1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
501 105| Vagy tán az orvos hagymázos betegjét~Üldözze azért, ha tőle öklözést
502 1 | Zápolya öldöklő~Századja s Bethlen vérbe merült kora,~
503 79 | vágyásaid legfőbb pontját bétölthetném! -~Hagyján! Remélj! s versed
504 87 | helyétől hány robotja.~- Bétölti udvarát s jószágait~Százféle
505 24 | magzatja!~ Az emberi lelket bétöltöd egészen,~Bájodnak ereje
506 87 | nagy polcának körét~Méltón betöltse; elszédűl azon,~Magán alúl
507 125| jelképekben,~S kedves titkos két betűim~ A mindig zöld szívekben. ~
508 14 | nincs kincsem, s csak ezen betűkben~ Ömledez
509 105| közt majd ezt, majd amazt~Betyár gúnyokkal megtámadni kész,~
510 102| mehetnek nagy pályájokon~Bevont szemekkel s békós lábakon?~
511 56 | csillag ezer orkánjait~ Bévont szemünk nem látja. ~Hív
512 6 | eltöltik. ~Bágyadtságom ha bézárja~ Néha fáradt szememet,~
513 67 | FÉLTÉS~A bezárt Danaét érctorony és acél-~
514 100| lehullanak. ~Te a durva tyrann bíborit elveted,~Mint a koldus utált
515 8 | mikor a szűz szemérem~ Bíborlángszínbe borít. ~De Lolli! a test
516 109| Zengő,~ S tükreidet biborozza Phoebus! ~S ti, csendes
517 85 | Néma hamvvedrek mohait biborral~Fested, és a bús ravatalba
518 2 | hantjaiért hasít.~ Míg hérói biborsüveg~Tündöklik fejeden, Hunnia
519 27 | sokat sírt szemnek~ Bíborszínben kívánt reggele. ~Vár tégedet
520 12 | emlegetnek; ~Ha a hajnal bíborszínnel~ Az égen pirosodik:~
521 1 | emészt,~S mint egy kevély bikk, mellyet az éjszaki~
522 127| legszebb, legemeltebb népe bilincsben~Izzada; Solonnak szent hamvain
523 25 | szemeink. ~Tépd el édes bilincsemet,~ Hadd repülhessek tőled!~
524 102| nevelnek;~Kik életünknek gyönge bimbait~Dajkálva őrzik forró keblöken,~
525 61 | enyész. ~Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,~Itt hágy szép tavaszom:
526 53 | El kell ásni szerelmedet~Bimbózása előtt, zsenge csiráiban.~
527 41 | Hervadnak kellemeim.~Nem bír magával kebelem,~Sebeimet
528 82 | titkos céljait,~Mint őrálló bírák, meggátolák;~Melyért is
529 113| Cato.~Légy te Aristippus: bírj fényt, de ne bírjon az álfény.~
530 101| fájdalom.~A férfiszem sem bírja könnyezetlen,~A bölcs is
531 113| Aristippus: bírj fényt, de ne bírjon az álfény.~Szent templommá
532 23 | Márs pallosával~ Bírni tudó fejedelmi embert. ~
533 58 | Tartsa: egész birodalmad ingott. ~S ím, mint midőn
534 95 | alkotá~A nagy népeket és nagy birodalmakat:~Minden nép, ha javát ismeri,
535 58 | lángszárnyakon eljövend~A nagy Birónak cherubi angyala,~ És
536 74 | szívét szeretett Sándora bírta már,~S oldhatlan kötelek
537 64 | csalja ki énekét. ~Fényes birtokaid kénye le nem köti~Munkás
538 123| hitünk, midőn~Oly körmökre bizánk a haza zálogit,~ Melyekre
539 105| a tudósok tarka serge is~Bizarr agyakkal rakva, tömve van.~
540 55 | jövendőnek sivatag homályit~Bízd az Istenség vezető kezére,~
541 87 | Vagy hogy már éltéhez nem bízhatni?~Vakság! magáért nem kell
542 37 | kezedre!~Mennyi népnek nyújt bizodalmat a te~ Chíroni lelked! ~
543 95 | mellyeket e napon~Kormányodra bizott a haza istene;~Nézd a puszta
544 73 | erőm s inaim vihetnek. ~Bizton tekintem mély sirom éjjelét!~
545 30 | óráit. ~Oh, te voltál eddig biztos társam!~ Te intéztél
546 76 | Érzésim felesét s néhai biztosát.~Nem pendíti meg azt már
547 87 | kincs, mely kezekre van bízva,~Nem bábra, nem cudar majmokra
548 105| rabja lenne Múzsám.~Gúnyolja bízvást mívemet s gyalázza,~Galád
549 22 | Rettenetes hadait vezette. ~Bízzál, s virágzóbb századokat
550 38 | találtál~ Blandusiádnál. Ott taníts engem nemes
551 134| EMLÉKKÖNYVBE~(Boday Amelie kisasszonynak, Halimbán) ~
552 134| kisasszonynak, Halimbán) ~Virulj Bódé szép völgyében,~Tartsd szívedet
553 80 | koszorús húga, az ősz Tokaj~A Bodrogra könyöklik, és~ Eos lángjaival
554 105| vastag éjszaka,~Mint a valódi bölcsből rút gonosz. ~ Az isteneknek
555 34 | Az eredeti szépet.~Bölcselkedő Múzsád, socratesi lelked~
556 102| Nézd a magasban fénylő bölcseséget,~Körülragyogva csillagnimbuszával~
557 104| ésszel vélek élni tudni~A bölcseségnek titka és jele. ~ Maradj
558 87 | virág gyümölcs nélkül?~Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?~S ah,
559 104| MIHÁLYHOZ~Midőn mosolygó bölcsességedet~Belém enyelgi szép epistolád,~
560 82 | titkos rejtekéből~Észt s bölcsességet e vak fajzatoknak.~Nem észt,
561 87 | mint egy Sokrates, nyájas bölcsességgel,~Majd Flaccus lelkével s
562 56 | könnyemet. ~Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását~S ácsorgó ajakam
563 87 | földön minden nagyra és bölcsre,~Szólj! és ne csüggedj a
564 104| nevetni fognak ott is a bohók. ~ Mi kell tehát több?
565 105| rám homályt nem ejt,~Sőt a bohóktól kárhoztatni fény. ~
566 121| van füle, orra, kalapja, bokája,~S mely csuda: a táncost
567 10 | Égig nyúlt sudárokkal,~S bokros tölgyek árnyékoznak~
568 104| Lykurgust~Lehozzuk embert boldogítani. ~ Ha azt megúnjuk,
569 6 | tekinteted gyilkosom~ S boldogítóm tud lenni,~Szánj meg, Kegyes!
570 101| nyugodjék magzatod tehát~A boldogoknak csendes enyhelyén,~Túl a
571 102| ömledési~Szépítik ámbár boldogságodat,~De nem tehetnek boldoggá
572 103| milliókat,~Ez áldja s égi boldogságra inti. ~ Miért utálja
573 87 | el, nem hiú agyváz,~Hanem boldogságunk védistene,~Mely a méltó
574 116| énekelőt, ki már~ A boldogult lelkek körében~
575 74 | Hány szív harcola szent boltja homályiban,~Míg eltépte
576 33 | ragadsz?~Mely szentelt ligetek boltjai fednek el?~ Tíbur völgyei
577 43 | andalog,~A csendes erdő boltjaiban szeret~Víg lantja zengni,
578 72 | terjed~ A csillagok boltjára,~S pirholagos lánggal gerjed~
579 28 | győzőnek keblére. ~Amaz ijesztő boltoknál,~ Hol most baglyok huhognak,~
580 61 | durva csalét fedi. ~A hegy boltozatin néma homály borong.~Bíbor
581 31 | rablelkek örök setétségben~ Bolyongnak a denevérekkel:~Nem nézhetnek
582 71 | lyányka kacér szeme~Fel nem bontja, Dudim! rózsabilincsemet,~
583 97 | A BONYHAI GROTTA~Lebegjenek, oh, grotta,
584 87 | nincs egyéb,~Mint kártya, bor, pagát, szeles dagály?~Ne
585 120| IZLÉS~Vízbül sert pancsol, borbul puncsot s aszu bort főz,~
586 8 | szemérem~ Bíborlángszínbe borít. ~De Lolli! a test szépségét,~
587 58 | fegyvere omla rád,~Tűzláng borítá Austria tájait,~ S nem
588 61 | hegy boltozatin néma homály borong.~Bíbor thyrsusain nem mosolyog
589 28 | romladékon~ Bús éjszakák borongnak,~És a borzasztó tájékon~
590 96 | tudomány ügyében. ~Jer, jer, borulj le Pythia zsámolyán,~S honnunk
591 71 | ölelkezem;~ Elgyengülve borulsz reám,~Haldokló ajakam szívja
592 92 | kétes képét~ Előre nem borzadom,~Minden kornak van istene,~
593 28 | keblétől. ~Ott nézett le borzadozva~ Bajvívó kedvesére,~
594 28 | éjszakák borongnak,~És a borzasztó tájékon~ Bágyadt szellők
595 95 | Tiberishez, és~A hét hegy lakosit Bosporus öblihez:~Barlang lészen
596 57 | felhők morajja~ S Bosporusok zokogó nyögése. ~Egy nagy
597 111| csapási alatt énekre fakadva boszontom.~(Lelkem örök hideg így,
598 105| Midőn legázolt bábjait boszulja.~Nem úgy tanultam Sokjrat
599 98 | Benned az emberiség ügye boszulva vagyon. ~[1814]~
600 21 | teremt, néked az istenek~Bőv mértékje pazarl büszke határidon.~
601 111| néma koporsóm,~Melybe se bú, se öröm nem reszketi szívemet
602 74 | Eltűnsz, el, valamint egy buborék tehát?~Már hát nem lehetek,
603 129| HEKTOR BÚCSÚZÁSA~[Schiller után] ~ANDROMACHE~
604 78 | szép házi körében;~Mint búcsuzik, mint megy Kázmér ernyejébe~
605 29 | A bölcs nyugodt elmével búcsúzik~ E játékszín álorcájától,~
606 56 | reggelén. ~Mélyen illetődve búcsúzom tőletek;~Elmégyek: de szívem
607 28 | Iszolag tekerődik: ~Ott búcsúzott szívszakadva~ Az ékes
608 104| Hortobágyon, az Pesten, Budán,~Mert ő magával hordja kincseit;~
609 104| engedd meg nekem,~Hogy én Budáról s Pestről énekeljek. ~
610 57 | Nyolc száz repült el már Budavár felett.~Villámok ádáz zápora,
611 62 | Ez Marathont s Budavárt hiressé. ~[1807]~
612 12 | bujdosó csermely~ A bús bükben tévedez,~S búslakodó énekemmel~
613 10 | illatos ernyőket. ~A setét bükk felett ragyog~ A hold
614 83 | mosolygó~ Bükkfa kupámba. ~Aki keblében helyet
615 105| jaj himnusz vad fülének,~S bünében virtust s érdemet keres!~
616 23 | Durva Nerók vasigája büntet. ~[1800-1802 között]~
617 87 | S ha bér helyett gyakran bürök vár is~E földön minden nagyra
618 86 | ha bájol pórcsapodárokat,~Büszkén körülnéz a sybaríta kény.~
619 101| ővele,~Sem a hatalmas durva büszkesége,~Nem csalja őtet áruló barát,~
620 61 | zöld lugasok között~Nem búg gerlice, és a füzes ernyein~
621 9 | árnyékára,~S míg a gerlicék búgdosnak,~ Vigyázz lantom szavára. ~
622 5 | szerelmes párja körül~ Búgdozhat a ligetben." ~[1797-1799
623 1 | megőrlik. ~Bátran merül most a buja ifjuság~Undok bűnében, s
624 93 | szerelemre olvad epedve,~ S búja hevét kényes mozdulatokba
625 123| A gaz lenyesve még bujább lesz;~ Irtani kell
626 87 | fogytak. ~ A fényüzés és a bujálkodás~A nagy polgártestben lassú
627 12 | rejtekében~ Kínom előtt bujdosom,~A vadon bús zengésében~
628 59 | S csak szomorún egyedül bujdossa világi futását,~Mint az
629 74 | nyomorult életem ekkorig.~Bujdostam hegyeken, völgyeken és habon,~
630 113| Öltöztesd fényben, hogy az álnok bukjon előtte.~Igy fogsz lenni
631 1 | most a buja ifjuság~Undok bűnében, s úszva folárkodik,~
632 60 | tüzemet gerjesztem. ~Leplembe burkolva könyökemre dűlök,~ Kanócom
633 2 | nemes fejed!~ Méltán búslakodám előbb,~Hogy hérósz eleid
634 74 | láncain,~S lángérzése szelíd buslakodásra vált!~Hány szép hervada
635 12 | A bús bükben tévedez,~S búslakodó énekemmel~ Csak a kőszirt
636 30 | húrjait~ Egy csendes búsongás gyászos fátyolával:~Te derítsd
637 60 | óráit élem. ~Az őszibogárnak búsongó hangjai~ Felköltik lelkemnek
638 2 | mint heves Afrika~ Búsult tigrise, amidőn~Ordít kölykeiért,
639 3 | isteni~Szikrát, ez oldott a butaság alól.~ A bölcs Athénét
640 106| fúj s fergeteg leend,~Ha a búzában konkoly és vadóc van,~Ha
641 108| helyett az édes~ Búzakalászt neki megmutattad. ~A társas
642 2 | kolcsag emelkedik.~ Buzdító katonás ruhát~Öltvén, lelke
643 38 | Fényes egedre. ~Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel~Gyenge
644 27 | zsámolyánál,~S édes örömlángokra buzdulni~ Cherubimi harmóniánál. ~[
645 71 | a forró szerelem könnyei buzganak. ~[1807-1808 körül]~
646 3 | halálát. ~Láttam tebenned buzgani véreket~S orcádra öntött
647 95 | fajod nemzeti bélyege.~Ez buzgatta ama főpapi lantverőt~Pécs
648 74 | feketült klastrom, az ó világ~Buzgósága dicső temploma s szent helye.~
649 10 | örömét ússza,~ Melly úgy buzog keblében,~Mint a kies Arethusa~
650 7 | Repül epedezéssel. ~Vedd buzogó könnyeimet~ Szapora
651 105| nyújt Apoll neked,~S veled buzogva felkél Wesselényid,~A szörny-ölőknek
652 48 | Hogy megvetett az álnok?~Byblis szerént nem olvaszt~Vízzé
653 105| konyhadal,~Akárki mit mond, mert cadentiás.~A másik újat s csak honit
654 109| mosolygó völgyei, bércei!~Caesárunk közelít, hintsetek illatot;~
655 52 | virányain,~ Sem, Callirhoë, partidon. ~Szép, mint a
656 38 | Olympig ötlő~Róma, s a roppant Capitoliumnak~ Szent
657 105| Azok, kik a szent Catot pökdözék,~S a bölcsek atyját
658 102| Oh, nagy s dicső cél van nekik feladva,~S rendeltetésök
659 102| kivánhatunk-e tőlök oly csudát,~Hogy céljainknak megfeleljenek,~És lelkeinkkel
660 82 | S a rút gonoszság titkos céljait,~Mint őrálló bírák, meggátolák;~
661 114| játszva nyitál pályát isteni célod előtt.~Míg mások honnunk
662 105| tetszhetem, barátim!~Elég, ha célom s szívem tisztaságát~A józanabb
663 108| nagy kapcsolatba~ Célra vivő örök ösztöninkkel. ~
664 118| átvirraszt a művész, mégse talál célt:~A geniális nép álmaiban
665 123| A virtus a jók horga, ha céltalan.~Féltünk rossz rokonink
666 104| Élni és örülni~S használni célunk, nem pedig heverni;~S a
667 51 | CENCIMHEZ~Cencim, repül az élet,~Mint egy
668 51 | CENCIMHEZ~Cencim, repül az élet,~Mint
669 87 | S nézd a Keszthely s a Cenk bölcs nagyjait,~Kikben Minervánk
670 87 | mint hajdan Rómának vigyázó Censora,~A közromlás ellen fegyvert
671 21 | arany hantjain, oh hazám!~Ceresnek koszorús homloka illatoz,~
672 1 | oh magyar!~A vad tatár chán xerxesi tábora~ S világot
673 92 | gigászi Örök vár,~ S chaoszában elmerít,~ Mint
674 94 | Gyenge öledbe. ~Énekeld Charist velem és Diónét!~Ahol e
675 58 | eljövend~A nagy Birónak cherubi angyala,~ És kürtje
676 21 | leng.~Törvényed s koronád Chérubim őr fedi,~Nem fertőzteti
677 27 | örömlángokra buzdulni~ Cherubimi harmóniánál. ~[1803 körül]~
678 58 | Bellerophon, hatagyú Chimaerád! ~Menj most, vitéz faj!
679 90 | Talpa alá szegi a Chimaerát. ~Mint hajdan a szép Aethra
680 37 | bizodalmat a te~ Chíroni lelked! ~A nagy álláspont
681 2 | Thétis nagy fia sem maradt~Chironnál, mikoron hadra veté szemét:~
682 52 | CHLOE~Láttam! látta Chloét andalodó szemem!~Ah, mint
683 63 | mutattál,~ Itt Cicerónk vagy. ~Ósz atyáink közt
684 17 | Nincs itt gonoszság cimborája,~ Sem nyomorult
685 86 | amely nagy nemének~ Címjeihez magasítja lelkét. ~Ezt áldja
686 125| mindig zöld szívekben. ~A bús ciprus árnyékában~ Az urnák
687 112| Töltik el a Helikont, s civakodnak fátumaikkal?~Én nem tudhatom
688 96 | Camoenám. ~Győztem! lerázták combaim a fövényt,~Izzadt fürteimen
689 2 | Míg győző eleid pallosa combodon~ Csattog: győzni fog
690 3 | a szombathelyi táborban commandírozá a nemességet ~Árpád virágzó
691 62 | öbleit~ Vér festi, s a Cordillerákat~ S Haemusokat zivatar
692 95 | Még egyszer leraká dicsőn ~Corvinban, ki hazánk Bellerophonja
693 87 | lettünk?~- - Kérdezd az ily cravátos emberkét:~Ha ugy ohajt franc
694 87 | állott,~Mit nyertünk? tán cravátot s gillétet,~S más ily bolondság
695 2 | most felköti fegyverét,~Csákóján lobogó kolcsag emelkedik.~
696 105| a tövis szúr, és csip a csalán,~S a gyenge rózsa illatot
697 98 | sereged.~A népek fényes csalatásba merülve imádtak,~ S
698 88 | alkonyában~Paphius fényes csalatásit éli;~Égi népekkel repes
699 45 | tüneménye~ Múló örömünk;~Csalatásunk szüleménye~ Játszadoz
700 46 | rózsabilincseden~Más boldog csalatott néz mosolyogva rám.~
701 61 | illatoz,~ S tükrét durva csalét fedi. ~A hegy boltozatin
702 45 | kebelem!~Ha a szelíd Nelli csalhat,~ Hol a szerelem? ~A
703 38 | Tiszta forrását huraimra csalni;~Ott taníts: mint kell az
704 29 | Csak repülő álomkép s csalódás~ A halandó ember élete!~
705 35 | csalatás ragadt el? ~Nem, nem csalódtam. Honnom alakjai!~Balzsamlehellő
706 99 | fedi homlokodat, s láng csap ki komoly szemeidből. -~
707 101| Ki tudja éltünk számtalan csapásit~Leírni? Minden óra újakat
708 57 | zokogó nyögése. ~Egy nagy csapással mindeneket levert~A harc
709 101| könnyezetlen,~A bölcs is érzi a csapást, midőn~Szerelme édes lánca
710 9 | mutatják meg neked~ A gaz csapodárokat. ~Szíved kedves rokonfelét~
711 94 | Ömledő bőség, magasabb csapongás~ Önti
712 69 | A nap útján túl magasan csapongott,~S mint az aetherben lakozó
713 102| virágkebelt. ~ Midőn csapongva ömledő dalod~Klavírod érző
714 86 | dagaszt~Alattad a megtört csatarend előtt,~ Akár mosolygó
715 57 | Vívtál ezerszer többel ezer csatát:~ Menj, most mutasd
716 23 | Mindenhatóság fegyverivel csatáz:~ Őnéki a bércbástya
717 4 | vér. ~Halld, melly édesen csatináz~ A völgy zengő csermelye,~
718 103| szent szövetség láncába csatol,~Előre látom: mint terjesztitek~
719 34 | észt az érzéshez remeken csatolod;~A csapongó elmét szeliden
720 108| Egy csuda mívbe csatolva tartja. ~Oh, lakjatok hát
721 2 | eleid pallosa combodon~ Csattog: győzni fog a magyar,~S
722 102| Örömre gerjed, s harsány csattogással~Repül az erdők zöld árnyékiba,~
723 108| mennykövek és szelek~ Csattogva rázzák, zeng fölötte~
724 120| olykor lenni, mivé lesz!~Hány csecse bokrétát tűz, s mint üti
725 71 | sohajt~Édes honja felé, hol csecsemő szopott,~ S ifjú élte
726 23 | ment~ Két megutált cseh király kezébe. ~Pallás s
727 60 | estvéli óráit,~ Ha már cselédimet nyugodni eresztem,~És csak
728 123| Hunyadink vasa bélyeget vert. ~A cselt utáló így veti gyilkosa~
729 133| mosolygó ~Holdat, midőn már csend fedi a mezőt,~S a pásztorkalibák
730 56 | nem látja. ~Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,~Az
731 121| A SZONETT~Csengőkkel tele van füle, orra, kalapja,
732 125| virágaim,~ Szívem égő csepjeit! ~Hervadtatok, hervadtam
733 116| felét,~ Ki vélem együtt cseppeidben~ Enyhületet keresett
734 41 | Nacám!~ Törüld le bús cseppjeit,~S vedd szívedre halvány
735 89 | nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,~ A nemzet őrlelkét
736 59 | tévedez és foly,~Mint a csergedező Arethusa s tiszta Meander.~
737 43 | erős hadak istenére. ~A csergedő vízpartokon énekel~Vídám
738 7 | A CSERMELYHEZ~Oh, csermely, arra térsz,
739 95 | énekét,~ S e szent csészevíz áldozik. ~Hősek magva! nemed
740 104| első fülmilével,~S veled csevegni és nevetni fog. ~[1815]~
741 105| A leghelyesbet százfelé csigázza,~S abból viaszként majd
742 74 | Mellyért Lóri kemény atyja csikarva dúlt,~S e klastromba dugá
743 72 | karöltve~ Néztem az est csillagát,~S lelkem, örömmel megtöltve,~
744 59 | tengerein túl,~Homlokodon híred csillagkoronája ragyogjon,~Tetteidet fél
745 34 | bérét e föld meg nem adja,~Csillagkoronáját csak ott fenn várhatja~
746 102| bölcseséget,~Körülragyogva csillagnimbuszával~Az istenelmek békes sátorában,~
747 21 | bölcs tudományokat.~Akkor csillagokat hatna kevély fejed,~S elbámulna
748 6 | illatozó~ Esthajnal csillagzatja! ~Lehajtom árva fejemet,~
749 105| abból viaszként majd istent csinál,~Majd tücsköt, s azzal mint
750 8 | görgedez. ~Szép vagy te, mikor csintalan,~ Mint könnyű Zephyr,
751 105| Nézd, a tövis szúr, és csip a csalán,~S a gyenge rózsa
752 50 | Számtalan létek lekötött csirái~ S magvai
753 53 | Bimbózása előtt, zsenge csiráiban.~ Ah, így játszik az
754 108| szép, jó s az igaz mennyei csírjait;~ Zengtél! s körűlte
755 114| üvöltnek alá,~Mint a büszke Csobánc szomorú düledékin az útas~
756 39 | Eged fényes aetheréből~ Csöpögtesd belém,~Óh, Szerelem! malasztaid~
757 27 | Hol a békés Léthe csörgedez,~S virágzó zöld pálmák árnyékain~
758 11 | Legszebb rózsái,~Mély titokban csörgedeznek~ Legszebb órái. ~Ah,
759 7 | bús nyögéseimet~ Lassú csörgéseidhez. ~Vidd el szomorgó zúgással~
760 28 | forrás ömledez,~S a patakok csörgésétől~ A setét völgy zengedez; ~
761 26 | A setét völgy ölében,~S csörgő vizek omladoznak~ A
762 17 | Elrejtve lappang s halkva csörögdegél~ A laurus-erdők szent
763 104| háboríthatatlan~A pesti bálban s csörtetés között,~Mint a magányos
764 84 | tapsai közt a fejedelmi csók.~Petrarcát ragyogó győzedelem-szekér~
765 74 | nyelvüket, így zokog~Forró csókjai közt a pihegő leány: ~
766 25 | egyszer öledbe.~Vedd bucsuzó csókjaimat,~ Zárj örökre szivedbe. ~
767 78 | Eugeniáját~ Mint csügg hölgye csókjain;~Mint él Antónia szép házi
768 68 | nyujtja kezét s mennyei csókjait. ~[1804-1808 között]~
769 48 | egy leánynak~Képére nyomta csókját?~Nemcsak Chloé fejéről~Folynak
770 27 | szívedhez zárod. ~Akkor égi csókok törülgetik~ Gyöngy orcádról
771 74 | hideg karja közé borult.~Csókokkal befedé kedvese tagjait,~
772 7 | lábait,~S nem tudja, mint csókolgatják~ Hív könnyeim tagjait. ~
773 9 | aranykori boldogság~ Angyala csókolgatni: ~Addig is, míg homlokodon~
774 74 | hív szeretőm, ne hagyj!~Csókolj meg, s vasadat döfd ide,
775 87 | Kikben Minervánk védjeit csókolja,~Mint ellenkeznek ezzel
776 44 | Lángjait úgy ingerled: ~S midőn csókolni akarom~ Ajakidat, elrejted,~
777 74 | távollakozók s messze szarándokok~Csókolták küszöbét s szentjei zsámolyát,~
778 59 | S a gyönyörű álomképet csókolva ölelted. ~[1804 után]~
779 4 | e kedves~ Rubintajak csókot kér,~Tiéd, midőn már e kegyes~
780 73 | ott is elszórt~ Csontjaimat kezeid takarják. ~[1807-
781 103| keblén ácsorgó szopóba,~És csontjainkból trónust rak magának,~Melyet
782 2 | E nép nem gyülevész csoport,~Nem rabbérbe emelt bús
783 123| Melyekre honnunk vére csorgott,~ S hív Hunyadink
784 19 | körülte,~Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog.~
785 3 | Ez ész s erő két nagy csudáját,~ S hirdeti napkelet
786 105| isteneknek egyik legnagyobb~Csudájok az, hogy szintugy lelkeink,~
787 59 | Tetteidet fél föld leborulva csudálja, imádja,~Halmozd kincseidet,
788 22 | S titkaidat huraim csudálják. ~Népek születnek, trónusok
789 105| odvok mellett elmegyen.~S csudáljuk-é, hogy ránk morogni mernek?~
790 3 | És e jelenkor mívei közt csudálsz:~ Bajnok, dicsőség,
791 90 | cudarok dagályát. ~A jók csudáltak, mint az Egész javát~Titkon
792 106| bölcsesége~Ismét divatba jő s csudáltatik;~Ezek, hogy a nagy Rómát
793 103| Róma bölcsesége,~Melyet csudálva tisztelünk ma is,~Csak a
794 51 | Fényét homály borítja;~Kebled csudás alakja~S e szép ajak rubintja~
795 106| zengeni.~Tenéked a nagy Róma csüggedése~S Párizsnak ádáz harca egy
796 87 | és bölcsre,~Szólj! és ne csüggedj a jók pályáján!~A virtus,
797 105| megmosolygni szoktam,~Mint csürhe gyermek kámpolásait,~Midőn
798 1 | tolla,~ Nemzetemet csufoló bolond korcs! ~De jaj! csak
799 87 | franc, olasz,~Ki mennél csúfosb, annál kedvesebb.~Magyar
800 104| füvekkel, ökrökkel sokáig?~Csupán szememnek tárgyi mindezek.~
801 83 | lélekkel s megelégedéssel~Látja csűrében keze míve bérét;~S izzadásának
802 21 | mennyei harmatok~Mossák, s csűreidért Europa írigyed.~Itt édent
803 87 | van bízva,~Nem bábra, nem cudar majmokra kél;~Hanem hazánk
804 87 | nem alkalmas.~Kincsét ezen cudarkáknak hányja,~Részént pedig külföldön
805 52 | virág:~Szép, mint a fiatal Cypria, amidőn~A tenger kiadá isteni
806 91 | CYPRISHEZ~Cypris! ledűlök berkeid
807 29 | szívvel dűlnek~ A bús cyprus szent árnyékára. ~A bölcs
808 90 | S hamvvedredet bús cyprusággal~ Illeti Melpomeném
809 80 | örömébe mártsd~ Lelkét, cyprusidat húrjaitól kizárd.~Múlass,
810 80 | keble bujálkodik.~Hallom Dácia halmain,~ Hallom zengeni
811 9 | Kellemeid bimbai,~Pihegnek már s dagadoznak~ Melled hattyúhalmai. ~
812 85 | Kezd dagadozni. ~[1809]~
813 3 | S tűnik az Oceanus dagálya. ~Szép a borostyán s győzödelemszekér.~
814 86 | szilaj mén vért s hadi port dagaszt~Alattad a megtört csatarend
815 94 | Harcait dörgé: szerelem dagasztá~ Cypris
816 102| fejünket~Ismét ölökbe vészik s dajka-karral~Vezetnek éltünk véghatárihoz,~
817 102| életünknek gyönge bimbait~Dajkálva őrzik forró keblöken,~S
818 24 | kénye:~ Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!~Zöld
819 94 | Láng az éneklő, heve forr dalában:~Ömledő bőség, magasabb
820 35 | nemzetednek:~ Mézajakad dalait kivánja. ~Oh, énekeld még
821 133| hív~ Honszeretet daliás erénye. ~Menj, énekeld hát
822 87 | légy oly nagy ember, mint dallos!~Neked sajátod a nagyvilág
823 104| Ornnét Palinkhoz, Pécel dallosához~És mindazokhoz, kik barátaink,~
824 75 | lanttal az ó világ~Bámult dallosival; nem ragad énekem~A maeoni
825 133| virultán~ Vert dalodat porom érzi majdan. ~[1830]~
826 114| tanítva, emelte,~ S a dalok isteninek áldoza harcaiban;~
827 18 | Bölcsnek és minden magasabb daloknak,~Itt az ártatlan szerelem
828 21 | legjelesebb barmok után dalol,~Barmok, millyeneket boldog
829 105| bércei,~És én utánok zengetem dalom. ~[1815]~
830 50 | Lejtnek utána. ~Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,~S egy virágbimbót
831 112| Gyáva csapási alatt víg dalra fakasztva köszöntsük!~Zengj,
832 72 | ezüst képére,~S csak szomorú dalt pengetek~ Hesperus intésére. ~
833 68 | durva darócain,~ Mint a dáma kigyöngyözött~Keblén s ambroziás
834 67 | FÉLTÉS~A bezárt Danaét érctorony és acél-~Závárok
835 110| Mint a világrázó Gallia dandárit~ Az Úr lehellete. ~
836 43 | vivását, amikor a lovast~Dárdája szórja, s mennykövek közt~
837 62 | kiáltnak Baktra vidékei,~A Dardanellák bércei dörgenek,~ A
838 129| tanítni~Istent félni és dárdát hajítni,~Ha téged a bús
839 68 | Földmíves küszöbén s durva darócain,~ Mint a dáma kigyöngyözött~
840 87 | s Rádayd keblén. ~[1809. dec. 31.]~
841 70 | AZ ÉLET DELE~Felhágsz, éltem napja, eged
842 70 | tudom! valamint felért szép delére,~Szintolly gyorsan leszáll
843 102| Midőn zenegve szállt a delfinen. ~[1815]~
844 71 | ernyein,~A zúgó Balaton déli vidékein~ Látják hullani
845 71 | könnyemet~A csendes patakok s Delia csillaga.~ Gyakran kellemes
846 46 | most~A szép esttünemény s Délia csillaga?~ A mély tengereket
847 124| tánckörében~Lebegni pártás fővel a delit,~A nyílni kezdőt angyal-kellemében.~
848 23 | a nagy Delius oszlopit,~Delphus csudáit napkelet, alkonyat~
849 70 | Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára,~Ragyogva omlik rám fényed
850 37 | GÖRÖG DEMETERHEZ,~midőn a koronaherceg nevelőjének
851 114| Mint Görögországnak nagy démona gyermekalakban,~ Gyermeki
852 101| hát te meddig sírsz még Dencsidért?~Mikor találsz te már vigasztalást? ~
853 65 | napja, virrad,~ S a denevérek elötte futnak. ~Nyelvünk
854 31 | setétségben~ Bolyongnak a denevérekkel:~Nem nézhetnek a dicső napfénybe~
855 20 | Rómának ragyogóbb színre derítené. ~[1799-1804 között]~
856 30 | búsongás gyászos fátyolával:~Te derítsd fel a férfi gondjait~
857 80 | éjjele;~Hellász napja dicsőn derült,~ S paeánt ömledezett
858 10 | lángjai~ Alkonyaton derűlnek. ~Égi bíbor festengeti~
859 95 | Függött Palladiumjain. ~Láttad Deukaledon fennyen uralkodó~Hullámit
860 122| Századokig nyugszik szép diadalma után.~Nagy volt a harcban,
861 95 | csudáit és~ A törvény diadalmait. ~Lásd e tájakat is, mellyeket
862 123| Így zeng hősei közt a diadalmas ősz,~ Körültüzelgve
863 123| tőrét,~ S a cudarok diadalt kacagnak. ~Ezt nyerte a
864 136| AZ IGAZI POÉZIS DICSÉRETE~Halljuk, miket mond a lekötött
865 105| Rohadt gyümölcsét lármásan dicséri,~S az átmenők közt majd
866 104| atyánktól fogva ekkorig~Falut dicsértek, engedd meg nekem,~Hogy
867 82 | emberek közül~Kizáratván, dicsőbb honjokba tértek.~Már így
868 108| Ti, éltető Ceres s dicsőebb~ Lelket adó Helicon
869 73 | folyamit kiméri. ~Téged dicsőit a Zenith és Nadír.~A szélveszek
870 87 | fényes pályájokon~Áldást, dicsőséget magokra, honjokra!~Tudják,
871 36 | hirdette s az Árpád~Vére dicsőségét magyarul harsogta közöttünk.~
872 22 | forganak,~ Kar, mely dicsőűlt őseidnek~ Rettenetes
873 133| pején mint viva, nyerve díjt;~ [Mint áldozá fel ezreit,
874 60 | vígság lármáit,~ Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. ~
875 94 | Énekeld Charist velem és Diónét!~Ahol e kettő mosolyogva
876 94 | Hév szerető volt. ~Dirce zengőjét, ki Olympiának~
877 43 | isteni tettein,~Fellengjen a dircéi harsány~Hattyu szerént az
878 86 | Legnemesebb fia, híve, dísze: ~Akár szilaj mén vért s
879 21 | Rajtad, s régi dicső nemzeti díszed áll.~Oh, bár vajha kies
880 90 | vissza fényes~ Díszeidet deli magzatodban! ~[1810]~
881 74 | között,~Melly látatlan alak díszeivel kivész! ~ Ott lankadt,
882 87 | nagyfényű barátom s nagy díszem!~Te szólj, légy oly nagy
883 51 | lehelletével,~Az tépi el mosolygó~Díszét kis életének.~Még most mi
884 82 | lelkekhez útjait. ~ Díszlett e mód. Mert ámbár voltak
885 120| s aszu bort főz,~Ökrébül disznót, a lóbul rest tehenet tesz,~
886 102| virúlatin,~Hol a teremtő Pindar díthyrambja~Harsogva zúg le Pindus ormain,~
887 77 | Delphi dicső egén,~ A dithyrambok lángkörében~ S
888 106| vandaloknak ferde bölcsesége~Ismét divatba jő s csudáltatik;~Ezek,
889 58 | hidegült porunkhoz: ~Mindenfelé dob s tárogató riad.~Úgy tetszik,
890 82 | áldomásait.~Most láták, hogy dobzódások veszély,~És a pusztítás
891 92 | Olympusra más isten hág,~ S Dodona berke dördül.~
892 124| kezdőt angyal-kellemében.~Döbbenve váltam tőle és szorongva:~
893 26 | szíveink verésének~ Döbögése hallatott. ~Csak a szerelmek
894 45 | hagymáz teszi:~A szív forró döbögését~ A vértől veszi. ~Egy
895 105| DÖBRENTEI GÁBORHOZ~Ne véld, barátom,
896 74 | vállára borult szűz kebelébe döf.~Elsóhajtva repűl bánatos
897 74 | Csókolj meg, s vasadat döfd ide, oh, ne szánj!~Döfj,
898 74 | döfd ide, oh, ne szánj!~Döfj, ím itt kebelem. Én örömest
899 123| irígyeit,~ Öngyermekébe döfte tőrét,~ S a cudarok
900 103| trónust rak magának,~Melyet dög, inség, sárga félelem~S
901 75 | csak itt, a vizerek körül~Döngécsel mezeink zsenge virágain,~
902 13 | violán s kikircsen;~Halkva döngécselsz, de szelíd hurodról~
903 89 | éjszaki~ Szélvész le nem dönt, benne termő~ Férgek
904 103| mérgöket,~S örök zavarba dönték e világot.~Az ég ürébe felható
905 92 | hág,~ S Dodona berke dördül.~ Elvirít a szép
906 94 | ragadó gigásznak~Harcait dörgé: szerelem dagasztá~
907 62 | vidékei,~A Dardanellák bércei dörgenek,~ A népek érckorláti
908 57 | Árpád honja határain~Álgyúk dörögnek! rettenetes veszély~
909 68 | A természet ölébe dől,~Annak nyujtja kezét s mennyei
910 28 | fokán~ Egy puszta vár dőledez,~Melynek szomorú homlokán~
911 104| Hol majd hazánknak ó s új dolgait,~Majd a világnak főbb történeteit~
912 62 | s szabad nép tesz csuda dolgokat.~ Ez tette Rómát föld
913 87 | vadászni,~S más illy nagy dolgokhoz nem alkalmas.~Kincsét ezen
914 107| istenei.~Te még virágzol. Dőlj szép karjaikra!~S az égi
915 9 | szép juharlugosnak~ Dőljünk le árnyékára,~S míg a gerlicék
916 62 | A népek érckorláti dőlnek,~ S a zabolák s
917 106| Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták,~Vesztének abban
918 87 | lelkével s élesb kacajával~Dorgálod a vakság romlott korcsait,~
919 106| Ázsiának végtelen zavarja,~A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada~Mind
920 22 | síkjain,~ Áldásba' a vad Dráva berkin~ S Fátra
921 71 | kacér szeme~Fel nem bontja, Dudim! rózsabilincsemet,~
922 67 | Dunát,~Gátold meg Boreas vad dühe harcait~ S a villám
923 103| Míg végre a vad barbarok dühétől~A föld szinéről eltörültetett.~
924 43 | keresztül -~Rontja magát dühödő haraggal? ~Ki tudja méltán
925 105| pénzen vesz tehert;~Emez dühödve pusztít, öl, rabol,~Az átok
926 62 | vérbe mártott~ Tőre dühös viadalra készti. ~Egy nap
927 123| Elszaggatva, kitör szent düledékein,~ S habzó agyarral tölti
928 114| a büszke Csobánc szomorú düledékin az útas~ A múlt bajnoki
929 74 | csikarva dúlt,~S e klastromba dugá a szerető leányt.~Kábultan
930 126| és keskeny űrbe, időbe dugád.~Ah, de segélj rajtam, ketrecben
931 102| DUKAI TAKÁCS JUDITHOZ~Hogy a szelíden
932 116| KÚTHOZ~Japet fiának sassa dulá vesém,~S a mennyből lehozott
933 59 | imádja,~Halmozd kincseidet, dúld, pusztítsd Bengala partját,~
934 129| szerelmemet nem.~Halld! az ádáz dulja már a falat,~Fűzd rám kardom,
935 89 | undok vípera-fajzatok~ Dúlják fel e várt, mely sok ádáz~
936 124| Gondolkodik) ~Mi ez? mi új zaj dúlongat szivemben?~Oh érzem, a tiszt
937 74 | Lóri kemény atyja csikarva dúlt,~S e klastromba dugá a szerető
938 58 | nép! Attila magva ez!~Ez dúlta Árpád hajdani harcain~
939 22 | temploma lett hazánk,~Nem dúltak ádáz, pártot ütő hadak,~
940 28 | lelkesedés.~ Plutarch karjára dűlve. ~Itt emeli fel fátyolát~
941 104| szomját el nem oltja~Minden Dunáknak s tengereknek árja;~S az
942 23 | polcra emelkedett,~ A durvaságban veszni tért, s ment~
943 82 | által~Kiszáradt a bőség s dúskálkodás ere;~Fortély ellen fortély,
944 87 | ki nem hat völgyemből~S a dúsokhoz fel nem lövelkedik.~Te,
945 87 | Az ész minden! s ebből foly minden jó,~Nincs e
946 50 | Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;~Számtalan létek lekötött
947 116| életet és reményt.~ Így ébredék fel, s így ölelt meg~
948 62 | Állni-tudó legyen a habok közt. ~Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!~
949 87 | vérpatakjai~A római lelket fel nem ébreszték;~Mit vívjak én, csekély,
950 31 | derülő sugára~ Mint ébreszti a természetet,~Mint önt
951 10 | természetet~ Gyarló ecset majmolja:~Itt a csuda szépségeket~
952 34 | De el nem érheti eléggé ecsetem~ Az eredeti szépet.~
953 85 | föld,~Lelkes élettel ragad édenébe~Delius, s mellem magasabb
954 21 | csűreidért Europa írigyed.~Itt édent mutató sorhegyek oldalin~
955 102| Mint ösztöninknek szenvedő edénye~S nyers kényeinknek játszó
956 29 | vonva. ~Mihez ragad szívünk édesebben,~ Mint tehozzád, szent
957 74 | felleltelek, oh angyalom, édesem!~Im álttörte acélzáraidat
958 101| dicsekszik,~Ha fájdalomban édeset keres,~S veszett gyönyörré
959 77 | A Ganyméd poharát az égben. ~Te lelkesítéd szunnyadozó
960 82 | Századja hozzánk visszatér az égből. ~[1809]~
961 38 | Fényes egedre. ~Oh, te buzdítsd fel magas
962 52 | lángjait oltani:~ Égek! Szívem elolvadott! ~[1800-
963 28 | meredek tar kősziklák~ Az egekkel mérkőznek,~S a százados
964 24 | Az emberi lelket bétöltöd egészen,~Bájodnak ereje az égbe
965 95 | törpe, gigászkarddal: az éget, öl,~ Ez vázkép,
966 6 | sebeit!~Mert a szerelem égeti~ Minden titkos ereit. ~
967 40 | szárítsd el! ~Amor tőrei égetnek,~ Lobog minden csepp
968 92 | tavaszt,~ Láttam az égető nyárt,~Láttam minden időszakaszt~
969 136| Afrika sámielje ~A port az éggel összezavarva dúl,~Forró
970 49 | angyalorcád,~Csak téged, édes Eggyem!~Hol mást ne hallanék én,~
971 83 | Philémon,~ Égieket lát. ~Háza szent templom,
972 82 | Mely egy rokon kötél az égiekkel;~S hálás kezekkel kezdék
973 136| életet,~ Midőn mosolygó égieknek~ Innepein lebegett
974 54 | felejts el engem!~Menj az égtartó Pyrenéken által,~Menj az
975 104| társaságiban,~S ne kérj az égtől többet, mint adott.~Van
976 55 | Életünk legszebb örömébe égve~ Kóstola
977 61 | ajakam, még alig illetem~ Egy-két zsenge virágait. ~Itt hágy,
978 102| lángigéje,~Mely szívet-elmét egyaránt hevít:~Akkor, barátném,
979 9 | erkölccsel jár,~ Hidd el, egybe sem merül. ~Ezek légyenek
980 109| jobbágyi szelíd tisztelet egybefér;~ Mutasd: hogy e két
981 59 | elenyésznek,~S csak szomorún egyedül bujdossa világi futását,~
982 18 | homálya~Leng reád, ó szent Egyedülvalóság!~S szívemet békés kebeledbe
983 104| kik barátaink,~S velünk egyenlőn tudnak érzeni.~Hol majd
984 82 | egyneműek,~S minden közjó az egyesből ered!~Azolta van remény,
985 102| Míg ott is újra vélünk egyesülnek? ~ Oh, nagy s dicső
986 74 | oldhatlan kötelek közt vele egyesült.~Sándor régi nemes faj,
987 11 | vagyok;~S hogy ki az én egyetlenem,~ Kiért hervadok. ~Csak
988 105| nem rokon?~Hiszen magától egyikünk se' van.~Nézd, a tövis szúr,
989 103| városinkra,~Az öldöklő kést egyiránt fereszti~A reszkető ősz
990 28 | suhognak: ~Ott hörpölték egymás vérét~ A párducos magyarok,~
991 40 | intézed a szíveket,~ Egymáshoz te forrasztod,~A tüzet jéggé
992 82 | Hogy minden emberek csak egyneműek,~S minden közjó az egyesből
993 103| virágival;~De ott fakadtak egyszersmind azokkal~A hit vakító szentelt
994 93 | közé zárja s lebegve viszi.~Egyszerű a német mindenben, s csendesen
995 79 | máris jelenti.~Mert mennél éhesb, annál szózatosb,~S mihelyt
996 28 | támadnak,~S a mélycsendű éjfeleknél~ Bús nyögések hallatnak: ~
997 26 | Kínom elkeseregni. ~Gyakran éjféli órákon~ Látsz te itt
998 31 | dicső napfénybe~ Örök éjhez szokott szemekkel. ~A nagy
999 23 | égő~ Lángja az éjj sivatag homályán? ~Corvin,
1000 74 | leszállt.~Gyakran látni setét éjjeleken fejér~Fátyolban lebegő lelköket
1001 45 | Minden orvos kéz. ~Éjjelimen őtet látják~ Beteg álmaim,~
1002 55 | kedves! valamint az első~Éjjelünk, melyen szeretőnk ölében~
|