1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
3005 106| marhafékre nincs szüksége többé.~Lám Títus, Aurél s Fridrik nem
3006 101| csapást, midőn~Szerelme édes lánca elszakad;~De már ha első
3007 103| títeket,~S e szent szövetség láncába csatol,~Előre látom: mint
3008 125| nefelejcsek,~A két hív szivek láncában~ A viola-bilincsek. ~
3009 103| S mint hullanak le durva láncai. ~ Fogadjatok hát engem
3010 65 | számkivetett vala,~A régi vadság láncaiban nyögött,~ A durva ellenség
3011 29 | Boldog, ki a reá mért láncokat~ Itt nemesen tűrve viseli,~
3012 58 | tartományit,~ S láncra füzé sok ezer vitézit. ~
3013 108| szirtját~ Pindari láng-ajak ömledezze; ~Ti, oh szelídebb
3014 113| Hozzád szól Múzsám. Illesd őt lángajakiddal,~Hogy hozzád bájló nyelveddel
3015 105| hagymázból ered.~Előbb lehetne a lángból víz és jég~S az égi fényből
3016 117| Ott gerjed abban a csuda lángerő,~Onnét hinti alá égi virágait;~
3017 74 | magát ösztöne láncain,~S lángérzése szelíd buslakodásra vált!~
3018 73 | FOHÁSZKODÁS~Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,~Csak titkon
3019 72 | csillagok boltjára,~S pirholagos lánggal gerjed~ Az esthajnal
3020 102| ihletett szív s nyilt ész lángigéje,~Mely szívet-elmét egyaránt
3021 80 | Bodrogra könyöklik, és~ Eos lángjaival keble bujálkodik.~Hallom
3022 66 | megutálva néztem,~S éltető lángját poharadnak ajkam~
3023 77 | egén,~ A dithyrambok lángkörében~ S a Kegyek életadó
3024 84 | ledűl,~S a tűzből az Olymp lángküszöbére hág. ~[1809]~
3025 8 | a szép Hébe~ A Dörgő lángölében,~Szebb, mint a szép Erycene~
3026 102| meg újabb zengzetű melosz~Lángolva járja általlelkedet~S zengésbe
3027 32 | Múzsa! ki keblemet~ Égi lángra gerjeszted,~Felvonsz a porból,
3028 58 | NEMESSÉGHEZ~1805 ~Mint majd midőn lángszárnyakon eljövend~A nagy Birónak
3029 59 | te az élet egét ragyogó lángszínbe' fereszted,~Elysium myrtusligetévé
3030 8 | Mint egy galamb, epedez,~S lankadó nefelejcs-szemed~ Harmatgyöngyöt
3031 12 | Az égen pirosodik:~Árvád lankadozó szívvel~ Terólad gondolkodik. ~
3032 28 | kedvesére,~Ott dűlt ismét lankadozva~ A győzőnek keblére. ~
3033 74 | díszeivel kivész! ~ Ott lankadt, epedett Váradi Lóri is~
3034 71 | képed után futok,~ Míg lankadva felébredek,~S a forró szerelem
3035 85 | koszorúsa, Pindár~És az ömlő lant fejedelme, Flaccus~
3036 33 | isteni~S Alcaeus magasabb lantjai zengnek itt.~ Honnom
3037 36 | emelted,~Amikoron Hunyadit lantján hirdette s az Árpád~Vére
3038 36 | homályba~Zárva, kiket méltán lantjára vehetne Homér is!~Múzsa!
3039 125| öröm nevet,~ S kezem lantját emeli. ~Szép alakid szemlélete~
3040 9 | búgdosnak,~ Vigyázz lantom szavára. ~Kedves gyermek!
3041 84 | bajnok s koronás mennyei Lantverő!~Voltaire érdeminek szép
3042 95 | Ez buzgatta ama főpapi lantverőt~Pécs szent erdeiben, szent
3043 19 | a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,~Hol dús
3044 20 | tér telkeit és a vizenyős lapályt;~Itt leltek gyönyörű thessali
3045 17 | csermelye, életem~Elrejtve lappang s halkva csörögdegél~
3046 15 | Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,~S nem ragyog szentelt ligetek
3047 10 | haszontalan eped~ A földi vak lármában,~E szentséget nem lelheted~
3048 74 | Egek, mi ez?~Halld, a lármaharang! nézd! közelítenek~A fáklyák.
3049 60 | csak alig hallom a vígság lármáit,~ Agg diófám alatt tüzemet
3050 81 | zendítsd meg körülte az élet lármáját~ Szerelmes alakokkal. ~
3051 18 | Mágusi vessződ. ~A világ lármás vigadóhelyéről,~Mint az
3052 105| kofa,~Rohadt gyümölcsét lármásan dicséri,~S az átmenők közt
3053 28 | tévelygek a világi~ Lármától különválva,~Képzeletim forrósági~
3054 95 | A törvény diadalmait. ~Lásd e tájakat is, mellyeket
3055 78 | Szabinája szemében. ~Hadd lássam, mint éli Plátónk szebb
3056 114| galamb.~A buta nép e zajt látá s Amalthea tölgyét,~
3057 82 | Minerva égi áldomásait.~Most láták, hogy dobzódások veszély,~
3058 100| hatalom s a ragyogó dagály.~Látásodra szemek vázai s a világ~
3059 74 | a havasok között,~Melly látatlan alak díszeivel kivész! ~
3060 92 | időszakaszt~ S minden földi láthatárt:~ Ha örök időket
3061 73 | rendre keringenek,~ A láthatatlan férgek: a te~ Bölcs
3062 39 | galambja,~De enyhelyét nem láthatja. ~Bennem mélyen metszve
3063 82 | ravaszság,~S rettentővé lett láthatlan keze;~A sok hasznos csekély
3064 95 | kacagást okoz. ~A fényes Latium s Spárta kevély feje~A virtus
3065 86 | Bölcs nevelőd keze~Bélyegzi, látjuk, már feselő korod;~
3066 10 | Cynthia így ragyogtatta~ Latmus virulmányait,~Hogy Endymionra
3067 52 | mint mosolyodt reám!~Mint a latmusi szép szenderedő felett~
3068 49 | vigyáz ránk,~Hol semmit én ne látnék,~Csak édes angyalorcád,~
3069 120| condráját talpátul fogva tetőig:~Látol-e rajta, ha még gyerek is,
3070 133| hevén~ Életre gyúlni látsza honnom,~ S annak
3071 20 | hol ama már feketült falak~Látszatnak, menedékváratok ott vagyon!~
3072 67 | győz. ~Féltő! tompa szemed látta-e míveit?~Állítsd meg, nyomorult,
3073 106| hogy a nagy Rómát dőlni látták,~Vesztének abban lelték
3074 126| KÖLCSEY~Kölcsey, megmérted lattal, póznával, icével~ Lelkemet,
3075 63 | Századok áldják. ~Láttalak fényes hadi öltözetben.~
3076 107| Érezze ismét gyámoló kezed:~S láttasd világgal, mint már láttatád.~
3077 107| láttasd világgal, mint már láttatád.~Kevés virággal szerzi meg
3078 65 | kötelit feloldja. ~Ezt végre látván a haza bölcsei,~Gátokba
3079 3 | ily soká~A rég ohajtott laurus? Ezer nemes~ Vállvetve
3080 85 | által. ~A te berkedben szedi laurus-ágát~Théba föntzengő koszorúsa,
3081 17 | halkva csörögdegél~ A laurus-erdők szent homályin,~
3082 18 | buta köznép. ~Itt fakad laurus-koszorúja minden~Bölcsnek és minden
3083 64 | polgári töl-ág s delphusi laurusok~Kettősen fedezik homlokod
3084 76 | szeretett nemzetem ékei,~Laurussal fedezett bölcsei! tetszhetik.~
3085 96 | Érzem, tetőled nyerni laurust~ Melly diadal s
3086 8 | titkaidról vigyáztalan~ Le-lereppen a fátyol. ~Szép, mikor a
3087 74 | Forró csókjai közt a pihegő leány: ~ Oh kedves, kit az
3088 108| Lelket adó Helicon leányi! ~Vidám avénám títeket énekel.~
3089 79 | Tovább fog élni ez minden leányidnál. ~[1809]~
3090 94 | vidékre~Hívta Rómának koszorús leányit,~ Gratia
3091 79 | Miért nem adhatom néked leánykádért!~Hogy ékes versedet megmenthetném
3092 44 | bálványa! ~Mint egy kacér leánykának,~ Nyitva int bájos kebled,~
3093 48 | mosolyg rám?~S tán Ámor egy leánynak~Képére nyomta csókját?~Nemcsak
3094 47 | sohajt utánad~Szívem, kegyes leányzó!~Régen! de ah, nem érzed~
3095 97 | A BONYHAI GROTTA~Lebegjenek, oh, grotta, feletted~Ölelkezve
3096 93 | párját karja közé zárja s lebegve viszi.~Egyszerű a német
3097 27 | tetemeid. ~Ölelkezve fogtok leborulni~ Dicső Atyánk szent
3098 101| nem bátor s kemény,~Hanem lecsügged, s önmagát emészti;~S hiú,
3099 22 | hajdani nagy nevünk,~Már-már lecsüggött győzni szokott karunk,~
3100 97 | ha majd csendes mohaidon ledül~A hérók leánya magányos
3101 91 | CYPRISHEZ~Cypris! ledűlök berkeid alkonyin,~S eldanlom
3102 30 | A mohosúlt sírkövekre ledűlsz,~ S mély lelkesedéssel
3103 100| adj nékem is, adj! ím, leereszkedem~ Szentelt
3104 6 | ESDEKLŐ SZERELEM~Ím, a nap leereszkedik~ Thétis bíbor keblébe,~
3105 69 | erővel. ~Álmaim tűnnek, leesik szememről~A csalárd fátyol,
3106 60 | mert te nem vagy velem. ~Lefestem szüretem estvéli óráit,~
3107 108| arany világnak. ~De még lefojtva szunnyada kebliben~A szebb
3108 55 | BARÁTOMHOZ~Íme, lassanként lefoly a virágkor,~S gyenge rózsáink
3109 105| gyermek kámpolásait,~Midőn legázolt bábjait boszulja.~Nem úgy
3110 102| gyermeke,~Hogy a Teremtő legbecsesb alakját,~Kinek kezébe szívünk
3111 56 | virulmány,~Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány~ A szerencse
3112 81 | Repdező kényeink rózsát legelésznek~ E tündérkert képein;~
3113 104| édes a változtatás,~Szemünk legelhet Thespis bájvilágán~S a táncolóknak
3114 59 | rózsavirányin~Andalodó lelked legelőszer kezde hevülni,~S a gyönyörű
3115 72 | öröm s bánat könnyeit~ Legelőször ereszté. ~Hol, Glüci! veled
3116 19 | szilaj Arkászok heverészve legeltetik a nyájt,~S a kies estvéken
3117 127| óta.~A földnek legszebb, legemeltebb népe bilincsben~Izzada;
3118 22 | kénye játszott~ A legerősb szegeletkövekkel. ~Téged
3119 28 | Volt fényes palotája,~S a legerősebb vitézségnek~ Győzhetetlen
3120 55 | barátságnak kegyes ápolási,~A legesdeklőbb szerelem siralmi~
3121 130| SCHILLER~A legfőbbre akarsz törekedni hatalmas
3122 32 | Lassanként elhervadnak,~Legforróbb képzeményeink~ Egyszerre
3123 26 | tavasz, s minden reggel~ Legfrissebb harmatival. ~Gyakran fog
3124 74 | halok.~Add meg nékem ezen leggyönyörűbb halált! ~ Ekkor Sándor
3125 105| mindég új szót fúr, farag,~A leghelyesbet százfelé csigázza,~S abból
3126 81 | szed a dísz kellemére~ Legigézőbb rózsákat: ~Rózsákat, melyek
3127 21 | halmai nyílanak,~Hol Pán legjelesebb barmok után dalol,~Barmok,
3128 23 | mely Hunyadink alatt~A legkevélyebb polcra emelkedett,~
3129 103| bujálkodik. ~ Így a világnak legkiesb vidékit~Ádáz bolondság tölti,
3130 92 | használni nem tudtam,~S legkiesebb ösvényimet~ Álmodozva
3131 73 | szemünk bele nem tekinthet. ~A legmagasb menny s aether Uránjai,~
3132 23 | buzogni. ~Cato temérdek lelke legörbed ott,~Nem áldhat a föld bölcs
3133 10 | lelkesedésre. ~Hol lelkünk legszebben derűl~ Eredeti fényében,~
3134 130| törekedni hatalmas erőddel?~A legszélsőbbet ne tekíntsed azonba' tetőnek,~
3135 10 | Eredeti fényében,~S legtisztább örömbe merűl~ A természet
3136 9 | egybe sem merül. ~Ezek légyenek őrei,~ Kedves gyermek,
3137 81 | virtusod angyali leplege,~Legyezzen Amathunt ambróziás ege~
3138 114| halála jegét:~Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,~
3139 95 | kék Badacson lassu Favónt lehell,~ S nem küzd a
3140 71 | Haldokló ajakam szívja lehelleted,~ Szived verdesi szívemet;~
3141 22 | születnek, trónusok omlanak~Lehelleteddel, s a te szemöldöked~
3142 5 | tavaszának?~Nem szívhatom lehelletét~ Az öröm balzsamának. ~
3143 6 | szerelemnek ezer~ Tőrét rám lehelletted! ~Téged várnak kiterjesztve~
3144 95 | századok éjjelén~A mennyből lehozá Delphi szövétnekét,~
3145 21 | Graecia isteni,~Kik hajdan lehozák Attika földire~A nagy mestereket
3146 116| dulá vesém,~S a mennyből lehozott szikra emésztve ölt,~
3147 104| Solont s a dicső Lykurgust~Lehozzuk embert boldogítani. ~
3148 100| Álorcái lehullanak. ~Te a durva tyrann bíborit
3149 114| ama gyenge virág, napja lehunyta után.~Eltűntél, de ha majd
3150 101| éltünk számtalan csapásit~Leírni? Minden óra újakat szül,~
3151 50 | Szerelmek~ Lejtnek utána. ~Én is üdvezlő dalomat
3152 93 | A német hármas lépéssel lejtve kering le,~ S párját
3153 15 | orcám. ~Béke már részem: lekötöm hajómat,~Semmi tündérkép
3154 9 | Számtalan veszedelmeknek~ Leled labyrinthjait. ~El ne hagyd
3155 41 | ég,~ S rokon lelket lelhete,~Kivel magát vegyítheti,~
3156 10 | lármában,~E szentséget nem lelheted~ Semmi tündér hivságban. ~
3157 104| És szíve, lelke tárgyát lelheti,~Mint hol magába zárva él
3158 104| nem beteg,~Kivánhatunk-e s lelhetünk-e több jót,~S adhatnak-é mást
3159 10 | rokon-érezőt,~ Nyúgodalmát nem leli: ~Itt az ég örömét ússza,~
3160 105| milliók közt másokat ne leljék.~Miért utálnánk hát ezt
3161 41 | magát vegyítheti,~Lelkét lelkébe öntheti:~ Éden annak
3162 22 | kora visszatér;~ Csak lelkeden tartsd, mennyi sok szent~
3163 87 | fegyvert szegezz. ~ Lelkedhez illő tárgy a nép erkölcse!~
3164 133| rémkép. Ámde ha szózatom~Szép lelkedre hatott, nem vala puszta
3165 105| Csudájok az, hogy szintugy lelkeink,~Mint arcainknak számtalan
3166 25 | fényes édenében~Öszveviszi lelkeinket~ Hív gerlicék képében. ~[
3167 102| céljainknak megfeleljenek,~És lelkeinkkel öszvezengjenek,~Ha őket
3168 82 | játékjaikkal~A vak, szilaj lelkekhez útjait. ~ Díszlett e
3169 7 | kegyes írt sebhedt~ Lelkemre hív kezéből,~Vagy egy szánakozó
3170 81 | tündérkert képein;~S ah, ezek a lelkesb csókkal elenyésznek,~Csak
3171 93 | Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.~Ember az, aki magyar
3172 10 | karján emelkedik~ Égi lelkesedésre. ~Hol lelkünk legszebben
3173 30 | sírkövekre ledűlsz,~ S mély lelkesedéssel emeled hárfádat,~Az őszült
3174 92 | Az ifjúság örömeit~ Lelkesedve öleltem,~De szívem szebb
3175 66 | Cypris kegyel és Camoena~Lelkesít, nem kér örömet tetőled;~
3176 77 | Ganyméd poharát az égben. ~Te lelkesítéd szunnyadozó erőm,~Kebledbe
3177 39 | Kedves bálványát,~De meg nem lelkesíthetem,~Csak tűnő képét kergetem. ~
3178 103| barátim!~Buzogni látom lelketek hevét,~Mely e nagy ügyre
3179 87 | bölcsességgel,~Majd Flaccus lelkével s élesb kacajával~Dorgálod
3180 51 | Szívünk örömre repdez,~Lelkünkben égi láng ég.~Majd eltűnik
3181 102| kötéllel kapcsolnak magokhoz~S lelkünket égi érzésben feresztik;~
3182 125| világon:~Méh-ajakkal mézet lelni~ Lehet minden virágon. ~
3183 79 | hozott.~Azért-e, hogy nem lelt a Minden méhében~Oly magvat,
3184 20 | a vizenyős lapályt;~Itt leltek gyönyörű thessali berkeket,~
3185 106| látták,~Vesztének abban lelték fő okát:~Hogy ottan ími
3186 103| legnagyobb bűnt batkákért lemossa;~Imitt hamúban kotlik a
3187 52 | andalodó szemem!~Ah, mint lenge felém, s mint mosolyodt
3188 74 | hordoza vállain,~S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.~Gyakran
3189 52 | ünnepelése közt. ~Oh ti, lengedező híves Etéziák,~S rózsás
3190 10 | felhőket,~Esti szellőcse lengeti~ Az illatos ernyőket. ~
3191 9 | nézd, langyos szellők~ Lengetik a ligetet,~S illatozó híves
3192 70 | tüskétlen rózsákat,~Nem lengettél mindég lágy Etéziákat:~De
3193 88 | Schillered s Goethéd Geniussza lengjen~Véled és fáklyás keze fedje
3194 35 | S pályádon Eros myrtusi lengjenek!~ Oh, énekelj még nemzetednek:~
3195 85 | A szökő Hórák mosolyogva lengnek~Büszke hullámin magas énekednek,~
3196 102| elhagyó~S ismét szabadban lengő fülmile~Örömre gerjed, s
3197 102| Meglelkesedve s égi szárnyra kelve~Lengsz vígan Áon szent virúlatin,~
3198 105| eszének~S itéletének rabja lenne Múzsám.~Gúnyolja bízvást
3199 108| lekötött erő,~S mint új lény, leveté állati nyűgeit,~
3200 123| vesztheti Hercules,~ A gaz lenyesve még bujább lesz;~
3201 133| énekeld hát e magas égi lényt!~Ezt harsogta örök Pindaros
3202 103| vakabbá tették a vakot,~És a lenyügzött józan értelem~A szarvas
3203 93 | ízleteit.~A német hármas lépéssel lejtve kering le,~ S
3204 88 | Fátyola lepjen. ~S mely Zephyr Ámor jegyesét
3205 13 | egy üresen csapongó~ Lepke tavasszal. ~Mézet és nektárt
3206 125| Az eget megmutatni,~S a lepkeszárnyú gyermeknek~ Égi szárnyakat
3207 26 | könnyeimet~ Alkonyatod leplében. ~Itt, hol hársak árnyékoznak~
3208 81 | Takarjon virtusod angyali leplege,~Legyezzen Amathunt ambróziás
3209 71 | Gyakran kellemes álmaim~Bájos leplegiben véled ölelkezem;~ Elgyengülve
3210 8 | kebelbe látom. ~Ha angyali leplegidben~ Angyali szív verdegél,~
3211 42 | szépen szedi~ Könnyű lepleit!~Bama fürtje sodradéka,~
3212 60 | alatt tüzemet gerjesztem. ~Leplembe burkolva könyökemre dűlök,~
3213 46 | Majd elhallgat örömszava,~Lépvesszőre ragad, s fészke kalitka
3214 108| lelke, merész keze~Villámot leragad s sceptrumokat leránt,~
3215 1 | Gyors paripán leragadva szökni. ~Ó, más magyar kard
3216 95 | talpkövit~ Még egyszer leraká dicsőn ~Corvinban, ki hazánk
3217 36 | erkölccsel s törvénnyel örökre lerakták~A magyar alkotmány bérctalpait
3218 108| Villámot leragad s sceptrumokat leránt,~ Ha Newton és Kant
3219 69 | Már midőn a porkötelet lerázta~ Léthe
3220 96 | szűz Camoenám. ~Győztem! lerázták combaim a fövényt,~Izzadt
3221 62 | viadalra készti. ~Egy nap lerontá Prusszia trónusát,~A balti
3222 58 | Mikor kevély Bécs tornya lerontatott,~ S roppant Budának
3223 108| Rettegi, és te, ha azt lerontja; ~Te zengsz, ha Franklin
3224 57 | S mint Júpiter mindent lerontó~ Mennyköve, egy
3225 120| vagyonja.~A német hasznot les mindig. Szépre nem űgyel,~
3226 46 | Oh, nem véli, mi tőr lesi~A zengő labyrinth ernyei
3227 90 | virtus útját szörnyetegek lesik,~ Pályája küzdés; ámde
3228 104| szántanom,~S aszott kezéből lesni sültemet?~Nem szebb-e Pesten
3229 119| Öszverohannak azok, gátat, gátlót lesodorva. ~[1822-1823 körül]~
3230 86 | nem kétli Pannon, hogy te léssz majd~ Legnemesebb
3231 104| gonoszság néz ki vad szeméből,~S lesujt pipádért, hogyha nem vigyázsz,~
3232 55 | nem adja. ~Minden órádnak leszakaszd virágát,~A jövendőnek sivatag
3233 74 | csendes ligetek sátoriban leszállt.~Gyakran látni setét éjjeleken
3234 74 | a tiéd~E földön! de tiéd lészek az égbe' majd!~Oh, kedves
3235 74 | kalyibánk, egy nyoszolyánk leszen.~Menjünk! int az idő; oh
3236 84 | emeld -~Néked vajjon ezért lészen-e pályabér?~Vagy tán csak
3237 17 | Vas kapuit s reteszit leszórván ~A bús haboknak zúgva rohannak,
3238 100| Oh, ismérem ezen phantomi lét körét,~
3239 83 | tinéktek,~A szerencsének letapodja kényét;~S szíve épségét
3240 56 | Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,~ Messzebb járnak szemeink;~
3241 86 | áldozatokban él.~Felmúlja bézárt léte határait,~ A századok
3242 73 | lelke ohajtva sejt:~ Léted világít, mint az égő~
3243 50 | kipihenve ébred;~Számtalan létek lekötött csirái~
3244 92 | voltam, csak gyarlóság~ Létem fényes bélyege,~Ha virtusom
3245 102| szűk kerületét~S bátran letenni a halál kezébe. ~ Int
3246 89 | most? - Rút sybaríta váz.~Letépte fényes nemzeti bélyegét,~
3247 105| részegekre nem figyelmezek.~S letettem ámbár lantomat kezemből,~
3248 129| vadonban jajog,~S szerelmed a Léthében enyész. ~HEKTOR~Minden vágyam,
3249 81 | lelkeknek édes kötelein~ A Lethéig virítnak. ~Teremts Idáliát
3250 102| szelíden érző szép nemet~Letiltva minden főbb pályáiról,~Guzsalyra,
3251 73 | eped, ott eléri. ~Addig letörlöm könnyeimet, s megyek~Rendeltetésem
3252 124| állok, oh magas Murány,~Letörni ormod büszke tornyait,~Rabláncra
3253 108| lebegett örömmel. ~Főbb létre lobbant lelke feloldozá~
3254 136| boldog éltét,~ S létrehozák örök ideálit. ~[1832 körül]~ ~
3255 75 | közé.~Ti két Tyndaridák lettetek a magyar~Pindus fellegi
3256 87 | Melyekkel rút kacaj tárgyai lettünk?~- - Kérdezd az ily cravátos
3257 87 | polgártestnek lelke,~E talpon áll létünk, alkotmányunk,~Ezen függ
3258 50 | kitárva,~Száll alá langyos levegőn mezőnkre.~Balzsamos fürtjén
3259 61 | Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.~Nincs rózsás labyrinth,
3260 60 | LEVÉLTÖREDÉK BARÁTNÉMHOZ~Ne kérdezd,
3261 108| lekötött erő,~S mint új lény, leveté állati nyűgeit,~ S a
3262 36 | Melly a maeoni bölcs lelkét levezetted az Orkus~Tornácába, hogy
3263 87 | Hogy a bolondság álképét levond,~S mint hajdan Rómának vigyázó
3264 15 | OSZTÁLYRÉSZEM~Partra szállottam. Levonom vitorlám.~A szelek mérgét
3265 51 | mi is virágzunk,~Mint a libáni Tempék,~Szívünk örömre repdez,~
3266 120| férfihoz illőt?~S kérded-e még, Liebel, tőlem, mért büszke, szabad,
3267 5 | párja körül~ Búgdozhat a ligetben." ~[1797-1799 között]~
3268 125| világom,~ Virágim szép ligete!~Gyermeki víg munkásságom~
3269 38 | tevéled~Tíburod csendes ligetébe rejtsen,~Hol te olly sok
3270 13 | TAKÁCS JÓZSEFHEZ~Édes éneklő! ligeten, virágon~Andalog Múzsád
3271 85 | Helikon leánya!~Álmaim tündér ligetit te hímzed~
3272 61 | KÖZELÍTŐ TÉL~Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,~Tarlott
3273 9 | LILIHEZ~Jer, Lili! nézd, langyos szellők~
3274 9 | LILIHEZ~Jer, Lili! nézd, langyos
3275 125| fejét, - de hol vagyok?~Lilim még istenné tehet,~
3276 105| Pazérlja, s fogytán a fejébe lő. ~ Így a tudósok tarka
3277 108| lebegett örömmel. ~Főbb létre lobbant lelke feloldozá~A szép,
3278 40 | Amor tőrei égetnek,~ Lobog minden csepp vérem,~Fájdalmaim
3279 120| főz,~Ökrébül disznót, a lóbul rest tehenet tesz,~Férfi
3280 74 | fiam,~Amint a Balaton habja locsogva küzd~A bérc öbleiben, s
3281 87 | völgyemből~S a dúsokhoz fel nem lövelkedik.~Te, nagyfényű barátom s
3282 8 | LOLLIHOZ~Lolli! deli kellemiddel~
3283 61 | szememet fel nem igézheti~ Lollim barna szemöldöke! ~[1804
3284 101| virány,~S előtted intve sárga lombja hull. ~ Nem így, barátném!
3285 91 | ékesíts,~ Fedezz el ambrás lombjaiddal,~ S Lolli szelíd
3286 88 | koszorús Kegyekkel,~Szózatos lombok mosolyogva intik~
3287 113| előtted,~Mint szent templom lőn kalibám, mikor abba beléptél,~
3288 87 | szajkót tanítani,~És nem tud lopni, sem pillét vadászni,~S
3289 82 | észt, hanem ravaszságot lopott,~S csak azt adott nekik
3290 74 | örömkönnybe borult szemét~Lóridnak karodon zárja be a Halál? ~
3291 74 | rá:~Sok nagy gazdagokat Lórika megvetett,~Mert szívét szeretett
3292 133| hős~ Hágdozatit, lova könnyű győztét. ~Oh, énekeld
3293 124| És íme, mint egy elbájolt lovag,~Andalgva nézem a tündéri
3294 58 | A magyarok rohanó lovagját. ~Örvendj hazám: nézd, mennyi
3295 43 | Hajdú vivását, amikor a lovast~Dárdája szórja, s mennykövek
3296 131| Mennyi vajúdással nyítod, Lucina, ki méhét!~Nem csuda, így
3297 61 | Nincs már symphonia, s zöld lugasok között~Nem búg gerlice,
3298 6 | mosolyogva emelkedik~ Luna szemérmes képe. ~Az esti
3299 136| halandó, mint ama büszke lyány,~Villámfénybe vonult isten
3300 82 | Menj! így szólítja bölcs lyányát, Minervát,~Menj! s hozz
3301 93 | bajnoki táncra~ (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),~S rengeti
3302 66 | BACCHUSHOZ~A te rettentő karodat Lycurgus~Veszte és Pentheus letörött
3303 104| Alkotva, Solont s a dicső Lykurgust~Lehozzuk embert boldogítani. ~
3304 94 | Gratia szülte. ~A lyrát felkent kezek érdekelték.~
3305 31 | épületeken~ Az éjjeli vak madarakkal:~Feljebb evez a nagy Álpeseken~
3306 80 | már aeoli lantodat;~Fürtöd mádi aranygerezd~ S tündöklő
3307 28 | zöld sátorát~ A bölcs Magábatérés. ~Itt tévelygek a világi~
3308 44 | s ölelő karom~ Közül magad kifejted. ~S csak messzünnen
3309 38 | Gyenge Múzsámat! te emeld magadhoz~Lantomat! fűzd rá tüzes
3310 77 | el éltedet,~ Hogy ott magadnak s nemzetednek~
3311 87 | éltéhez nem bízhatni?~Vakság! magáért nem kell azt becsűlnünk,~
3312 29 | Mi tündér báj vonz úgy magához,~Hogy mennyei lelkünk ne
3313 28 | Képzeletim forrósági~ Között magamba szállva. ~Amott egy magas
3314 104| előttem testesülve látom,~Amit magamban csak képzelhetek:~Kívánhat-é
3315 85 | Mély sugallásod kiemelt magamból,~Sátorod csendes kebelébe
3316 14 | te, olly gazdag vagyok én magamnak,~S mint te, oly forrón szeretem
3317 87 | betöltse; elszédűl azon,~Magán alúl esvén, sárban fertőzik,~
3318 69 | kitörvén,~A nap útján túl magasan csapongott,~S mint az aetherben
3319 84 | útjaikon vezetsz~Minket Delphi magasb pálmavirányihoz,~Olly buzgón
3320 102| kényén függ nyugalmad.~Nézd a magasban fénylő bölcseséget,~Körülragyogva
3321 13 | hang foly. ~Szívet és elmét magasít Camoenád.~Sokrates karján
3322 86 | nemének~ Címjeihez magasítja lelkét. ~Ezt áldja méltán,
3323 87 | veszélyt kiált. ~ Forrón magasztalod Zsibó díszeit,~Hogy a nagyság
3324 133| honni szív,~ Melyet magasztalsz, benned a hív~
3325 56 | mély tengereket,~ Mint Magellán gályái. ~Oh, gyakran a szívnek
3326 88 | fáklyás keze fedje pályád;~Mágiás képek s arany álmodások~
3327 102| De nem tehetnek boldoggá magok.~Kettősen érzed a jót és
3328 102| Rózsás kötéllel kapcsolnak magokhoz~S lelkünket égi érzésben
3329 87 | pályájokon~Áldást, dicsőséget magokra, honjokra!~Tudják, hogy
3330 1 | éjjele~Mindent, leomlott a magos Ilion,~ S a büszke Karthago
3331 87 | kell azt becsűlnünk,~Hanem magunkért szükség gyámolnunk;~S ha
3332 69 | öledben~ Mágus erővel. ~Álmaim tűnnek,
3333 50 | csirái~ S magvai kelnek. ~Flóra zsengét nyújt
3334 79 | lelt a Minden méhében~Oly magvat, melly hozzád méltó lehetne.~-
3335 87 | dicső példájával~A virtus magvát plántáld szívünkbe.~Majd,
3336 65 | nagyjainknak balgatag udvarin~Már a magyarnak híre se' hallatott,~
3337 21 | MAGYARORSZÁG~Itt, hol szőke vizét a Duna
3338 89 | Duna partjain.~ Oh! más magyarral verte vissza~ Nagy
3339 36 | az Árpád~Vére dicsőségét magyarul harsogta közöttünk.~Oh,
3340 24 | édes érzés, egek szent magzatja!~ Az emberi lelket bétöltöd
3341 101| Oh, hadd nyugodjék magzatod tehát~A boldogoknak csendes
3342 90 | Díszeidet deli magzatodban! ~[1810]~
3343 87 | bízva,~Nem bábra, nem cudar majmokra kél;~Hanem hazánk kincstárában
3344 87 | mint azok, kiket rabul majmol?~Vagy tudja-é, midőn ezt
3345 10 | természetet~ Gyarló ecset majmolja:~Itt a csuda szépségeket~
3346 1 | mivé lett -~ Módi majom, s gunyolásra méltó. ~Átok
3347 83 | fényes rabigát nyakára,~Sem majomnévért kenyerét nem adja;~Kincseket
3348 106| és mi, nagy különbség!~A makkal elmult a szilaj szabadság,~
3349 106| Oh, de nagy hézag ez!~A makkos ember és mi, nagy különbség!~
3350 39 | Csöpögtesd belém,~Óh, Szerelem! malasztaid~Mennyből eredt balzsamait. ~
3351 77 | Önti belénk Helikon malasztját. ~Pólyádba' paeán rengete
3352 37 | maradékainknak~ Áld maradéka. ~Hajdan, oh bús sors! nemesűlt
3353 96 | homályból,~ S általadám maradékaimnak. ~Hová, hová ránt ömledező
3354 37 | paeant~Századok zengnek, s maradékainknak~ Áld maradéka. ~
3355 127| porából~Felkele phoenixként maradékit védni Lykurgus,~S elszórt
3356 36 | alkotmány bérctalpait a maradéknak.~S kik, mikor a haragos
3357 104| bölcseségnek titka és jele. ~ Maradj s perelj te Pesten, s élj
3358 105| nem élet a múzsátlan élet!~Maradjon a föld! minden kincse gőz.~
3359 125| hullanunk!~Jobb a hív földön maradni,~ S rózsákat itt szaggatnunk. ~
3360 74 | szerető leányt.~Kábultan maradott Lóri sokáig itt,~S mint
3361 92 | S kebelemben marasztom. ~[1811]~
3362 62 | föld urává,~ Ez Marathont s Budavárt hiressé. ~[1807]~
3363 22 | Istene.~Trajánok s áldott Marcusok álltanak~ Kormányodon,
3364 106| békes élet bájit ismeri,~S a marhafékre nincs szüksége többé.~Lám
3365 120| azért szebb, jobb minden marhája, vagyonja.~A német hasznot
3366 79 | állú,~Hogy nagy poéta lesz, máris jelenti.~Mert mennél éhesb,
3367 105| ma is még, s mérget öntve marják~Mindazt, ki odvok mellett
3368 87 | bélyegünket,~Melyekkel eddig e marok nép állott,~Mit nyertünk?
3369 23 | roppant városában~ Mars, tudomány, hatalom virágzott. ~
3370 23 | lelkeket,~ Ők nemzik a Márs pallosával~ Bírni
3371 58 | ifjaid:~Mindannyi hérót s Marst mutató vitéz~ Tüzelg
3372 62 | S a föld lakóit vérbe mártott~ Tőre dühös viadalra
3373 83 | Szabínám hív keze-főzte mellett~Mártsatok vídám ajakat mosolygó~
3374 80 | Kazinczydat!~Pólyád szebb örömébe mártsd~ Lelkét, cyprusidat
3375 114| Eltűntél, de ha majd palotád márványi lehullnak,~ S romjaiból
3376 116| ezt is, a kora szenvedőt!~Márványoszlopidat felkoszortúzom ím,~
3377 63 | vész magával.~Kincs, kevély márványpaloták homályba~Dűlnek, elmúlnak,
3378 68 | kér kínai pamlagot,~Sem márványpalotát a Megelégedés.~ Többszer
3379 24 | szegénységnek mohos kalyibáját~ Márványpalotává tudod változtatni,~S mezei
3380 31 | a félistenekkel:~ A másiknak por a hazája. ~A rablelkek
3381 105| számtalan vonási~A milliók közt másokat ne leljék.~Miért utálnánk
3382 22 | farain lakó nép. ~S már mast Ferencnek títusi trónusa~
3383 105| érdemet keres!~Amaz magától s mástól megtagadva~Kuporja a pénzt,
3384 103| azokkal~A hit vakító szentelt maszlagi,~Melyek korunkig hintik
3385 64 | ragyogó polc tüneményei,~Nem mászó csapodár kába reményei~Mozdítják
3386 78 | Mutasd meg a virtust mennyei mátkája~ Jutalmazó ölében;~Mutasd
3387 34 | Te Schiller mélységét, Matthisson himzését~S a tiburi Phoenix
3388 19 | A BALATON~(Matthissonhoz) ~Jer te, ki a szép genfi
3389 23 | NAGY LAJOS ÉS HUNYADI MÁTYÁS~Ki vagy te, fényes csillag
3390 59 | csergedező Arethusa s tiszta Meander.~Társaid, a mindig nevető
3391 34 | epeszti;~Álmatlan szemei mécsekkel virradnak;~Kizárja örömit
3392 39 | Már valahára,~Ki ágyamhoz mécset gyújtson~ Psyche módjára;~
3393 101| édes enyhülést.~De hát te meddig sírsz még Dencsidért?~Mikor
3394 124| véle a pártos magyart. ~(Meg-megállva s gondolkodva járdal) ~Rabláncra
3395 87 | Mely a méltó bért a jóknak megadja~Még a tömlöcben s a kereszten
3396 9 | édenét~ Karjai közt megadják: ~Hol szelíd öröm s vidámság~
3397 76 | morzsát, s az idők harcai közt megáll. ~[1808 körül]~
3398 56 | Szülőföldem, képedet:~Megállok még egyszer, s reád visszanézek.~
3399 102| rabjává alázta! ~ Te megboszúlva méltóságtokat~Kihágsz nemednek
3400 95 | új Róma emelkedik. ~Menj! megcsillapodott a zaj előtted, és~Szendergő
3401 92 | ne fájlalnám;~ Megcsókolgattam rózsáit,~ Megizzadtam
3402 44 | elkomorodol,~ S szeretődet megejted. ~[1800-1804 között]~
3403 24 | lel szíved tárgyat, hol megelégedjen. ~De te, édes érzés, egek
3404 64 | ostora. ~S hogy mindent megelőzz, a tudományokat~Szárnyaddal
3405 2 | felesküszik,~Mindent ront s megemészt, mint heves Afrika~
3406 105| emberekben végtelen különbség~S megérthetetlen visszás értelem van.~Ez
3407 104| érzeményeit;~Elmémnek elme, mely megértheti,~S melyben sugárit tűkröztetheti. ~
3408 117| nyúlj azokhoz durva kézzel:~Megfagy az égi hideg kezekben! ~[
3409 32 | képzeményeink~ Egyszerre majd megfagynak: ~De te, kegyes Tündér,
3410 58 | áldott térmezőkben~ Megfeketült haragos kunokkal; ~Az ütközet
3411 102| csudát,~Hogy céljainknak megfeleljenek,~És lelkeinkkel öszvezengjenek,~
3412 34 | rózsák közé rejted,~ Hogy megfoghasd a szívet. ~Te Schiller mélységét,
3413 87 | szavát~Az elbutult község megfoghassa.~Csak a magyar szunnyad
3414 82 | céljait,~Mint őrálló bírák, meggátolák;~Melyért is ők az emberek
3415 95 | szövétnekét,~ S meggyujtá Buda ormain. ~Ennek fénye
3416 40 | jéggé teheted,~ A jeget meggyújthatod; ~Oh, olvaszd el Nacám szívét,~
3417 32 | szálokat,~Tömjénem, myrrhám meggyújtom,~ Fogadd el illatjokat! ~
3418 103| vezet,~Az ő szavára minden meghajul,~Hegyek lehullnak s olvadnak
3419 117| el;~Magát felejtvén, élve meghal -~S egy melegebb nap alatt
3420 92 | Megcsókolgattam rózsáit,~ Megizzadtam vaspályáit. ~Láttam a mosolygó
3421 12 | Csak a kőszirt epedez, ~Megjelensz, ó kegyes lélek!~ Epekedő
3422 103| ész világa minden népeket~Megjózanít és öszveegyesít,~S kiirt
3423 105| Van, aki minden új szót megkacag,~Ha azt tudóstól hallja
3424 104| Ki téged, édes Miskám, megkeres~Az új Zephyrrel s első fülmilével,~
3425 123| nagy hős atya, virtusán:~Megkímélte magas szívvel irígyeit,~
3426 114| mint fogadád, szent csókkal megkoronázva~ A piruló Múzsa gyermeki
3427 87 | s a kereszten is.~Te is megkóstolod szent nektárját~Mind itt,
3428 102| völgyet s virradó eget:~Meglelkesedve s égi szárnyra kelve~Lengsz
3429 79 | leánykádért!~Hogy ékes versedet megmenthetném vele,~S vágyásaid legfőbb
3430 126| KÖLCSEY~Kölcsey, megmérted lattal, póznával, icével~
3431 105| megzavarja;~Ismérem én azt, s megmosolygni szoktam,~Mint csürhe gyermek
3432 102| szemünket kápráztatja is,~De megmutatja a virtusnak útját,~Melly
3433 125| halandó szemnek~ Az eget megmutatni,~S a lepkeszárnyú gyermeknek~
3434 108| Búzakalászt neki megmutattad. ~A társas élet szent szövedékeit,~
3435 74 | Egy bús óra alatt ajtaja megnyilék,~S a régen-siratott karja
3436 10 | gerjedez. ~Hol a szív önként megnyílik~ A gyönyörű érzésre,~
3437 86 | igaz nagyok enyhelyében. ~Megnyilt előtted fényes Olympiád,~
3438 80 | lelkes ezüstszavad,~ Megnyílt a buta kor százados éjjele;~
3439 10 | sokaság:~Itt az észt s szívet megnyitja~ A józan magányosság. ~
3440 74 | végre, sebes könnyeik árjai~Megnyitván lekötött nyelvüket, így
3441 66 | komoly gond,~Néma bágyadtság, megölő hidegség~Gyötri, s e szép
3442 105| bölcsek atyját méreggel megölték,~Élnek ma is még, s mérget
3443 58 | Oh, bátran örvendj! mert megőrzik~ Hantjaidat született
3444 22 | szegeletkövekkel. ~Téged megőrzött őseid Istene.~Trajánok s
3445 124| váltam tőle és szorongva:~De megpillantván újra kardomat,~A hősi szellem
3446 124| kardomat,~A hősi szellem újra megragadt,~S vitt a dicsőség fényes
3447 32 | értelmünknek~ Homlokát megráncolja. ~Minden gyönyörű Tempéink~
3448 90 | orkán s mint az olympi láng,~Megráztad a gőztorlatok éjjelét,~
3449 58 | vadonjain,~ Szavára megréműl az erdő,~ S futnak
3450 108| lerogyott gigászt,~ A megrepesztett Kalpe szirtját~
3451 118| Éveket átvirraszt a művész, mégse talál célt:~A geniális nép
3452 6 | gyógyító szer,~ Te, ki azt megsebzetted,~Ki a szerelemnek ezer~
3453 82 | e balgatag faj. ~ De megszáná a földet Jupiter.~Menj!
3454 22 | Béfedezéd lebegő vitorlánk. ~Megszántad e nagy bajnoki nemzetet,~
3455 85 | Könnyű nyomokban. ~Megszeged reptét az örök tünésnek;~
3456 90 | éjjelét,~ S villámszavad megszégyeníté~ A gonoszok s cudarok
3457 104| társalkodás.~S nem a világi jókat megtagadni,~De józan ésszel vélek élni
3458 105| keres!~Amaz magától s mástól megtagadva~Kuporja a pénzt, s hasznát
3459 101| Nem vesztjük azt el, újra megtaláljuk,~Csak egy kevéssé ment előbbre
3460 105| majd amazt~Betyár gúnyokkal megtámadni kész,~És a becsűlet úgy
3461 105| kincset és hatalmat,~De megtanítnak vígan élni, halni~S nevetni
3462 96 | szerencsés harcos Olympián,~Kit megtapsol egész Graecia, s Pindarus~
3463 82 | kacérjai:~De mások, kik megtartották tovább is~Az ő mennyei ártatlanságjokat,~
3464 103| nem tehet,~Az ezredek majd megteendik azt.~De hinnem is kell;
3465 79 | annál szózatosb,~S mihelyt megtellik, néma, mint a hal.~Miért
3466 72 | csillagát,~S lelkem, örömmel megtöltve,~ Itta Hébe poharát. ~[
3467 86 | tünésnek ~Fennyen parancsol, s megtöri a halált.~Közlelkeket fojt
3468 86 | hadi port dagaszt~Alattad a megtört csatarend előtt,~ Akár
3469 58 | villámkardja eged ködét;~ Megtörte, földhöz verte, mint egy~
3470 104| azt megúnjuk, mert mindent megún~Az ember, s édes a változtatás,~
3471 104| boldogítani. ~ Ha azt megúnjuk, mert mindent megún~Az ember,
3472 89 | bajnoki köntösét~S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,~
3473 23 | tért, s ment~ Két megutált cseh király kezébe. ~Pallás
3474 66 | hogy eddig~Édes áldásod megutálva néztem,~S éltető lángját
3475 30 | utaidon,~Ha a földi vígságtól megváltam,~ Sátorodba intél csendes
3476 89 | tiszta erkölcs, melly ha megvész:~ Róma ledűl, s
3477 113| nagy rokonod, ki javunkért megvet aranyfényt:~Hozzád szól
3478 93 | kiszáll a bajnoki táncra~ (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),~
3479 66 | Még nem izelte? ~Megvetőd lelkét örökös komoly gond,~
3480 78 | körében;~Mint búcsuzik, mint megy Kázmér ernyejébe~ Schiller
3481 105| nyugalmamat~A sandaságnak gáncsa megzavarja;~Ismérem én azt, s megmosolygni
3482 43 | arculatját harcai közt, midőn~A megzavart renden keresztül -~Rontja
3483 96 | Graecia, s Pindarus~ Megzeng, magát félistenekhez~
3484 13 | nektárt szedegetsz te, mint méh,~Minden elrejtett violán
3485 125| Illik e szép világon:~Méh-ajakkal mézet lelni~ Lehet minden
3486 48 | Chloém! szeretlek,~Mint méhek a virágot~S mint a folyót
3487 131| vajúdással nyítod, Lucina, ki méhét!~Nem csuda, így születik
3488 102| szebb, mint a miénk!~De mint mehetnek nagy pályájokon~Bevont szemekkel
3489 60 | hamvadó szikrája~ S bús melancholiám szomorgó nótája. ~[1804
3490 97 | orcáin. ~S midőn karján "Melancholiámnak"~Az ének nektáros érzésére
3491 15 | forró szerecsen homokra:~Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,~
3492 92 | hiúság,~ Forró vérem melege,~ Ha szívem nemesebben
3493 117| felejtvén, élve meghal -~S egy melegebb nap alatt lel éltet. ~Ott
3494 9 | ernyők~ Mérséklik a meleget. ~Jer, e szép juharlugosnak~
3495 43 | S tőled, tetőled, szép Melissza,~Kér koszorút epedő ajakkal. ~
3496 43 | MELISSZÁHOZ~Más tárogasson maeoni kürtöket~
3497 95 | S ez gerjeszti te melledet. ~Minos rejteke volt a te
3498 50 | tüzök, édes Emmim,~Gyenge melledhez: valamint te, olly szép,~
3499 74 | Egy szép alkonyaton melleje ültetett,~Ősz pillái alól
3500 85 | ragad édenébe~Delius, s mellem magasabb erőkkel~
3501 133| annak ivá kebelem sugalmát. ~Mellembe, mint egy Ilion éneke~Zengett
3502 33 | töltik el.~ Példád élteti mellemet.~Jer, jer, légy kalaúz pályafutásomon!~
3503 74 | századokat hordoza vállain,~S mellén lengedezett hosszu, fejér
3504 68 | kigyöngyözött~Keblén s ambroziás mellpatyolatjain.~ Csendes szalmafödél
|