1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
2505 133| mint az alkony enyhületén kalász-~Párnáján pihenő lyányka
2506 33 | mellemet.~Jer, jer, légy kalaúz pályafutásomon!~ Fáklyád
2507 113| Mint szent templom lőn kalibám, mikor abba beléptél,~S
2508 48 | vagyok már:~Hálá! kinyílt kalitkám!~Hálá! - de jaj, mi fojt
2509 108| gigászt,~ A megrepesztett Kalpe szirtját~ Pindari
2510 24 | Te a szegénységnek mohos kalyibáját~ Márványpalotává tudod
2511 83 | epedve. ~Oh ti, elrejtett kalyibák lakói,~Régi Jámborság s
2512 74 | nem ismer, és~Egy csendes kalyibánk, egy nyoszolyánk leszen.~
2513 12 | neved hangozom; ~Ha magányos kamarámban~ Keservimmel zárkozom,~
2514 87 | kincstárában nől,~S gazdag kamatját a közjó szedi. ~ Az
2515 105| szoktam,~Mint csürhe gyermek kámpolásait,~Midőn legázolt bábjait
2516 106| szállja meg,~S a szürke kanca vemhét elveti~Azt mind tudósok
2517 60 | burkolva könyökemre dűlök,~ Kanócom pislogó lángjait szemlélem,~
2518 108| leránt,~ Ha Newton és Kant a Teremtő~ Titkait
2519 104| liget,~Horáccal untig ott kapálhatunk,~S nevetni fognak ott is
2520 108| Te fűzted egy nagy kapcsolatba~ Célra vivő örök
2521 102| napjain~Rózsás kötéllel kapcsolnak magokhoz~S lelkünket égi
2522 102| igazság,~Ámbár szemünket kápráztatja is,~De megmutatja a virtusnak
2523 105| vonásiban.~Ki gondja mindazt egy kaptára vonni?~Bárányt, oroszlánt
2524 114| Akiket a szeretet nyílt kapuidba hoza;~Látlak, mint fogadád,
2525 17 | bércodvaiknak~ Vas kapuit s reteszit leszórván ~A
2526 28 | erősei. ~Ama vár roppant kapuján~ Zengtek a tárogatók,~
2527 65 | visszahozták~ A diadalmi kapun Budára. ~Nagy rész te munkád,
2528 1 | termett szép, deli ifjuság~Kardforgatásban nem gyakoroltatik,~
2529 2 | lángja kigerjedez.~ Majd kardjára felesküszik,~Mindent ront
2530 129| dulja már a falat,~Fűzd rám kardom, szüntesd fájdalmadat,~Hektor
2531 9 | földi éltednek édenét~ Karjai közt megadják: ~Hol szelíd
2532 32 | illatjokat! ~Te vetted fel karjaidra~ Gyenge esztendeimet,~
2533 102| öltözetben,~Enyelgve zárnak karjaik közé,~S a symboláknak hímes
2534 107| még virágzol. Dőlj szép karjaikra!~S az égi nektárt idd rózsás
2535 10 | Endymionra rakta~ Isteni szűz karjait. ~Oh Daphne! a szép lelkeknek~
2536 9 | hervadástól. ~Ő intézget karjaival~ Paphus virulmányain,~
2537 28 | lelkesedés.~ Plutarch karjára dűlve. ~Itt emeli fel fátyolát~
2538 57 | Gigászerővel harcra szegült karod,~Vívtál ezerszer többel
2539 74 | örömkönnybe borult szemét~Lóridnak karodon zárja be a Halál? ~SÁNDOR ~
2540 110| védangyalod volt, mint most Karolinánk:~ A nép szeretete. ~[
2541 21 | egyéb nemzet az ég alatt.~Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut~
2542 133| Vág, mikor árjait~ A Kárpátok közt zúgva szórja,~
2543 90 | jeles fia,~Felbírtad ifjú karral az éktelen~ Márványt;
2544 65 | gyümölcse! ~Ez szülte a sok kárt s nyavalát reánk,~Ez fojtja
2545 1 | magos Ilion,~ S a büszke Karthago hatalma,~ Mint
2546 89 | nemes Ílion,~ A büszke Karthágó hatalma,~ Róma
2547 87 | melyben nincs egyéb,~Mint kártya, bor, pagát, szeles dagály?~
2548 22 | lecsüggött győzni szokott karunk,~ Mikor hatalmas szárnyaiddal~
2549 117| árnyihoz leng: ~Így, aki Kastal vedreiből merít,~Új, tündéri
2550 120| tyukot ültet,~A felesége kaszál, sapkába', kalapba' tobákol:~
2551 2 | emelkedik.~ Buzdító katonás ruhát~Öltvén, lelke nemes
2552 58 | éktelen~Barlangja torkát Kaukazus oldalin~ Feltárja, s
2553 74 | légy vezetőm! megyek~A bús Kaukazuson s tengerek árjain~Lángnak,
2554 1 | Hamvaiból gyülevész kavarc kél. ~[1796 körül]~
2555 80 | csókold, koszorúzd a te Kazinczydat!~Pólyád szebb örömébe mártsd~
2556 81 | könnyein. ~Te, kedves Amazon, Kazinczym szép bére!~ Öleled a
2557 104| nevetnek szőlőm fürtjei,~És kazlaimnak árnya hívesebb. ~ Igen,
2558 78 | Mint búcsuzik, mint megy Kázmér ernyejébe~ Schiller
2559 88 | munkáival ment Széphalomról Kázmérba ~Aki a Múzsát veszi útitársúl,~
2560 8 | lélek épségét~ Tiszta kebelbe látom. ~Ha angyali leplegidben~
2561 14 | fordul,~Hinti áldását, s kebelében érzi~
2562 59 | visszanevetsz rám;~Felfeded ártatlan kebelednek rózsaalakját,~S szívemet
2563 74 | ömledezésiket.~A döbbent kebelek nyögve szorultak el,~S bennek
2564 6 | felköltik,~S nyughatatlan kebelemet~ Fájdalmakkal eltöltik. ~
2565 50 | A TAVASZ~A tavasz rózsás kebelét kitárva,~Száll alá langyos
2566 101| bús nyögések adnak~Szorult kebelnek édes enyhülést.~De hát te
2567 29 | örömmel~ Fojtogatod nyögő kebelünk!~Hol örömmel, hol bús könnyözönnel~
2568 80 | és~ Eos lángjaival keble bujálkodik.~Hallom Dácia
2569 47 | elholt~Orcámat, és szorongó~Keblem döbög, szemem sír. ~[1800-
2570 45 | hív szerető,~ Érzem keblemben:~Csak te vagy, Nelli, hitszegő!~
2571 32 | MÚZSÁHOZ~Szelíd Múzsa! ki keblemet~ Égi lángra gerjeszted,~
2572 28 | lankadozva~ A győzőnek keblére. ~Amaz ijesztő boltoknál,~
2573 69 | Trónusa mocskát; ~Látja, és keblét szomorún bezárja.~Nem szeret
2574 28 | riadva~ Elszakaszták keblétől. ~Ott nézett le borzadozva~
2575 108| De még lefojtva szunnyada kebliben~A szebb aetheri rész: Múzsa!
2576 105| ifjuságom zöld virúlatin~Keblökbe zártak nektáros kezekkel,~
2577 102| bimbait~Dajkálva őrzik forró keblöken,~S véröknek édes nedviből
2578 42 | csendes árnyéka~ Festi kecseit. ~Szép, ha képén a szerelem~
2579 133| hogy~ Ész müvein kecsesülne nyelvünk,] ~Mely újra szülje
2580 59 | Társaid, a mindig nevető Kedv, Tréfa, Barátság,~Édes enyelgéssel
2581 87 | anglus lenni,~Miért nem kedveli úgy a tudományokat,~Az elme
2582 103| ha gerlicéim és virágaim~Kedvelni hajlandók az istenek,~Tömjényitekhez
2583 31 | Sem az élet harmóniája:~Kedvesb néki a szomorú éjjel,~
2584 87 | Ki mennél csúfosb, annál kedvesebb.~Magyar nem kell, mert a
2585 70 | Hogy fátyolod alól annál kedvesebben~ Mosolygjon
2586 74 | tehát?~Már hát nem lehetek, kedvesem, a tiéd~E földön! de tiéd
2587 114| A nagyot a széppel kedvesen összekötéd.~A zengőt koszorú
2588 28 | borzadozva~ Bajvívó kedvesére,~Ott dűlt ismét lankadozva~
2589 59 | Mellyben az életnek volt kedvesi mind elenyésznek,~S csak
2590 105| lantomat kezemből,~Hogy kedvesimnek adjam éltemet,~S nyaram
2591 82 | voltak oly~Múzsák, kik a kedveskedést fölösleg~Űzvén, lettek nagyok
2592 107| gyüjteménykém vedd baráti keggyel,~Érezze ismét gyámoló kezed:~
2593 77 | lángkörében~ S a Kegyek életadó virányin. ~Plátói
2594 66 | fojtja. ~Ámde, kit Cypris kegyel és Camoena~Lelkesít, nem
2595 14 | Festetics! boldog, kit az ég kegyelme~Anyja méhében kijegyez magának,~
2596 87 | kik édes nyelvünket~Híven kegyelnék és buzgón ápolnák,~Hogy
2597 35 | amaranth fakad,~ S hangját kegyesebb zengedéssel~ Hamvaidon
2598 54 | sérült szerelem nyögése,~Sem kegyességem, sem az ég hatalma~Téged
2599 55 | Galenusnak tudományi titka,~Sem kegyességünk ezer áldozatja~
2600 101| irtózásait;~Nem játszik a sors kéjje ővele,~Sem a hatalmas durva
2601 56 | s reád visszanézek.~Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!~
2602 100| s álmodok. ~Mit? s hát kell-e nekem álmodozás, remény?~
2603 8 | mint a szép Erycene~ A kellem bájövében. ~Képed szelíd
2604 9 | gyermek! fakadoznak~ Kellemeid bimbai,~Pihegnek már s dagadoznak~
2605 41 | elenyészett,~ Hervadnak kellemeim.~Nem bír magával kebelem,~
2606 104| körűlte~A nyájas élet hinti kellemeit,~És szíve, lelke tárgyát
2607 81 | Múzsa karján szed a dísz kellemére~ Legigézőbb rózsákat: ~
2608 8 | LOLLIHOZ~Lolli! deli kellemiddel~ A rózsára homályt vetsz,~
2609 50 | S magvai kelnek. ~Flóra zsengét nyújt mosolyogva
2610 104| szent igazság mellett harcra kelni? ~ Barátom! a bölcs
2611 102| Meglelkesedve s égi szárnyra kelve~Lengsz vígan Áon szent virúlatin,~
2612 29 | bús könnyözönnel~ Édes kelyhed itatod velünk. - ~Csak repülő
2613 125| Új világba andalít,~Nyílt kelyheid lehellete~ Illatözönbe
2614 16 | HORÁC~Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,~Zordon fergetegek
2615 56 | BÚCSÚZÁS KEMENES-ALJÁTÓL~Messze setétedik már a Ság
2616 24 | reménye,~ S könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem. ~[1802
2617 92 | Pásztorai közé kene. ~Ah, de mint az aranyvilág,~
2618 136| Melyek hajdan öröm ünnepivé kenék~ A nagy görög nép boldog
2619 16 | Villogjon fejeden balzsamomos kenet,~ Mellyet Bengala napja
2620 21 | keze:~Törvény, nem hatalom kénnye uralkodik~Rajtad, s régi
2621 33 | delphusi ágakat.~ Itt kent fel Polyhymniád,~S eddig
2622 86 | Büszkén körülnéz a sybaríta kény.~ Mint egy aranyborjút,
2623 98 | került.~Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,~ S isteni
2624 93 | örömében gyermeki-nyájas,~ Kényeiben repdez, s a szerelembe'
2625 81 | Sophia Antoniához ~Repdező kényeink rózsát legelésznek~
2626 102| szenvedő edénye~S nyers kényeinknek játszó eszköze. ~ De
2627 82 | nagyoknak,~A büszke nagyravágyás kényeit~S a rút gonoszság titkos
2628 102| gonoszt,~S a sorsnak ádáz kényén függ nyugalmad.~Nézd a magasban
2629 83 | nyakára,~Sem majomnévért kenyerét nem adja;~Kincseket sem
2630 83 | A szerencsének letapodja kényét;~S szíve épségét soha semmi
2631 102| égi szikrát s égi tiszta kényt. ~ Érzed hatalmas ihletésöket,~
2632 19 | Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek;~A szilaj Arkászok
2633 25 | lelkeinket~ Hív gerlicék képében. ~[1799-1802 között]~
2634 108| ismért lelki élet~ Képei közt lebegett örömmel. ~
2635 30 | hárfádat,~Az őszült kor képeibe merűlsz,~ S édesen elsírod
2636 81 | legelésznek~ E tündérkert képein;~S ah, ezek a lelkesb csókkal
2637 88 | keze fedje pályád;~Mágiás képek s arany álmodások~
2638 28 | lakik a képzelődés,~ Képekben elmerülve,~Itt a forró lelkesedés.~
2639 27 | Sem bús fátyol halvány képekre. ~Nem szakad el a hív szerelemnek~
2640 26 | FANNIM EMLÉKE~Sírásra vonult képemmel~ Hűs öledbe sietek,~
2641 54 | veled él, veled hal,~S sárga képemnek halavány vonásin~
2642 19 | arató víg dal közt hosszu kepét rak.~Nézd, valamerre veted
2643 3 | kegyetlen tengerek istene~ Képével a forró haboknak,~
2644 17 | haboknak zúgva rohannak, és~A képtelen harc itt hegyeket temet,~
2645 114| A múlt bajnoki kor képzeletébe mereng:~Így merül el majdan
2646 12 | kebledbe visszatérek~ Forró képzeletemben. ~Ha a bús hold sugárai~
2647 28 | Lármától különválva,~Képzeletim forrósági~ Között magamba
2648 104| látom,~Amit magamban csak képzelhetek:~Kívánhat-é még többeket
2649 32 | elhervadnak,~Legforróbb képzeményeink~ Egyszerre majd megfagynak: ~
2650 125| munkásságom~ S elmém első képzete. ~Hozzád jövök, ha szívemet~
2651 96 | Mely annyi visszás képzetekkel~ Tölti, zavarja
2652 120| is, nem férfihoz illőt?~S kérded-e még, Liebel, tőlem, mért
2653 103| MAGYAR TÁRSASÁGHOZ~Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész~Emel
2654 108| Te zengsz, ha Rómát a kerek föld~ Rettegi,
2655 116| cseppeidben~ Enyhületet keresett magának. ~Enyhítsd meg ezt
2656 87 | temérdekségében,~Ezt a fekvés, amazt kereskedés~Gazdaggá és hatalmassá teszi:~
2657 1 | férfi - ó bűn! - már ma kereskedik~Szép párja testével, maga
2658 87 | megadja~Még a tömlöcben s a kereszten is.~Te is megkóstolod szent
2659 105| nyájas isteneit,~S igaz keresztény verseket kohol.~Van, aki
2660 108| S zengzete gyúlt erein keresztűl. ~Zúgván felébredt a lekötött
2661 39 | lelkesíthetem,~Csak tűnő képét kergetem. ~Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon~
2662 104| S csak álma tündérképét kergeti,~Mint egy vadonban bujdosó
2663 56 | járnak szemeink;~Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,~Örökre
2664 93 | német hármas lépéssel lejtve kering le,~ S párját karja
2665 73 | Mellyek körülted rendre keringenek,~ A láthatatlan férgek:
2666 15 | istenimtől~ Kérjek-e többet? ~Vessen a végzet,
2667 79 | változtatni bűn.~Ha kell, ha nem, kérlek, hadd úgy, amint van,~Tovább
2668 22 | hantjait,~ S véráldozattal kérte vissza~ Ősei szent
2669 104| találom puszta lakhelyem,~Kertem virági szebben illatoznak,~
2670 104| Dunát,~A nagy Dunának tündér kertjeit~És a habokkal küzdő szép
2671 102| nevetni,~Használni élted szűk kerületét~S bátran letenni a halál
2672 53 | ne érd:~ Akit félve kerülsz, utálsz,~Annak jégkebelén
2673 29 | bánkódás~ Bús életünk szűk kerűlete. ~Rabláncok a földi szenvedések,~
2674 101| rád a szép tavasz;~Dencsid keserged, amidőn az ősz~Lehelletével
2675 1 | KESERGÉS~Romlásra indult hajdan erős
2676 35 | szerencsés lesbosi lantodat!~Édes keserved mennyei hangzati~ Petrarca,
2677 126| icével~ Lelkemet, és keskeny űrbe, időbe dugád.~Ah, de
2678 105| istenekkel perbe szállni készek?~Vagy tán az orvos hagymázos
2679 82 | Múzsákat küldé elől,~Hogy készítsék kedves játékjaikkal~A vak,
2680 86 | előtt,~ Akár mosolygó Keszthelyedben~ Élj az igaz nagyok
2681 62 | Tőre dühös viadalra készti. ~Egy nap lerontá Prusszia
2682 126| rajtam, ketrecben kotlani készül!~ "Tollat az orrába!" -
2683 82 | ím visszatértek. ~ Készült tehát az aegis asszonya~
2684 105| néki a nyelv csak fonóba' készűl,~S ahhoz Kazinczy és Virág
2685 92 | nem siratom,~S a jövendő kétes képét~ Előre nem borzadom,~
2686 126| dugád.~Ah, de segélj rajtam, ketrecben kotlani készül!~ "Tollat
2687 74 | beteg szíve felébrede,~S a kétségbeesés tőreivel vivott. ~ Már
2688 94 | velem és Diónét!~Ahol e kettő mosolyogva múlat,~Ott az
2689 3 | Eszterházy véres~ Porba kevert ajakit, halálát. ~Láttam
2690 101| újra megtaláljuk,~Csak egy kevéssé ment előbbre tőlünk. ~[1812-
2691 59 | Andalodó lelked legelőszer kezde hevülni,~S a gyönyörű álomképet
2692 107| Ha én terólad gondolkodni kezdek,~Csak egyet érzek, egyet
2693 82 | égiekkel;~S hálás kezekkel kezdék elfogadni~Minerva égi áldomásait.~
2694 103| Másik könyöknél szokta kezdeni,~Melyért is egymást öldözik
2695 124| fővel a delit,~A nyílni kezdőt angyal-kellemében.~Döbbenve
2696 83 | tűzhelyemre!~S majd Szabínám hív keze-főzte mellett~Mártsatok vídám
2697 74 | ezen helyen;~Ölj meg, hogy kezeden fogyjon el életem.~Hah jőnek
2698 37 | Vetted, oh boldog nevelő, kezedre!~Mennyi népnek nyújt bizodalmat
2699 32 | terheimet. ~Ha a gond jeges kezei~ Szívemet elcsüggesztik,~
2700 6 | kiterjesztve~ Reszkető két kezeim,~Téged az égre függesztve~
2701 23 | Bölcs Hunyadink kezein virágzál? ~Mint hajdan a
2702 94 | szülte. ~A lyrát felkent kezek érdekelték.~Húraim gyengék
2703 117| kézzel:~Megfagy az égi hideg kezekben! ~[1825 előtt]~
2704 87 | bolondság:~S azon kincs, mely kezekre van bízva,~Nem bábra, nem
2705 125| ha rám öröm nevet,~ S kezem lantját emeli. ~Szép alakid
2706 136| szerelem játszi gyönyör kezén~ Folytassa titkon a
2707 94 | Kőnek és vadnak s Rhadamanth kezének:~ Hév
2708 55 | Bízd az Istenség vezető kezére,~ S élj
2709 93 | Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyújt:~
2710 95 | nincsenek,~Gyermek, mely keziben kést s üszököt visel;~S
2711 86 | pályabérét~ A haza szent keziből kinyemi. ~A nagyra termett
2712 81 | árnyékot adnak az ölelő kéznek,~ S tűnnek a szem könnyein. ~
2713 89 | tégedet egykoron~A vad tatár khán xerxesi tábora~ S világot
2714 125| mint én. ~Szabad pedig ki-ki lehet,~ Míg fejét, -
2715 52 | Cypria, amidőn~A tenger kiadá isteni kellemit~
2716 15 | A szelek mérgét nemesen kiálltam.~Sok Charybdis közt, sok
2717 87 | erkölcs vész, s reánk veszélyt kiált. ~ Forrón magasztalod
2718 45 | Beteg álmaim,~Nappal ő nevét kiáltják~ Sohajtásaim. ~Philomele
2719 62 | zivatar borítja. ~Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,~A Dardanellák
2720 43 | Nem kell borostyán, nem kiáltó~Pároszi kő nyugovó poromra. ~[
2721 22 | A szent rokonvér nem kiáltott~ A babonák tüze
2722 83 | Könnye kiáltson. ~Tiszta lélekkel s megelégedéssel~
2723 74 | Ősz pillái alól könnye kicsordula,~S így kezdé szavait: Látod
2724 108| öléből~ Lássa hazánk kiderűlni napját. ~Oh, látja! s ím
2725 85 | alakja. ~Mély sugallásod kiemelt magamból,~Sátorod csendes
2726 11 | ki az én egyetlenem,~ Kiért hervadok. ~Csak a néma hold
2727 94 | hanghoz,~A szelíd Paphus kiesébe' nyögdel~
2728 10 | lebeg körültünk. ~Elysium kiessége~ Mosolyogva tér hozzánk,~
2729 33 | völgyei rejtnek-é?~Vagy Lesbos kiesült berkeit álmodom?~ Pindár,
2730 44 | ölelő karom~ Közül magad kifejted. ~S csak messzünnen kínálkozol,~
2731 102| önt sugárt belé,~Mely úgy kifejti lelkünk díszeit,~Mint éltető
2732 114| ajándék,~ Minden ideg kifeszült, s büszke futásnak eredt.~
2733 114| közibénk jöttél, s valamerre kifordula arcád,~ Áldást hinte
2734 10 | nyers patak~ A bércből kiforradoz,~S mohosult kősziklafalak~
2735 2 | Öltvén, lelke nemes lángja kigerjedez.~ Majd kardjára felesküszik,~
2736 68 | darócain,~ Mint a dáma kigyöngyözött~Keblén s ambroziás mellpatyolatjain.~
2737 116| Nem leszek én is egész kigyógyult. ~[1821-1823 között]~
2738 61 | S most minden szomorú s kiholt. ~Oh, a szárnyas idő hirtelen
2739 36 | lássa királlyát,~Lássa, kihozza erős Achillest és Agamemnont~
2740 103| Megjózanít és öszveegyesít,~S kiirt közűlünk minden bűnt s gonoszt? ~
2741 14 | ég kegyelme~Anyja méhében kijegyez magának,~S a szerencsének
2742 11 | van temetve. ~Nem szabad kijelentenem,~ Mely boldog vagyok;~
2743 5 | csak úgy örül~ A kedves kikeletben,~Ha szerelmes párja körül~
2744 116| az ég örömit, jutalmát; ~Kikhez vegyülve hársaid ernyein~
2745 13 | Minden elrejtett violán s kikircsen;~Halkva döngécselsz, de
2746 96 | olajág lebeg,~ Nevem kiküzdém a homályból,~ S
2747 69 | Mennyi tündér báj s ragyogó kilátás,~Mennyi andalgó öröm és
2748 73 | S a nagy idők folyamit kiméri. ~Téged dicsőit a Zenith
2749 83 | poharát kezében~Istenek töltik kimeríthetetlen~ Égi
2750 124| várvivásnak jöttem nézni tervét~S kimérni a tűz égi útjait,~És íme,
2751 11 | Szívembe rejtve!~Nem szabad azt kimondanom:~ El van temetve. ~Nem
2752 68 | MEGELÉGEDÉS~ Nem kér kínai pamlagot,~Sem márványpalotát
2753 104| kinyílt szív s józan ész kinál,~S vidám szabadság s tréfa
2754 1 | S gerjedező tüzeit kínálja. ~A férfi - ó bűn! - már
2755 44 | kifejted. ~S csak messzünnen kínálkozol,~ Ha gerjedelmim sejted:~
2756 14 | Akkor írigylem fejedelmi kincsed,~Amidőn áldó kezeid kiszórják,~
2757 59 | csudálja, imádja,~Halmozd kincseidet, dúld, pusztítsd Bengala
2758 104| adhatnak-é mást a királyi kincsek? -~Így ír, így érez, így
2759 83 | majomnévért kenyerét nem adja;~Kincseket sem gyűjt, hogy azokra árvák~
2760 14 | szeretem hazámat,~Ámde nincs kincsem, s csak ezen betűkben~
2761 105| kezekkel,~S kik bár nem adnak kincset és hatalmat,~De megtanítnak
2762 24 | háborgó küzdése. ~India kincsével légyen tömve tárod,~
2763 87 | majmokra kél;~Hanem hazánk kincstárában nől,~S gazdag kamatját a
2764 58 | Báthory, s él Kinizsink ezekben! ~Tud győzni e nép!
2765 101| őtet áruló barát,~Szerelme kínja nem szakítja szívét,~S nem
2766 101| elszakad;~De már ha első kínjait kiforrta,~Az észnek égi
2767 103| inség, sárga félelem~S kínokkal élő bánat fog körül. ~
2768 45 | Ha nincsen hívség? ~Kínomat mért nem olthatja~ Sem
2769 101| gyönyörré változtatja a kínt. ~ Tágúljon a szív könnyek
2770 86 | A haza szent keziből kinyemi. ~A nagyra termett áldozatokban
2771 127| meríti örökre.~S íme, az ég kinyilék! százévek fedte porából~
2772 74 | hogy alélt lelkem előtt kinyisd~Elvesztett örömünk hajdani
2773 14 | sors. ~S aki jóltévő kezeit kinyújtván,~Mint egy istenség, valamerre
2774 29 | Szerelem? ~Mégis gyakran csak kínzó örömmel~ Fojtogatod
2775 114| nemzet lelkét s életerét kiölik:~Te közibénk jöttél, s valamerre
2776 32 | gondjaimat~ Kebledbe kiönthessem! ~[Végleges formája 1803
2777 50 | Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,~S egy virágbimbót tüzök,
2778 50 | világra,~Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;~Számtalan létek lekötött
2779 36 | hogy ott Ithakának lássa királlyát,~Lássa, kihozza erős Achillest
2780 58 | faj! nézd, mikor a vadak~Királya felkél Júba vadonjain,~
2781 22 | Nyisd meg dicsőült szent királyid~ Templomait, s
2782 104| és mustrára intjük~A föld királyit s büszke nagyjait;~Vagy
2783 110| FELIRÁS~A királynak Keszthelyre érkezésére ~
2784 58 | diadalmi kürt szólt. ~Hát bölcs királynénk, Trézia! trónusod~Nem a
2785 58 | koronád fejedre? ~Hat nagy királyok fegyvere omla rád,~Tűzláng
2786 109| mint szereti a magyar a királyt;~ Mutasd: hogy annak
2787 109| FELSÉGES KIRÁLYUNKNAK~Keszthelyre váratásakor ~
2788 124| érzem, győzni tisztemen,~Kirántja győző kardomat kezemből,~
2789 127| Mint mikor a vasból ordítva kiront az oroszlán,~S Núbia erdeiről
2790 134| EMLÉKKÖNYVBE~(Boday Amelie kisasszonynak, Halimbán) ~Virulj Bódé
2791 78 | A szelíd gerlice fészke kisdedihez~ A szerelem szárnyain. ~[
2792 129| áldozik vérrel?~Ki fogja majd kisdedünk tanítni~Istent félni és
2793 32 | Léthe csendes révéig~ Kísérsz setét pályánkon. ~Bíbor
2794 35 | KISFALUDYHOZ SÁNDORHOZ~Mi kellemes hang
2795 35 | kezekkel homlokára!~ Kisfaludynk koszorúkra méltó. ~Pengesd
2796 34 | KISHEZ~Nézd: az igaz virtus feláldozza
2797 101| fájdalomnak önti könnyeit,~S magát kisírván szenved csendesen;~De kényes,
2798 34 | A bölcs kebeléből szívét kiszakasztja,~Néma falak között hervad
2799 93 | szövi;~Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra~ (Megveti
2800 114| midőn lehajult fővel révedre kiszállok,~ S nyomdokidon, nagy
2801 82 | hasznos csekély romlása által~Kiszáradt a bőség s dúskálkodás ere;~
2802 118| A geniális nép álmaiban kitanul.~Amit tegnap alig hallott,
2803 46 | lesz;~ Vagy vergődve kitépdeli~Hímzett szárnyait, és nyögve
2804 6 | lehelletted! ~Téged várnak kiterjesztve~ Reszkető két kezeim,~
2805 2 | hérósz eleid nyomdokiból kitérsz,~ S régen félt veszedelmidet~
2806 19 | furullya.~Itt a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,~Hol
2807 105| újat s csak honit szeret,~Kitiltja Hellász nyájas isteneit,~
2808 86 | S híröket és nevöket kitörli. ~A kincs ha bájol pórcsapodárokat,~
2809 36 | villongó Visszavonásnak~Lelke kitörte acélzávárát a fene hadnak,~
2810 69 | A szilaj lélek, rekeszét kitörvén,~A nap útján túl magasan
2811 63 | Pálmaágakkal koszorús fejedre~A kitündöklő magas elme s lélek~
2812 18 | reszket~Bánatos lelkem kiütő panassza:~Téged a legszebb
2813 101| szív nem vigyáz tanácsra,~Kivált az első fájdalom hevén;~
2814 104| magamban csak képzelhetek:~Kívánhat-é még többeket szemem? ~
2815 35 | Mézajakad dalait kivánja. ~Oh, énekeld még gyenge
2816 49 | véled, édes Esztim,~Véled kivánok élni,~Elrejtve a világtól,~
2817 44 | bájos kebled,~Szerelmem kívánságának~ Lángjait úgy ingerled: ~
2818 82 | volt szegezve:~S már-már kiveszni tért e balgatag faj. ~
2819 82 | Melyért is ők az emberek közül~Kizáratván, dicsőbb honjokba tértek.~
2820 80 | Lelkét, cyprusidat húrjaitól kizárd.~Múlass, zengj, enyelegj
2821 34 | szemei mécsekkel virradnak;~Kizárja örömit a ragyogó napnak:~
2822 87 | legfőbb polcra hágtak.~De mi, kizárván minden régi díszt:~A spártai
2823 74 | S ím, ott egy feketült klastrom, az ó világ~Buzgósága dicső
2824 74 | atyja csikarva dúlt,~S e klastromba dugá a szerető leányt.~Kábultan
2825 102| Midőn csapongva ömledő dalod~Klavírod érző hangjain lebeg,~Midőn
2826 43 | borostyán, nem kiáltó~Pároszi kő nyugovó poromra. ~[1800-
2827 103| falukban s városok piarcin~Jár kóborolva a sok meztelen szent,~Szabad
2828 129| nap többé nem ragyog.~A Kocytus bús vadonban jajog,~S szerelmed
2829 100| gerjedező kebel! ~Minden kődarabon, melyre szemem vetem,~A
2830 58 | elszórja villámkardja eged ködét;~ Megtörte, földhöz
2831 90 | szivárvány, tarka párák~ Kölcsönözött ragyogásaikkal: ~Te, mint
2832 87 | Részént pedig külföldön költi el;~Talán, mondom, hitében
2833 111| örökre,~Mint minden jámbor költőket s büszke genieket.~Mert
2834 65 | egy isten. ~A Földnek ádáz kölykei bérceket~Szórtak, de Pallas
2835 2 | Búsult tigrise, amidőn~Ordít kölykeiért, s körme viaskodik.~
2836 71 | felébredek,~S a forró szerelem könnyei buzganak. ~[1807-1808 körül]~
2837 74 | között~Esdeklő szeretőd könnyeiben feredj?~Eljöttél, hogy alélt
2838 129| Drága hölgyem, parancsolj könnyeidnek,~Tisztem, tüzem engem harcba
2839 74 | eloltatott.~Míglen végre, sebes könnyeik árjai~Megnyitván lekötött
2840 2 | még nemzetem istene!~Buzgó könnyeimen, szent Öröm, ömledezz!~
2841 81 | kéznek,~ S tűnnek a szem könnyein. ~Te, kedves Amazon, Kazinczym
2842 56 | szépét,~ S későn hullnak könnyeink. ~[1804]~
2843 26 | hold játszi sugarai~ Könnyeinken ragyogtak. ~Minden megszünt,
2844 101| szabad.~Szép lélek, amelly könnyen kap sebet,~S a fájdalomnak
2845 70 | ezután, nem látom előre.~Könnyes szemmel nézek a multra s
2846 42 | Rubintja pirul,~Szép, ha könnyét törülgetem,~ S vállamra
2847 101| fájdalom.~A férfiszem sem bírja könnyezetlen,~A bölcs is érzi a csapást,
2848 3 | vezekényi harc!~Bús tisztelettel könnyezi a magyar~ Négy bajnok
2849 9 | menti meg szemedet~ Ezer könnyhullatástól,~Ő menti meg szépségedet~
2850 29 | kebelünk!~Hol örömmel, hol bús könnyözönnel~ Édes kelyhed itatod
2851 89 | heverőhelyének; ~Eldődeinknek bajnoki köntösét~S nyelvét megúnván, rút
2852 60 | gerjesztem. ~Leplembe burkolva könyökemre dűlök,~ Kanócom pislogó
2853 80 | az ősz Tokaj~A Bodrogra könyöklik, és~ Eos lángjaival
2854 103| egyik párt az ujjain,~Másik könyöknél szokta kezdeni,~Melyért
2855 87 | arról egy szó sincs,~Más könyv pedig nem kell gavallérnak.~
2856 37 | lelked! ~A nagy álláspont köre nem telik meg~Áldozat nélkül;
2857 127| elszórt~Spárta, Athéne dicső körein már századok óta.~A földnek
2858 2 | amidőn~Ordít kölykeiért, s körme viaskodik.~ Majd felkelnek
2859 123| balga hitünk, midőn~Oly körmökre bizánk a haza zálogit,~
2860 32 | hímezed~ A sír gyászos környékét. ~Óh, engedd, hogy napjaimat~
2861 25 | lelkemet~ Nyöghessem ki körüled. ~Nyujtsd ki angyal-karjaidat,~
2862 74 | rengeteges vadon~Zöld pártája körülfűzte az ormokat?~Ott hajdan ragyogó
2863 109| fergetegink után,~Áldást szórva, körüljárja hazánk egét,~ S amit
2864 86 | pórcsapodárokat,~Büszkén körülnéz a sybaríta kény.~ Mint
2865 102| magasban fénylő bölcseséget,~Körülragyogva csillagnimbuszával~Az istenelmek
2866 26 | zöld sudarai~ Halkva körülsusogtak,~A hold játszi sugarai~
2867 123| közt a diadalmas ősz,~ Körültüzelgve bús szemekkel~
2868 84 | Voltaire érdeminek szép köszönet vala~Párizs tapsai közt
2869 65 | Esmeri nemzeted,~ Mennyit köszönhet néked e nép,~ Nyelv,
2870 74 | bánatos élete,~S egy bágyadt Köszönöm! volt lebegő szava. ~SÁNDOR ~
2871 112| alatt víg dalra fakasztva köszöntsük!~Zengj, mosolyogj neki,
2872 81 | Hanem a lelkeknek édes kötelein~ A Lethéig virítnak. ~
2873 121| S mely csuda: a táncost kötelén a pózna vezérli! ~[1822-
2874 36 | felejtse hazáját,~Szent kötelességét, szép híre arany koronáját. ~[
2875 53 | nyílt szemed árjai~Rabságod kötelét meg nem emészthetik!~
2876 102| korunknak ékes napjain~Rózsás kötéllel kapcsolnak magokhoz~S lelkünket
2877 120| rest tehenet tesz,~Férfi köténybe' gyarat, kötöget, fonogat,
2878 120| Férfi köténybe' gyarat, kötöget, fonogat, tyukot ültet,~
2879 133| Tört jeget és köveket sodorván; ~Csak mint az
2880 2 | életet,~S horgas kardja kövér hantjaiért hasít.~ Míg
2881 74 | int az idő; oh ne habozz! kövess! ~LÓRI ~ Menjünk, nyújtsd
2882 58 | Táborba szállott, hogy kövesse~ A magyarok rohanó
2883 115| hidegség~Váltja fel gyorsan, s követ a betegség. ~[1820 után]~
2884 101| fogjuk őtet nemsokára;~De már követjük és útban vagyunk!~Nem vesztjük
2885 92 | Ismét a múltat követném. ~Az ifjúság örömeit~
2886 101| fedezze béke kedves hamvait!~Követni fogjuk őtet nemsokára;~De
2887 74 | Nem méltó tereád, menj, követőd leszek.~Hah, már látlak!
2888 94 | azt, ki ezt mérész utain követte,~S büszke reptével ragyogóbb
2889 105| Sokjrat iskoláját,~Hogy a köz-ember változó eszének~S itéletének
2890 87 | Ezen függ mind egyes, mind köz-szerencsénk;~Minden népek, kiket csak
2891 73 | záraiból kikél,~ S hozzád közelb járulhat, akkor~
2892 114| megyek.~Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez,~
2893 4 | filemile! ~Majd ha a bús tél közelget,~ Ezek mind elnémulnak,~
2894 74 | Halld, a lármaharang! nézd! közelítenek~A fáklyák. Ti kemény istenek! -
2895 61 | A KÖZELÍTŐ TÉL~Hervad már ligetünk,
2896 63 | mennyköveket szórsz. ~A közembernek neve vész magával.~Kincs,
2897 130| tetőnek,~Mert tetejére, középpontjára középut emelhet. ~[1827-
2898 130| tetejére, középpontjára középut emelhet. ~[1827-1830 között]~
2899 86 | parancsol, s megtöri a halált.~Közlelkeket fojt a buta semmiség~
2900 18 | A buta köznép. ~Itt fakad laurus-koszorúja
2901 87 | Rómának vigyázó Censora,~A közromlás ellen fegyvert szegezz. ~
2902 87 | istenibb szavát~Az elbutult község megfoghassa.~Csak a magyar
2903 22 | Révpartra hoztad: Trézia karjain~Köztűnk Perikles napjai nyiltanak;~
2904 90 | Tekints le hozzánk hős eleid közűl!~Lebegj körültünk, légy
2905 103| és öszveegyesít,~S kiirt közűlünk minden bűnt s gonoszt? ~
2906 105| aki mint egy szemtelen kofa,~Rohadt gyümölcsét lármásan
2907 105| igaz keresztény verseket kohol.~Van, aki minden új szót
2908 28 | repkény szövődik,~S a mohosúlt kőláboknál~ Iszolag tekerődik: ~
2909 2 | fegyverét,~Csákóján lobogó kolcsag emelkedik.~ Buzdító
2910 105| rangokat vadássza,~Kucorgva koldul, s pénzen vesz tehert;~Emez
2911 100| bíborit elveted,~Mint a koldus utált élete terheit,~S a
2912 104| nem magányos élet~S örök komolyság és elmélkedés,~Hanem barátság
2913 82 | osztani,~S minthogy saját komolyságát tudá,~S a földi gyarlóságot
2914 35 | hang reszket, ezüsthuron~Koncerteket zeng! Aeoli hárfa ez~
2915 104| repdez~A zengzeteknek szép koncertjein;~S ha kell, közel van kert,
2916 94 | zordon Rhodopén parancsolt~Kőnek és vadnak s Rhadamanth kezének:~
2917 106| fergeteg leend,~Ha a búzában konkoly és vadóc van,~Ha nyájainkat
2918 37 | Kénye felett van. ~Konnidas márványt nyere Parthenonban.~
2919 105| nem ó:~A Himfy verse néki konyhadal,~Akárki mit mond, mert cadentiás.~
2920 80 | születsz nekünk~ Ott, hol Koosz koszorús húga, az ősz Tokaj~
2921 22 | berkin~ S Fátra kopár farain lakó nép. ~S már
2922 104| büszke nagyjait;~Vagy majd Kopernik égi útjain~Vizsgáljuk e
2923 63 | nem fél az idők mohától:~A koporsóból kitör és eget kér,~Érdemét
2924 55 | Semmi nem kísér szomorú koporsónk~ Néma
2925 24 | reád rohanása.~Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak~
2926 101| Azt, aki békes révre jut korán,~Ki csak tavassza kellemit
2927 1 | Nemzetemet csufoló bolond korcs! ~De jaj! csak így jár minden
2928 2 | húzzák netalán majd buta korcsaid.~ Hálá! mást mutat e
2929 87 | Dorgálod a vakság romlott korcsait,~Hogy a bolondság álképét
2930 102| méltóságtokat~Kihágsz nemednek szűk korlátiból,~Melyekbe zárva tartja vad
2931 30 | halvány hold s gót falak kormai~ Bájolnak tégedet mágusi
2932 64 | hajónk~ Kormánnyára vigyázzanak. ~A törvény
2933 62 | hajónk~ A bölcs tanács s kormány figyelmén~ Állni-tudó
2934 32 | zivatarjain~ Reszketnek kormányaim,~Ilissus virulmányain~
2935 82 | küldöttjei,~A jámbor népek kormányit vezették.~Örök békesség
2936 22 | áldott Marcusok álltanak~ Kormányodon, kiknek királyi~
2937 95 | tájakat is, mellyeket e napon~Kormányodra bizott a haza istene;~Nézd
2938 3 | bölcs vezetők, atyák,~ S kormányra termett őrszemekkel~
2939 36 | intézetek által~A lebegő kormányt csendes révpartra vezetvén,~
2940 63 | paripádra szöktél,~Nagy, hazánk kormányvezető tanácsán.~Itt az érdempolc!
2941 28 | Között, örök homályban. ~Ama kormos ablakoknál,~ Hol most
2942 92 | Előre nem borzadom,~Minden kornak van istene,~ Nem
2943 63 | Ósz atyáink közt fiatal korodban~Pálmaágakkal koszorús fejedre~
2944 28 | nyílásoknál~ Száraz kórók suhognak: ~Ott hörpölték
2945 37 | GÖRÖG DEMETERHEZ,~midőn a koronaherceg nevelőjének választatott ~
2946 37 | választatott ~Mennyi országok s koronák reményét~Vetted, oh boldog
2947 113| koszorúzta dicsően,~Kik hont és koronát egy szívvel védni tanultak.~
2948 102| érzésben feresztik;~Kik ősz korunkban reszkető fejünket~Ismét
2949 103| szentelt maszlagi,~Melyek korunkig hintik mérgöket,~S örök
2950 114| Pindarus énekeit.~Így született Korybant-zengzetben az égiek atyja,~ Így
2951 19 | előtted,~S a koszorus Tellus kosarit mosolyogva üríti;~És valamint
2952 55 | égve~ Kóstola szívünk. ~Elrepül tőlünk,
2953 10 | bércből kiforradoz,~S mohosult kősziklafalak~ Közt a völgyre szakadoz; ~
2954 28 | zengedez; ~Hol meredek tar kősziklák~ Az egekkel mérkőznek,~
2955 12 | búslakodó énekemmel~ Csak a kőszirt epedez, ~Megjelensz, ó kegyes
2956 114| kedvesen összekötéd.~A zengőt koszorú emelé és gazdag ajándék,~
2957 85 | énekednek,~S halhatatlanság koszorúi nyílnak~
2958 59 | illatozó zsengéi vegyes koszorúkban,~Pázsitos ösvényed violák
2959 35 | homlokára!~ Kisfaludynk koszorúkra méltó. ~Pengesd szerencsés
2960 19 | szép minden előtted,~S a koszorus Tellus kosarit mosolyogva
2961 80 | Kegye!~ Jer, csókold, koszorúzd a te Kazinczydat!~Pólyád
2962 113| Trézia bajnokait, mikoron koszorúzta dicsően,~Kik hont és koronát
2963 56 | útam thessali virulmány,~Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány~
2964 126| segélj rajtam, ketrecben kotlani készül!~ "Tollat az
2965 103| batkákért lemossa;~Imitt hamúban kotlik a herélt szent,~S bámészkodása
2966 64 | láng a szövevény között:~Kővár s szent menedék minden igaznak
2967 57 | te, mint az egekbe ötlő ~Kriván, mosolygál a zivatar között.~
2968 105| fényt s rangokat vadássza,~Kucorgva koldul, s pénzen vesz tehert;~
2969 87 | Kinek minden nép udvarlókat küld.~Pizseg körűlte ánglus,
2970 82 | húgait,~A nyájas Múzsákat küldé elől,~Hogy készítsék kedves
2971 82 | szent Igazság,~Kiket nekik küldék, ím visszatértek. ~
2972 82 | Szemérem;~Kik mint az égnek hív küldöttjei,~A jámbor népek kormányit
2973 87 | cudarkáknak hányja,~Részént pedig külföldön költi el;~Talán, mondom,
2974 28 | tévelygek a világi~ Lármától különválva,~Képzeletim forrósági~
2975 69 | Zordon időkkel: ~Hol csak a külszín fedi a valóság~Puszta országát
2976 28 | hölgy férjétől,~Mikor a kürtök riadva~ Elszakaszták
2977 43 | MELISSZÁHOZ~Más tárogasson maeoni kürtöket~Alcid s Pelídes isteni tettein,~
2978 36 | feledékeny idők torkából bajnoki kürttel:~Múzsa! te Horváthot hajdan
2979 36 | Régi sötétségnek titkos küszöbére, atyáink~Szentelt hamvaihoz;
2980 74 | messze szarándokok~Csókolták küszöbét s szentjei zsámolyát,~S
2981 83 | Középszer!~Üljetek mellém küszöbömre: vígan~
2982 90 | szörnyetegek lesik,~ Pályája küzdés; ámde végre~ Talpa
2983 24 | Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése. ~India kincsével légyen
2984 104| tündér kertjeit~És a habokkal küzdő szép hidat,~Melyen zsibongva
2985 133| Olympia~ Istenfiakkal küzdve tűnt fel~ Isteni
2986 58 | Megfeketült haragos kunokkal; ~Az ütközet közt állni
2987 83 | Bükkfa kupámba. ~Aki keblében helyet ád
2988 105| magától s mástól megtagadva~Kuporja a pénzt, s hasznát nem veszi,~
2989 118| már ma tanítja:~Oh, mely kurta belűk a geniális urak! ~[
2990 116| vissza életadó ered,~Oh, kútfő, nekem az életet és reményt.~
2991 116| A FÜREDI KÚTHOZ~Japet fiának sassa dulá
2992 7 | mosogatják~ A szép tündér lábait,~S nem tudja, mint csókolgatják~
2993 102| Bevont szemekkel s békós lábakon?~S kivánhatunk-e tőlök oly
2994 9 | veszedelmeknek~ Leled labyrinthjait. ~El ne hagyd őrangyalodat,~
2995 114| Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe~
2996 20 | szűzei, és verjetek itt lakást!~Nézzétek, mi kies sorhegy
2997 104| Szebbnek találom puszta lakhelyem,~Kertem virági szebben illatoznak,~
2998 108| mívbe csatolva tartja. ~Oh, lakjatok hát e kies ég alatt,~Bájoljátok
2999 83 | Oh ti, elrejtett kalyibák lakói,~Régi Jámborság s te, arany
3000 69 | Mint ama boldog ligetek lakója,~Már midőn a porkötelet
3001 95 | puszta virányt s tunguzi vad lakost~ S a szörnyek fene
3002 103| Csak a tudósok székiben lakott:~A nép szemébe nem hatott
3003 69 | csapongott,~S mint az aetherben lakozó rideg sas,~
3004 82 | ártatlanság s minden égi jók~Lakoztak vélek a boldog világban. ~
|