1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
1505 70 | AZ ÉLET DELE~Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára,~
1506 103| dönték e világot.~Az ég ürébe felható tudós~Az égi zsákmányt barlangokba
1507 10 | festengeti~ Az aranyos felhőket,~Esti szellőcse lengeti~
1508 70 | pályád! ~Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod,~De hamar felderűlt
1509 110| FELIRÁS~A királynak Keszthelyre
1510 96 | Pindarus~ Megzeng, magát félistenekhez~ Méri, s az ég
1511 31 | éltünk pályája;~Egyik rokon a félistenekkel:~ A másiknak por a hazája. ~
1512 49 | Be édes élni, Eszti!~Más félje a szerencsét~S a tengerek
1513 31 | Az éjjeli vak madarakkal:~Feljebb evez a nagy Álpeseken~
1514 64 | kincseit~Buzgón gyüjtögeted, s felkel az alkotó~
1515 127| százévek fedte porából~Felkele phoenixként maradékit védni
1516 58 | vitéz~ Tüzelg szemökből; felkelend még~ Báthory, s
1517 25 | porunkból~ Phönixként felkelendünk,~Tiéd leszek, ha sírunkból~
1518 2 | körme viaskodik.~ Majd felkelnek alattad is,~Ó József! nagyanyád,
1519 101| Siralmaidban lát a felkelő nap,~Siralmaidban hágy,
1520 103| hevét,~Mely e nagy ügyre felken títeket,~S e szent szövetség
1521 94 | Gratia szülte. ~A lyrát felkent kezek érdekelték.~Húraim
1522 2 | pamlagon.~ Nézd: most felköti fegyverét,~Csákóján lobogó
1523 116| szenvedőt!~Márványoszlopidat felkoszortúzom ím,~ Enyhítsd meg ezt
1524 29 | álorcájától,~Szabad lelke fellebb óhajtozik~ E bujdosó
1525 116| vegyülve hársaid ernyein~A bús felleg alul hajnali pírjait~
1526 84 | ostromolsz,~Hogy fáklyáddal egünk fellegeit higítsd,~És napját az idő
1527 70 | Csak azért rejtezél néha fellegekben,~Hogy fátyolod alól annál
1528 58 | szélveszekkel~ Fellegeket hasogatva pusztít: ~Felkél
1529 75 | lettetek a magyar~Pindus fellegi közt, s hajnali csillagok~
1530 74 | völgyeken és habon,~Míg felleltelek, oh angyalom, édesem!~Im
1531 93 | állhatatos szerető.~A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat,~
1532 93 | mozdulatokba szövi;~Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra~ (
1533 86 | termett áldozatokban él.~Felmúlja bézárt léte határait,~
1534 21 | arany gyomra kevély Perut~Felmúlván, örökös kincseit önti rád.~
1535 129| kisdedünk tanítni~Istent félni és dárdát hajítni,~Ha téged
1536 59 | csillag,~A repülő élet napját felnyitja, bezárja;~Míg te az élet
1537 88 | emelte,~Az vigyen Téged, felölelve gyengén~Vissza hívedhez
1538 65 | Nyelvünk, atyáink ajka, feloldatott,~ Virrad hazánk várt
1539 65 | Zárt szeretet kötelit feloldja. ~Ezt végre látván a haza
1540 108| Főbb létre lobbant lelke feloldozá~A szép, jó s az igaz mennyei
1541 76 | BARÁTIMHOZ~Már-már félreteszem lesbosi lantomat,~Érzésim
1542 125| nyílának. - ~De csakhamar felriadtak~ Rémledező szemeim,~
1543 23 | ragyogtak tornyaid, oh Buda!~Felségessebben, mint mikor a dicső~
1544 95 | ura ott iktata Parthenon~Felsőbb pitvariba, s béavatott szemed~
1545 2 | nyomdokiból kitérsz,~ S régen félt veszedelmidet~Rád húzzák
1546 106| nincs-e pártütés?~S nem félt-e Caesar a vad Galliától?~
1547 22 | Istene!~ Buzgó örömmel feltekintek,~ S titkaidat huraim
1548 67 | FÉLTÉS~A bezárt Danaét érctorony
1549 87 | törvénye~Nem más, mint önjavok feltétele;~Tudják, mi szolgál honjok
1550 67 | ő csak mosolyogva győz. ~Féltő! tompa szemed látta-e míveit?~
1551 108| boldog görög ég csillaga feltüne.~ Te zengsz, ha Rómát
1552 123| jók horga, ha céltalan.~Féltünk rossz rokonink véribe' fürdeni,~
1553 53 | soha el ne érd:~ Akit félve kerülsz, utálsz,~Annak jégkebelén
1554 124| Murány, feléd,~Midőn tetődre felvetem szemem!~A várvivásnak jöttem
1555 38 | szányát: ~Hogy tehozzád felvigyen, és tevéled~Tíburod csendes
1556 1 | harcai közt, midőn~ A félvilággal szembeszállott~
1557 32 | Égi lángra gerjeszted,~Felvonsz a porból, s szememet~
1558 101| számtalan veszélyit,~A test fenéit, a lélek dühét~S nem a halálnak
1559 1 | Erkölcseinket vesztegető fenék!~ Fessen le hiv Gvadányi
1560 87 | adjon.~- - De mit nevetjük a fenét testünkben!~Hol ily kéz
1561 67 | Zephyr,~Majd szélvész s fenevad. Fojtva erősödik,~ Mint
1562 34 | Csillagkoronáját csak ott fenn várhatja~ Mnemosyne
1563 84 | annak és~A jók szíve alatt fennmaradand neve;~A némult ravatal zárait
1564 113| Ámor.~Menj, nagy pályádon fénnyel, hatalommal övedzve,~Mert
1565 38 | HORATIUSHOZ~Róma fenséges szavu Pindarussz,~Flaccus!
1566 106| vak észnek fékje tartja fent?~S azért nem omlik ott királyi
1567 102| tiltott táj felé;~Hol a vakító fénybe vont igazság,~Ámbár szemünket
1568 113| gyámtalan árva;~Öltöztesd fényben, hogy az álnok bukjon előtte.~
1569 105| lángból víz és jég~S az égi fényből vastag éjszaka,~Mint a valódi
1570 70 | délpontjára,~Ragyogva omlik rám fényed hév sugára.~S ah, tudom!
1571 102| nemem;~Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz,~Melyen csak
1572 33 | Mint Pharus lobogó oszlopi, fénylenek.~ Jer, jer, karjaidon
1573 103| S ha most azolta kezd is fényleni,~Mely szűk határba önthet
1574 22 | Ferencnek títusi trónusa~Fénylik közöttünk: jer, magyar,
1575 74 | Hah, már látlak! az ég fényözönén lebegsz,~Intesz, hívsz,
1576 45 | Nevét zokogják,~A csillagok fénysorai~ Nevét rajzolják. ~Valamerre
1577 72 | Cynthia sárkányait~ Fényszekéren vezeti,~S a Balaton hullámjait~
1578 87 | viszont fogytak. ~ A fényüzés és a bujálkodás~A nagy polgártestben
1579 106| BÖLCSESÉG~A vandaloknak ferde bölcsesége~Ismét divatba
1580 22 | Duna partjain,~Áldásba' ferdett a Tisza síkjain,~ Áldásba'
1581 96 | Méri, s az ég özönébe' ferdik: ~Mosolygva nézi lelkesedett
1582 74 | Esdeklő szeretőd könnyeiben feredj?~Eljöttél, hogy alélt lelkem
1583 81 | KAZINCZY FERENCNÉHEZ,~Szendrei Gróf Török Sophia
1584 22 | farain lakó nép. ~S már mast Ferencnek títusi trónusa~Fénylik közöttünk:
1585 59 | egét ragyogó lángszínbe' fereszted,~Elysium myrtusligetévé
1586 103| Az öldöklő kést egyiránt fereszti~A reszkető ősz tűztelen
1587 102| S lelkünket égi érzésben feresztik;~Kik ősz korunkban reszkető
1588 89 | A szent rokonvérbe feresztő~ Visszavonás tüze
1589 113| szívvel védni tanultak.~Férfiakat nemző Pannon szüle téged
1590 133| meg! ~S ha szépnek érzed férfias énekim,~Benned vagynak azok,
1591 133| lerogyott magyart~S Pannon férfidiszét. Engem a villitánc~
1592 93 | jól terme, örüljön!~ Férfierő s lelkes szikra feszíti
1593 122| Mert a természet önt bele férfierőt. ~[1824 körül]~
1594 120| rajta, ha még gyerek is, nem férfihoz illőt?~S kérded-e még, Liebel,
1595 102| térsz,~Melyen csak a nagy férfinyomdokok~Vezetnek a szép tiltott
1596 101| fojtja a nyers fájdalom.~A férfiszem sem bírja könnyezetlen,~
1597 102| tőre kárhoztatni szokta~A férfitörvény, vajjon jól van-e?~Igen:
1598 103| hiszi,~Imádja a föld ocsmány férgeit,~S azoknak embervérrel áldozik;~
1599 106| Így van! ha szél fúj s fergeteg leend,~Ha a búzában konkoly
1600 16 | a Kemenes fölött,~Zordon fergetegek rejtik el a napot,~Nézd,
1601 109| őre; ~S ki, mint dicső nap fergetegink után,~Áldást szórva, körüljárja
1602 103| asszonyokba önti szent dühét,~S a férj, az égnek hálát adva, nézi,~
1603 28 | szívszakadva~ Az ékes hölgy férjétől,~Mikor a kürtök riadva~
1604 1 | Erkölcstelenség s minden utálatos~ Fertelmek áradnak hazánkra,~
1605 87 | Magán alúl esvén, sárban fertőzik,~Azt a tölt túrja, mely
1606 21 | koronád Chérubim őr fedi,~Nem fertőzteti meg durva tirán keze:~Törvény,
1607 1 | Erkölcseinket vesztegető fenék!~ Fessen le hiv Gvadányi tolla,~
1608 19 | virulmányt~Olly eleven színnel festéd, s Eratódnak ölében~A roppant
1609 34 | Barátom! érzed-é? Képed festegetem,~De el nem érheti eléggé
1610 72 | hullámjait~ Rubintláng festegeti. ~Örömre int a természet~
1611 10 | Alkonyaton derűlnek. ~Égi bíbor festengeti~ Az aranyos felhőket,~
1612 93 | Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel~ A népek
1613 54 | vonásin~ Festve neved lesz. ~[1804]~
1614 123| szemekkel~ A had erős fiain, Szilágyi. ~"Ledűlt, s az
1615 74 | kezdé szavait: Látod amott, fiam,~Amint a Balaton habja locsogva
1616 116| A FÜREDI KÚTHOZ~Japet fiának sassa dulá vesém,~S a mennyből
1617 133| Oh, énekeld őt, a diadal fiát!~Eurus szűlte pején mint
1618 18 | panassza:~Téged a legszebb fiatalka édes~
1619 86 | Pantheonját. ~Dicső előkép várja figyelmedet.~Nagyságra hívnak minden
1620 62 | A bölcs tanács s kormány figyelmén~ Állni-tudó legyen
1621 105| becsűli;~A részegekre nem figyelmezek.~S letettem ámbár lantomat
1622 110| Keszthelyre érkezésére ~Elszórta Filepnek rémítő flottáit,~Mint a
1623 87 | Hogy honjának csak egy fillért se adjon.~- - De mit nevetjük
1624 79 | megcsalt téged,~Hogy várt fiú helyett ismét leányt hozott.~
1625 79 | Mert nékem a cakó ismét fiút hozott,~Ki oly hasonló hozzám,
1626 33 | zengnek itt.~ Honnom Flaccusa, oh, Virág,~Itt szegdelsz
1627 50 | S magvai kelnek. ~Flóra zsengét nyújt mosolyogva
1628 110| Elszórta Filepnek rémítő flottáit,~Mint a világrázó Gallia
1629 41 | nem veszti illatját~ S fodra bíbor díszeit. ~A szerelem
1630 31 | Mint önt új bájt a virág fodrára,~ S mint zendíti a zöld
1631 103| szinéről eltörültetett.~Éj födte a föld pusztaságait,~Éj,
1632 15 | arany kalásszal~Biztató földem: szeretett Szabadság~Lakja
1633 58 | eged ködét;~ Megtörte, földhöz verte, mint egy~
1634 21 | Kik hajdan lehozák Attika földire~A nagy mestereket s bölcs
1635 103| éjjelén?~Aegyptus áldott földje kérkedik~Az ész legelső
1636 19 | népe örömmel~Szántja szabad földjét: itt is szabad a magyar
1637 68 | Többszer múlatoz a szegény~Földmíves küszöbén s durva darócain,~
1638 59 | kardod villáma hasítson~A földtengelyekig s a föld nagy tengerein
1639 123| így fedi tornyait~ Földünkön a bűn, míg Molochnak~
1640 98 | töviskoszorú.~Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag:~
1641 82 | Múzsák, kik a kedveskedést fölösleg~Űzvén, lettek nagyok kacérjai:~
1642 16 | Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,~Zordon fergetegek rejtik
1643 108| Csattogva rázzák, zeng fölötte~ Tegzed aranynyila
1644 114| vala néki szeme.~Ámde ki föntjáró elmédnek látta arányit,~
1645 85 | szedi laurus-ágát~Théba föntzengő koszorúsa, Pindár~És az
1646 96 | Győztem! lerázták combaim a fövényt,~Izzadt fürteimen szent
1647 114| kapuidba hoza;~Látlak, mint fogadád, szent csókkal megkoronázva~
1648 103| hullanak le durva láncai. ~ Fogadjatok hát engem is, barátim!~Szent
1649 82 | kezéből,~Annál forróbban fogják majd ölelni~A szent Igazságot
1650 101| kedves hamvait!~Követni fogjuk őtet nemsokára;~De már követjük
1651 104| ott kapálhatunk,~S nevetni fognak ott is a bohók. ~ Mi
1652 113| álnok bukjon előtte.~Igy fogsz lenni hazád s fejedelmed
1653 27 | szűz tetemeid. ~Ölelkezve fogtok leborulni~ Dicső Atyánk
1654 6 | karjaidat,~ Míg el nem fogy életem,~Míg elhervadt ajakimat~
1655 74 | helyen;~Ölj meg, hogy kezeden fogyjon el életem.~Hah jőnek Szeretőm,
1656 87 | erkölccsel nőttek s viszont fogytak. ~ A fényüzés és a bujálkodás~
1657 105| rútnak érzi,~Pazérlja, s fogytán a fejébe lő. ~ Így a
1658 73 | FOHÁSZKODÁS~Isten! kit a bölcs lángesze
1659 7 | kert felé,~S nyögd ki egy fohászkodással,~ Szívem kinek szentelé. ~
1660 42 | vállamra simul;~Szép, ha ölel, fohászkodik,~Színe százfelé változik,~
1661 89 | Napkeletet leverő hatalma; ~Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő~Századja
1662 74 | tüzes gerjedezésiben.~Nem fojthatta meg azt a feledő idő,~Sem
1663 29 | csak kínzó örömmel~ Fojtogatod nyögő kebelünk!~Hol örömmel,
1664 95 | S nem küzd a Tihany ősz foka. ~[1812]~
1665 28 | Amott egy magas szirt fokán~ Egy puszta vár dőledez,~
1666 1 | ifjuság~Undok bűnében, s úszva folárkodik,~ Még gyenge a szűz,
1667 1 | maga alkuszik~ Gazdag folárral, s gyenge társát~
1668 136| teremtés~ Műve örök folyamát gyönyörrel. ~Ennek teremtő
1669 9 | Gyönyörűség és vidámság~ Folyja körül ösvényed,~Mert még
1670 81 | Szerelmes alakokkal. ~Úgy folyjon életed, mint híved éneke,~
1671 48 | csókját?~Nemcsak Chloé fejéről~Folynak le bama fürtök,~Nemcsak
1672 48 | méhek a virágot~S mint a folyót az őzek! ~[1800-1804 között]~
1673 82 | Már így sokkal szebben folyt a világ.~Most a hatalmas
1674 136| játszi gyönyör kezén~ Folytassa titkon a teremtés~
1675 92 | ösvényimet~ Álmodozva folytattam?~ Ha ezt újra elkezdhetném:~
1676 9 | az erkölcsnek~ Intéző fonalait,~Számtalan veszedelmeknek~
1677 136| a poézis rózsaszin ujjai~Fonják azt az öröm gyenge virágiból:~
1678 105| Mert néki a nyelv csak fonóba' készűl,~S ahhoz Kazinczy
1679 120| köténybe' gyarat, kötöget, fonogat, tyukot ültet,~A felesége
1680 105| azt tudóstól hallja s nem fonóktól,~Mert néki a nyelv csak
1681 95 | bélyege.~Ez buzgatta ama főpapi lantverőt~Pécs szent erdeiben,
1682 14 | egy istenség, valamerre fordul,~Hinti áldását, s kebelében
1683 54 | szerencsésen, valamerre fordulsz!~Légyen áldásom veled és
1684 22 | mellyen ég s föld sarkai forganak,~ Kar, mely dicsőűlt
1685 87 | munkás tolmácsait;~Azért formálja a saját nyelvet,~Azért avatja
1686 40 | szívét,~ Szívemhez hadd forradjon;~Mosolyítsd rám szép kék
1687 38 | nemes érzeményid~Tiszta forrását huraimra csalni;~Ott taníts:
1688 87 | mint a haldokló hattyú,~Áon forrási közt elkezdené?~Miért? -
1689 39 | módjára;~S ha majd a szent forrást issza,~Ismét add ölembe
1690 40 | szíveket,~ Egymáshoz te forrasztod,~A tüzet jéggé teheted,~
1691 82 | nyernek Pallás kezéből,~Annál forróbban fogják majd ölelni~A szent
1692 28 | Lármától különválva,~Képzeletim forrósági~ Között magamba szállva. ~
1693 25 | fele! ~Látom, csak azért forrtanak~ Öszve árva szíveink,~
1694 108| lerontja; ~Te zengsz, ha Franklin lelke, merész keze~Villámot
1695 106| többé.~Lám Títus, Aurél s Fridrik nem valának~Sem istenek,
1696 103| engem is, barátim!~Szent frígyetekbe; íme, esküszöm,~Hogy áldozatlan
1697 100| küszöbén fejem! ~Minden szál fű, virág, mellyre tekintek
1698 87 | sorsával~Saját hasznok szoros függésben áll;~Tudják, hogy a hiú
1699 10 | Terebély zöld ágokkal: ~Ott függesszük szemeinket~ Az ég dicső
1700 32 | szememet~ A nap felé függeszted; ~Ki mennyei balzsamiddal~
1701 6 | két kezeim,~Téged az égre függesztve~ Sírdogáló szemeim. ~
1702 95 | béavatott szemed~ Függött Palladiumjain. ~Láttad Deukaledon
1703 106| bölcsesége!~Méltó, királyi fülbe zengeni.~Tenéked a nagy
1704 121| SZONETT~Csengőkkel tele van füle, orra, kalapja, bokája,~
1705 105| átok és jaj himnusz vad fülének,~S bünében virtust s érdemet
1706 136| Szűnj meg te is hát zárt fület és kebelt~A szép ifju világ
1707 102| S ismét szabadban lengő fülmile~Örömre gerjed, s harsány
1708 104| megkeres~Az új Zephyrrel s első fülmilével,~S veled csevegni és nevetni
1709 123| Féltünk rossz rokonink véribe' fürdeni,~ S a jóknak ártánk:
1710 116| A FÜREDI KÚTHOZ~Japet fiának sassa
1711 51 | arany tavassza..~E barna fürt lehull majd,~Melly büszke
1712 96 | combaim a fövényt,~Izzadt fürteimen szent olajág lebeg,~
1713 102| istene.~Ölelje myrtus barna fürtidet.~Az égi Múzsák s Grátiák
1714 69 | szép örömit, barátim!~Barna fürtim közt szerelem s vidámság~
1715 42 | Könnyű lepleit!~Bama fürtje sodradéka,~Fátyola csendes
1716 104| Szebben nevetnek szőlőm fürtjei,~És kazlaimnak árnya hívesebb. ~
1717 81 | Rózsákat, melyek nem a Hórák fürtjein~ Nyílnak és elhervadnak,~
1718 50 | levegőn mezőnkre.~Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,~
1719 80 | zengeni már aeoli lantodat;~Fürtöd mádi aranygerezd~ S
1720 48 | fejéről~Folynak le bama fürtök,~Nemcsak Chloé szemében~
1721 35 | alakjai!~Balzsamlehellő hyblai fürtöket~ Hószin kezekkel homlokára!~
1722 104| de mint örüljek~Fákkal, füvekkel, ökrökkel sokáig?~Csupán
1723 58 | tartományit,~ S láncra füzé sok ezer vitézit. ~E nép
1724 61 | között~Nem búg gerlice, és a füzes ernyein~A csermely violás
1725 106| Így van! ha szél fúj s fergeteg leend,~Ha a búzában
1726 26 | furulyámon~ Bús nótát fujdogálni. ~[1799-1802 között]~
1727 105| Van, aki mindég új szót fúr, farag,~A leghelyesbet százfelé
1728 92 | Mert ha bíró: nem furdal vád,~ Mert ha álom:
1729 19 | estvéken nyögdécsel lassu furullya.~Itt a sárga mező s kiterült
1730 26 | sirdogálni,~S nyögdécselő furulyámon~ Bús nótát fujdogálni. ~[
1731 74 | Éjjel, mint valamely gyenge furulyaszó~Messzünnen kihaló gerlicehangjait. ~[
1732 59 | egyedül bujdossa világi futását,~Mint az alélt utazó az
1733 57 | hazámnak fegyveres őreit~Réműlt futásban; látom az éktelen~ Vert
1734 114| ideg kifeszült, s büszke futásnak eredt.~Így alkotta örök
1735 70 | volt ekkorig is felhőtlen futásod,~De hamar felderűlt rövid
1736 71 | eltűnsz, s repülő képed után futok,~ Míg lankadva felébredek,~
1737 52 | rózsás esti szelek gyenge fuvallati,~Jertek gyúlt kebelem lángjait
1738 6 | szemérmes képe. ~Az esti szellő fuvalma~ Édes álmot lengedez,~
1739 124| büszke tornyait,~Rabláncra fűzni ékes asszonyod~S rabláncra
1740 108| világ új elementumit~ Te fűzted egy nagy kapcsolatba~
1741 105| DÖBRENTEI GÁBORHOZ~Ne véld, barátom, hogy nyugalmamat~
1742 105| bízvást mívemet s gyalázza,~Galád szidalma rám homályt nem
1743 39 | alig vár;~Repdez, mint Noé galambja,~De enyhelyét nem láthatja. ~
1744 55 | soha vissza sem tér!~Sem Galenusnak tudományi titka,~Sem kegyességünk
1745 106| nem félt-e Caesar a vad Galliától?~Hát a szeraillok öldöklései~
1746 93 | s állhatatos szerető.~A gallus fellengve szökik, s enyelegve
1747 46 | szegényt!~ Gallyról gallyra vigan repes~És üdvezli az
1748 46 | ernyei közt szegényt!~ Gallyról gallyra vigan repes~És üdvezli
1749 59 | Bengala partját,~Ussza körül gályád a földet százszor, ezerszer:~
1750 56 | tengereket,~ Mint Magellán gályái. ~Oh, gyakran a szívnek
1751 102| S üdvezli a rég óhajtott galyakról~A tarka völgyet s virradó
1752 105| nyugalmamat~A sandaságnak gáncsa megzavarja;~Ismérem én azt,
1753 103| áldozik;~Emez vakító papjának ganéját~Mint szent ereklyét tisztelvén,
1754 77 | kéri méltán~ A Ganyméd poharát az égben. ~Te lelkesítéd
1755 119| úgy-e?~Öszverohannak azok, gátat, gátlót lesodorva. ~[1822-
1756 119| Öszverohannak azok, gátat, gátlót lesodorva. ~[1822-1823 körül]~
1757 65 | végre látván a haza bölcsei,~Gátokba zárták a veszedelmes árt,~
1758 67 | nyomorult, a dagadó Dunát,~Gátold meg Boreas vad dühe harcait~
1759 87 | Más könyv pedig nem kell gavallérnak.~Elég, ha tudja, hány faluja
1760 82 | magát,~A dús pediglen sokkal gazdagabbnak. ~ De csak rövid volt
1761 87 | fekvés, amazt kereskedés~Gazdaggá és hatalmassá teszi:~De
1762 86 | korod;~ S méltó remekkel gazdagítja~ Benned örök neve
1763 87 | bámúlja. ~ Hányat találsz gazdagjaink között,~Kik áldozó kézzel
1764 74 | néztek ohajtva rá:~Sok nagy gazdagokat Lórika megvetett,~Mert szívét
1765 9 | örvényből~ Soha ki nem gázolhatsz. ~Ha elveszted az erkölcsnek~
1766 77 | le~Hozzánk az ép íz szebb geniusszait;~ Nyelved mosolygó Gratiája~
1767 65 | reánk,~Ez fojtja bennünk a geniust s erőt,~ Ez rontja erkölcsünk,
1768 101| Dencsid ajkidon~Az élet első gerjedelmeit,~Nem érzi többé csókjaid
1769 43 | vidámjain~Öntöm ki szívem gerjedelmét~Socrat ölébe Anacreonnal. ~
1770 44 | messzünnen kínálkozol,~ Ha gerjedelmim sejted:~De közel elkomorodol,~
1771 10 | érzelmeknek~ Lángja önként gerjedez. ~Hol a szív önként megnyílik~
1772 74 | Lóri is~Érző lelke tüzes gerjedezésiben.~Nem fojthatta meg azt a
1773 16 | arany lantja mit énekel:~Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba
1774 72 | érzéseit~ Ifjú szívem gerjeszté,~S az öröm s bánat könnyeit~
1775 32 | keblemet~ Égi lángra gerjeszted,~Felvonsz a porból, s szememet~
1776 60 | Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. ~Leplembe burkolva könyökemre
1777 95 | palotáiban,~ S ez gerjeszti te melledet. ~Minos rejteke
1778 74 | furulyaszó~Messzünnen kihaló gerlicehangjait. ~[1807 körül]~
1779 40 | szép tündére,~ Jövel gerlicéiddel!~Hozz írat szívem sebére,~
1780 103| áldozatlan kézzel nem jövök:~S ha gerlicéim és virágaim~Kedvelni hajlandók
1781 74 | lett temetőhelyök.~Egy szép gerlicepár jött ki porokból, és~E csendes
1782 95 | fedez aegise. ~Tedd a durva getát a Tiberishez, és~A hét hegy
1783 57 | haragos buzogányt ragadván, ~Gigászerővel harcra szegült karod,~Vívtál
1784 95 | visel;~S egy rút törpe, gigászkarddal: az éget, öl,~
1785 94 | Olympiának~S Peliont égig ragadó gigásznak~Harcait dörgé: szerelem
1786 108| villám ostromait, a lerogyott gigászt,~ A megrepesztett Kalpe
1787 87 | nyertünk? tán cravátot s gillétet,~S más ily bolondság hitvány
1788 72 | Legelőször ereszté. ~Hol, Glüci! veled karöltve~ Néztem
1789 72 | GLYCERE~Alkonyati homály terjed~
1790 19 | feketednek,~Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek;~A szilaj
1791 79 | Zömök, szelíd, barna s gödörkés állú,~Hogy nagy poéta lesz,
1792 89 | Róma ledűl, s rabigába görbed. ~Mi a magyar most? - Rút
1793 7 | egy szánakozó cseppet~ Gördítsen szép szeméből. ~[1797-1799
1794 8 | nefelejcs-szemed~ Harmatgyöngyöt görgedez. ~Szép vagy te, mikor csintalan,~
1795 7 | térsz, látom,~ Csendes görgedezéssel,~Merre az én sohajtásom~
1796 103| fákban éhezik~Az embereknek görhes istene,~S a legnagyobb bűnt
1797 127| ÚJ GÖRÖGORSZÁG~1825 ~A Múzsák s Charisok
1798 114| gyermeki áldozatit.~Mint Görögországnak nagy démona gyermekalakban,~
1799 88 | Kronos ölébe. ~Schillered s Goethéd Geniussza lengjen~Véled
1800 49 | szerencsét~S a tengerek haragját;~Golkonda drága kincsét~Rakásra gyüjtse
1801 76 | Amathus bájai oszlanak~Éltem gondjai közt, a komoly ész előtt.~
1802 97 | óráin,~S a szebb lelkek gondjaiba merül,~Oh, fedezd könnyeit,
1803 6 | Lehajtom árva fejemet,~ De gondjaim felköltik,~S nyughatatlan
1804 32 | szentelhessem,~S örömimet, gondjaimat~ Kebledbe kiönthessem! ~[
1805 106| könyveket,~Égetni mindazt, aki gondol és lát! ~ Oh, vandaloknak
1806 114| szép élted, s veled a szép gondolat eltűnt;~ Mint ama gyenge
1807 107| érzeményiről? - ~Ha én terólad gondolkodni kezdek,~Csak egyet érzek,
1808 124| magyart. ~(Meg-megállva s gondolkodva járdal) ~Rabláncra téged,
1809 7 | árnyékában,~S rólam nem is gondolkozik~ Kevély nyugodalmában. ~
1810 107| Csak egyet érzek, egyet gondolok,~Csak azt, barátom! hogy
1811 17 | koszorúsa, Nelson? ~Nem gondom. Így volt, így marad a világ.~
1812 29 | A HALÁL~A gonosznak és gyáva szíveknek~
1813 105| Maradjon a föld! minden kincse gőz.~Sietve térek vissza istenimhez,~
1814 133| mezőt,~S a pásztorkalibák gőze a völgybe szállt.~ Mailáth!
1815 90 | olympi láng,~Megráztad a gőztorlatok éjjelét,~ S villámszavad
1816 30 | harmónia. ~A felhőkbe nyúlt gránit ormai~ S az elzárt völgy
1817 77 | geniusszait;~ Nyelved mosolygó Gratiája~ Önti belénk Helikon
1818 102| fürtidet.~Az égi Múzsák s Grátiák ölén~Álmodd el élted rózsaálmait,~
1819 15 | Gyenge dalodra. ~Essem a Grönland örökös havára,~Essem a forró
1820 19 | lakja királyi szabadság,~S a gunyhók lakosit szent törvény jobbkeze
1821 109| gyermekitek között~ Annak, ki gunyhótok paizzsa~ S emberi
1822 105| majd ezt, majd amazt~Betyár gúnyokkal megtámadni kész,~És a becsűlet
1823 1 | Módi majom, s gunyolásra méltó. ~Átok reátok, Harpia
1824 87 | Az ily bolondság ott nem gúnyolást,~Hanem bosszús siralmat
1825 105| itéletének rabja lenne Múzsám.~Gúnyolja bízvást mívemet s gyalázza,~
1826 102| Letiltva minden főbb pályáiról,~Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta~
1827 1 | fenék!~ Fessen le hiv Gvadányi tolla,~ Nemzetemet
1828 1 | ifjuság~Kardforgatásban nem gyakoroltatik,~ Nem tud nyeregben,
1829 65 | Nem módi, úgymond. Oh, gyalázat!~ Oh, vak idők
1830 105| Gúnyolja bízvást mívemet s gyalázza,~Galád szidalma rám homályt
1831 87 | Hanem magunkért szükség gyámolnunk;~S ha eltörlődik e föld
1832 107| baráti keggyel,~Érezze ismét gyámoló kezed:~S láttasd világgal,
1833 113| erény hatalom nélkül csak gyámtalan árva;~Öltöztesd fényben,
1834 103| Remélhetünk-e vajjon jobb világot?~Gyaníthatunk-e olly időt, mikor~Az ész
1835 123| mérgét. ~A tiszta ifjak lelke gyanútalan~Hódolt a gonoszok csalfa
1836 120| tehenet tesz,~Férfi köténybe' gyarat, kötöget, fonogat, tyukot
1837 10 | a dicső természetet~ Gyarló ecset majmolja:~Itt a csuda
1838 92 | ád. ~Ember voltam, csak gyarlóság~ Létem fényes bélyege,~
1839 82 | komolyságát tudá,~S a földi gyarlóságot ismeré:~Az ő ifjabb s vidámabb
1840 112| tudhatom azt; s hogy az Átét gyártja-e költő,~Vagy pedig a költőt
1841 112| költő,~Vagy pedig a költőt gyártná bárdjával az Até,~Azt se
1842 27 | mindenekre,~Nincs ott bánat, sem gyász, sem sírhalom,~ Sem
1843 113| tesz nagyot a polc,~Mely gyávát szédít, de mezítláb hág
1844 65 | leromlott a buta cimbora!~ Gyémántpaizsban sérthetetlen~ All
1845 23 | bajnok s rettenetes király,~Gyémántsisakban, mennyei fény között,~
1846 101| kemény eget~S a bús koporsó gyémántzárait?~Nem hat siralmunk s jajszavunk
1847 94 | kezek érdekelték.~Húraim gyengék magas égi hanghoz,~A szelíd
1848 88 | vigyen Téged, felölelve gyengén~Vissza hívedhez bibor illatok
1849 120| tetőig:~Látol-e rajta, ha még gyerek is, nem férfihoz illőt?~
1850 114| Görögországnak nagy démona gyermekalakban,~ Gyermeki játékban
1851 28 | emelkedik,~Holnap gyáva gyermekekkel~ Egy sírba ereszkedik! ~[
1852 29 | halál,~Mint a félénk, kába gyermekeknek~ Rémítő az éjjeli homály. ~
1853 93 | heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas,~ Kényeiben repdez,
1854 74 | elmenék~Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.~Sok történeteket
1855 109| gyújtsatok~Tömjént hölgyeitek s gyermekitek között~ Annak, ki gunyhótok
1856 125| megmutatni,~S a lepkeszárnyú gyermeknek~ Égi szárnyakat adni. ~
1857 102| öszvezengjenek,~Ha őket a vak gyermekségbe zárjuk?~A míveletlen föld
1858 106| végtelen zavarja,~A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada~Mind a tudósok s
1859 123| A cselt utáló így veti gyilkosa~Hálójába magát: így fedi
1860 89 | öldöklő~Századja s titkos gyilkosaid keze,~ A szent rokonvérbe
1861 6 | szemeim. ~Egy tekinteted gyilkosom~ S boldogítóm tud lenni,~
1862 108| nemzetet,~ A makk s gyökér helyett az édes~
1863 123| lesz;~ Irtani kell gyökerestűl a bűnt. ~Így adta vissza
1864 27 | égi csókok törülgetik~ Gyöngy orcádról kegyes könnyeid,~
1865 53 | kegyes!~S vasbékódra szemed gyöngyei hullanak.~ Megcsalt
1866 10 | minden, s így állt,~Midőn gyöngyház-szekerében~ Anadyoméne szállt. ~
1867 21 | áll.~Oh, bár vajha kies gyöngykoszorud között~Még egy illatozó
1868 136| szülte szerelmiben,~ Gyönyörre nyílt szív nyíladozza~
1869 101| édeset keres,~S veszett gyönyörré változtatja a kínt. ~
1870 136| Műve örök folyamát gyönyörrel. ~Ennek teremtő ihlete alkotá~
1871 136| emberek ajkain,~Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám erényt,~
1872 9 | Violákon tévedez. ~Gyönyörűség és vidámság~ Folyja
1873 28 | el a világnak~ Minden gyönyörűsége!~Így minden tündér nagyságnak~
1874 29 | szakaszt:~Rózsaszálak a gyönyörűségek,~ Melyeket egy őszi
1875 114| ELÉGIA~Gróf Festetics György hamvaira ~Keszthelyi partnak
1876 66 | bágyadtság, megölő hidegség~Gyötri, s e szép föld örömit mogorva~
1877 6 | titkos ereit. ~Csak nálad van gyógyító szer,~ Te, ki azt megsebzetted,~
1878 104| tengereknek árja;~S az ép gyomornak egy pohár elég. ~ Ha
1879 21 | alatt.~Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut~Felmúlván,
1880 28 | bajnokok~ Mélyen a föld gyomrában,~A töredezett oszlopok~
1881 1 | nem tud ugró~ Gyors paripán leragadva szökni. ~
1882 67 | Mert ő csak mosolyogva győz. ~Féltő! tompa szemed látta-e
1883 84 | csók.~Petrarcát ragyogó győzedelem-szekér~Jutalmazta. Kinyílt a Capitolium~
1884 101| szívét,~S nem látja a bűn győzedelmeit. ~ Ki tudja éltünk számtalan
1885 49 | Polcán Napóleonnal;~Hirdesse győzedelmét~Száz diadalmi paeán:~Én
1886 90 | atyáid pallosával~ Győzödelem vezetett az égbe. ~Tekints
1887 3 | dagálya. ~Szép a borostyán s győzödelemszekér.~Szép a vitéznek sebhelye
1888 28 | a hódítók. ~S ott, hol a győzödelmesek~ Toborzón vigadoztak,~
1889 3 | Eldődeidnek fegyvere népeket~ Győzött, s hazánkért számtalanszor~
1890 87 | a szent Olympián,~Csak a győzők pálmáit bámúlja. ~ Hányat
1891 28 | ismét lankadozva~ A győzőnek keblére. ~Amaz ijesztő boltoknál,~
1892 96 | bölcs fia! szűz Camoenám. ~Győztem! lerázták combaim a fövényt,~
1893 133| Hágdozatit, lova könnyű győztét. ~Oh, énekeld őt, a diadal
1894 107| szívünk messziről. ~ Ím, gyüjteménykém vedd baráti keggyel,~Érezze
1895 64 | s a haza kincseit~Buzgón gyüjtögeted, s felkel az alkotó~
1896 49 | Golkonda drága kincsét~Rakásra gyüjtse öszve,~Villogjon a dicsőség~
1897 105| kalásszal biztató szakát~Telemre gyüjtve éldegeljem el;~De oh, nem
1898 63 | Látlak országunk ragyogó gyülésén:~Ott merő Hectort s Kinizsit
1899 69 | szeret semmit, de nem is gyülölhet;~Szíve óhajt még, de üres
1900 24 | tudod változtatni,~S mezei gyümölccsel rakott asztalkáját~
1901 108| Bátorságba' szedé míve gyümölcseit,~ Vígan, nyugodtan éle
1902 107| énekeljek-é,~Vagy ifjúságod ért gyümölcsiről~S baráti szíved érzeményiről? - ~
1903 34 | rohan a halálnak;~Hogy vére gyümölcsöt teremjen honjának,~
1904 104| újabb meg újabb érzelemre gyújt:~Itt a tanult kéz nagy remekjei,~
1905 87 | józan nép~Az ész szövétnekét gyújtó Minervát~S annak minden
1906 109| csendes ernyők pásztori! gyújtsatok~Tömjént hölgyeitek s gyermekitek
1907 39 | valahára,~Ki ágyamhoz mécset gyújtson~ Psyche módjára;~S ha
1908 82 | leheltek,~Kikben tüstént gyulladt az aetheri rész,~Mely egy
1909 32 | kellemei~ Komor ráncokra gyűlnek. ~Ami most ifju szívünknek~
1910 133| ölem hevén~ Életre gyúlni látsza honnom,~
1911 105| hogy ránk morogni mernek?~S gyűlöljük-é, hogy nem barátaink,~Kik
1912 62 | Títusoddal hajdani őseid~Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk~
1913 74 | amott, fiam,~Amint a Balaton habja locsogva küzd~A bérc öbleiben,
1914 7 | Kevély nyugodalmában. ~Tán habjaid mosogatják~ A szép tündér
1915 104| Dunának tündér kertjeit~És a habokkal küzdő szép hidat,~Melyen
1916 74 | Bujdostam hegyeken, völgyeken és habon,~Míg felleltelek, oh angyalom,
1917 24 | Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése. ~India kincsével
1918 104| heverni;~S a bölcs nyugalma háboríthatatlan~A pesti bálban s csörtetés
1919 3 | Rémülve megszünt a fene háború.~Int a kegyetlen tengerek
1920 74 | Menjünk! int az idő; oh ne habozz! kövess! ~LÓRI ~ Menjünk,
1921 123| szent düledékein,~ S habzó agyarral tölti újra~
1922 58 | Horvátok és vad rácok erős hada~ Táborba szállott, hogy
1923 36 | kitörte acélzávárát a fene hadnak,~Mint hajdan Marathon nagy
1924 2 | maradt~Chironnál, mikoron hadra veté szemét:~ Árpád
1925 62 | Cordillerákat~ S Haemusokat zivatar borítja. ~Fegyvert
1926 133| Széchenyink hős~ Hágdozatit, lova könnyű győztét. ~Oh,
1927 9 | Leled labyrinthjait. ~El ne hagyd őrangyalodat,~ Hív,
1928 1 | Fajtalanúl teregetni hagyja. ~Vallástalanság rút szüleményei,~
1929 74 | itt, oh szomorú falak,~Itt hagylak! szeretőm karjain elmegyek!~
1930 45 | szerelem esküvését~ A hagymáz teszi:~A szív forró döbögését~
1931 105| józan,~Minden gonoszság hagymázból ered.~Előbb lehetne a lángból
1932 105| készek?~Vagy tán az orvos hagymázos betegjét~Üldözze azért,
1933 87 | színéről,~Nem más, hanem hagymázunk törli el. ~ De félre
1934 101| tavassza kellemit szedé,~S itt hagyta a tél puszta napjait? ~
1935 55 | szeretett barátnénk,~Itt hagyunk mindent, valamit szerettünk,~
1936 43 | Tűzz egy virágszált barna hajam közé:~Nem kell borostyán,
1937 43 | tudja méltán ími az öklelő~Hajdú vivását, amikor a lovast~
1938 58 | kegyetlen székelyi, a fene~ Hajdúk az áldott térmezőkben~
1939 5 | alabastrom vállaimon~ Barna hajfürt ingadoz. ~Éden virágzik
1940 129| tanítni~Istent félni és dárdát hajítni,~Ha téged a bús Orcus elnyel? ~
1941 10 | szakadoz; ~Hol jegenyék hajladoznak~ Égig nyúlt sudárokkal,~
1942 103| gerlicéim és virágaim~Kedvelni hajlandók az istenek,~Tömjényitekhez
1943 127| templomi néma halál szomorú hajlékai lettek,~Büszke tatár lovagok
1944 15 | szeretett Szabadság~Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől~
1945 104| Pesten vígan perleni~Werbőczi hajló nyelvén, és merészen~A szent
1946 74 | Hány szép hervada ott élete hajnalán,~Mint egy gyenge virág a
1947 104| tornyait tekintem~S a száz hajókat rengető Dunát,~A nagy Dunának
1948 15 | Béke már részem: lekötöm hajómat,~Semmi tündérkép soha fel
1949 75 | láng hevít,~Nem szállít ki hajót Bengala öblein,~Tajtékos
1950 12 | Siratlak, ha nyugalomra~ Hajtom árva fejemet. ~Oh, siratlak,
1951 38 | dicsőségnek tetején ragyognak.~A halandóság köde fel nem érhet~
1952 54 | veled hal,~S sárga képemnek halavány vonásin~
1953 102| a virtusnak útját,~Melly halhatatlan istenekhez int;~S hol a
1954 85 | hullámin magas énekednek,~S halhatatlanság koszorúi nyílnak~
1955 134| Boday Amelie kisasszonynak, Halimbán) ~Virulj Bódé szép völgyében,~
1956 49 | édes Eggyem!~Hol mást ne hallanék én,~Csak szád kegyes sugását~
1957 28 | éjfeleknél~ Bús nyögések hallatnak: ~Ott nyugosznak a bajnokok~
1958 136| néma hattyú,~ S hallgat örökre hideg vizekben. ~
1959 125| tehet,~ Legyen, legyen, hallgatok." ~[1825]~
1960 129| Orkust. ~ANDROMACHE~Nem hallgatom többé kardod hangját,~Itt
1961 105| megkacag,~Ha azt tudóstól hallja s nem fonóktól,~Mert néki
1962 16 | minden bús telelésre dőlt. ~Halljad, Flaccus arany lantja mit
1963 118| kitanul.~Amit tegnap alig hallott, azt már ma tanítja:~Oh,
1964 21 | merít.~Itt Arkádia zöld halmai nyílanak,~Hol Pán legjelesebb
1965 80 | bujálkodik.~Hallom Dácia halmain,~ Hallom zengeni már
1966 105| mindég aranyt ás,~S aranyja halmán izzad, éhezik;~S im ez becsülni
1967 59 | leborulva csudálja, imádja,~Halmozd kincseidet, dúld, pusztítsd
1968 123| utáló így veti gyilkosa~Hálójába magát: így fedi tornyait~
1969 103| Melyért is egymást öldözik halomra;~Ott a falukban s városok
1970 28 | bészakadt sírboltokon~ Bús halotti ének zeng: ~Itt lakik a
1971 84 | villámvezető sashoz emelkedik.~Nem halt meg, ki ugy élt, mint te,
1972 84 | fékjeit,~S vak rögzése örök hályogiban marad?~Hagyján! aki ugy
1973 70 | is felhőtlen futásod,~De hamar felderűlt rövid elhunyásod.~
1974 103| batkákért lemossa;~Imitt hamúban kotlik a herélt szent,~S
1975 60 | A szelíd szerelem hamvadó szikrája~ S bús melancholiám
1976 58 | őseink~ Támadtanak fel hamvaikból~ Véreiket fedező
1977 127| bilincsben~Izzada; Solonnak szent hamvain égre sohajtva. ~Mint mikor
1978 114| ELÉGIA~Gróf Festetics György hamvaira ~Keszthelyi partnak evez
1979 101| harcokon,~S fedezze béke kedves hamvait!~Követni fogjuk őtet nemsokára;~
1980 36 | áldoza vérek. -~Mennyi nemes hamvak vagynak még néma homályba~
1981 90 | könnyeket áldozok,~ S hamvvedredet bús cyprusággal~
1982 85 | reptét az örök tünésnek;~Néma hamvvedrek mohait biborral~Fested,
1983 94 | Húraim gyengék magas égi hanghoz,~A szelíd Paphus kiesébe'
1984 58 | És kürtje harsány hangja a mély~ Sírba leszáll
1985 102| ömledő dalod~Klavírod érző hangjain lebeg,~Midőn nyilazva repdez
1986 76 | Forró ömledezés csalta ki hangjait~A víg reggeli kor rózsavirányain.~
1987 9 | ismértetik veled~ A sziréni hangokat;~Ezek mutatják meg neked~
1988 12 | zengésében~ Édes neved hangozom; ~Ha magányos kamarámban~
1989 100| márvány Babylon falát. ~Látom hangyabolyi míveidet, világ!~Mint szórja
1990 100| a nagy Örök keze,~Látom, hangyasereg! mint tusakodsz s tolongsz~
1991 35 | lantodat!~Édes keserved mennyei hangzati~ Petrarca, Sappho hervadatlan~
1992 27 | reggelét~ E szomorú hant alá zárád;~Tudom, árva szíved
1993 58 | mert megőrzik~ Hantjaidat született vitézid. ~Magyar
1994 2 | életet,~S horgas kardja kövér hantjaiért hasít.~ Míg hérói biborsüveg~
1995 21 | rengeti,~Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!~Ceresnek koszorús
1996 29 | óhajtozik~ E bujdosó csillag hantjától. ~Érzi, hogy itt isteni
1997 100| Szentelt hantodon, s álmodok. ~Mit? s hát
1998 24 | melyet ezer szélvész mérge hánya,~ Melynek meg nem szűnik
1999 70 | nyugovóhelyére~ Hanyatló pályád! ~Nem volt ekkorig
2000 67 | Mint a puskapor és harag. ~[1804-1808 között]~
2001 43 | keresztül -~Rontja magát dühödő haraggal? ~Ki tudja méltán ími az
2002 1 | kora,~ Rákóczi vérengző haragján~ S rettenetes tüze
2003 49 | szerencsét~S a tengerek haragját;~Golkonda drága kincsét~
2004 66 | Éván! ~Hát reám mit sujt haragod, hogy eddig~Édes áldásod
|