1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
3505 87 | Csak a magyar szunnyad mélly rögzésben,~Midőn minden
3506 1 | leromlott. ~Volt oly idő már, mellybe' nemes hazánk~Fénylő dicsőség
3507 59 | sejt illy puszta jövendőt,~Mellyben az életnek volt kedvesi
3508 95 | diadalmait. ~Lásd e tájakat is, mellyeket e napon~Kormányodra bizott
3509 22 | kar méri ki sorsodat,~Kar, mellyen ég s föld sarkai forganak,~
3510 74 | nemes faj, de szegény vala;~Mellyért Lóri kemény atyja csikarva
3511 98 | kor lelke: szabadság,~ Mellynek zászlóit hordta dicső sereged.~
3512 74 | Gyakran hallani itt lassu melódiát~Éjjel, mint valamely gyenge
3513 102| Hol új meg újabb zengzetű melosz~Lángolva járja általlelkedet~
3514 90 | cyprusággal~ Illeti Melpomeném zokogva. ~Nem úgy jelentél
3515 87 | hogy ez nagy polcának körét~Méltón betöltse; elszédűl azon,~
3516 102| alázta! ~ Te megboszúlva méltóságtokat~Kihágsz nemednek szűk korlátiból,~
3517 28 | most lelkek támadnak,~S a mélycsendű éjfeleknél~ Bús nyögések
3518 102| nemednek szűk korlátiból,~Melyekbe zárva tartja vad nemem;~
3519 19 | mint állnak sorba körülte,~Melyeken a nektár csorog és az öröm
3520 123| bizánk a haza zálogit,~ Melyekre honnunk vére csorgott,~
3521 100| kebel! ~Minden kődarabon, melyre szemem vetem,~A nagy Persepol
3522 113| szólni tanuljon,~Nyelveddel, melyről diadal zeng, s mennykövez
3523 74 | hogyha szeretsz, ne hagyj~E mélységbe'! ne hagyj! ölj meg ezen
3524 34 | megfoghasd a szívet. ~Te Schiller mélységét, Matthisson himzését~S a
3525 87 | mely elömli mívedet,~S melytől te félsz, nekem legszebb
3526 86 | híve, dísze: ~Akár szilaj mén vért s hadi port dagaszt~
3527 64 | szövevény között:~Kővár s szent menedék minden igaznak és~
3528 18 | mohaidra. ~Itt vagyon bátor menedéklakása~A szabadságnak s nemes érzeménynek:~
3529 38 | megelégedéssel~A dicső virtus menedéköléből~A vad orkánok s habok üldözését~
3530 20 | feketült falak~Látszatnak, menedékváratok ott vagyon!~Ott vár títeket
3531 2 | Andrásnak ragyogó napja le nem menend! ~[1797?]~
3532 25 | sírunkból~ Új életre menendünk. ~Szánja Vénusz szíveinket,~
3533 127| Marathon nagy bajnoki váltak. ~Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva
3534 57 | zárait áltüti,~ S a mennybe gyémánt fegyverével~
3535 103| rakásra~Az ész s igazság mennydörgő szavára~A zordon inség óriási
3536 125| szárnyakat adni. ~Nehéz a mennyet elhagyni,~ Pedig le
3537 59 | játszva körülted,~A szerelem mennyét feltárja Dióne előtted,~
3538 65 | voltál! Esmeri nemzeted,~ Mennyit köszönhet néked e nép,~
3539 99 | komoly szemeidből. -~Erdély: mennyköveid forrnak bent, esküszöm,
3540 63 | feded a világot,~ S mennyköveket szórsz. ~A közembernek neve
3541 113| Díszei közt paizsán viselé a mennyköves Ámort,~S mint ama nagy rokonod,
3542 113| melyről diadal zeng, s mennykövez Ámor.~Menj, nagy pályádon
3543 114| Amalthea tölgyét,~ Látni a mennyrázót nem vala néki szeme.~Ámde
3544 45 | Üldöz árnyéka,~Meg nem menthet a tengerek~ Végső tájéka. ~
3545 24 | rohanása.~Te a bús koporsót menyasszonyi ágynak~ Nézed, s elenyészik
3546 69 | Játszani nem mer. ~Látja a Virtust letapodva
3547 105| pökdözék,~S a bölcsek atyját méreggel megölték,~Élnek ma is még,
3548 69 | koronás hatalmát,~Sokrates méregpoharát s Tibérnek~
3549 74 | Testek rándulatit festeni nem merem,~Sem tördelt szavokat s
3550 114| bajnoki kor képzeletébe mereng:~Így merül el majdan magasabb
3551 108| zengsz, ha Franklin lelke, merész keze~Villámot leragad s
3552 57 | remekét, halálát! ~Merj! a merészség a fene fátumok~Mozdíthatatlan
3553 103| Melyek korunkig hintik mérgöket,~S örök zavarba dönték e
3554 59 | múltnak gyönyörű örömébe meríted.~A te fejednek aranyfürtjén
3555 100| és nagyok!~S tí, kik nem meritek nézni az elmulást,~És tí
3556 129| érzeményem~A Léthe szent árjába merítem,~De hív szerelmemet nem.~
3557 127| Mahomet hadait tengerbe meríti örökre.~S íme, az ég kinyilék!
3558 57 | dicső remekét, halálát! ~Merj! a merészség a fene fátumok~
3559 64 | Polymniám~Példás érdemidet merje-e zengeni?~Hív Múzsám adaját
3560 28 | kősziklák~ Az egekkel mérkőznek,~S a százados roppant tölgyfák~
3561 75 | képzelet árja közt.~Nem mérkőztem arany lanttal az ó világ~
3562 105| csudáljuk-é, hogy ránk morogni mernek?~S gyűlöljük-é, hogy nem
3563 63 | országunk ragyogó gyülésén:~Ott merő Hectort s Kinizsit mutattál,~
3564 9 | illatozó híves ernyők~ Mérséklik a meleget. ~Jer, e szép
3565 21 | teremt, néked az istenek~Bőv mértékje pazarl büszke határidon.~
3566 10 | sugárai~ A hegyekbe merülnek,~S Hesper piruló lángjai~
3567 103| melybe számos századok merültek.~S ha most azolta kezd is
3568 98 | népek fényes csalatásba merülve imádtak,~ S a szent
3569 10 | fényében,~S legtisztább örömbe merűl~ A természet ölében. ~
3570 60 | szemlélem,~A képzelet égi álmába merűlök,~ S egy szebb lelki
3571 30 | hárfádat,~Az őszült kor képeibe merűlsz,~ S édesen elsírod bús
3572 133| fel~ Isteni bájba merűlt szememnek. ~Eltűnt a rémkép.
3573 56 | rózsát letapodjuk,~ Messzebb járnak szemeink;~Bámulva
3574 23 | iszonyodva állt meg: ~Sok messzi ország bölcsei, bajnoki~
3575 107| Annak, kit óhajt szívünk messziről. ~ Ím, gyüjteménykém
3576 21 | lehozák Attika földire~A nagy mestereket s bölcs tudományokat.~Akkor
3577 120| tobákol:~A német mindent mesterkél, pancsol, el is ront;~A
3578 93 | hőseivel.~Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe,~ Csak
3579 106| vadóc van,~Ha nyájainkat métely szállja meg,~S a szürke
3580 39 | láthatja. ~Bennem mélyen metszve lelem~ Szép ideálját,~
3581 24 | Márványpalotává tudod változtatni,~S mezei gyümölccsel rakott asztalkáját~
3582 21 | mosolyg reád.~Termékeny mezeid mennyei harmatok~Mossák,
3583 15 | ifjút! ~Bár nem oly gazdag mezeim határa,~Mint Tarentum vagy
3584 75 | vizerek körül~Döngécsel mezeink zsenge virágain,~Hol néktek,
3585 22 | S vérbe merült mezeinkre szállott. ~Dicső szabadság
3586 113| Mely gyávát szédít, de mezítláb hág oda Cato.~Légy te Aristippus:
3587 19 | lassu furullya.~Itt a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,~
3588 77 | hajdani díszei,~Csendes meződben rejted el éltedet,~
3589 50 | Száll alá langyos levegőn mezőnkre.~Balzsamos fürtjén Zephyrek
3590 103| piarcin~Jár kóborolva a sok meztelen szent,~Szabad kezekkel élelmet
3591 60 | távolléted alatt kedvem miben lelem!~Tudod, elvesztettem
3592 102| rendeltetésök szebb, mint a miénk!~De mint mehetnek nagy pályájokon~
3593 79 | éhesb, annál szózatosb,~S mihelyt megtellik, néma, mint a
3594 29 | dicsőség fátyolba vonva. ~Mihez ragad szívünk édesebben,~
3595 136| POÉZIS DICSÉRETE~Halljuk, miket mond a lekötött kalóz:~Tündér
3596 99 | BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS KÉPE~Mint az egekbe merült
3597 3 | HERCEG ESZTERHÁZY MIKLÓSHOZ,~midőn a szombathelyi táborban
3598 105| arcainknak számtalan vonási~A milliók közt másokat ne leljék.~
3599 103| Az egyes embert, mint a milliókat,~Ez áldja s égi boldogságra
3600 104| itt is ember, mondd, de millyen ember?~Inség, gonoszság
3601 21 | barmok után dalol,~Barmok, millyeneket boldog Arábia~Nem látott,
3602 104| Palinkhoz, Pécel dallosához~És mindazokhoz, kik barátaink,~S velünk
3603 57 | nyögése. ~Egy nagy csapással mindeneket levert~A harc s dicsőség
3604 27 | nyugalom~ Harmatozva száll mindenekre,~Nincs ott bánat, sem gyász,
3605 58 | leszáll hidegült porunkhoz: ~Mindenfelé dob s tárogató riad.~Úgy
3606 22 | Homlokokon ragyogott az erkölcs. ~Mindenható kar méri ki sorsodat,~Kar,
3607 23 | kar, mint az idős halál,~Mindenhatóság fegyverivel csatáz:~
3608 23 | szelíd~ Múzsák barátja, s mindeniknek~ Múzsa szelid keze
3609 104| Csupán szememnek tárgyi mindezek.~Szivemnek ember és rokon
3610 87 | teszi:~De nékünk részünk mindezekben nincs.~Mi az hát, ami a
3611 87 | törli el. ~ De félre mindezzel! ha Cato villám-~Szózatja
3612 25 | nyögése!~Bús fejemen lesz mindvégig~ Sorsom kemény végzése. ~
3613 87 | Cenk bölcs nagyjait,~Kikben Minervánk védjeit csókolja,~Mint ellenkeznek
3614 95 | gerjeszti te melledet. ~Minos rejteke volt a te nagy iskolád:~
3615 78 | Plátónk szebb világát~ Áon mirtushalmain,~Mint öleli kedves Eugeniáját~
3616 104| barátod,~Ki téged, édes Miskám, megkeres~Az új Zephyrrel
3617 29 | le nem rázhatja. ~Oh, de mitől válunk oly nehezen?~
3618 108| istent~ Egy csuda mívbe csatolva tartja. ~Oh, lakjatok
3619 87 | a józanság, mely elömli mívedet,~S melytől te félsz, nekem
3620 114| szent tetemidhez,~ S míveiden lebegő árnyad előmbe tünik.~
3621 84 | diadalmi bért~Adjon néked örök míveidért hazád?~Oh bajnok s koronás
3622 100| falát. ~Látom hangyabolyi míveidet, világ!~Mint szórja s temeti
3623 67 | Féltő! tompa szemed látta-e míveit?~Állítsd meg, nyomorult,
3624 106| Azt mind tudósok s könyvek mívelik.~Bölcsen! Dicsően! Ínach
3625 87 | pótolják:~Az ész s a kéz míveltségével,~Mely által ők a legfőbb
3626 105| Múzsám.~Gúnyolja bízvást mívemet s gyalázza,~Galád szidalma
3627 86 | Híres atyád deli lelke mívét, ~Nagyságos Ifjú! Bölcs
3628 76 | ragad:~A ti érdemetek s mívetek élni fog,~Amíg egy magyar
3629 34 | csak ott fenn várhatja~ Mnemosyne keblében. ~[1803 körül]~
3630 69 | Trónusa mocskát; ~Látja, és keblét szomorún
3631 82 | útjait. ~ Díszlett e mód. Mert ámbár voltak oly~Múzsák,
3632 42 | Midőn felém lép. ~A módit ő nem ismeri,~ Sem piperéit,~
3633 103| istenné teszi;~Itt a mosódás módja szent titok,~S a fél világot
3634 39 | mécset gyújtson~ Psyche módjára;~S ha majd a szent forrást
3635 2 | Mely most, régi magyar módra, nyeregben ül.~ Nem
3636 66 | Gyötri, s e szép föld örömit mogorva~ Homloka
3637 97 | bokrai. ~S ha majd csendes mohaidon ledül~A hérók leánya magányos
3638 18 | Lágy mohaidra. ~Itt vagyon bátor menedéklakása~
3639 85 | tünésnek;~Néma hamvvedrek mohait biborral~Fested, és a bús
3640 63 | A derék nem fél az idők mohától:~A koporsóból kitör és eget
3641 10 | A bércből kiforradoz,~S mohosult kősziklafalak~ Közt
3642 123| Földünkön a bűn, míg Molochnak~ Áldozik a nemes
3643 87 | külföldön költi el;~Talán, mondom, hitében áll neki,~Hogy
3644 113| Menj, de mutasd, hogy bölcs Montesquieu látta szivedben~Trézia bajnokait,
3645 57 | Zúg, mint dagadt felhők morajja~ S Bosporusok zokogó
3646 95 | Szendergő suhogás váltja fel a morajt;~Nézd, a kék Badacson lassu
3647 104| systemáit oldjuk;~Majd a morálnak mély törvényein~Platónkkal
3648 105| S csudáljuk-é, hogy ránk morogni mernek?~S gyűlöljük-é, hogy
3649 76 | örök talpkövihez teszem~E morzsát, s az idők harcai közt megáll. ~[
3650 9 | Melyet csak harmatgyöngy mosa,~ S csak lágy szellőkkel
3651 103| bámészkodása istenné teszi;~Itt a mosódás módja szent titok,~S a fél
3652 7 | nyugodalmában. ~Tán habjaid mosogatják~ A szép tündér lábait,~
3653 112| Énekit a kinzók keze közt mosologva, boszontva,~Gyáva csapási
3654 116| pírjait~ Az élet újra rám mosolygá,~ S holt kebelem
3655 57 | az egekbe ötlő ~Kriván, mosolygál a zivatar között.~Rémíthetetlen
3656 101| hoz minden percenet.~Itt a mosolygás sírással vegyül,~Itt minden
3657 56 | ringását~S ácsorgó ajakam első mosolygását~ Szülém forró kebelén;~
3658 102| nagyot s dicsőt,~S belénk mosolygják rózsás szájaikkal~Az égi
3659 43 | falat ostromolja? ~Múzsám mosolygóbb tájakon andalog,~A csendes
3660 26 | Hozzám gyenge térdeit. ~Itten mosolygott szemembe~ Szelíden elpirulva.~
3661 47 | elosztja:~Tündér szemed mosolygván,~A társaság feléled.~Minden
3662 40 | Szívemhez hadd forradjon;~Mosolyítsd rám szép kék szemét,~
3663 52 | mint lenge felém, s mint mosolyodt reám!~Mint a latmusi szép
3664 112| fakasztva köszöntsük!~Zengj, mosolyogj neki, majd víg lantod táncra
3665 74 | lebegsz,~Intesz, hívsz, mosolyogsz, karjaidat nyitod.~Ó kedves
3666 21 | mezeid mennyei harmatok~Mossák, s csűreidért Europa írigyed.~
3667 57 | merészség a fene fátumok~Mozdíthatatlan zárait áltüti,~ S a
3668 64 | mászó csapodár kába reményei~Mozdítják ajakát, mert csak az istenibb~
3669 93 | S búja hevét kényes mozdulatokba szövi;~Majd maga fellobbanva
3670 114| nyögve előre megyek.~Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez,~
3671 8 | nyíladoznak.~Tested minden mozgásiban~ Tündérek múlatoznak. ~
3672 133| ezreit, hogy~ Ész müvein kecsesülne nyelvünk,] ~Mely
3673 136| kalóz:~Tündér változatok műhelye a világ,~ Mint a poézis
3674 28 | MULANDÓSÁG~Hol a mohos szirt öbléből~
3675 80 | cyprusidat húrjaitól kizárd.~Múlass, zengj, enyelegj vele!~
3676 94 | Ahol e kettő mosolyogva múlat,~Ott az ég, s minden kegyes
3677 19 | roppant Bernhárd farain múlatni szerettél,~Jer: nézd a Balatont,
3678 60 | vidám álorcája!~Még két mulatótárs van ébren mellettem:~
3679 7 | szentelé. ~Tán most is ott múlatozik~ A rózsák árnyékában,~
3680 8 | mozgásiban~ Tündérek múlatoznak. ~Szép, mikor édes éneked~
3681 104| aki boldogabb.~S mi szép mulatság látni izzadását?~Mi szép
3682 28 | szellők zokognak. - ~Így múlik el a világnak~ Minden
3683 19 | Omladozó falain lebeg a mult hajdani képe,~S elnyeli
3684 92 | elkezdhetném:~ Ismét a múltat követném. ~Az ifjúság örömeit~
3685 30 | Éled a jövendőt s a multnak óráit. ~Oh, te voltál eddig
3686 59 | rózsaalakját,~S szívemet a múltnak gyönyörű örömébe meríted.~
3687 70 | Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:~Annak örömeit
3688 37 | Nyersz te s örök fényt. ~A te munkádnak gyönyörű gyümölcsét~Századok
3689 88 | midőn Goethe és Schiller munkáival ment Széphalomról Kázmérba ~
3690 96 | Ösztönt, paizst, tőrt nyújtva munkálsz~ A haza, nyelv
3691 108| vivő örök ösztöninkkel. ~Munkált az ember, s tárgyaihoz jutott:~
3692 125| szép ligete!~Gyermeki víg munkásságom~ S elmém első képzete. ~
3693 108| Delphi nagy istene!~Ti munkátok azon titkos örök kötél,~
3694 124| WESSELÉNYI, A NÁDOR, MURÁNYNÁL~Töredék ~ Mely édes
3695 104| történeteit~Száguldjuk által, és mustrára intjük~A föld királyit s
3696 109| Festetics, és pazarlj!~Mútasd: mint szereti a magyar a
3697 34 | ömledését~ Egy alakban mutatod.~Bájos színnel fested az
3698 63 | merő Hectort s Kinizsit mutattál,~ Itt Cicerónk
3699 136| titkon a teremtés~ Műve örök folyamát gyönyörrel. ~
3700 118| NÉP~Éveket átvirraszt a művész, mégse talál célt:~A geniális
3701 97 | Légy temploma a szelíd Múzsáknak,~S a szférák zengése ömledezzen
3702 38 | fel magas énekeddel~Gyenge Múzsámat! te emeld magadhoz~Lantomat!
3703 88 | Széphalomról Kázmérba ~Aki a Múzsát veszi útitársúl,~Mint te,
3704 105| éldegeljem el;~De oh, nem élet a múzsátlan élet!~Maradjon a föld! minden
3705 114| hajdani isteninek.~Ünnepeket, muzsikát, táncot, játékokat adván,~
3706 32 | pindusi szálokat,~Tömjénem, myrrhám meggyújtom,~ Fogadd
3707 96 | Te tulkokat, bort, drága myrrhát,~ Én amarant-koszorút
3708 102| érző kebled istene.~Ölelje myrtus barna fürtidet.~Az égi Múzsák
3709 27 | élet lelke lengedez; ~Hol a myrtus- s amarantszigetek~ Felett
3710 81 | kevély koronáját~ Szelíd myrtus-ágokkal;~Csókold vissza képén tavassza
3711 49 | szép az élet, Eszti!~A myrtus-illatokban~Ámor s Dióne karján~Be édes
3712 24 | s ápolóm, Szerelem!~Zöld myrtuskoszorúd pályám szép reménye,~
3713 32 | Szívemet elcsüggesztik,~Áon myrtusligetei~ Öledben felélesztik. ~
3714 59 | lángszínbe' fereszted,~Elysium myrtusligetévé változik a föld,~Hol minden
3715 97 | feletted~Ölelkezve pálmák s myrtusok lombjai,~Hintsenek szent
3716 41 | NACÁMHOZ~Beteg szívem tőrbe esett,~
3717 58 | Pálfyval?~ Nem a magyar s Nádasdy kardja~ Tette dicső
3718 21 | elbámulna reád a Zenith és Nadir. ~[1799-1804 között]~
3719 73 | Téged dicsőit a Zenith és Nadír.~A szélveszek bús harca,
3720 95 | szállott ~Üdvezllek, Teleki, nádligetim között,~S vígan nyujtom
3721 124| WESSELÉNYI, A NÁDOR, MURÁNYNÁL~Töredék ~
3722 95 | neked.~Vígan zengeti el nádsipom énekét,~ S e szent
3723 105| Majd tücsköt, s azzal mint naggyal dicsekszik.~Van, aki mint
3724 87 | fel nem lövelkedik.~Te, nagyfényű barátom s nagy díszem!~Te
3725 96 | pályánk tárgyait ismered,~És nagyfényü atyád s híres ipad szerént~
3726 65 | homály kebelébe zárta. ~Sok nagyjainknak balgatag udvarin~Már a magyarnak
3727 113| örömmel.~Törpét törpíthet, de nagyobbá tesz nagyot a polc,~Mely
3728 82 | Mert sokban ellentálltak a nagyoknak,~A büszke nagyravágyás kényeit~
3729 28 | gyönyörűsége!~Így minden tündér nagyságnak~ Veszendő dicsősége! ~
3730 86 | atyád deli lelke mívét, ~Nagyságos Ifjú! Bölcs nevelőd keze~
3731 86 | előkép várja figyelmedet.~Nagyságra hívnak minden előjelek,~
3732 87 | dallos!~Neked sajátod a nagyvilág nyelve,~S hol én tanácslok,
3733 6 | Minden titkos ereit. ~Csak nálad van gyógyító szer,~
3734 88 | Táncoló Hórák, nevető Napaeák,~Tegzes istenkék koszorús
3735 31 | denevérekkel:~Nem nézhetnek a dicső napfénybe~ Örök éjhez szokott
3736 28 | ma nagy lélekkel~ A naphoz emelkedik,~Holnap gyáva
3737 108| Színed előtt, ragyogó Napisten! ~Lerakja s áldoz, s mint
3738 22 | karjain~Köztűnk Perikles napjai nyiltanak;~ Saturnus
3739 127| koszorúzva elejbek,~Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász. ~[
3740 32 | környékét. ~Óh, engedd, hogy napjaimat~ Tenéked szentelhessem,~
3741 102| Kik szebb korunknak ékes napjain~Rózsás kötéllel kapcsolnak
3742 101| itt hagyta a tél puszta napjait? ~ Nem szívja többé
3743 3 | vérzivatarjain~S a béke napján bölcs vezetők, atyák,~
3744 16 | Bengala napja főz. ~Használd a napokat, s ami jelen vagyon,~Forró
3745 57 | A harc s dicsőség kénye, Napóleon,~ S mint Júpiter mindent
3746 98 | NAPOLEONHOZ~Nem te valál győző, hanem
3747 49 | Villogjon a dicsőség~Polcán Napóleonnal;~Hirdesse győzedelmét~Száz
3748 45 | látják~ Beteg álmaim,~Nappal ő nevét kiáltják~ Sohajtásaim. ~
3749 102| keblöken,~S véröknek édes nedviből itatják;~Kik szebb korunknak
3750 125| árnyékában~ Az urnák s nefelejcsek,~A két hív szivek láncában~
3751 93 | Pindár: valamerre ragadja negéde,~ Lelkesedett tűzzel
3752 76 | lantomat,~Érzésim felesét s néhai biztosát.~Nem pendíti meg
3753 29 | Oh, de mitől válunk oly nehezen?~ Mi tündér báj vonz
3754 114| Így hordott eledelt nékie méhe, galamb.~A buta nép
3755 24 | asztalkáját~ A mennyei nektárillatban usztatni. ~Tegyen mást boldoggá
3756 17 | ápol s píeri gyenge szűz~Nektárpohárt nyujt s ambroziás kebelt,~
3757 24 | minden ragyogványa~ Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?~
3758 47 | Minden: de én, de óh! én~Némán lehajtom elholt~Orcámat,
3759 95 | csészevíz áldozik. ~Hősek magva! nemed tiszteli a magyar.~Él még
3760 102| megboszúlva méltóságtokat~Kihágsz nemednek szűk korlátiból,~Melyekbe
3761 93 | A TÁNCOK~Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel~
3762 102| Melyekbe zárva tartja vad nemem;~Kihágsz, s merészen fényesb
3763 86 | A virtus, amely nagy nemének~ Címjeihez magasítja
3764 73 | pályafutásain,~ A jobb s nemesb lelkeknek útján,~
3765 92 | melege,~ Ha szívem nemesebben vert:~ Önmagában
3766 3 | táborban commandírozá a nemességet ~Árpád virágzó magva te,
3767 96 | Tőled, ki a jót tiszteled és nemest,~S általhatsz az igazt fátyolozó
3768 37 | maradéka. ~Hajdan, oh bús sors! nemesűlt atyáink~Mennyi belső tűz
3769 102| Hogy a szelíden érző szép nemet~Letiltva minden főbb pályáiról,~
3770 73 | hoztad e nagy Minden ezer nemét~A semmiségből, a te szemöldöked~
3771 82 | a hatalmasoknak;~Az erő nemlétét pótolá ravaszság,~S rettentővé
3772 61 | nem mosolyog gerezd.~Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:~
3773 84 | alatt fennmaradand neve;~A némult ravatal zárait eltöri,~S
3774 2 | letörött falán.~ Csak sast nemzenek a sasok,~S nem szűl gyáva
3775 65 | Melly példa voltál! Esmeri nemzeted,~ Mennyit köszönhet
3776 93 | ecsettel~ A népek lelkét s nemzetek ízleteit.~A német hármas
3777 1 | Gvadányi tolla,~ Nemzetemet csufoló bolond korcs! ~De
3778 87 | nem becsűli ő nyelvét és nemzetét~Ugy, mint azok, kiket rabul
3779 87 | honjok javára;~Tudják, hogy a nemzetnek sorsával~Saját hasznok szoros
3780 80 | Cypris rózsalehellete~ Nemzett Laura ölén téged, alak Szonett!~
3781 113| védni tanultak.~Férfiakat nemző Pannon szüle téged örömmel.~
3782 87 | lassú méreg;~De illy csekély népben, mint a magyar,~Nemcsak
3783 21 | büszke határidon.~Boldog népeidet Títusok őrizik,~Kik mindannyi
3784 58 | Toldúlva jőnek bajnoki népeink:~Erdély kegyetlen székelyi,
3785 3 | Nézd a virágzó Gallia népeit~S Nelson hazáját - rettegi
3786 88 | fényes csalatásit éli;~Égi népekkel repes andalogva~
3787 87 | Az erkölcs-alkotó teremt népet,~Az erkölcs minden polgártestnek
3788 37 | királyunk~ Ismeri népét! ~[1803-1810 között]~
3789 87 | díszt:~A spártai lelket s népi bélyegünket,~Melyekkel eddig
3790 37 | nevelő, kezedre!~Mennyi népnek nyújt bizodalmat a te~
3791 20 | múlatoz itt hínaras öblöken~Nereus, sáskoszorús nymphaleányival;~
3792 23 | Trajánus:~ Durva Nerók vasigája büntet. ~[1800-
3793 64 | Őszült Nestora, Széchenyi! ~Nem kincs,
3794 2 | veszedelmidet~Rád húzzák netalán majd buta korcsaid.~
3795 86 | kérkedik a magyar~A Festetics név tölgykoszorúival;~ Kevély
3796 37 | reményét~Vetted, oh boldog nevelő, kezedre!~Mennyi népnek
3797 86 | Nagyságos Ifjú! Bölcs nevelőd keze~Bélyegzi, látjuk, már
3798 37 | DEMETERHEZ,~midőn a koronaherceg nevelőjének választatott ~Mennyi országok
3799 96 | szent olajág lebeg,~ Nevem kiküzdém a homályból,~
3800 105| föld balgatagjait. ~ Nevesd te is, jer, őket; s vívj
3801 24 | Te a szerencsének játékát neveted,~ Mert hatalma néked
3802 87 | fillért se adjon.~- - De mit nevetjük a fenét testünkben!~Hol
3803 104| szebben illatoznak,~Szebben nevetnek szőlőm fürtjei,~És kazlaimnak
3804 8 | szemeiddel~ Belém ezer tőrt nevetsz. ~Szebb vagy te, mint a
3805 111| vagy görög Áte,~Amint azt nevezé egy ízbe' Kazinczy szonettje.~
3806 106| tyrannok, bár istenfiaknak~Neveztetének, bárd alá jutának. ~[1814-
3807 86 | S híröket és nevöket kitörli. ~A kincs ha bájol
3808 22 | sírba szállott hajdani nagy nevünk,~Már-már lecsüggött győzni
3809 113| BENEDEKHEZ~Oh te, ki mind névvel, mind testi s lelki kegyekkel~
3810 108| sceptrumokat leránt,~ Ha Newton és Kant a Teremtő~
3811 24 | menyasszonyi ágynak~ Nézed, s elenyészik rettenetes
3812 124| elbájolt lovag,~Andalgva nézem a tündéri várt,~Andalgva
3813 31 | Bolyongnak a denevérekkel:~Nem nézhetnek a dicső napfénybe~ Örök
3814 29 | homály. ~Az erősek mosolyogva néznek~ Porfedelök oszlatójára,~
3815 30 | elzárt völgy néked legkedvesb nézőhely,~A halvány hold s gót falak
3816 74 | térein.~Sok fényes lovagok néztek ohajtva rá:~Sok nagy gazdagokat
3817 106| olvasni szoktak;~S ez okra nézve ők a könyveket~Elégeték
3818 110| mint Nagyanyád,~Mert égi nimbusszal fedezte koronád~
3819 76 | tárgy,~Sem nagyság ragyogó nimbusza, sem Chloém~Andalgó szemein
3820 3 | homlokán.~ Félisten, akit nimbuszával~ A hatalom s tudomány
3821 75 | s Kis!~Bokrétát szedeget nimbuszitok közé.~Ti két Tyndaridák
3822 106| terem? -~Hát vandalok közt nincs-e pártütés?~S nem félt-e Caesar
3823 95 | hogyha szabad, s virtusi nincsenek,~Gyermek, mely keziben kést
3824 106| Dicsően! Ínach és Numa,~Ninus, Zoroaster így okoskodának,~
3825 103| Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik? ~ Az ész
3826 39 | Szívem alig vár;~Repdez, mint Noé galambja,~De enyhelyét nem
3827 87 | Hanem hazánk kincstárában nől,~S gazdag kamatját a közjó
3828 132| téged, Herder, az álom?~"Normánnak rakiát töltsetek és aszubort." ~[
3829 60 | bús melancholiám szomorgó nótája. ~[1804 után]~
3830 26 | nyögdécselő furulyámon~ Bús nótát fujdogálni. ~[1799-1802
3831 87 | történeteiben,~Az erkölccsel nőttek s viszont fogytak. ~
3832 106| Bölcsen! Dicsően! Ínach és Numa,~Ninus, Zoroaster így okoskodának,~
3833 106| konkoly és vadóc van,~Ha nyájainkat métely szállja meg,~S a
3834 56 | szelíd szerelmek s vidám nyájasságok~ Örömmel tölt órái!~
3835 19 | heverészve legeltetik a nyájt,~S a kies estvéken nyögdécsel
3836 57 | Jármot akaszt te szilaj nyakadra. ~Nyolc száz repült el már
3837 83 | Nem von az fényes rabigát nyakára,~Sem majomnévért kenyerét
3838 105| kedvesimnek adjam éltemet,~S nyaram kalásszal biztató szakát~
3839 74 | eláradott. ~ Ott egy nyárfa alatt lett temetőhelyök.~
3840 92 | tavaszt,~ Láttam az égető nyárt,~Láttam minden időszakaszt~
3841 65 | Ez szülte a sok kárt s nyavalát reánk,~Ez fojtja bennünk
3842 104| vígan perleni~Werbőczi hajló nyelvén, és merészen~A szent igazság
3843 87 | Azért formálja a saját nyelvet,~Azért avatja azt Pallas
3844 74 | árjai~Megnyitván lekötött nyelvüket, így zokog~Forró csókjai
3845 87 | Hányat találsz, kik édes nyelvünket~Híven kegyelnék és buzgón
3846 88 | Díszt nyer előtte. ~Táncoló Hórák,
3847 37 | van. ~Konnidas márványt nyere Parthenonban.~Adj Trajánt
3848 111| még valamit szívem, vagy nyerhet-e többé? ~[1817. szeptember
3849 85 | Életet öntesz. ~A derék tőled nyeri szíve bérét.~Hector és Alcíd
3850 82 | halandók~Mennél több fényt nyernek Pallás kezéből,~Annál forróbban
3851 96 | becsét,~ Érzem, tetőled nyerni laurust~ Melly
3852 37 | kebelébe' márványt~ Nyersz te s örök fényt. ~A te munkádnak
3853 28 | A párducos magyarok,~Ott nyerték el a harc bérét~ A győzhetetlen
3854 87 | e marok nép állott,~Mit nyertünk? tán cravátot s gillétet,~
3855 133| szűlte pején mint viva, nyerve díjt;~ [Mint áldozá
3856 62 | harsogását,~ A nyihogó paripák szökését ~Bátran
3857 16 | hirtelen elrepül,~ Mint a nyíl s zuhogó patak. ~[1799 körül]~
3858 8 | vonásiban~ Szerelmek nyíladoznak.~Tested minden mozgásiban~
3859 136| Gyönyörre nyílt szív nyíladozza~ A szeretet csuda
3860 21 | Itt Arkádia zöld halmai nyílanak,~Hol Pán legjelesebb barmok
3861 125| szerelem~ Szebb rózsái nyílának. - ~De csakhamar felriadtak~
3862 28 | baglyok huhognak,~S a rémítő nyílásoknál~ Száraz kórók suhognak: ~
3863 102| érző hangjain lebeg,~Midőn nyilazva repdez ajkidon~Az ihletett
3864 108| szent pálma arany bimbai nyiljanak,~ S e kis magyar Weimar
3865 124| pártás fővel a delit,~A nyílni kezdőt angyal-kellemében.~
3866 56 | nem halljuk,~Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,~
3867 69 | Myrtusi nyíltak. ~Repdezett szívem kies
3868 22 | Köztűnk Perikles napjai nyiltanak;~ Saturnus áldott lelke
3869 22 | jer, magyar, e napon~ Nyisd meg dicsőült szent királyid~
3870 10 | Az ég dicső képére,~Ott nyissuk meg szíveinket~ A szépnek
3871 114| vegyültél,~ S játszva nyitál pályát isteni célod előtt.~
3872 74 | hívsz, mosolyogsz, karjaidat nyitod.~Ó kedves szeretőm, Lóri,
3873 131| PLATON~Mennyi vajúdással nyítod, Lucina, ki méhét!~Nem csuda,
3874 12 | Minden reggel siralomra~ Nyitom fáradt szememet,~Siratlak,
3875 44 | egy kacér leánykának,~ Nyitva int bájos kebled,~Szerelmem
3876 20 | öblöken~Nereus, sáskoszorús nymphaleányival;~Gyakran zengeti itt Árion
3877 4 | zeng s trilláz,~ S mint nyög a filemile! ~Majd ha a bús
3878 7 | Ama kisded kert felé,~S nyögd ki egy fohászkodással,~
3879 19 | nyájt,~S a kies estvéken nyögdécsel lassu furullya.~Itt a sárga
3880 26 | Látsz te itt sirdogálni,~S nyögdécselő furulyámon~ Bús nótát
3881 53 | helyett néma kalitka zár,~ Nyögdécselsz, epedő kegyes!~S vasbékódra
3882 94 | A szelíd Paphus kiesébe' nyögdel~ Lesbosi
3883 30 | vár bús omladékain~ Nyögdelő lágy szellő néked harmónia. ~
3884 102| gyönge Sappho esdeklő dala~Nyögdelve reszket gyenge húrjain;~
3885 7 | vizeidhez,~S vegyítsd bús nyögéseimet~ Lassú csörgéseidhez. ~
3886 25 | hogy hív lelkemet~ Nyöghessem ki körüled. ~Nyujtsd ki
3887 35 | zengedéssel~ Hamvaidon nyögi Phíloméle. [1803 körül]~
3888 83 | Tarka pórázon mosolyogva nyögje,~S Tantalus-szájjal magas
3889 69 | Látja a Virtust letapodva nyögni,~Látja a Bűnnek koronás
3890 29 | örömmel~ Fojtogatod nyögő kebelünk!~Hol örömmel, hol
3891 65 | A régi vadság láncaiban nyögött,~ A durva ellenség haragja~
3892 100| az elmulást,~És tí porba nyögők, jertek ide, s velem~
3893 37 | s fene üldözések~Ostorát nyögték! de az égbe ért már~
3894 26 | vadrózsák tövében: ~Itt nyögtem ki epedezve~ Beteg szívem
3895 132| HERDER~Hát az eposz mellett nyom téged, Herder, az álom?~"
3896 82 | csakhamar kezdé érezni~Kevély nyomását a hatalmasoknak;~Az erő
3897 2 | előbb,~Hogy hérósz eleid nyomdokiból kitérsz,~ S régen félt
3898 95 | S a szörnyek fene nyomdokit. - ~Nem tenger, nem egyéb
3899 93 | Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit.~Majd lebegő
3900 85 | Könnyű nyomokban. ~Megszeged reptét az örök
3901 48 | Ámor egy leánynak~Képére nyomta csókját?~Nemcsak Chloé fejéről~
3902 29 | öszvefonva:~Itt a gazdag nyomva van szükségtül,~ S a
3903 12 | zárkozom,~Könnyel ázott nyoszolyámban~ Utánad óhajtozom. ~
3904 74 | Egy csendes kalyibánk, egy nyoszolyánk leszen.~Menjünk! int az
3905 106| ember önként hordja most nyügét,~A békes élet bájit ismeri,~
3906 26 | megszünt, s az estvének~ Nyugalmában hallgatott,~Csak szíveink
3907 102| sorsnak ádáz kényén függ nyugalmad.~Nézd a magasban fénylő
3908 41 | Miolta rám tekintettél,~ Nyugalmam nem esmérem;~Benned élek,
3909 105| GÁBORHOZ~Ne véld, barátom, hogy nyugalmamat~A sandaságnak gáncsa megzavarja;~
3910 27 | Ott békesség s isteni nyugalom~ Harmatozva száll mindenekre,~
3911 101| S gigászi harcot minden nyúgalom. ~ Oh, hadd nyugodjék
3912 12 | fáradt szememet,~Siratlak, ha nyugalomra~ Hajtom árva fejemet. ~
3913 108| mint új lény, leveté állati nyűgeit,~ S a még nem ismért
3914 6 | De gondjaim felköltik,~S nyughatatlan kebelemet~ Fájdalmakkal
3915 6 | lengedez,~Az ég békes, s nyugodalma~ Hegyet-völgyet béfedez. ~
3916 7 | gondolkozik~ Kevély nyugodalmában. ~Tán habjaid mosogatják~
3917 100| Egy rangot s nyugodalmat adsz. ~Akit szíve emészt
3918 10 | talál rokon-érezőt,~ Nyúgodalmát nem leli: ~Itt az ég örömét
3919 79 | boldog az.~Akármint van, nyugodj s örülj barátoddal!~Mert
3920 101| nyúgalom. ~ Oh, hadd nyugodjék magzatod tehát~A boldogoknak
3921 38 | bölcsen örülni. ~Ott taníts: nyúgodt megelégedéssel~A dicső virtus
3922 108| gyümölcseit,~ Vígan, nyugodtan éle csendes~ Sátoribann
3923 28 | nyögések hallatnak: ~Ott nyugosznak a bajnokok~ Mélyen a
3924 43 | borostyán, nem kiáltó~Pároszi kő nyugovó poromra. ~[1800-1804 között]~
3925 70 | Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére~ Hanyatló
3926 85 | örömmel~ Nyújta borostyánt; ~S Léthe áradt
3927 68 | természet ölébe dől,~Annak nyujtja kezét s mennyei csókjait. ~[
3928 95 | nádligetim között,~S vígan nyujtom ezen tölgykoszorút neked.~
3929 32 | ösvényemet; ~Íme, oltárodra nyújtom~ E pindusi szálokat,~
3930 96 | Ösztönt, paizst, tőrt nyújtva munkálsz~ A haza,
3931 2 | sasok,~S nem szűl gyáva nyulat Núbia párduca.~ Thétis
3932 117| hinti alá égi virágait;~Ne nyúlj azokhoz durva kézzel:~Megfagy
3933 92 | Mint egy cseppet az óceán,~ Mint egy sóhajtást
3934 3 | haboknak,~ S tűnik az Oceanus dagálya. ~Szép a borostyán
3935 103| barmot hiszi,~Imádja a föld ocsmány férgeit,~S azoknak embervérrel
3936 57 | AZ ULMAI ÜTKÖZET~1805. Octob.14d. ~Mit hallok! Árpád
3937 58 | S futnak ezer vadak odvaikba! ~[1805?]~
3938 103| tisztelvén, eszi;~Amott az odvas fákban éhezik~Az embereknek
3939 105| öntve marják~Mindazt, ki odvok mellett elmegyen.~S csudáljuk-é,
3940 28 | MULANDÓSÁG~Hol a mohos szirt öbléből~ Ezüst forrás ömledez,~
3941 114| előmbe~ A szeretett tájék öblei s árbocai.~Nyugszik az ég,
3942 74 | habja locsogva küzd~A bérc öbleiben, s rengeteges vadon~Zöld
3943 95 | hét hegy lakosit Bosporus öblihez:~Barlang lészen amott a
3944 20 | Gyakran múlatoz itt hínaras öblöken~Nereus, sáskoszorús nymphaleányival;~
3945 17 | rettenetes feje?~ Mely öblöket zár, merre tart s ront~
3946 106| valának~Sem istenek, sem a Nap öccsei:~Imádtatának mégis a világtól;~
3947 43 | Ki tudja méltán ími az öklelő~Hajdú vivását, amikor a
3948 105| betegjét~Üldözze azért, ha tőle öklözést kap?~Nem, mert az ember
3949 120| puncsot s aszu bort főz,~Ökrébül disznót, a lóbul rest tehenet
3950 104| örüljek~Fákkal, füvekkel, ökrökkel sokáig?~Csupán szememnek
3951 106| Galliától?~Hát a szeraillok öldöklései~És Ázsiának végtelen zavarja,~
3952 103| kezdeni,~Melyért is egymást öldözik halomra;~Ott a falukban
3953 108| S e kis magyar Weimar öléből~ Lássa hazánk kiderűlni
3954 81 | Kazinczym szép bére!~ Öleled a Múzsákat.~Öleld! a Charisok
3955 114| előmbe tünik.~Látlak, mint öleléd kegyes arccal, nyájas örömmel,~
3956 39 | ideálját,~Pygmalionként ölelem~ Kedves bálványát,~De
3957 27 | könnyeid,~S rég ohajtott karok ölelgetik~ Rég ohajtott szűz tetemeid. ~
3958 102| Vezessen érző kebled istene.~Ölelje myrtus barna fürtidet.~Az
3959 107| akkor is, ha csak képét öleljük~Annak, kit óhajt szívünk
3960 71 | álmaim~Bájos leplegiben véled ölelkezem;~ Elgyengülve borulsz
3961 83 | Látlak, ölellek. ~Üljetek mellém ösi tűzhelyemre!~
3962 82 | Annál forróbban fogják majd ölelni~A szent Igazságot s a hív
3963 116| Így ébredék fel, s így ölelt meg~ Partidon új
3964 59 | gyönyörű álomképet csókolva ölelted. ~[1804 után]~
3965 92 | örömeit~ Lelkesedve öleltem,~De szívem szebb ösztöneit~
3966 102| symboláknak hímes fátyolában~Öleltetik meg a nagyot s dicsőt,~S
3967 102| Vezetnek éltünk véghatárihoz,~S ölelve tésznek a halál ölébe,~Míg
3968 133| mint egy Pygmalion szobra, ölem hevén~ Életre gyúlni
3969 39 | forrást issza,~Ismét add ölembe vissza. ~[1800-1804 között]~
3970 111| elrezzent vázképe, barátim, ölembül!~Árthat-e még valamit? Van-e
3971 123| Aki szelíd, mikor ölni szentség. ~A százfejű szörny
3972 102| reszkető fejünket~Ismét ölökbe vészik s dajka-karral~Vezetnek
3973 116| lehozott szikra emésztve ölt,~ Midőn, dicső forrás,
3974 113| nélkül csak gyámtalan árva;~Öltöztesd fényben, hogy az álnok bukjon
3975 2 | Buzdító katonás ruhát~Öltvén, lelke nemes lángja kigerjedez.~
3976 100| itt,~Érző szív vala, mely ömlede, mint enyim;~Minden porszem
3977 38 | Lantomat! fűzd rá tüzes ömledésed~ Aetherí
3978 34 | S a tiburi Phoenix magas ömledését~ Egy alakban mutatod.~
3979 102| játékai,~Az érzemények édes ömledési~Szépítik ámbár boldogságodat,~
3980 74 | vegyült orgona hangjai~Buzgón ömledezék a hegyeket körül. ~
3981 76 | szemein gerjedező hevem.~Forró ömledezés csalta ki hangjait~A víg
3982 74 | Sem tördelt szavokat s ömledezésiket.~A döbbent kebelek nyögve
3983 91 | alkonyin,~S eldanlom első ömledezésimet,~ Eldanlom, amelyekre
3984 80 | dicsőn derült,~ S paeánt ömledezett a Capitolium. ~Paeán! újra
3985 96 | maradékaimnak. ~Hová, hová ránt ömledező hevem?~Oh, érzem gyönyörű
3986 2 | könnyeimen, szent Öröm, ömledezz!~ Állsz még, állsz,
3987 108| Pindari láng-ajak ömledezze; ~Ti, oh szelídebb égiek!
3988 97 | Múzsáknak,~S a szférák zengése ömledezzen körül. ~[1814]~
3989 85 | koszorúsa, Pindár~És az ömlő lant fejedelme, Flaccus~
3990 123| magas szívvel irígyeit,~ Öngyermekébe döfte tőrét,~ S
3991 87 | erkölcs törvénye~Nem más, mint önjavok feltétele;~Tudják, mi szolgál
3992 92 | nemesebben vert:~ Önmagában méltó bért nyert. ~Sírjak-e,
3993 101| kemény,~Hanem lecsügged, s önmagát emészti;~S hiú, ha még mély
3994 123| Áldozik a nemes önmagával. ~A virtus a jók horga,
3995 105| hogy nem barátaink,~Kik önmagoknak ellenségeik,~S az istenekkel
3996 84 | lelke hiú gyermeki bábokat;~Önnérzése dicső Pantheon annak és~
3997 114| Áldást hinte reánk, s életet önte belénk.~Mint egy hősi Pelops,
3998 116| Aeglei balzsamot áldva öntél. ~Mint aki a szent Léthe
3999 85 | Életet öntesz. ~A derék tőled nyeri szíve
4000 103| fényleni,~Mely szűk határba önthet áldva éltet,~S az éj csudái
4001 41 | vegyítheti,~Lelkét lelkébe öntheti:~ Éden annak élete. ~
4002 3 | buzgani véreket~S orcádra öntött nemzeti lelköket;~ Láttam
4003 105| Élnek ma is még, s mérget öntve marják~Mindazt, ki odvok
4004 106| könyveket~Elégeték mint ördögségeket:~S hogy most kiforrta Párizs
|