom, maga áldozópap,~És az áldásnak poharát kezében~Istenek
111 66 | haragod, hogy eddig~Édes áldásod megutálva néztem,~S éltető
112 54 | valamerre fordulsz!~Légyen áldásom veled és vezérljen!~Légyen
113 23 | lelke legörbed ott,~Nem áldhat a föld bölcs fejedelmeket,~
114 63 | jövendő~ Századok áldják. ~Láttalak fényes hadi öltözetben.~
115 14 | fejedelmi kincsed,~Amidőn áldó kezeid kiszórják,~Akkor,
116 82 | kezdék elfogadni~Minerva égi áldomásait.~Most láták, hogy dobzódások
117 133| nyerve díjt;~ [Mint áldozá fel ezreit, hogy~
118 114| A piruló Múzsa gyermeki áldozatit.~Mint Görögországnak nagy
119 108| Agamemnonát~ Korunknak s Aulis áldozatját~ S Iphigenia szemérmes
120 103| frígyetekbe; íme, esküszöm,~Hogy áldozatlan kézzel nem jövök:~S ha gerlicéim
121 86 | kinyemi. ~A nagyra termett áldozatokban él.~Felmúlja bézárt léte
122 96 | zsámolyán,~S honnunk isteninek áldozatot vigyünk!~ Te tulkokat,
123 87 | gazdagjaink között,~Kik áldozó kézzel járulnának~Hermionénk
124 90 | jókkal együtt könnyeket áldozok,~ S hamvvedredet bús
125 136| erényt,~ Midőn a nyájas áldozóknak~ Nyájas örömbe'
126 83 | Háza szent templom, maga áldozópap,~És az áldásnak poharát
127 113| bírj fényt, de ne bírjon az álfény.~Szent templommá lesz tündér
128 57 | hallok! Árpád honja határain~Álgyúk dörögnek! rettenetes veszély~
129 99 | egekbe merült Aetnának az alja virányos,~S a tetején örökös
130 87 | illy nagy dolgokhoz nem alkalmas.~Kincsét ezen cudarkáknak
131 133| sodorván; ~Csak mint az alkony enyhületén kalász-~Párnáján
132 23 | Delphus csudáit napkelet, alkonyat~ Bámulta, s a fáradt
133 72 | GLYCERE~Alkonyati homály terjed~ A csillagok
134 26 | rejtsd el bús könnyeimet~ Alkonyatod leplében. ~Itt, hol hársak
135 30 | Sátorodba intél csendes alkonyidon. ~Te vontad bé az ifjú húrjait~
136 91 | Cypris! ledűlök berkeid alkonyin,~S eldanlom első ömledezésimet,~
137 104| remekjei,~Ott a dicső ész alkotásai~Az élet édes bájait mutatják,~
138 73 | Hirdeti nagy kezed alkotásit. ~Buzgón leomlom színed
139 36 | örökre lerakták~A magyar alkotmány bérctalpait a maradéknak.~
140 76 | magyar él a Duna partjain.~Alkotmánytok örök talpkövihez teszem~
141 87 | lelke,~E talpon áll létünk, alkotmányunk,~Ezen függ mind egyes, mind
142 114| büszke futásnak eredt.~Így alkotta örök remekét amaz égi Lykurgus,~
143 104| újabb s szebb respublikákat~Alkotva, Solont s a dicső Lykurgust~
144 1 | Szép párja testével, maga alkuszik~ Gazdag folárral, s
145 65 | Gyémántpaizsban sérthetetlen~ All az igaz, valamint egy isten. ~
146 135| mulandó,~De emlékezete, öröme állandó. ~[1831 körül]~
147 37 | Chíroni lelked! ~A nagy álláspont köre nem telik meg~Áldozat
148 108| S mint új lény, leveté állati nyűgeit,~ S a még nem
149 82 | A TUDOMÁNYOK~Allegoria Plato után ~Midőn e földet
150 69 | valóság~Puszta országát bibor állepelben;~Ámde a bölcsnek beható
151 87 | ész s erkölcs:~Csak úgy állhat meg a mi kis testünk,~Ha
152 93 | Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető.~A gallus fellengve
153 67 | tompa szemed látta-e míveit?~Állítsd meg, nyomorult, a dagadó
154 58 | kunokkal; ~Az ütközet közt állni tudó, kemény~Horvátok és
155 62 | kormány figyelmén~ Állni-tudó legyen a habok közt. ~Ébreszd
156 124| mint dicső vezér,~Előtted állok, oh magas Murány,~Letörni
157 87 | Melyekkel eddig e marok nép állott,~Mit nyertünk? tán cravátot
158 74 | ragyogó tornyok, erős falak~Állottak sudaras sorjegenyék között.~
159 28 | karok. ~Ama bércfalakon álltak~ A vár pártás szűzei,~
160 22 | Trajánok s áldott Marcusok álltanak~ Kormányodon, kiknek
161 79 | szelíd, barna s gödörkés állú,~Hogy nagy poéta lesz, máris
162 86 | bús omladékin~ Állva marad, s az örök tünésnek ~
163 106| harca egy eset?~Tenéked alma s makk egy fán terem? -~
164 104| zárva él magának,~S csak álma tündérképét kergeti,~Mint
165 60 | szemlélem,~A képzelet égi álmába merűlök,~ S egy szebb
166 127| emlékezik és dúl:~Így riad álmából az eloltott hajdani Hellász,~
167 118| talál célt:~A geniális nép álmaiban kitanul.~Amit tegnap alig
168 11 | fáradt szemnek~ Kívánt álmait,~Fedezd bé a szerelemnek~
169 34 | Fejét mély gond epeszti;~Álmatlan szemei mécsekkel virradnak;~
170 30 | rózsáit:~De te, karján a szép Álmodásnak,~ Éled a jövendőt s
171 88 | pályád;~Mágiás képek s arany álmodások~ Fátyola
172 102| égi Múzsák s Grátiák ölén~Álmodd el élted rózsaálmait,~S
173 125| rózsákat itt szaggatnunk. ~Nem álmodni, hanem élni~ Illik e
174 100| Szentelt hantodon, s álmodok. ~Mit? s hát kell-e nekem
175 33 | Vagy Lesbos kiesült berkeit álmodom?~ Pindár, Stesichor
176 30 | vadonjain~ Szeretsz álmodozni, oh Melancholia!~A puszta
177 92 | legkiesebb ösvényimet~ Álmodozva folytattam?~ Ha
178 16 | Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,~Légy víg, légy te okos,
179 6 | szellő fuvalma~ Édes álmot lengedez,~Az ég békes, s
180 56 | szemeink;~Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,~Örökre elvesztjük
181 46 | jégszívet alakszín fedi álnokul.~ Megcsalt engemet is
182 35 | Oh, mi tündér!~ Álom-e vagy csalatás ragadt el? ~
183 125| eloszlottak~ Tündér álomképeim. ~Óh, mint sírtam, barátnéim,~
184 59 | kezde hevülni,~S a gyönyörű álomképet csókolva ölelted. ~[1804
185 100| világ~ Álorcái lehullanak. ~Te a durva
186 60 | Béborúlt az élet vidám álorcája!~Még két mulatótárs van
187 29 | búcsúzik~ E játékszín álorcájától,~Szabad lelke fellebb óhajtozik~
188 34 | az erkölcs szépségét,~Az álorcás bűnnek felfeded rút képét,~
189 31 | madarakkal:~Feljebb evez a nagy Álpeseken~ A nap felé uszó sasokkal. ~[
190 96 | a homályból,~ S általadám maradékaimnak. ~Hová, hová
191 65 | Nagy neved érdemit általadtad. ~[1807]~
192 101| van itt is határ,~Amellyet általhágni nem szabad.~Szép lélek,
193 96 | jót tiszteled és nemest,~S általhatsz az igazt fátyolozó szinen,~
194 84 | mint te, nagy Orczy, nem!~Általküzdi setét Aeacus öbleit;~Mint
195 102| zengzetű melosz~Lángolva járja általlelkedet~S zengésbe hozza gyenge
196 100| álmodozás, remény?~Agyváz altat-e vagy pólyadal engemet?~Oh,
197 74 | oh angyalom, édesem!~Im álttörte acélzáraidat karom.~Jer
198 57 | fátumok~Mozdíthatatlan zárait áltüti,~ S a mennybe gyémánt
199 116| hársaid ernyein~A bús felleg alul hajnali pírjait~ Az
200 87 | betöltse; elszédűl azon,~Magán alúl esvén, sárban fertőzik,~
201 104| Nyugodni, enni, inni és alunni~Lehet mezőn is; oh, de mint
202 62 | habok közt. ~Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!~Ordítson
203 114| A buta nép e zajt látá s Amalthea tölgyét,~ Látni a mennyrázót
204 96 | drága myrrhát,~ Én amarant-koszorút s virágot. ~[1812]~
205 35 | szerelmidet:~Sirhalmodon majd zöld amaranth fakad,~ S hangját kegyesebb
206 81 | Égi harmóniával!~Eros amaranthja leng majd homlokodon,~S
207 18 | Zöld amarantja. ~Légy, Magányosság! vezetőm
208 27 | lengedez; ~Hol a myrtus- s amarantszigetek~ Felett arany aether
209 35 | Oh, hogy mosolygjon rád Amathusia,~S pályádon Eros myrtusi
210 81 | szem könnyein. ~Te, kedves Amazon, Kazinczym szép bére!~
211 80 | aranygerezd~ S tündöklő amazon-párta ölelgeti. ~Üdvezllek, Helikon
212 81 | leplege,~Legyezzen Amathunt ambróziás ege~ Nyájas Etéziákkal. ~[
213 52 | Cynthia csillaga! ~Tündér ambroziát hinte lehellete,~Mint a
214 134| EMLÉKKÖNYVBE~(Boday Amelie kisasszonynak, Halimbán) ~
215 101| barátném! van itt is határ,~Amellyet általhágni nem szabad.~Szép
216 91 | ömledezésimet,~ Eldanlom, amelyekre engem~ A szerelem
217 36 | hajdan szárnyadra emelted,~Amikoron Hunyadit lantján hirdette
218 40 | könnyeimet szárítsd el! ~Amor tőrei égetnek,~ Lobog
219 113| paizsán viselé a mennyköves Ámort,~S mint ama nagy rokonod,
220 43 | gerjedelmét~Socrat ölébe Anacreonnal. ~Ki tudja méltán festeni
221 10 | gyöngyház-szekerében~ Anadyoméne szállt. ~Cynthia így ragyogtatta~
222 124| Töredék ~ Mely édes andal int, Murány, feléd,~Midőn
223 125| szemlélete~ Új világba andalít,~Nyílt kelyheid lehellete~
224 8 | mikor a gerjedelem~ Andalodásba merít,~Szép, mikor a szűz
225 88 | éli;~Égi népekkel repes andalogva~ Kronos
226 2 | győzni fog a magyar,~S Andrásnak ragyogó napja le nem menend! ~[
227 106| omlik ott királyi vér?~S tán Angliának népe balgatag,~Azért parancsol
228 87 | emberkét:~Ha ugy ohajt franc és anglus lenni,~Miért nem kedveli
229 87 | udvarlókat küld.~Pizseg körűlte ánglus, franc, olasz,~Ki mennél
230 128| törvényidnek hódolni fog, angol! a pénzed,~Addig hódol a
231 25 | ki körüled. ~Nyujtsd ki angyal-karjaidat,~ Végy még egyszer öledbe.~
232 124| a delit,~A nyílni kezdőt angyal-kellemében.~Döbbenve váltam tőle és
233 74 | habon,~Míg felleltelek, oh angyalom, édesem!~Im álttörte acélzáraidat
234 49 | én ne látnék,~Csak édes angyalorcád,~Csak téged, édes Eggyem!~
235 45 | Hol a szerelem? ~A kép angyalvonásai,~ A kegyes szemek~Nem
236 105| Elég. Az ember ahány, annyiféle,~S változhatatlan főbb vonásiban.~
237 112| költőt és büszke genieket~Annyira üldöz most, hogy azok majd
238 78 | hölgye csókjain;~Mint él Antónia szép házi körében;~Mint
239 81 | Szendrei Gróf Török Sophia Antoniához ~Repdező kényeink rózsát
240 37 | Trajánt nékünk s kegyes Antoninust,~Véreid hálás kebelébe'
241 81 | virítnak. ~Teremts Idáliát s Áont Széphalmodon~ Égi harmóniával!~
242 12 | könnyeim~ Forrása el nem apad,~Míg bé nem húnynak szemeim,~
243 17 | nagyravágyás. ~Itt Ámor ápol s píeri gyenge szűz~Nektárpohárt
244 55 | sugára,~A barátságnak kegyes ápolási,~A legesdeklőbb szerelem
245 9 | vidámság~ Lelke fog ápolgatni,~S az aranykori boldogság~
246 105| Paizst s aranytőrt nyújt Apoll neked,~S veled buzogva felkél
247 23 | mikor a dicső~ Király s Apollo tisztelője:~ Bölcs
248 23 | király kezébe. ~Pallás s Apolló nemzik az istenibb~Bölcset
249 87 | Híven kegyelnék és buzgón ápolnák,~Hogy sírja szélin még egyszer
250 24 | Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!~Zöld myrtuskoszorúd
251 87 | Mit vívjak én, csekély, az ár ellen?~Az én szavam ki nem
252 21 | Barmok, millyeneket boldog Arábia~Nem látott, sem egyéb nemzet
253 1 | utálatos~ Fertelmek áradnak hazánkra,~ Régi
254 58 | szülöttid vérpatakja~ Áradozand ezután is érted. ~Nézd,
255 85 | Nyújta borostyánt; ~S Léthe áradt rám! elenyészik a föld,~
256 86 | sybaríta kény.~ Mint egy aranyborjút, imádják~ A cudarok,
257 113| rokonod, ki javunkért megvet aranyfényt:~Hozzád szól Múzsám. Illesd
258 59 | örömébe meríted.~A te fejednek aranyfürtjén mosolyogva virítnak~A tavasz
259 80 | aeoli lantodat;~Fürtöd mádi aranygerezd~ S tündöklő amazon-párta
260 114| föntjáró elmédnek látta arányit,~ Nyájas alakjaiban
261 105| rab, mindég aranyt ás,~S aranyja halmán izzad, éhezik;~S
262 9 | Lelke fog ápolgatni,~S az aranykori boldogság~ Angyala csókolgatni: ~
263 59 | AZ IFJÚSÁG~Mint az aranykornak boldog századja virágzó~
264 108| fölötte~ Tegzed aranynyila és az Aegis. ~[1817. febr.]~
265 10 | bíbor festengeti~ Az aranyos felhőket,~Esti szellőcse
266 92 | ambrás ölében.~ Az aranyszázad istene~ Pásztorai
267 105| Mint a perúi rab, mindég aranyt ás,~S aranyja halmán izzad,
268 105| vak hydráival!~Paizst s aranytőrt nyújt Apoll neked,~S veled
269 9 | is, míg homlokodon~ Aranyüstök omladoz,~Akkor is, ha majd
270 69 | szememről~A csalárd fátyol, s az aranyvilágnak~Rózsaberkéből sivatag vadon
271 19 | tengere játszik,~S a barnult arató víg dal közt hosszu kepét
272 114| szeretett tájék öblei s árbocai.~Nyugszik az ég, lebegő
273 95 | Hullámit s koronás Albion árbocit,~A bölcs nép felemelt lelke
274 75 | Harsány trombitaszón a hadi arc előtt:~Bájoltan heverész
275 114| jöttél, s valamerre kifordula arcád,~ Áldást hinte reánk,
276 99 | tűzörvény s aetheri fagy küzd:~Arcaidat derülő tavaszod szép hajnala
277 105| szintugy lelkeink,~Mint arcainknak számtalan vonási~A milliók
278 108| S Iphigenia szemérmes arcát? ~Feldúlt világunk üszkeit,
279 114| Látlak, mint öleléd kegyes arccal, nyájas örömmel,~ Akiket
280 9 | omladoz,~Akkor is, ha majd arcodon~ A rózsaláng hervadoz. ~[
281 34 | Néma falak között hervad arculatja,~ Fejét mély gond epeszti;~
282 23 | terajtad: mégis égő~ Arculatod közibénk sugárzik. ~Ki vagy
283 67 | Szerelem béfedi a napot~S Argus száz szemeit; majd lebegő
284 20 | nymphaleányival;~Gyakran zengeti itt Árion énekét~A hold fénye alatt
285 102| Minerva pályád zajjain,~Mint Áriont a tenger istenei,~Midőn
286 113| mezítláb hág oda Cato.~Légy te Aristippus: bírj fényt, de ne bírjon
287 129| érzeményem~A Léthe szent árjába merítem,~De hív szerelmemet
288 74 | bús Kaukazuson s tengerek árjain~Lángnak, habnak, ezer fegyverek
289 133| mint a rohanó Vág, mikor árjait~ A Kárpátok közt zúgva
290 19 | kényünkre nevelnek;~A szilaj Arkászok heverészve legeltetik a
291 104| szőlőm fürtjei,~És kazlaimnak árnya hívesebb. ~ Igen, de
292 114| S míveiden lebegő árnyad előmbe tünik.~Látlak, mint
293 104| Mint a magányos rejtek árnyain. ~ Nyugodni, enni, inni
294 27 | Vár szeretőd, vár e kedves árnyék,~ S nemsokára szívedhez
295 84 | ORCZY ÁRNYÉKÁHOZ~Mely méltó koszorút, mely
296 27 | csörgedez,~S virágzó zöld pálmák árnyékain~ Örök élet lelke lengedez; ~
297 102| csattogással~Repül az erdők zöld árnyékiba,~S üdvezli a rég óhajtott
298 87 | hidd el,~Mert Werbőcziben arról egy szó sincs,~Más könyv
299 123| fürdeni,~ S a jóknak ártánk: az kegyetlen,~
300 82 | megtartották tovább is~Az ő mennyei ártatlanságjokat,~Az emberekbe szent szikrát
301 111| van; nekem immár mérge nem árthat:~Mint egy vad karaib bajnok
302 111| vázképe, barátim, ölembül!~Árthat-e még valamit? Van-e még több
303 101| büszkesége,~Nem csalja őtet áruló barát,~Szerelme kínja nem
304 74 | kemény istenek! - el vagyunk~Árultatva tehát? - Oh, te csalárd
305 12 | Az égen pirosodik:~Árvád lankadozó szívvel~ Terólad
306 83 | Kincseket sem gyűjt, hogy azokra árvák~ Könnye
307 105| perúi rab, mindég aranyt ás,~S aranyja halmán izzad,
308 53 | emészthetik!~ El kell ásni szerelmedet~Bimbózása előtt,
309 82 | Készült tehát az aegis asszonya~A bölcseség dicső szövétnekével~
310 124| várt,~Andalgva látom ékes asszonyát.~Kit már feledni véltem
311 124| tornyait,~Rabláncra fűzni ékes asszonyod~S rabláncra véle a pártos
312 103| kezekkel élelmet rabol,~S az asszonyokba önti szent dühét,~S a férj,
313 64 | GRÓF SZÉCHENYI FERENCHEZ~Astraeánk koszorús papja! Polymniám~
314 104| nekem még rajta szántanom,~S aszott kezéből lesni sültemet?~
315 83 | s jövevény szegénynek;~S asztalánál, mint az öreg Philémon,~
316 24 | mezei gyümölccsel rakott asztalkáját~ A mennyei nektárillatban
317 104| Onnét tehozzád s nyájas asztalodhoz,~Hol a kinyílt szív s józan
318 83 | S Tantalus-szájjal magas asztaloknál~ Üljön
319 120| pancsol, borbul puncsot s aszu bort főz,~Ökrébül disznót,
320 132| Normánnak rakiát töltsetek és aszubort." ~[1827-1830 között]~
321 112| költőt gyártná bárdjával az Até,~Azt se tudom; de igaz,
322 111| gyártja - s bárdjával - az Áté?~De az igaz, hogy ezek nem
323 1 | számkivetett ösi~Erkölcsöd átka s mostani veszni tért~
324 64 | életedet: terhek alá veted~Atlás-vállaidat, hogy szemeid hajónk~
325 105| gyümölcsét lármásan dicséri,~S az átmenők közt majd ezt, majd amazt~
326 87 | őtet táplálja,~S az áldás átokká válik kezében.~S nézd a
327 83 | JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER~Más az Atrídák ragyogó dagályát~Tarka pórázon
328 21 | isteni,~Kik hajdan lehozák Attika földire~A nagy mestereket
329 108| virányait~ És a virágzó Attikának~ Hajdani szép ideit
330 58 | ezekben! ~Tud győzni e nép! Attila magva ez!~Ez dúlta Árpád
331 53 | Akit lelked epedve kér,~Attól messze szakaszt, hogy soha
332 118| A GENIÁLIS NÉP~Éveket átvirraszt a művész, mégse talál célt:~
333 123| Ezt nyerte a nagy hős atya, virtusán:~Megkímélte magas
334 90 | éktelen~ Márványt; s atyáid pallosával~ Győzödelem
335 27 | fogtok leborulni~ Dicső Atyánk szent zsámolyánál,~S édes
336 104| minthogy minden verselők~Homér atyánktól fogva ekkorig~Falut dicsértek,
337 23 | homályán? ~Corvin, ki héró atyjai nyomdokin~Árpád szerencsés
338 105| Catot pökdözék,~S a bölcsek atyját méreggel megölték,~Élnek
339 108| Agamemnonát~ Korunknak s Aulis áldozatját~ S Iphigenia
340 106| szüksége többé.~Lám Títus, Aurél s Fridrik nem valának~Sem
341 58 | omla rád,~Tűzláng borítá Austria tájait,~ S nem volt,
342 87 | formálja a saját nyelvet,~Azért avatja azt Pallas szentségébe:~
343 108| adó Helicon leányi! ~Vidám avénám títeket énekel.~A szebb
344 79 | helyett ismét leányt hozott.~Azért-e, hogy nem lelt a Minden
345 87 | közt elkezdené?~Miért? - azért-é, hogy nem érdemli?~Vagy
346 119| válnak nagy Pelagusszá.~S te azokat papirosgáttal választod
347 117| alá égi virágait;~Ne nyúlj azokhoz durva kézzel:~Megfagy az
348 103| ott fakadtak egyszersmind azokkal~A hit vakító szentelt maszlagi,~
349 103| föld ocsmány férgeit,~S azoknak embervérrel áldozik;~Emez
350 83 | Kincseket sem gyűjt, hogy azokra árvák~
351 106| szeraillok öldöklései~És Ázsiának végtelen zavarja,~A Dózsa,
352 85 | Hágtak a Dörgő palotája ázur-~ Bércein
353 105| csinál,~Majd tücsköt, s azzal mint naggyal dicsekszik.~
354 89 | tapodja,~ Gyermeki báb puha szíve tárgya. - ~Oh!
355 1 | Mint az erős Babilon, leromlott. ~Volt oly idő
356 86 | vágy,~Mellyet nem a fény bábja szerez, hanem~ A virtus,
357 84 | Nem kér lelke hiú gyermeki bábokat;~Önnérzése dicső Pantheon
358 22 | nem kiáltott~ A babonák tüze közt az égre. ~Áldás
359 87 | mely kezekre van bízva,~Nem bábra, nem cudar majmokra kél;~
360 21 | mutató sorhegyek oldalin~Bacchus tölt poharat, s néked az
361 66 | BACCHUSHOZ~A te rettentő karodat Lycurgus~
362 95 | fel a morajt;~Nézd, a kék Badacson lassu Favónt lehell,~
363 72 | intésére. ~Túl jár elmém a Badacsony~ Kies virulmányain,~
364 31 | örök homályban heverő~ Bagoly siet bús rejtekekre. ~Nem
365 66 | örökös komoly gond,~Néma bágyadtság, megölő hidegség~Gyötri,
366 6 | Fájdalmakkal eltöltik. ~Bágyadtságom ha bézárja~ Néha fáradt
367 115| szeretett ifjúság!~Eljön a sok baj, és jő a sok aggság.~A vidám
368 76 | alakjai,~A tündér Amathus bájai oszlanak~Éltem gondjai közt,
369 104| ész alkotásai~Az élet édes bájait mutatják,~S mindazt előttem
370 136| világ,~ Mint a poézis bájalakja:~ Ámde csak egy
371 81 | virágpályáidon~ Elysium bájával. ~Vegyítsd Kazinczydnak
372 133| tűnt fel~ Isteni bájba merűlt szememnek. ~Eltűnt
373 136| kebelt~A szép ifju világ bájira inteni:~ Halottas ének
374 106| most nyügét,~A békes élet bájit ismeri,~S a marhafékre nincs
375 91 | oh, lebegj!~Varázsövednek bájival ékesíts,~ Fedezz el
376 113| lángajakiddal,~Hogy hozzád bájló nyelveddel szólni tanuljon,~
377 124| miként őt láttam egykoron~A bajnok-ifjak büszke tánckörében~Lebegni
378 113| Montesquieu látta szivedben~Trézia bajnokait, mikoron koszorúzta dicsően,~
379 24 | lelket bétöltöd egészen,~Bájodnak ereje az égbe ragadja:~
380 8 | szép Erycene~ A kellem bájövében. ~Képed szelíd vonásiban~
381 86 | nevöket kitörli. ~A kincs ha bájol pórcsapodárokat,~Büszkén
382 32 | szívünknek~ Érzeményit bájolja,~Utóbb hideg értelmünknek~
383 108| lakjatok hát e kies ég alatt,~Bájoljátok ide Enna virányait~
384 30 | s gót falak kormai~ Bájolnak tégedet mágusi erővel. ~
385 104| a mezőt~S annak szelíden bájoló nyugalmát,~Vigabban érzek
386 75 | trombitaszón a hadi arc előtt:~Bájoltan heverész ernyeitek között,~
387 102| újabb szépségek csudáit~Bájolva látja repdező szemed,~Hol
388 83 | szíve épségét soha semmi bájszín~ Tőrbe
389 31 | természetet,~Mint önt új bájt a virág fodrára,~ S
390 104| Szemünk legelhet Thespis bájvilágán~S a táncolóknak szárnyas
391 28 | nézett le borzadozva~ Bajvívó kedvesére,~Ott dűlt ismét
392 108| s áldoz, s mint mikor a Bakonyt~Messzünnen riadó mennykövek
393 62 | borítja. ~Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,~A Dardanellák bércei
394 95 | A balatoni~GRÓF TELEKI LÁSZLÓHOZ~midőn
395 95 | TELEKI LÁSZLÓHOZ~midőn a Balatonra szállott ~Üdvezllek, Teleki,
396 19 | múlatni szerettél,~Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja~
397 104| háboríthatatlan~A pesti bálban s csörtetés között,~Mint
398 123| kacagnak. ~Ezt nyerte a mi balga hitünk, midőn~Oly körmökre
399 105| halni~S nevetni a föld balgatagjait. ~ Nevesd te is, jer,
400 82 | veszély,~És a pusztítás ádáz balgatagság;~Hogy minden emberek csak
401 104| Helmeczinkkel~Virághoz együtt ballagunk karöltve,~S a bölcs öregtől
402 32 | Öledben felélesztik. ~Ha balsors zivatarjain~ Reszketnek
403 62 | lerontá Prusszia trónusát,~A balti partot s Ádria öbleit~
404 44 | érek,~ Eltünsz, lelkem bálványa! ~Mint egy kacér leánykának,~
405 39 | Pygmalionként ölelem~ Kedves bálványát,~De meg nem lelkesíthetem,~
406 74 | Sem más isteni kéz mennyei balzsama.~Legszebb szűz vala ő Hunnia
407 39 | malasztaid~Mennyből eredt balzsamait. ~Hol van lelkem rokonfele?~
408 5 | lehelletét~ Az öröm balzsamának. ~A galamb is csak úgy örül~
409 32 | függeszted; ~Ki mennyei balzsamiddal~ Öntözgeted fejemet,~
410 35 | csalódtam. Honnom alakjai!~Balzsamlehellő hyblai fürtöket~ Hószin
411 16 | bort,~Villogjon fejeden balzsamomos kenet,~ Mellyet Bengala
412 116| sebimre~ Aeglei balzsamot áldva öntél. ~Mint aki a
413 103| kotlik a herélt szent,~S bámészkodása istenné teszi;~Itt a mosódás
414 100| partjain és porán. ~Jertek, bámulatos bajnokok és nagyok!~S tí,
415 87 | Olympián,~Csak a győzők pálmáit bámúlja. ~ Hányat találsz gazdagjaink
416 23 | napkelet, alkonyat~ Bámulta, s a fáradt szarándok~
417 56 | Messzebb járnak szemeink;~Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,~
418 123| SZILÁGYI 1458-BAN~"Ledűlt Hunyaddal a haza
419 133| Lelket emelt; koszorúm ne bánd meg! ~S ha szépnek érzed
420 92 | életemet~ Visszaélni ne bánnám,~Úgy éltem, hogy életemet~
421 79 | tedd el jövendőre! -~Ne bántsd! Ily szépet változtatni
422 4 | kegyetlen~ Vadtól a kis bárányka? ~Nem vagyok én ellenséged,~
423 105| mindazt egy kaptára vonni?~Bárányt, oroszlánt egy rekeszbe
424 101| büszkesége,~Nem csalja őtet áruló barát,~Szerelme kínja nem szakítja
425 104| te Pesten, s élj vidáman~Barátid édes társaságiban,~S ne
426 125| álomképeim. ~Óh, mint sírtam, barátnéim,~ A szerelem könnyeit!~
427 55 | Elmarad tőlünk szeretett barátnénk,~Itt hagyunk mindent, valamit
428 104| ír, így érez, így él most barátod,~Ki téged, édes Miskám,
429 79 | Akármint van, nyugodj s örülj barátoddal!~Mert nékem a cakó ismét
430 55 | BARÁTOMHOZ~Íme, lassanként lefoly a
431 70 | De adtál víg elmét, erőt, barátságot,~Angyali érzéssel tölt édes
432 104| enyelgi szép epistolád,~Melyet barátunk, Horvát érdemelt,~Melyben
433 103| mindenütt,~Míg végre a vad barbarok dühétől~A föld szinéről
434 106| istenfiaknak~Neveztetének, bárd alá jutának. ~[1814-1815
435 95 | lakosit Bosporus öblihez:~Barlang lészen amott a Capitolium,~
436 103| ostorozza,~S undok zsiványi barlanggá teszi;~Erynnis üszkét hányja
437 58 | midőn bús Aeolus éktelen~Barlangja torkát Kaukazus oldalin~
438 74 | szavait hallani elmenék~Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.~
439 103| felható tudós~Az égi zsákmányt barlangokba zárta,~S az embereknek bábot
440 103| ügyökre! ~ Ez istenének a barmot hiszi,~Imádja a föld ocsmány
441 19 | hullámos tengere játszik,~S a barnult arató víg dal közt hosszu
442 103| a föld részeit -,~Kik a baromság aklában hevernek,~És semmi
443 58 | felkelend még~ Báthory, s él Kinizsink ezekben! ~
444 103| istene,~S a legnagyobb bűnt batkákért lemossa;~Imitt hamúban kotlik
445 108| ember, s tárgyaihoz jutott:~Bátorságba' szedé míve gyümölcseit,~
446 74 | vonásain,~Olvasd e szomorún béapadott szemen,~Mint szenvedt nyomorult
447 60 | Már elestvéledtem,~ Béborúlt az élet vidám álorcája!~
448 96 | érzem gyönyörű bérem egész becsét,~ Érzem, tetőled nyerni
449 106| mívei?~Hát Prussziának s Bécsnek trónusát~Csak a vak észnek
450 105| halmán izzad, éhezik;~S im ez becsülni a pénzt rútnak érzi,~Pazérlja,
451 105| gúnyokkal megtámadni kész,~És a becsűlet úgy hozván magával,~Üstökre,
452 87 | Vakság! magáért nem kell azt becsűlnünk,~Hanem magunkért szükség
453 81 | leng majd homlokodon,~S béfed Áon Kegye virágpályáidon~
454 74 | karja közé borult.~Csókokkal befedé kedvese tagjait,~S mélyen
455 22 | hatalmas szárnyaiddal~ Béfedezéd lebegő vitorlánk. ~Megszántad
456 69 | állepelben;~Ámde a bölcsnek beható szemével~
457 123| agyarral tölti újra~ Béhegedett sebeinkre mérgét. ~A tiszta
458 61 | azt több kikelet soha!~Sem béhunyt szememet fel nem igézheti~
459 123| mind hazánknak~ Békepohárba halált adának. ~Ezt nyerte
460 108| s a tudásnak~ Békerülé sivatag határit. ~Zengtél!
461 10 | tér hozzánk,~S az istenek békessége~ Nyugalmat harmatoz
462 41 | Forrnak minden ereim,~Békességem elenyészett,~ Hervadnak
463 102| pályájokon~Bevont szemekkel s békós lábakon?~S kivánhatunk-e
464 102| delphi isten önt sugárt belé,~Mely úgy kifejti lelkünk
465 113| lőn kalibám, mikor abba beléptél,~S váteszi lélekkel láttam
466 58 | verte, mint egy~ Bellerophon, hatagyú Chimaerád! ~Menj
467 95 | dicsőn ~Corvinban, ki hazánk Bellerophonja lett,~S a vakságba merült
468 37 | nemesűlt atyáink~Mennyi belső tűz s fene üldözések~Ostorát
469 118| tanítja:~Oh, mely kurta belűk a geniális urak! ~[1821-
470 13 | dicső érdem, s ez az égi bélyeg~ A remek elmén. ~[1796
471 123| S hív Hunyadink vasa bélyeget vert. ~A cselt utáló így
472 89 | Letépte fényes nemzeti bélyegét,~ S hazája feldúlt védfalából~
473 87 | A spártai lelket s népi bélyegünket,~Melyekkel eddig e marok
474 86 | Ifjú! Bölcs nevelőd keze~Bélyegzi, látjuk, már feselő korod;~
475 74 | kebelek nyögve szorultak el,~S bennek minden erő s élet eloltatott.~
476 39 | enyhelyét nem láthatja. ~Bennem mélyen metszve lelem~
477 108| énekel.~A szebb emberiség bennetek él s tenyész,~ Ti adtok
478 65 | nyavalát reánk,~Ez fojtja bennünk a geniust s erőt,~ Ez
479 99 | Erdély: mennyköveid forrnak bent, esküszöm, áldozz! ~[1814]~
480 87 | ott parancsolsz te;~S ha bér helyett gyakran bürök vár
481 74 | Balaton habja locsogva küzd~A bérc öbleiben, s rengeteges vadon~
482 23 | fegyverivel csatáz:~ Őnéki a bércbástya csak por~ S rózsalevél
483 10 | hol e nyers patak~ A bércből kiforradoz,~S mohosult kősziklafalak~
484 65 | A Földnek ádáz kölykei bérceket~Szórtak, de Pallas mennyei
485 112| hajdan vadakat, fát, Thrácia bércét. ~[1821. január 18. után]~
486 28 | győzhetetlen karok. ~Ama bércfalakon álltak~ A vár pártás
487 104| Midőn Budának roppant bércfokáról~Szédülve Pestnek tornyait
488 20 | gyönyörű thessali berkeket,~Bércforrást, susogó völgyeket és homályt.~
489 17 | amidőn~ A szélveszek bércodvaiknak~ Vas kapuit s reteszit
490 36 | lerakták~A magyar alkotmány bérctalpait a maradéknak.~S kik, mikor
491 92 | örömre születtem~ Arkádia berkében,~Rózsapárnán szenderegtem~
492 85 | Bércein által. ~A te berkedben szedi laurus-ágát~Théba
493 91 | CYPRISHEZ~Cypris! ledűlök berkeid alkonyin,~S eldanlom első
494 33 | rejtnek-é?~Vagy Lesbos kiesült berkeit álmodom?~ Pindár, Stesichor
495 20 | leltek gyönyörű thessali berkeket,~Bércforrást, susogó völgyeket
496 48 | arculatját.~Tán hímes Hybla berkén~Egy szál virág mosolyg rám?~
497 18 | Myrtusa berkét. ~Téged óhajtlak, ha szemembe'
498 22 | Áldásba' a vad Dráva berkin~ S Fátra kopár
499 19 | Eratódnak ölében~A roppant Bernhárd farain múlatni szerettél,~
500 28 | őszült kor lelke leng,~S a bészakadt sírboltokon~ Bús halotti
|