1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
1003 28 | gyászos romladékon~ Bús éjszakák borongnak,~És a borzasztó
1004 32 | végig~ Ragyogsz bús éjszakánkon,~S a Léthe csendes révéig~
1005 105| szidalma rám homályt nem ejt,~Sőt a bohóktól kárhoztatni
1006 9 | tőrei~ Meg soha nem ejthetnek. ~Ezek ismértetik veled~
1007 83 | Tőrbe nem ejti. ~Nem von az fényes rabigát
1008 25 | Oh, szivedből ki ne ejts! ~Hiszen, majd mikor porunkból~
1009 76 | néktek, szeretett nemzetem ékei,~Laurussal fedezett bölcsei!
1010 91 | lebegj!~Varázsövednek bájival ékesíts,~ Fedezz el ambrás lombjaiddal,~
1011 26 | égő kebelembe~ Édesen elájúlva. ~A liget zöld sudarai~
1012 74 | Oh, de mit,~Mit hallok? elalél lelkem. - Egek, mi ez?~Halld,
1013 74 | forrón öszvevegyült vérök eláradott. ~ Ott egy nyárfa alatt
1014 124| útjait,~És íme, mint egy elbájolt lovag,~Andalgva nézem a
1015 21 | csillagokat hatna kevély fejed,~S elbámulna reád a Zenith és Nadir. ~[
1016 87 | józanság istenibb szavát~Az elbutult község megfoghassa.~Csak
1017 32 | jeges kezei~ Szívemet elcsüggesztik,~Áon myrtusligetei~
1018 105| biztató szakát~Telemre gyüjtve éldegeljem el;~De oh, nem élet a múzsátlan
1019 89 | palotát heverőhelyének; ~Eldődeinknek bajnoki köntösét~S nyelvét
1020 108| gyümölcseit,~ Vígan, nyugodtan éle csendes~ Sátoribann
1021 92 | bíró,~ Bátran megyek elébe,~Mint egy elfáradt utazó~
1022 30 | a szép Álmodásnak,~ Éled a jövendőt s a multnak óráit. ~
1023 106| okra nézve ők a könyveket~Elégeték mint ördögségeket:~S hogy
1024 114| ELÉGIA~Gróf Festetics György hamvaira ~
1025 30 | S édesen elsírod bús elégiádat. ~A vidámság csak a valóságnak~
1026 127| Múzsák s Charisok, koszorúzva elejbek,~Hajdani napjaiban néktek
1027 41 | Nyugalmam nem esmérem;~Benned élek, benned halok,~S hogyha
1028 103| meztelen szent,~Szabad kezekkel élelmet rabol,~S az asszonyokba
1029 60 | lelki világ szent óráit élem. ~Az őszibogárnak búsongó
1030 108| szövedékeit,~Az erkölcsi világ új elementumit~ Te fűzted egy nagy
1031 41 | minden ereim,~Békességem elenyészett,~ Hervadnak kellemeim.~
1032 73 | Ami után eped, ott eléri. ~Addig letörlöm könnyeimet,
1033 92 | Ithakám partját elértem:~ S ah, hazámra
1034 87 | Majd Flaccus lelkével s élesb kacajával~Dorgálod a vakság
1035 60 | Életem képe ez. - Már elestvéledtem,~ Béborúlt az élet vidám
1036 64 | kénye le nem köti~Munkás életedet: terhek alá veted~Atlás-vállaidat,
1037 124| győző kardomat kezemből,~És életemnek új irányt mutat. ~[1825
1038 15 | Itt is áldást hint kezed életemre,~S a vadon tájék kiderült
1039 51 | tépi el mosolygó~Díszét kis életének.~Még most mi is virágzunk,~
1040 114| S a nemzet lelkét s életerét kiölik:~Te közibénk jöttél,
1041 31 | Nézd, új öröm s újult életerő~ Száll hegyekre, száll
1042 58 | Kész érted önként ontani életét.~ Oh, bátran örvendj!
1043 92 | ÉLETFILOZÓFIA~Én is örömre születtem~
1044 85 | elenyészik a föld,~Lelkes élettel ragad édenébe~Delius, s
1045 102| szülnek és nevelnek;~Kik életünknek gyönge bimbait~Dajkálva
1046 19 | szép genfi virulmányt~Olly eleven színnel festéd, s Eratódnak
1047 82 | S hálás kezekkel kezdék elfogadni~Minerva égi áldomásait.~
1048 114| látta nagy istenidet. -~Elfolya szép élted, s veled a szép
1049 71 | leplegiben véled ölelkezem;~ Elgyengülve borulsz reám,~Haldokló ajakam
1050 100| adsz. ~Akit szíve emészt s elhagya a remény,~Annak még te reményt
1051 82 | Plato után ~Midőn e földet elhagyá Saturnus,~S a nagy Minden
1052 125| szárnyakat adni. ~Nehéz a mennyet elhagyni,~ Pedig le kell hullanunk!~
1053 102| S mint a kalitka zárát elhagyó~S ismét szabadban lengő
1054 46 | reggeli lángjait.~ Majd elhallgat örömszava,~Lépvesszőre ragad,
1055 125| büszke remény~ Bábjait elhányhatám. ~Óh, nem jó halandó szemnek~
1056 25 | nefelejcs,~Érted, lelkem, elhervadok,~ Oh, szivedből ki ne
1057 6 | el nem fogy életem,~Míg elhervadt ajakimat~ Ajakidra tehetem. ~[
1058 47 | de óh! én~Némán lehajtom elholt~Orcámat, és szorongó~Keblem
1059 70 | De hamar felderűlt rövid elhunyásod.~Csak azért rejtezél néha
1060 38 | Szent tüze elhunyt. ~Ám te élsz most is! neved
1061 58 | tárogató riad.~Úgy tetszik, elhúnyt párducos őseink~ Támadtanak
1062 74 | habnak, ezer fegyverek élinek.~Isten véletek itt, oh szomorú
1063 115| már, szeretett ifjúság!~Eljön a sok baj, és jő a sok aggság.~
1064 58 | majd midőn lángszárnyakon eljövend~A nagy Birónak cherubi angyala,~
1065 51 | kezében~Porban heverve sorvad.~Éljünk tehát, s örüljünk;~Mert
1066 10 | rajzolja. ~Ott a bölcset elkábítja~ A balgatag sokaság:~
1067 26 | árva szerelmem~ Kínom elkeseregni. ~Gyakran éjféli órákon~
1068 87 | hattyú,~Áon forrási közt elkezdené?~Miért? - azért-é, hogy
1069 92 | folytattam?~ Ha ezt újra elkezdhetném:~ Ismét a múltat
1070 44 | gerjedelmim sejted:~De közel elkomorodol,~ S szeretődet megejted. ~[
1071 7 | sirdogál,~S mondd, hogy érte ellankadok,~ Mint egy gyenge virágszál. ~
1072 120| pancsol, el is ront;~A magyar ellenben Természet gyermeke mindég,~
1073 87 | Minervánk védjeit csókolja,~Mint ellenkeznek ezzel mindenben;~Mint terjesztnek
1074 65 | láncaiban nyögött,~ A durva ellenség haragja~ Néma homály
1075 28 | vár pártás szűzei,~Mikor ellenségbe vágtak~ A haza erősei. ~
1076 4 | bárányka? ~Nem vagyok én ellenséged,~ Sem hitszegő csapodár;~
1077 105| barátaink,~Kik önmagoknak ellenségeik,~S az istenekkel perbe szállni
1078 82 | égi védeket;~Mert sokban ellentálltak a nagyoknak,~A büszke nagyravágyás
1079 55 | S élj az idővel! ~Elmarad tőlünk szeretett barátnénk,~
1080 114| szeme.~Ámde ki föntjáró elmédnek látta arányit,~ Nyájas
1081 129| Schiller után] ~ANDROMACHE~Elmégy, Hektor, tőlem hát örökre~
1082 74 | hagylak! szeretőm karjain elmegyek!~Menjünk a szerelem szárnyain...
1083 56 | illetődve búcsúzom tőletek;~Elmégyek: de szívem ott marad véletek~
1084 105| Mindazt, ki odvok mellett elmegyen.~S csudáljuk-é, hogy ránk
1085 108| dagadt, homloka virrada,~ Elméje szárnyalt, s a tudásnak~
1086 104| élet~S örök komolyság és elmélkedés,~Hanem barátság és társalkodás.~
1087 78 | bája!~ Jer, mutasd meg elmémben,~Mutasd meg a virtust mennyei
1088 104| Kivel vegyítse érzeményeit;~Elmémnek elme, mely megértheti,~S
1089 13 | égi bélyeg~ A remek elmén. ~[1796 után]~
1090 74 | Gyakran bölcs szavait hallani elmenék~Barlangjába, vidám gyermekidőm
1091 104| és szeretnünk,~Ha józan elménk, s testünk nem beteg,~Kivánhatunk-e
1092 92 | Örök vár,~ S chaoszában elmerít,~ Mint egy cseppet
1093 75 | édenét:~Ott leltem gyönyörű elmerülésimet~A szent lelkesedés s képzelet
1094 74 | mint egy álmodozó csendesen elmerült.~Míglen végre beteg szíve
1095 28 | képzelődés,~ Képekben elmerülve,~Itt a forró lelkesedés.~
1096 29 | árnyékára. ~A bölcs nyugodt elmével búcsúzik~ E játékszín
1097 100| kik nem meritek nézni az elmulást,~És tí porba nyögők, jertek
1098 4 | kikelet,~ S örömeink elmulnak. ~[1797-1799 között]~
1099 63 | márványpaloták homályba~Dűlnek, elmúlnak, s heverő uroknak~
1100 106| nagy különbség!~A makkal elmult a szilaj szabadság,~Az ember
1101 92 | Ha örök időket élnék,~ Ezeknél többet
1102 42 | változik,~ S nyelve elnémul. ~[1800-1804 között]~
1103 4 | közelget,~ Ezek mind elnémulnak,~Elrepül a szép kikelet,~
1104 124| dicsőség fényes útjain,~Vitt élni-halni bajnokok sorában.~És íme,
1105 129| hajítni,~Ha téged a bús Orcus elnyel? ~HEKTOR~Drága hölgyem,
1106 19 | lebeg a mult hajdani képe,~S elnyeli a döbbent elmét a fényes
1107 74 | történeteket hordogatott elő~A bölcs ősz az idők régi
1108 103| sárga félelem~S kínokkal élő bánat fog körül. ~ Hol
1109 101| megtaláljuk,~Csak egy kevéssé ment előbbre tőlünk. ~[1812-1815 között]~
1110 87 | Az a józanság, mely elömli mívedet,~S melytől te félsz,
1111 65 | S a denevérek elötte futnak. ~Nyelvünk hazánkból
1112 86 | Nagyságra hívnak minden előjelek,~ S nem kétli Pannon,
1113 86 | neve Pantheonját. ~Dicső előkép várja figyelmedet.~Nagyságra
1114 19 | a döbbent elmét a fényes előkor;~Itt a századokat látott
1115 74 | bennek minden erő s élet eloltatott.~Míglen végre, sebes könnyeik
1116 127| dúl:~Így riad álmából az eloltott hajdani Hellász,~Es Mahomet
1117 52 | Égek! Szívem elolvadott! ~[1800-1804 között]~
1118 19 | mező s kiterült láp terjed előnkbe,~Hol dús búzakalász hullámos
1119 74 | halált! ~ Ekkor Sándor előrántja hegyes vasát,~S a vállára
1120 125| szemeim,~S karom között eloszlottak~ Tündér álomképeim. ~
1121 84 | tán csak csalatás minden előtörés?~E nép nem veti el már soha
1122 120| piros pántlik repdesnek előtte-utána,~A magyar a szépet nézi,
1123 104| bájait mutatják,~S mindazt előttem testesülve látom,~Amit magamban
1124 103| jámborodnak a vadállatok~Előttetek, s mint omladoz rakásra~
1125 26 | mosolygott szemembe~ Szelíden elpirulva.~Itt dűlt égő kebelembe~
1126 44 | csókolni akarom~ Ajakidat, elrejted,~Elvadulsz, s ölelő karom~
1127 56 | már a Ság teteje,~Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,~ Szülőföldem,
1128 100| A TEMETŐ~Elréműlve tekint, oh temető, reád~
1129 32 | ifjúság örömei~ Lassanként elrepülnek,~A szép orca kellemei~
1130 111| szívemet által.)~Títeket elrezzent vázképe, barátim, ölembül!~
1131 115| AZ IFJÚSÁGHOZ~Elröpültél már, szeretett ifjúság!~
1132 30 | képeibe merűlsz,~ S édesen elsírod bús elégiádat. ~A vidámság
1133 74 | borult szűz kebelébe döf.~Elsóhajtva repűl bánatos élete,~S egy
1134 38 | Szent tüze elhunyt. ~Ám te élsz most is! neved és Camoenád~
1135 34 | rút képét,~ S tőreit elszaggatod. ~Az észt az érzéshez remeken
1136 123| az undok cimbora, láncait~Elszaggatva, kitör szent düledékein,~
1137 101| midőn~Szerelme édes lánca elszakad;~De már ha első kínjait
1138 54 | BÚCSÚZÁS~Elszakadsz tőlem, szeretett barátném!~
1139 28 | Mikor a kürtök riadva~ Elszakaszták keblétől. ~Ott nézett le
1140 87 | polcának körét~Méltón betöltse; elszédűl azon,~Magán alúl esvén,
1141 110| Keszthelyre érkezésére ~Elszórta Filepnek rémítő flottáit,~
1142 71 | csecsemő szopott,~ S ifjú élte virágozott:~Hozzád vissza-ohajt
1143 77 | Csendes meződben rejted el éltedet,~ Hogy ott magadnak
1144 9 | ezek választják,~S földi éltednek édenét~ Karjai közt
1145 87 | nem érdemli?~Vagy hogy már éltéhez nem bízhatni?~Vakság! magáért
1146 72 | Örömre int a természet~ S ëltem tünő tavasza;~Szerelemre
1147 28 | márvány sarampóit~ Az idő eltemeti,~S a fél világ hódítóit~
1148 40 | csepp vérem,~Fájdalmaim eltemetnek,~ Ha tárgyam el nem
1149 74 | szent boltja homályiban,~Míg eltépte magát ösztöne láncain,~S
1150 33 | hangjai töltik el.~ Példád élteti mellemet.~Jer, jer, légy
1151 6 | kebelemet~ Fájdalmakkal eltöltik. ~Bágyadtságom ha bézárja~
1152 74 | Választott! de az ég szívemet eltöré!~Eljöttél, hogy ezen néma
1153 84 | A némult ravatal zárait eltöri,~S a villámvezető sashoz
1154 87 | szükség gyámolnunk;~S ha eltörlődik e föld színéről,~Nem más,
1155 22 | Nézd, mely hatalmas népeket eltörült~Körülted e nagy s ritka
1156 103| dühétől~A föld szinéről eltörültetett.~Éj födte a föld pusztaságait,~
1157 44 | s ha hozzád érek,~ Eltünsz, lelkem bálványa! ~Mint
1158 51 | Lelkünkben égi láng ég.~Majd eltűnik szerencsés~Éltünk arany
1159 114| virág, napja lehunyta után.~Eltűntél, de ha majd palotád márványi
1160 51 | örüljünk;~Mert ah, csak egyszer élünk! ~[1800-1804 között]~
1161 107| szerzi meg Camoenám. -~Oh! elvadulnak a komoly szemektől~Áon mosolygó
1162 44 | Ajakidat, elrejted,~Elvadulsz, s ölelő karom~ Közül
1163 56 | rózsaköteleit~ Egy tündér kép elvágja!~A szilaj vágyások gigászi
1164 25 | AZ ELVÁLÁS REMÉNYE~Nem oh! csak nem
1165 117| ragadja el;~Magát felejtvén, élve meghal -~S egy melegebb
1166 9 | Soha ki nem gázolhatsz. ~Ha elveszted az erkölcsnek~ Intéző
1167 74 | alélt lelkem előtt kinyisd~Elvesztett örömünk hajdani édenét?~
1168 60 | kedvem miben lelem!~Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,~ Tudod,
1169 56 | álmunk tarka képét,~Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,~
1170 106| S a szürke kanca vemhét elveti~Azt mind tudósok s könyvek
1171 55 | S gyenge rózsáink vele elvirítnak;~A kies Tempék, Örömek,
1172 92 | hesperi liget. ~Az enyém is elvirult már!~ Pályám vége közelít;~
1173 82 | mennyei ártatlanságjokat,~Az emberekbe szent szikrát leheltek,~
1174 105| illatot lehel. ~ Az emberekben végtelen különbség~S megérthetetlen
1175 114| Gyermeki játékban alkota embereket,~Úgy te is ősz fővel közibénk
1176 82 | Két égi szűz maradt az embereknél:~A szent Igazság és a szűz
1177 87 | Kérdezd az ily cravátos emberkét:~Ha ugy ohajt franc és anglus
1178 103| szent titok,~S a fél világot embervérbe mártja,~Mert azt az egyik
1179 103| ocsmány férgeit,~S azoknak embervérrel áldozik;~Emez vakító papjának
1180 114| összekötéd.~A zengőt koszorú emelé és gazdag ajándék,~
1181 30 | S mély lelkesedéssel emeled hárfádat,~Az őszült kor
1182 130| tetejére, középpontjára középut emelhet. ~[1827-1830 között]~
1183 87 | Mi az hát, ami a magyart emelheti?~Valóban nem más, mint az
1184 23 | alatt~A legkevélyebb polcra emelkedett,~ A durvaságban veszni
1185 36 | Horváthot hajdan szárnyadra emelted,~Amikoron Hunyadit lantján
1186 114| Pelops, oltárt, pályákat emeltél~ A görög ég, Helikon
1187 53 | Rabságod kötelét meg nem emészthetik!~ El kell ásni szerelmedet~
1188 101| Hanem lecsügged, s önmagát emészti;~S hiú, ha még mély sebjével
1189 116| mennyből lehozott szikra emésztve ölt,~ Midőn, dicső forrás,
1190 70 | jövőre:~Annak örömeit sírva emlegetem,~Ennek komor képét előre
1191 12 | záporai~ Csak téged emlegetnek; ~Ha a hajnal bíborszínnel~
1192 26 | FANNIM EMLÉKE~Sírásra vonult képemmel~
1193 135| mint minden, mulandó,~De emlékezete, öröme állandó. ~[1831 körül]~
1194 60 | lelkemnek minden érzéseit,~S az emlékezetnek repdező szárnyai~ Visszahozzák
1195 127| Núbia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl:~Így riad álmából
1196 94 | EMMIHEZ~Emmi! nékem sem fedi szívemet
1197 94 | EMMIHEZ~Emmi! nékem sem fedi szívemet
1198 50 | virágbimbót tüzök, édes Emmim,~Gyenge melledhez: valamint
1199 10 | Latmus virulmányait,~Hogy Endymionra rakta~ Isteni szűz karjait. ~
1200 8 | múlatoznak. ~Szép, mikor édes éneked~ Szirénhangja zengedez,~
1201 38 | Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel~Gyenge Múzsámat! te emeld
1202 85 | lengnek~Büszke hullámin magas énekednek,~S halhatatlanság koszorúi
1203 35 | myrtusi lengjenek!~ Oh, énekelj még nemzetednek:~
1204 104| Hogy én Budáról s Pestről énekeljek. ~ Midőn Budának roppant
1205 107| Helmeczim, neked?~Nemes tüzedről énekeljek-é,~Vagy ifjúságod ért gyümölcsiről~
1206 116| őszt,~Itt a téti szelíd énekelőt, ki már~ A boldogult
1207 84 | ugy élt, mint te, s ugy énekelt,~Nem kér lelke hiú gyermeki
1208 12 | bükben tévedez,~S búslakodó énekemmel~ Csak a kőszirt epedez, ~
1209 133| ha szépnek érzed férfias énekim,~Benned vagynak azok, benned
1210 75 | píeri gyenge szűz,~S ott énekli vidám lanttal az isteni~
1211 108| ég alatt,~Bájoljátok ide Enna virányait~ És a virágzó
1212 54 | sem az ég hatalma~Téged énnékem soha vissza többé,~
1213 104| árnyain. ~ Nyugodni, enni, inni és alunni~Lehet mezőn
1214 104| pohár elég. ~ Ha van mit ennünk, innunk és szeretnünk,~Ha
1215 46 | szárnyait, és nyögve fut énvelem. ~[1800-1804 között]~
1216 80 | húrjaitól kizárd.~Múlass, zengj, enyelegj vele!~ Vaucluse s Laura
1217 59 | Kedv, Tréfa, Barátság,~Édes enyelgéssel repdeznek játszva körülted,~
1218 43 | vízpartokon énekel~Vídám enyelgést s gyenge szerelmeket,~S
1219 104| mosolygó bölcsességedet~Belém enyelgi szép epistolád,~Melyet barátunk,
1220 60 | Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,~ Tudod, magam vagyok,
1221 102| Szemünkhez illő földi öltözetben,~Enyelgve zárnak karjaik közé,~S a
1222 92 | véle a hesperi liget. ~Az enyém is elvirult már!~ Pályám
1223 63 | heverő uroknak~ Híre enyészik. ~A derék nem fél az idők
1224 92 | elfáradt utazó~ A vadon enyhelyébe.~ Mert ha bíró:
1225 86 | Élj az igaz nagyok enyhelyében. ~Megnyilt előtted fényes
1226 125| az ég,~ Intesz, édes enyhelyem!~Megyek, megyek, ah, elég
1227 101| tehát~A boldogoknak csendes enyhelyén,~Túl a veszélyen s földi
1228 90 | imádott. ~Ritkán talál itt enyhelyet a derék,~A virtus útját
1229 39 | Repdez, mint Noé galambja,~De enyhelyét nem láthatja. ~Bennem mélyen
1230 6 | képemet. ~Jaj, semmi nem enyhítheti~ Sérült szívem sebeit!~
1231 133| sodorván; ~Csak mint az alkony enyhületén kalász-~Párnáján pihenő
1232 116| együtt cseppeidben~ Enyhületet keresett magának. ~Enyhítsd
1233 100| vala, mely ömlede, mint enyim;~Minden porszem ugy élt,
1234 80 | Bodrogra könyöklik, és~ Eos lángjaival keble bujálkodik.~
1235 91 | engem~ A szerelem s epedés tanított. ~Lebegj körültem,
1236 74 | kivész! ~ Ott lankadt, epedett Váradi Lóri is~Érző lelke
1237 7 | én sohajtásom~ Repül epedezéssel. ~Vedd buzogó könnyeimet~
1238 26 | tövében: ~Itt nyögtem ki epedezve~ Beteg szívem sebeit,~
1239 6 | orvosom:~ Ne hagyj holtig epedni. ~Süllyedek! nyujtsd karjaidat,~
1240 12 | Megjelensz, ó kegyes lélek!~ Epekedő szívemben,~S hív kebledbe
1241 134| Tartsd szívedet tisztán, épen,~Ép szívben virul az Éden. ~[
1242 48 | ÉS SZÍV~Mit? s hát azért epesszem~Éltem tünő tavasszát,~Hogy
1243 34 | arculatja,~ Fejét mély gond epeszti;~Álmatlan szemei mécsekkel
1244 104| bölcsességedet~Belém enyelgi szép epistolád,~Melyet barátunk, Horvát
1245 76 | fedezett bölcsei! tetszhetik.~Épít, ront az idő lelke, ezer
1246 132| HERDER~Hát az eposz mellett nyom téged, Herder,
1247 120| Természet gyermeke mindég,~S éppen azért szebb, jobb minden
1248 31 | lángjait. ~Nem tébolyog gót épületeken~ Az éjjeli vak madarakkal:~
1249 77 | nemzetednek~ Élj Eratód arany édenében, ~Kazinczy!
1250 19 | eleven színnel festéd, s Eratódnak ölében~A roppant Bernhárd
1251 17 | kegyetlen had s veszedelmes érc,~Melyért halandók véreket
1252 89 | s Herculesként~ Ércbuzogány rezegett kezedben. ~Most
1253 1 | fajultság, s nemsokára~ Ércfalain viperák süvöltnek. ~Nem
1254 57 | S Bécs s Pozsony érckapuit vivatlan ~Kitárva! Oh sors!
1255 89 | Felforgat a nagy századok érckeze~Mindent: ledűlt már a nemes
1256 62 | bércei dörgenek,~ A népek érckorláti dőlnek,~ S a zabolák
1257 67 | FÉLTÉS~A bezárt Danaét érctorony és acél-~Závárok s iszonyú
1258 53 | szakaszt, hogy soha el ne érd:~ Akit félve kerülsz,
1259 95 | főpapi lantverőt~Pécs szent erdeiben, szent palotáiban,~
1260 108| éltet. ~Ceres! te hívtad erdeiből elől~A vadságba merült emberi
1261 127| kiront az oroszlán,~S Núbia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl:~
1262 56 | Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,~ Szülőföldem, képedet:~
1263 76 | bérem, ha nemes lelkeket érdekel,~És néktek, szeretett nemzetem
1264 94 | A lyrát felkent kezek érdekelték.~Húraim gyengék magas égi
1265 34 | magát,~S nem kéri senkitől érdeme jutalmát,~ Mert azt
1266 35 | Sappho hervadatlan~ Érdemeit tereád ruházták. ~Oh, hogy
1267 87 | Hanem bosszús siralmat érdemel! ~ A míveletlen föld
1268 104| Melyet barátunk, Horvát érdemelt,~Melyben Horáccal fested
1269 63 | koporsóból kitör és eget kér,~Érdemét a jók, nemesek s jövendő~
1270 76 | szárnyaival ragad:~A ti érdemetek s mívetek élni fog,~Amíg
1271 64 | papja! Polymniám~Példás érdemidet merje-e zengeni?~Hív Múzsám
1272 84 | mennyei Lantverő!~Voltaire érdeminek szép köszönet vala~Párizs
1273 87 | Miért? - azért-é, hogy nem érdemli?~Vagy hogy már éltéhez nem
1274 63 | kormányvezető tanácsán.~Itt az érdempolc! ez az égnek útja,~
1275 103| Ki kétli azt, hogy minden érdemünk,~Minden szerencsénk ezzel
1276 82 | Kiszáradt a bőség s dúskálkodás ere;~Fortély ellen fortély,
1277 29 | lelkünk ne siessen~ Eredete dicső honjához? ~Nincs itt
1278 8 | szív verdegél,~Nemes tűz ég ereidben,~ S lelked a porból
1279 41 | esett,~ Forrnak minden ereim,~Békességem elenyészett,~
1280 108| S zengzete gyúlt erein keresztűl. ~Zúgván felébredt
1281 24 | bétöltöd egészen,~Bájodnak ereje az égbe ragadja:~ S
1282 44 | Kacsingatsz, s ha hozzád érek,~ Eltünsz, lelkem bálványa! ~
1283 103| papjának ganéját~Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi;~Amott
1284 40 | Ha tárgyam el nem érem. ~Te intézed a szíveket,~
1285 113| hatalommal övedzve,~Mert az erény hatalom nélkül csak gyámtalan
1286 133| Honszeretet daliás erénye. ~Menj, énekeld hát e magas
1287 28 | gyermekekkel~ Egy sírba ereszkedik! ~[Végleges formája 1801
1288 72 | könnyeit~ Legelőször ereszté. ~Hol, Glüci! veled karöltve~
1289 60 | már cselédimet nyugodni eresztem,~És csak alig hallom a vígság
1290 93 | s lelkes szikra feszíti erét. ~[1811]~
1291 104| királyi kincsek? -~Így ír, így érez, így él most barátod,~Ki
1292 82 | hatalmasabb lett,~A víg vigabbnak érezé magát,~A dús pediglen sokkal
1293 102| Akkor, barátném, akkor érezem,~Mit veszte a föld durva
1294 82 | A gyenge csakhamar kezdé érezni~Kevély nyomását a hatalmasoknak;~
1295 69 | BARÁTIMHOZ~Én is éreztem, s tüzesen szerettem,~Éltem
1296 107| gyüjteménykém vedd baráti keggyel,~Érezze ismét gyámoló kezed:~S láttasd
1297 34 | Képed festegetem,~De el nem érheti eléggé ecsetem~ Az eredeti
1298 110| A királynak Keszthelyre érkezésére ~Elszórta Filepnek rémítő
1299 87 | tárgy a nép erkölcse!~Az erkölcs-alkotó teremt népet,~Az erkölcs
1300 87 | Lelkedhez illő tárgy a nép erkölcse!~Az erkölcs-alkotó teremt
1301 1 | reátok, Harpia fajzati!~Erkölcseinket vesztegető fenék!~ Fessen
1302 87 | teljes. ~ A régi jámbor erkölcset megúnták~Más népek is, szintúgy
1303 108| élet szent szövedékeit,~Az erkölcsi világ új elementumit~
1304 9 | őrangyalodat,~ Hív, szelíd erkölcsödet;~Nyújtsd néki gyenge karodat,~
1305 1 | Vallástalanság rút szüleményei,~Erkölcstelenség s minden utálatos~ Fertelmek
1306 65 | geniust s erőt,~ Ez rontja erkölcsünk, s hazánkhoz~ Zárt
1307 92 | Ezeknél többet nem érnék. ~Tűnő éltem rövidségét~
1308 46 | tőr lesi~A zengő labyrinth ernyei közt szegényt!~ Gallyról
1309 75 | előtt:~Bájoltan heverész ernyeitek között,~Oh, édes Szerelem
1310 78 | búcsuzik, mint megy Kázmér ernyejébe~ Schiller s Goethe karjain;~
1311 15 | Itt hüves ernyőd. ~[1799 körül]~
1312 85 | A MÚZSÁHOZ~A te ernyődnek kies alkonyában~Andalog
1313 10 | lengeti~ Az illatos ernyőket. ~A setét bükk felett ragyog~
1314 65 | te munkád, a te eszed s erőd.~Melly példa voltál! Esmeri
1315 130| akarsz törekedni hatalmas erőddel?~A legszélsőbbet ne tekíntsed
1316 85 | Delius, s mellem magasabb erőkkel~ Kezd
1317 23 | S nemzeteket tapodó erőnkre. ~S egyszerre e nép, mely
1318 28 | ellenségbe vágtak~ A haza erősei. ~Ama vár roppant kapuján~
1319 108| ISTENEIHEZ~Ki zengi e nagy század erőseit~S omló trónusait? ki Agamemnonát~
1320 29 | Rémítő az éjjeli homály. ~Az erősek mosolyogva néznek~ Porfedelök
1321 133| Hajdani váteszit és erősit; ~S ez nyit nekünk, ím,
1322 67 | szélvész s fenevad. Fojtva erősödik,~ Mint a puskapor és
1323 23 | nemzik az istenibb~Bölcset s erőssebb bajnoki lelkeket,~ Ők
1324 82 | Fortély ellen fortély, erőszak ellen erő,~És fegyver ellen
1325 102| eszköze. ~ De hát csak erre vagynak-é teremtve~Azok,
1326 7 | sirdogál,~S mondd, hogy érte ellankadok,~ Mint egy
1327 103| Delphi égi kincseit~S az értelemnek nagy törvényeit;~Előre látom:
1328 32 | Érzeményit bájolja,~Utóbb hideg értelmünknek~ Homlokát megráncolja. ~
1329 105| tisztaságát~A józanabb rész érti és becsűli;~A részegekre
1330 8 | lángölében,~Szebb, mint a szép Erycene~ A kellem bájövében. ~
1331 34 | úgy terjeszti. ~Barátom! érzed-é? Képed festegetem,~De el
1332 104| örül,~S újabb meg újabb érzelemre gyújt:~Itt a tanult kéz
1333 10 | Legkedvesb ünnepe ez,~Hol a forró érzelmeknek~ Lángja önként gerjedez. ~
1334 104| kebel kell,~Kivel vegyítse érzeményeit;~Elmémnek elme, mely megértheti,~
1335 102| képzelődés szép játékai,~Az érzemények édes ömledési~Szépítik ámbár
1336 129| HEKTOR~Minden vágyam, minden érzeményem~A Léthe szent árjába merítem,~
1337 38 | Ott taníts engem nemes érzeményid~Tiszta forrását huraimra
1338 107| gyümölcsiről~S baráti szíved érzeményiről? - ~Ha én terólad gondolkodni
1339 32 | most ifju szívünknek~ Érzeményit bájolja,~Utóbb hideg értelmünknek~
1340 18 | menedéklakása~A szabadságnak s nemes érzeménynek:~Itt nem aggathat rabigát
1341 104| S velünk egyenlőn tudnak érzeni.~Hol majd hazánknak ó s
1342 24 | megelégedjen. ~De te, édes érzés, egek szent magzatja!~
1343 102| magokhoz~S lelkünket égi érzésben feresztik;~Kik ősz korunkban
1344 24 | Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?~Tenger, melyet ezer szélvész
1345 34 | elszaggatod. ~Az észt az érzéshez remeken csatolod;~A csapongó
1346 76 | félreteszem lesbosi lantomat,~Érzésim felesét s néhai biztosát.~
1347 16 | öleld, s a szerelem szelíd~Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod~
1348 10 | megnyílik~ A gyönyörű érzésre,~S Plátó karján emelkedik~
1349 28 | természet nagy szcénái~ Az érzőt felborzasztják; ~Hol a váromladékokon~
1350 127| eloltott hajdani Hellász,~Es Mahomet hadait tengerbe
1351 41 | halvány orcám~ Titkos esdekléseit.~Szakaszd le a kinyílt rózsát,~
1352 94 | hozzám epedő szavaddal,~Édes esdeklőm! öröm-ömledéssé~Olvad e
1353 26 | szívem sebeit,~Itt szorítám esedezve~ Hozzám gyenge térdeit. ~
1354 106| Párizsnak ádáz harca egy eset?~Tenéked alma s makk egy
1355 41 | NACÁMHOZ~Beteg szívem tőrbe esett,~ Forrnak minden ereim,~
1356 45 | csalfa szerek! ~A szerelem esküvését~ A hagymáz teszi:~A
1357 108| Melly még csak hadi zajt esmere és halált,~ Lerakja
1358 41 | tekintettél,~ Nyugalmam nem esmérem;~Benned élek, benned halok,~
1359 65 | erőd.~Melly példa voltál! Esmeri nemzeted,~ Mennyit köszönhet
1360 87 | Minden népek, kiket csak esmerünk~Most és a múlt kor történeteiben,~
1361 11 | AZ ESTHAJNALHOZ~Emeld fel bíbor képedet,~
1362 46 | gyenge öledbe' most~A szép esttünemény s Délia csillaga?~ A
1363 19 | legeltetik a nyájt,~S a kies estvéken nyögdécsel lassu furullya.~
1364 60 | velem. ~Lefestem szüretem estvéli óráit,~ Ha már cselédimet
1365 26 | Minden megszünt, s az estvének~ Nyugalmában hallgatott,~
1366 87 | elszédűl azon,~Magán alúl esvén, sárban fertőzik,~Azt a
1367 17 | Gallia Sándora~S a zordon észak rettenetes feje?~ Mely
1368 54 | Pyrenéken által,~Menj az északnak havasin keresztül,~
1369 128| együtt osztanak áldást.~Nép esze a törvény, mely nélkűl pénze
1370 65 | Nagy rész te munkád, a te eszed s erőd.~Melly példa voltál!
1371 105| Hogy a köz-ember változó eszének~S itéletének rabja lenne
1372 103| szent ereklyét tisztelvén, eszi;~Amott az odvas fákban éhezik~
1373 102| nyers kényeinknek játszó eszköze. ~ De hát csak erre
1374 32 | fel karjaidra~ Gyenge esztendeimet,~Te osztod fel vállaidra~
1375 49 | ESZTIHEZ~Szép, szép az élet, Eszti!~
1376 49 | diadalmi paeán:~Én véled, édes Esztim,~Véled kivánok élni,~Elrejtve
1377 52 | Oh ti, lengedező híves Etéziák,~S rózsás esti szelek gyenge
1378 70 | Nem lengettél mindég lágy Etéziákat:~De adtál víg elmét, erőt,
1379 81 | ambróziás ege~ Nyájas Etéziákkal. ~[1809]~
1380 78 | mirtushalmain,~Mint öleli kedves Eugeniáját~ Mint csügg hölgye csókjain;~
1381 21 | harmatok~Mossák, s csűreidért Europa írigyed.~Itt édent mutató
1382 133| énekeld őt, a diadal fiát!~Eurus szűlte pején mint viva,
1383 124| Kit már feledni véltem évek óta,~Előmbe tűnni látom
1384 118| A GENIÁLIS NÉP~Éveket átvirraszt a művész, mégse
1385 56 | nékem már semmi titeket!~Evezzem bár körül a mély tengereket,~
1386 58 | Báthory, s él Kinizsink ezekben! ~Tud győzni e nép! Attila
1387 92 | időket élnék,~ Ezeknél többet nem érnék. ~Tűnő
1388 36 | Marathon nagy bajnoki vívtak ezerrel;~S vagy diadalmi öröm közt
1389 84 | szerint emeld -~Néked vajjon ezért lészen-e pályabér?~Vagy
1390 103| Amit század nem tehet,~Az ezredek majd megteendik azt.~De
1391 133| díjt;~ [Mint áldozá fel ezreit, hogy~ Ész müvein
1392 35 | Mi kellemes hang reszket, ezüsthuron~Koncerteket zeng! Aeoli
1393 80 | Szonett!~Zengvén lelkes ezüstszavad,~ Megnyílt a buta kor
1394 111| s faggata már pólyámban, faggat örökre,~Mint minden jámbor
1395 111| Kazinczy szonettje.~Üldöz s faggata már pólyámban, faggat örökre,~
1396 45 | idő, sem ész?~Sőt sebeimet faggatja~ Minden orvos kéz. ~
1397 99 | örökös tűzörvény s aetheri fagy küzd:~Arcaidat derülő tavaszod
1398 129| Fűzd rám kardom, szüntesd fájdalmadat,~Hektor hal meg, de szerelme
1399 40 | Lobog minden csepp vérem,~Fájdalmaim eltemetnek,~ Ha tárgyam
1400 6 | nyughatatlan kebelemet~ Fájdalmakkal eltöltik. ~Bágyadtságom
1401 101| szive:~De már nem érzi a fájdalmat is,~E földi élet számtalan
1402 101| sebjével dicsekszik,~Ha fájdalomban édeset keres,~S veszett
1403 101| amelly könnyen kap sebet,~S a fájdalomnak önti könnyeit,~S magát kisírván
1404 92 | életemet~ Végezni ne fájlalnám;~ Megcsókolgattam
1405 95 | Buda ormain. ~Ennek fénye fajod nemzeti bélyege.~Ez buzgatta
1406 1 | gyenge társát~ Fajtalanúl teregetni hagyja. ~Vallástalanság
1407 1 | veszni tért~ Romlott fajultság, s nemsokára~ Ércfalain
1408 1 | méltó. ~Átok reátok, Harpia fajzati!~Erkölcseinket vesztegető
1409 82 | Észt s bölcsességet e vak fajzatoknak.~Nem észt, hanem ravaszságot
1410 21 | között~Még egy illatozó rózsa fakadna ki:~Szállnának le reád Graecia
1411 50 | Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,~A vidám Tréfák, Örömek,
1412 5 | orcáimon~ Rózsabimbó fakadoz,~S alabastrom vállaimon~
1413 9 | szavára. ~Kedves gyermek! fakadoznak~ Kellemeid bimbai,~Pihegnek
1414 103| nyílt virágival;~De ott fakadtak egyszersmind azokkal~A hit
1415 111| Durva csapási alatt énekre fakadva boszontom.~(Lelkem örök
1416 112| csapási alatt víg dalra fakasztva köszöntsük!~Zengj, mosolyogj
1417 103| tisztelvén, eszi;~Amott az odvas fákban éhezik~Az embereknek görhes
1418 104| Mint egy vadonban bujdosó fakír. ~ Rendeltetésünk nem
1419 104| is; oh, de mint örüljek~Fákkal, füvekkel, ökrökkel sokáig?~
1420 33 | kalaúz pályafutásomon!~ Fáklyád mennyei lángjai~Mint Pharus
1421 74 | lármaharang! nézd! közelítenek~A fáklyák. Ti kemény istenek! - el
1422 88 | Geniussza lengjen~Véled és fáklyás keze fedje pályád;~Mágiás
1423 19 | sok régi erős vár~Omladozó falain lebeg a mult hajdani képe,~
1424 2 | Rettentőbb hadi nép Bécs letörött falán.~ Csak sast nemzenek
1425 100| S a márvány Babylon falát. ~Látom hangyabolyi míveidet,
1426 83 | Nyájas orcával szegi meg falatját~A barátságnak s jövevény
1427 87 | gavallérnak.~Elég, ha tudja, hány faluja van,~S minden jobbágy helyétől
1428 103| egymást öldözik halomra;~Ott a falukban s városok piarcin~Jár kóborolva
1429 104| atyánktól fogva ekkorig~Falut dicsértek, engedd meg nekem,~
1430 106| Tenéked alma s makk egy fán terem? -~Hát vandalok közt
1431 105| aki mindég új szót fúr, farag,~A leghelyesbet százfelé
1432 112| Orpheus hajdan vadakat, fát, Thrácia bércét. ~[1821.
1433 22 | Dráva berkin~ S Fátra kopár farain lakó nép. ~
1434 112| a Helikont, s civakodnak fátumaikkal?~Én nem tudhatom azt; s
1435 57 | Merj! a merészség a fene fátumok~Mozdíthatatlan zárait áltüti,~
1436 102| közé,~S a symboláknak hímes fátyolában~Öleltetik meg a nagyot s
1437 28 | karjára dűlve. ~Itt emeli fel fátyolát~ A Visszaemlékezés,~
1438 30 | csendes búsongás gyászos fátyolával:~Te derítsd fel a férfi
1439 29 | szükségtül,~ S a dicsőség fátyolba vonva. ~Mihez ragad szívünk
1440 74 | látni setét éjjeleken fejér~Fátyolban lebegő lelköket e helyen:~
1441 32 | setét pályánkon. ~Bíbor fátyollal fedezed~ Az élet halvány
1442 70 | rejtezél néha fellegekben,~Hogy fátyolod alól annál kedvesebben~
1443 27 | orcád. ~Oh, hárítsd el ázott fátyolodat~ Bús szemedről, kegyes
1444 96 | nemest,~S általhatsz az igazt fátyolozó szinen,~ Mely annyi
1445 95 | Nézd, a kék Badacson lassu Favónt lehell,~ S nem
1446 108| aranynyila és az Aegis. ~[1817. febr.]~
1447 32 | pályánkon. ~Bíbor fátyollal fedezed~ Az élet halvány képét,~
1448 76 | nemzetem ékei,~Laurussal fedezett bölcsei! tetszhetik.~Épít,
1449 64 | delphusi laurusok~Kettősen fedezik homlokod érdemit.~Méltán
1450 110| Nagyanyád,~Mert égi nimbusszal fedezte koronád~ A nép
1451 91 | Varázsövednek bájival ékesíts,~ Fedezz el ambrás lombjaiddal,~
1452 101| veszélyen s földi harcokon,~S fedezze béke kedves hamvait!~Követni
1453 16 | a Ság tetejét hófuvatok fedik,~ S minden bús telelésre
1454 88 | lengjen~Véled és fáklyás keze fedje pályád;~Mágiás képek s arany
1455 33 | szentelt ligetek boltjai fednek el?~ Tíbur völgyei rejtnek-é?~
1456 74 | árjain~Lángnak, habnak, ezer fegyverek élinek.~Isten véletek itt,
1457 57 | elszórt. ~Látom hazámnak fegyveres őreit~Réműlt futásban; látom
1458 2 | Nézd: most felköti fegyverét,~Csákóján lobogó kolcsag
1459 57 | S a mennybe gyémánt fegyverével~ Fényes utat tusakodva
1460 84 | öbleit;~Mint Alcides, erős fegyveri közt ledűl,~S a tűzből az
1461 1 | nemes magyarok porára! ~Fegyverre termett szép, deli ifjuság~
1462 105| érzi,~Pazérlja, s fogytán a fejébe lő. ~ Így a tudósok
1463 85 | Pindár~És az ömlő lant fejedelme, Flaccus~
1464 113| Igy fogsz lenni hazád s fejedelmed híve, szabad bölcs.~Menj,
1465 59 | gyönyörű örömébe meríted.~A te fejednek aranyfürtjén mosolyogva
1466 123| szentség. ~A százfejű szörny új fejeket terem,~Posványával együtt
1467 25 | Beteg szívem nyögése!~Bús fejemen lesz mindvégig~ Sorsom
1468 48 | nyomta csókját?~Nemcsak Chloé fejéről~Folynak le bama fürtök,~
1469 102| Kik ősz korunkban reszkető fejünket~Ismét ölökbe vészik s dajka-karral~
1470 19 | századokat látott vadonok feketednek,~Mellyek ezer meg ezer gőbölt
1471 106| trónusát~Csak a vak észnek fékje tartja fent?~S azért nem
1472 84 | nép nem veti el már soha fékjeit,~S vak rögzése örök hályogiban
1473 87 | erős temérdekségében,~Ezt a fekvés, amazt kereskedés~Gazdaggá
1474 102| nagy s dicső cél van nekik feladva,~S rendeltetésök szebb,
1475 34 | KISHEZ~Nézd: az igaz virtus feláldozza magát,~S nem kéri senkitől
1476 23 | hazánk~Rómát s Athénét látta felállani,~ Atilla roppant városában~
1477 90 | a szép Aethra jeles fia,~Felbírtad ifjú karral az éktelen~
1478 28 | nagy szcénái~ Az érzőt felborzasztják; ~Hol a váromladékokon~
1479 70 | felhőtlen futásod,~De hamar felderűlt rövid elhunyásod.~Csak azért
1480 25 | lehetek,~ Lelkemnek édes fele! ~Látom, csak azért forrtanak~
1481 74 | Míglen végre beteg szíve felébrede,~S a kétségbeesés tőreivel
1482 71 | futok,~ Míg lankadva felébredek,~S a forró szerelem könnyei
1483 87 | rögzésben,~Midőn minden népek felébrednek~Az égi szent paizs villámjára,~
1484 108| erein keresztűl. ~Zúgván felébredt a lekötött erő,~S mint új
1485 124| ékes asszonyát.~Kit már feledni véltem évek óta,~Előmbe
1486 74 | Nem fojthatta meg azt a feledő idő,~Sem más isteni kéz
1487 78 | mint repül majd vissza édes feleihez,~A szelíd gerlice fészke
1488 101| kényes, amelly sebjét nem felejti,~Sem orvosolni nem bátor
1489 37 | Róma undokját s Senecát felejtsd el!~A Nemes legszebb diadalmi
1490 36 | hevítsd Horváth lelkét, ne felejtse hazáját,~Szent kötelességét,
1491 117| világ bája ragadja el;~Magát felejtvén, élve meghal -~S egy melegebb
1492 47 | szemed mosolygván,~A társaság feléled.~Minden derűl tevéled,~Minden:
1493 103| Melyet dög, inség, sárga félelem~S kínokkal élő bánat fog
1494 32 | myrtusligetei~ Öledben felélesztik. ~Ha balsors zivatarjain~
1495 109| szélvész,~ Újra felélteti égi tűzzel. ~Örülj te is
1496 95 | Albion árbocit,~A bölcs nép felemelt lelke csudáit és~
1497 108| Zengtél! s dalodra Théba felépüle,~S a boldog görög ég csillaga
1498 70 | sugára.~S ah, tudom! valamint felért szép delére,~Szintolly gyorsan
1499 120| fonogat, tyukot ültet,~A felesége kaszál, sapkába', kalapba'
1500 76 | lesbosi lantomat,~Érzésim felesét s néhai biztosát.~Nem pendíti
1501 2 | kigerjedez.~ Majd kardjára felesküszik,~Mindent ront s megemészt,
1502 136| Halottas ének zúg felette,~ Mint mikor Afrika
1503 97 | Lebegjenek, oh, grotta, feletted~Ölelkezve pálmák s myrtusok
1504 26 | hajnala~ Virradozott felettünk. ~Örökké virulj, kedves
|