1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
4506 57 | hazámnak fegyveres őreit~Réműlt futásban; látom az éktelen~
4507 93 | törvényit mesterség nem szedi rendbe,~ Csak maga szab törvényt,
4508 31 | van minden! változhatlan renddel~ Ki van szabva éltünk
4509 104| S a táncolóknak szárnyas rendein,~Szívünk örömre olvadozva
4510 73 | letörlöm könnyeimet, s megyek~Rendeltetésem pályafutásain,~ A jobb
4511 102| cél van nekik feladva,~S rendeltetésök szebb, mint a miénk!~De
4512 104| vadonban bujdosó fakír. ~ Rendeltetésünk nem magányos élet~S örök
4513 43 | közt, midőn~A megzavart renden keresztül -~Rontja magát
4514 73 | Uránjai,~Mellyek körülted rendre keringenek,~ A láthatatlan
4515 20 | aranyvilág,~Hol dús búzakalász rengedez a mezőn,~S a halmok koszorús
4516 59 | karjain andalgó örömében renget az égnek.~A te vidám orcád,
4517 77 | malasztját. ~Pólyádba' paeán rengete tégedet!~Már ott tapodtál
4518 69 | andalgó öröm és reménység~Rengetett, édes Csalatás! öledben~
4519 32 | Ilissus virulmányain~ Rengetnek szép álmaim. ~Az ifjúság
4520 104| tekintem~S a száz hajókat rengető Dunát,~A nagy Dunának tündér
4521 120| kalapját!~Tarka piros pántlik repdesnek előtte-utána,~A magyar a
4522 59 | Barátság,~Édes enyelgéssel repdeznek játszva körülted,~A szerelem
4523 50 | Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,~ S illatot
4524 28 | ablakoknál,~ Hol most repkény szövődik,~S a mohosúlt kőláboknál~
4525 75 | Sem Pindár riadó himnusza repteként~A félisteneket zengeni nem
4526 85 | Könnyű nyomokban. ~Megszeged reptét az örök tünésnek;~Néma hamvvedrek
4527 94 | utain követte,~S büszke reptével ragyogóbb vidékre~Hívta
4528 25 | édes bilincsemet,~ Hadd repülhessek tőled!~Vagy ölj meg, hogy
4529 57 | szilaj nyakadra. ~Nyolc száz repült el már Budavár felett.~Villámok
4530 74 | kebelébe döf.~Elsóhajtva repűl bánatos élete,~S egy bágyadt
4531 104| Platónkkal újabb s szebb respublikákat~Alkotva, Solont s a dicső
4532 120| Ökrébül disznót, a lóbul rest tehenet tesz,~Férfi köténybe'
4533 105| rész érti és becsűli;~A részegekre nem figyelmezek.~S letettem
4534 103| Tekintsük által a föld részeit -,~Kik a baromság aklában
4535 15 | Izzada orcám. ~Béke már részem: lekötöm hajómat,~Semmi
4536 87 | ezen cudarkáknak hányja,~Részént pedig külföldön költi el;~
4537 87 | hatalmassá teszi:~De nékünk részünk mindezekben nincs.~Mi az
4538 17 | bércodvaiknak~ Vas kapuit s reteszit leszórván ~A bús haboknak
4539 43 | szeret~Víg lantja zengni, s rettegéssel~Néz az erős hadak istenére. ~
4540 4 | SZILAJ LEÁNYKÁHOZ~Miért rettegsz kebelemben,~ Miért,
4541 66 | BACCHUSHOZ~A te rettentő karodat Lycurgus~Veszte
4542 2 | Zászlóit nem emelte volt~Rettentőbb hadi nép Bécs letörött falán.~
4543 82 | nemlétét pótolá ravaszság,~S rettentővé lett láthatlan keze;~A sok
4544 114| Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,~ S nyomdokidon,
4545 32 | éjszakánkon,~S a Léthe csendes révéig~ Kísérsz setét pályánkon. ~
4546 101| siratjuk~Azt, aki békes révre jut korán,~Ki csak tavassza
4547 52 | szenderedő felett~ Rezgő Cynthia csillaga! ~Tündér
4548 94 | parancsolt~Kőnek és vadnak s Rhadamanth kezének:~
4549 94 | Scamandert,~Aki a zordon Rhodopén parancsolt~Kőnek és vadnak
4550 57 | Mennyköve, egy riadással elszórt. ~Látom hazámnak
4551 105| majd egünk köde,~S paeánt riadnak Erdély bércei,~És én utánok
4552 28 | férjétől,~Mikor a kürtök riadva~ Elszakaszták keblétől. ~
4553 136| össze~ A vadonok ridegült lakóit. - ~Most a halandó,
4554 56 | láttátok az én bölcsőmnek ringását~S ácsorgó ajakam első mosolygását~
4555 114| Nyugszik az ég, lebegő zephyrek ringatva vezetnek,~ Csak kebelem
4556 87 | minden jobbágy helyétől hány robotja.~- Bétölti udvarát s jószágait~
4557 87 | a magyar szunnyad mélly rögzésben,~Midőn minden népek felébrednek~
4558 84 | már soha fékjeit,~S vak rögzése örök hályogiban marad?~Hagyján!
4559 66 | letörött királyi~Polca s vad Roethus szomorú halála~
4560 92 | többet nem érnék. ~Tűnő éltem rövidségét~ Én tehát nem siratom,~
4561 74 | régen-siratott karja közé rogya.~Testek rándulatit festeni
4562 71 | éltemet~ Oltják, s földre rogyom veled,~Majd eltűnsz, s repülő
4563 105| mint egy szemtelen kofa,~Rohadt gyümölcsét lármásan dicséri,~
4564 34 | érzi.~A bajnok mosolygva rohan a halálnak;~Hogy vére gyümölcsöt
4565 24 | nem rémít ég, föld reád rohanása.~Te a bús koporsót menyasszonyi
4566 17 | leszórván ~A bús haboknak zúgva rohannak, és~A képtelen harc itt
4567 24 | néked határt. ~Mosolyogva rohansz te habnak és lángnak:~
4568 57 | vérözön~ Toldult s rohant rád számtalanszor:~
4569 53 | fel,~ S egy kedvelt rokon-érező,~Egy kedvelt szerető oldja
4570 10 | Csapodár kar öleli,~Nem talál rokon-érezőt,~ Nyúgodalmát nem leli: ~
4571 39 | balzsamait. ~Hol van lelkem rokonfele?~ Jer, jelentsd ki már!~
4572 9 | csapodárokat. ~Szíved kedves rokonfelét~ Néked ezek választják,~
4573 123| céltalan.~Féltünk rossz rokonink véribe' fürdeni,~ S
4574 113| mennyköves Ámort,~S mint ama nagy rokonod, ki javunkért megvet aranyfényt:~
4575 22 | ütő hadak,~ A szent rokonvér nem kiáltott~ A
4576 89 | gyilkosaid keze,~ A szent rokonvérbe feresztő~ Visszavonás
4577 7 | A rózsák árnyékában,~S rólam nem is gondolkozik~
4578 87 | s Pharsal vérpatakjai~A római lelket fel nem ébreszték;~
4579 43 | elzárt béke homályain,~Itt, e romános Tempe vidámjain~Öntöm ki
4580 114| márványi lehullnak,~ S romjaiból valaha baglyok üvöltnek
4581 28 | olvadoztak, ~Most a gyászos romladékon~ Bús éjszakák borongnak,~
4582 82 | keze;~A sok hasznos csekély romlása által~Kiszáradt a bőség
4583 89 | A MAGYAROKHOZ~Romlásnak indult hajdan erős magyar!~
4584 1 | KESERGÉS~Romlásra indult hajdan erős magyar!~
4585 17 | egymást~ Váltja örök romolás s teremtés. ~Mint a setét
4586 123| horga, ha céltalan.~Féltünk rossz rokonink véribe' fürdeni,~
4587 29 | bánat nélkül,~ A jó rosszal van öszvefonva:~Itt a gazdag
4588 59 | Felfeded ártatlan kebelednek rózsaalakját,~S szívemet a múltnak gyönyörű
4589 102| Grátiák ölén~Álmodd el élted rózsaálmait,~S védjen Minerva pályád
4590 69 | fátyol, s az aranyvilágnak~Rózsaberkéből sivatag vadon kél~
4591 46 | nefelejcs-szemed!~ Megcsalt! s rózsabilincseden~Más boldog csalatott néz
4592 71 | szeme~Fel nem bontja, Dudim! rózsabilincsemet,~ Mely még szép fiatal
4593 10 | hold csendes fényében,~S rózsabokrok közt mosolyog~ A patakok
4594 47 | Mint a Zephyr tavaszkor~A rózsaillatokkal.~Bájos tekintetidben~Vidám
4595 55 | lefoly a virágkor,~S gyenge rózsáink vele elvirítnak;~A kies
4596 27 | szerelemnek~ Ottan többé rózsakötele;~Ott virrad fel a sokat
4597 56 | ösztöneit~S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit~ Egy tündér kép elvágja!~
4598 92 | mint az aranyvilág,~ A rózsakor elrepül!~Olympusra más isten
4599 136| teremtő ihlete alkotá~Hellász rózsakorán a vidor életet,~ Midőn
4600 9 | ha majd arcodon~ A rózsaláng hervadoz. ~[1797-1799 között]~
4601 80 | A SZONETTHEZ~Cypris rózsalehellete~ Nemzett Laura ölén
4602 23 | bércbástya csak por~ S rózsalevél Boreas kezében. ~Két nagy
4603 5 | virágzik mellettem,~ Szemem rózsán tévedez,~Érzem, örömre születtem,~
4604 92 | születtem~ Arkádia berkében,~Rózsapárnán szenderegtem~ Cypris
4605 8 | deli kellemiddel~ A rózsára homályt vetsz,~S szívégető
4606 29 | Melyeket csak a halál szakaszt:~Rózsaszálak a gyönyörűségek,~ Melyeket
4607 136| meg a menny; ~Oh, a poézis rózsaszin ujjai~Fonják azt az öröm
4608 32 | Az élet halvány képét,~Rózsaszínekkel hímezed~ A sír gyászos
4609 76 | hangjait~A víg reggeli kor rózsavirányain.~Hervad már tavaszom, s
4610 59 | mikor a boldog fiatalság rózsavirányin~Andalodó lelked legelőszer
4611 129| hangját,~Itt hever majd, rozsda rágja vasát,~S Priám bajnok
4612 4 | leszek, míg e kedves~ Rubintajak csókot kér,~Tiéd, midőn
4613 72 | Balaton hullámjait~ Rubintláng festegeti. ~Örömre int a
4614 2 | emelkedik.~ Buzdító katonás ruhát~Öltvén, lelke nemes lángja
4615 35 | Érdemeit tereád ruházták. ~Oh, hogy mosolygjon rád
4616 105| S im ez becsülni a pénzt rútnak érzi,~Pazérlja, s fogytán
4617 87 | ember, mint dallos!~Neked sajátod a nagyvilág nyelve,~S hol
4618 136| Mint mikor Afrika sámielje ~A port az éggel összezavarva
4619 106| lát! ~ Oh, vandaloknak sanda bölcsesége!~Méltó, királyi
4620 105| barátom, hogy nyugalmamat~A sandaságnak gáncsa megzavarja;~Ismérem
4621 104| Szemét sötétség, vállát terh sanyarja,~S utálja mindazt, aki boldogabb.~
4622 120| ültet,~A felesége kaszál, sapkába', kalapba' tobákol:~A német
4623 28 | dicsősége! ~Hősek márvány sarampóit~ Az idő eltemeti,~S
4624 87 | azon,~Magán alúl esvén, sárban fertőzik,~Azt a tölt túrja,
4625 22 | Kar, mellyen ég s föld sarkai forganak,~ Kar, mely
4626 72 | esthajnal sugára. ~Szűz Cynthia sárkányait~ Fényszekéren vezeti,~
4627 84 | eltöri,~S a villámvezető sashoz emelkedik.~Nem halt meg,
4628 20 | hínaras öblöken~Nereus, sáskoszorús nymphaleányival;~Gyakran
4629 2 | Csak sast nemzenek a sasok,~S nem szűl gyáva nyulat
4630 31 | Álpeseken~ A nap felé uszó sasokkal. ~[1802 körül]~
4631 116| FÜREDI KÚTHOZ~Japet fiának sassa dulá vesém,~S a mennyből
4632 2 | letörött falán.~ Csak sast nemzenek a sasok,~S nem
4633 102| csillagnimbuszával~Az istenelmek békes sátorában,~Hová nem érhet semmi földi
4634 28 | Visszaemlékezés,~Itt rakja le zöld sátorát~ A bölcs Magábatérés. ~
4635 74 | porokból, és~E csendes ligetek sátoriban leszállt.~Gyakran látni
4636 108| nyugodtan éle csendes~ Sátoribann az arany világnak. ~De még
4637 85 | sugallásod kiemelt magamból,~Sátorod csendes kebelébe intett,~
4638 30 | vígságtól megváltam,~ Sátorodba intél csendes alkonyidon. ~
4639 108| Hajdani szép ideit s Saturnust, ~Hogy vérrel ázott századaink
4640 94 | Aki vért zengett s haragos Scamandert,~Aki a zordon Rhodopén parancsolt~
4641 108| keze~Villámot leragad s sceptrumokat leránt,~ Ha Newton és
4642 88 | Kronos ölébe. ~Schillered s Goethéd Geniussza lengjen~
4643 123| újra~ Béhegedett sebeinkre mérgét. ~A tiszta ifjak
4644 40 | gerlicéiddel!~Hozz írat szívem sebére,~ S könnyeimet szárítsd
4645 101| lélek, amelly könnyen kap sebet,~S a fájdalomnak önti könnyeit,~
4646 7 | Mondd: töltsön kegyes írt sebhedt~ Lelkemre hív kezéből,~
4647 3 | győzödelemszekér.~Szép a vitéznek sebhelye homlokán.~ Félisten,
4648 116| Midőn, dicső forrás, sebimre~ Aeglei balzsamot
4649 101| csendesen;~De kényes, amelly sebjét nem felejti,~Sem orvosolni
4650 101| emészti;~S hiú, ha még mély sebjével dicsekszik,~Ha fájdalomban
4651 3 | polcra tettek: véreidet segélld!~ Vidd a dicsőség templomához:~
4652 90 | mint az Egész javát~Titkon segítő mennyei tűneményt:~
4653 44 | kínálkozol,~ Ha gerjedelmim sejted:~De közel elkomorodol,~
4654 86 | Közlelkeket fojt a buta semmiség~ A Tartarus mély tengerébe,~
4655 73 | nagy Minden ezer nemét~A semmiségből, a te szemöldöked~ Ronthat
4656 37 | javának. ~Róma undokját s Senecát felejtsd el!~A Nemes legszebb
4657 34 | feláldozza magát,~S nem kéri senkitől érdeme jutalmát,~ Mert
4658 56 | víg gyermek játékait,~A serdülő ifjú örömit, gondjait,~
4659 98 | Mellynek zászlóit hordta dicső sereged.~A népek fényes csalatásba
4660 105| Így a tudósok tarka serge is~Bizarr agyakkal rakva,
4661 120| NÉMET ÉS MAGYAR IZLÉS~Vízbül sert pancsol, borbul puncsot
4662 65 | cimbora!~ Gyémántpaizsban sérthetetlen~ All az igaz, valamint
4663 56 | BÚCSÚZÁS KEMENES-ALJÁTÓL~Messze setétedik már a Ság teteje,~Ezentúl
4664 72 | a rengeteges Bakony~ Setétellő ormain. ~Ott, hol zsenge
4665 31 | hazája. ~A rablelkek örök setétségben~ Bolyongnak a denevérekkel:~
4666 29 | Hogy mennyei lelkünk ne siessen~ Eredete dicső honjához? ~
4667 31 | homályban heverő~ Bagoly siet bús rejtekekre. ~Nem mosolyog
4668 105| föld! minden kincse gőz.~Sietve térek vissza istenimhez,~
4669 22 | Áldásba' ferdett a Tisza síkjain,~ Áldásba' a vad Dráva
4670 42 | törülgetem,~ S vállamra simul;~Szép, ha ölel, fohászkodik,~
4671 109| hintsetek illatot;~ Simulj tükörré, büszke Zengő,~
4672 87 | Werbőcziben arról egy szó sincs,~Más könyv pedig nem kell
4673 74 | Már négy bús kikelet látta siralmait~S lassanként kihaló kellemit,
4674 87 | gúnyolást,~Hanem bosszús siralmat érdemel! ~ A míveletlen
4675 55 | A legesdeklőbb szerelem siralmi~ Fel
4676 123| Hódolt a gonoszok csalfa siralminak,~ Kik mind Hunyadnak,
4677 101| koporsó gyémántzárait?~Nem hat siralmunk s jajszavunk oda!~Mi haszna
4678 112| most, hogy azok majd mind siralommal~Töltik el a Helikont, s
4679 6 | Hegyet-völgyet béfedez. ~De ah, az én siránkozó~ Szememre nem hullatja~
4680 101| Siralmaidban hágy, midőn leszáll,~Siránkozol, ha rózsát nyujt kezedbe,~
4681 26 | FANNIM EMLÉKE~Sírásra vonult képemmel~ Hűs
4682 101| percenet.~Itt a mosolygás sírással vegyül,~Itt minden édes
4683 101| haszna sírsz hát, és miért siratjuk~Azt, aki békes révre jut
4684 92 | rövidségét~ Én tehát nem siratom,~S a jövendő kétes képét~
4685 28 | lelke leng,~S a bészakadt sírboltokon~ Bús halotti ének zeng: ~
4686 7 | hervadok,~ Szemem miként sirdogál,~S mondd, hogy érte ellankadok,~
4687 25 | árva szíveink,~Hogy holtig sirdogáljanak~ Záporozó szemeink. ~
4688 26 | órákon~ Látsz te itt sirdogálni,~S nyögdécselő furulyámon~
4689 6 | az égre függesztve~ Sírdogáló szemeim. ~Egy tekinteted
4690 35 | még gyenge szerelmidet:~Sirhalmodon majd zöld amaranth fakad,~
4691 27 | ott bánat, sem gyász, sem sírhalom,~ Sem bús fátyol halvány
4692 27 | szemeid?~Mindég csak e gyászos sírhalomra~ Öntözgeted néma könnyeid? ~
4693 87 | és buzgón ápolnák,~Hogy sírja szélin még egyszer szelíd~
4694 92 | Önmagában méltó bért nyert. ~Sírjak-e, hogy életemet~ Jól
4695 28 | omladoztak! ~Ott az eldőlt sírköveknél,~ Hol most lelkek támadnak,~
4696 30 | mágusi erővel. ~A mohosúlt sírkövekre ledűlsz,~ S mély lelkesedéssel
4697 100| tolongsz~ Sírod partjain és porán. ~Jertek,
4698 88 | A hideg pólus s szomorú sirokkó~ Díszt
4699 73 | vihetnek. ~Bizton tekintem mély sirom éjjelét!~Zordon, de oh nem,
4700 27 | Ott virrad fel a sokat sírt szemnek~ Bíborszínben
4701 125| Tündér álomképeim. ~Óh, mint sírtam, barátnéim,~ A szerelem
4702 25 | felkelendünk,~Tiéd leszek, ha sírunkból~ Új életre menendünk. ~
4703 70 | s jövőre:~Annak örömeit sírva emlegetem,~Ennek komor képét
4704 43 | Öntöm ki szívem gerjedelmét~Socrat ölébe Anacreonnal. ~Ki tudja
4705 23 | nem születik soha~ Ott Socrates, s nagy Tulliusnak~
4706 34 | szépet.~Bölcselkedő Múzsád, socratesi lelked~Mennyei kincseit
4707 133| Tört jeget és köveket sodorván; ~Csak mint az alkony enyhületén
4708 42 | Könnyű lepleit!~Bama fürtje sodradéka,~Fátyola csendes árnyéka~
4709 23 | fényes csillag az ó világ~Sötét ködében? Századok éjjele~
4710 104| hogyha nem vigyázsz,~Szemét sötétség, vállát terh sanyarja,~S
4711 36 | fáklyáddal az elzárt~Régi sötétségnek titkos küszöbére, atyáink~
4712 51 | az élet,~Mint egy sebes sohajtás.~Tűnik tavassza s hervad,~
4713 45 | Nappal ő nevét kiáltják~ Sohajtásaim. ~Philomele panaszai~
4714 7 | görgedezéssel,~Merre az én sohajtásom~ Repül epedezéssel. ~
4715 92 | óceán,~ Mint egy sóhajtást az orkán. ~Légyen álom,
4716 36 | lelkét, hangját régolta sohajtjuk.~Vidd el karjaidon lobogó
4717 127| Solonnak szent hamvain égre sohajtva. ~Mint mikor a vasból ordítva
4718 3 | nemzetednek mért fakad ily soká~A rég ohajtott laurus? Ezer
4719 27 | rózsakötele;~Ott virrad fel a sokat sírt szemnek~ Bíborszínben
4720 82 | jóltévő égi védeket;~Mert sokban ellentálltak a nagyoknak,~
4721 105| boszulja.~Nem úgy tanultam Sokjrat iskoláját,~Hogy a köz-ember
4722 127| népe bilincsben~Izzada; Solonnak szent hamvain égre sohajtva. ~
4723 104| szebb respublikákat~Alkotva, Solont s a dicső Lykurgust~Lehozzuk
4724 81 | FERENCNÉHEZ,~Szendrei Gróf Török Sophia Antoniához ~Repdező kényeink
4725 88 | GRÓF TÖRÖK SOPHIEHEZ~midőn Goethe és Schiller
4726 124| Vitt élni-halni bajnokok sorában.~És íme, már most mint dicső
4727 103| Emel ki minket a barmok sorából?~Ki kétli azt, hogy minden
4728 19 | kék hegyeket, mint állnak sorba körülte,~Melyeken a nektár
4729 20 | lakást!~Nézzétek, mi kies sorhegy ölelgeti~A tér telkeit és
4730 21 | írigyed.~Itt édent mutató sorhegyek oldalin~Bacchus tölt poharat,
4731 74 | erős falak~Állottak sudaras sorjegenyék között.~S ím, ott egy feketült
4732 98 | S a szent emberiség sorsa kezedbe került.~Ámde te
4733 87 | Tudják, hogy a nemzetnek sorsával~Saját hasznok szoros függésben
4734 102| érzed a jót és gonoszt,~S a sorsnak ádáz kényén függ nyugalmad.~
4735 22 | Mindenható kar méri ki sorsodat,~Kar, mellyen ég s föld
4736 25 | fejemen lesz mindvégig~ Sorsom kemény végzése. ~Látom,
4737 33 | berkeit álmodom?~ Pindár, Stesichor isteni~S Alcaeus magasabb
4738 26 | elájúlva. ~A liget zöld sudarai~ Halkva körülsusogtak,~
4739 74 | tornyok, erős falak~Állottak sudaras sorjegenyék között.~S ím,
4740 10 | hajladoznak~ Égig nyúlt sudárokkal,~S bokros tölgyek árnyékoznak~
4741 6 | Ne hagyj holtig epedni. ~Süllyedek! nyujtsd karjaidat,~
4742 53 | Megcsalt a ragyogó hinár:~Süllyedsz, s nincs, ki kezét nyújtsa
4743 104| S aszott kezéből lesni sültemet?~Nem szebb-e Pesten vígan
4744 105| őket; s vívj dicsően~Az éj süvöltő, vak hydráival!~Paizst s
4745 85 | S Lesbos alakja. ~Mély sugallásod kiemelt magamból,~Sátorod
4746 102| hevült kebelt nyitsz szép sugalmaiknak,~S mint a kalitka zárát
4747 133| S annak ivá kebelem sugalmát. ~Mellembe, mint egy Ilion
4748 26 | körülsusogtak,~A hold játszi sugarai~ Könnyeinken ragyogtak. ~
4749 104| mely megértheti,~S melyben sugárit tűkröztetheti. ~ Van
4750 49 | hallanék én,~Csak szád kegyes sugását~S hív szíveink verését. ~[
4751 95 | zaj előtted, és~Szendergő suhogás váltja fel a morajt;~Nézd,
4752 28 | nyílásoknál~ Száraz kórók suhognak: ~Ott hörpölték egymás vérét~
4753 66 | Hirdeti, Éván! ~Hát reám mit sujt haragod, hogy eddig~Édes
4754 20 | thessali berkeket,~Bércforrást, susogó völgyeket és homályt.~Gyakran
4755 123| a bűnt. ~Így adta vissza Sylla az életet~Rómának, s így
4756 123| alkot új világot~ Sylla-Szilágyi haragja: jertek!" ~[1824
4757 102| zárnak karjaik közé,~S a symboláknak hímes fátyolában~Öleltetik
4758 61 | lengedez a Zephyr. ~Nincs már symphonia, s zöld lugasok között~Nem
4759 81 | mint híved éneke,~ Édes symphoniákkal;~Takarjon virtusod angyali
4760 104| Minden titkait,~És a világok systemáit oldjuk;~Majd a morálnak
4761 102| kalitka zárát elhagyó~S ismét szabadban lengő fülmile~Örömre gerjed,
4762 18 | vagyon bátor menedéklakása~A szabadságnak s nemes érzeménynek:~Itt
4763 78 | lelke bérét, örömeit~ Szabinája szemében. ~Hadd lássam,
4764 83 | ösi tűzhelyemre!~S majd Szabínám hív keze-főzte mellett~Mártsatok
4765 31 | változhatlan renddel~ Ki van szabva éltünk pályája;~Egyik rokon
4766 49 | mást ne hallanék én,~Csak szád kegyes sugását~S hív szíveink
4767 125| hervadtam én,~ Míg rabláncom szaggatám,~Míg a csalfa, büszke remény~
4768 125| maradni,~ S rózsákat itt szaggatnunk. ~Nem álmodni, hanem élni~
4769 9 | Melyen most rózsát szaggatsz;~Oh, vigyázz, mert az örvényből~
4770 104| világnak főbb történeteit~Száguldjuk által, és mustrára intjük~
4771 102| belénk mosolygják rózsás szájaikkal~Az égi szikrát s égi tiszta
4772 87 | magyar bolond:~Nem tud pumit, szajkót tanítani,~És nem tud lopni,
4773 104| vidám szabadság s tréfa a szakács;~Ornnét Palinkhoz, Pécel
4774 62 | S a zabolák s kötelek szakadnak. ~Te Títusoddal hajdani
4775 10 | kősziklafalak~ Közt a völgyre szakadoz; ~Hol jegenyék hajladoznak~
4776 74 | lengedezett hosszu, fejér szakál.~Gyakran bölcs szavait hallani
4777 41 | Titkos esdekléseit.~Szakaszd le a kinyílt rózsát,~Míg
4778 105| nyaram kalásszal biztató szakát~Telemre gyüjtve éldegeljem
4779 101| barát,~Szerelme kínja nem szakítja szívét,~S nem látja a bűn
4780 75 | delphusi láng hevít,~Nem szállít ki hajót Bengala öblein,~
4781 106| van,~Ha nyájainkat métely szállja meg,~S a szürke kanca vemhét
4782 21 | illatozó rózsa fakadna ki:~Szállnának le reád Graecia isteni,~
4783 15 | OSZTÁLYRÉSZEM~Partra szállottam. Levonom vitorlám.~A szelek
4784 28 | forrósági~ Között magamba szállva. ~Amott egy magas szirt
4785 68 | mellpatyolatjain.~ Csendes szalmafödél alatt~A víg pásztori kor
4786 32 | oltárodra nyújtom~ E pindusi szálokat,~Tömjénem, myrrhám meggyújtom,~
4787 103| pusztaságait,~Éj, melybe számos századok merültek.~S ha
4788 7 | Lelkemre hív kezéből,~Vagy egy szánakozó cseppet~ Gördítsen szép
4789 25 | Új életre menendünk. ~Szánja Vénusz szíveinket,~
4790 104| Mi szép nekem még rajta szántanom,~S aszott kezéből lesni
4791 19 | boldog Helvetia népe örömmel~Szántja szabad földjét: itt is szabad
4792 38 | Aetherí szányát: ~Hogy tehozzád felvigyen,
4793 7 | Vedd buzogó könnyeimet~ Szapora vizeidhez,~S vegyítsd bús
4794 23 | Bámulta, s a fáradt szarándok~ Ormai közt iszonyodva
4795 74 | Sok távollakozók s messze szarándokok~Csókolták küszöbét s szentjei
4796 28 | rémítő nyílásoknál~ Száraz kórók suhognak: ~Ott hörpölték
4797 97 | Oh, fedezd könnyeit, s száritsd el orcáin. ~S midőn karján "
4798 40 | sebére,~ S könnyeimet szárítsd el! ~Amor tőrei égetnek,~
4799 64 | megelőzz, a tudományokat~Szárnyaddal takarod, s a haza kincseit~
4800 36 | Múzsa! te Horváthot hajdan szárnyadra emelted,~Amikoron Hunyadit
4801 60 | az emlékezetnek repdező szárnyai~ Visszahozzák éltem
4802 22 | karunk,~ Mikor hatalmas szárnyaiddal~ Béfedezéd lebegő
4803 125| lepkeszárnyú gyermeknek~ Égi szárnyakat adni. ~Nehéz a mennyet elhagyni,~
4804 108| homloka virrada,~ Elméje szárnyalt, s a tudásnak~
4805 102| eget:~Meglelkesedve s égi szárnyra kelve~Lengsz vígan Áon szent
4806 103| lenyügzött józan értelem~A szarvas isten áldozatja lett. ~
4807 74 | bágyadt Köszönöm! volt lebegő szava. ~SÁNDOR ~ Hah, menj,
4808 94 | Jer, vegyűlj hozzám epedő szavaddal,~Édes esdeklőm! öröm-ömledéssé~
4809 87 | csekély, az ár ellen?~Az én szavam ki nem hat völgyemből~S
4810 87 | Hogy a józanság istenibb szavát~Az elbutult község megfoghassa.~
4811 74 | festeni nem merem,~Sem tördelt szavokat s ömledezésiket.~A döbbent
4812 38 | HORATIUSHOZ~Róma fenséges szavu Pindarussz,~Flaccus! eldőlt
4813 108| Saturnust, ~Hogy vérrel ázott századaink nyomán~A szent pálma arany
4814 20 | férfi, kinek lelke periklesi~Századnak született, s aki virágkorát~
4815 127| S íme, az ég kinyilék! százévek fedte porából~Felkele phoenixként
4816 123| mikor ölni szentség. ~A százfejű szörny új fejeket terem,~
4817 59 | Ussza körül gályád a földet százszor, ezerszer:~Olly szent tiszta
4818 28 | mutatják,~S a természet nagy szcénái~ Az érzőt felborzasztják; ~
4819 104| kezéből lesni sültemet?~Nem szebb-e Pesten vígan perleni~Werbőczi
4820 104| érzek s boldogabb vagyok.~Szebbnek találom puszta lakhelyem,~
4821 133| pályazajt~ S a pályazajban Széchenyink hős~ Hágdozatit,
4822 81 | testvére~A Múzsa karján szed a dísz kellemére~ Legigézőbb
4823 75 | Kazinczy s Kis!~Bokrétát szedeget nimbuszitok közé.~Ti két
4824 13 | tavasszal. ~Mézet és nektárt szedegetsz te, mint méh,~Minden elrejtett
4825 30 | S szűk jelenvalónak szedheti rózsáit:~De te, karján a
4826 113| nagyot a polc,~Mely gyávát szédít, de mezítláb hág oda Cato.~
4827 100| S nem szédül küszöbén fejem! ~Minden
4828 104| Budának roppant bércfokáról~Szédülve Pestnek tornyait tekintem~
4829 33 | Flaccusa, oh, Virág,~Itt szegdelsz te dicső delphusi ágakat.~
4830 22 | játszott~ A legerősb szegeletkövekkel. ~Téged megőrzött őseid
4831 83 | A barátságnak s jövevény szegénynek;~S asztalánál, mint az öreg
4832 24 | elenyészik rettenetes váza. ~Te a szegénységnek mohos kalyibáját~ Márványpalotává
4833 46 | zengő labyrinth ernyei közt szegényt!~ Gallyról gallyra vigan
4834 82 | fegyver ellen fegyver volt szegezve:~S már-már kiveszni tért
4835 87 | közromlás ellen fegyvert szegezz. ~ Lelkedhez illő tárgy
4836 57 | ragadván, ~Gigászerővel harcra szegült karod,~Vívtál ezerszer többel
4837 1 | utjain,~ Most íme - oh, szégyen, mivé lett -~ Módi
4838 58 | népeink:~Erdély kegyetlen székelyi, a fene~ Hajdúk az áldott
4839 103| tisztelünk ma is,~Csak a tudósok székiben lakott:~A nép szemébe nem
4840 87 | Mint kártya, bor, pagát, szeles dagály?~Ne véld, hogy ez
4841 23 | mindeniknek~ Múzsa szelid keze tört borostyánt. ~Egy
4842 108| láng-ajak ömledezze; ~Ti, oh szelídebb égiek! akiket~Keszthely
4843 34 | csatolod;~A csapongó elmét szeliden oktatod,~ Mint fellengjen
4844 87 | buzgón ápolnák,~Hogy sírja szélin még egyszer szelíd~Szózatját,
4845 124| megpillantván újra kardomat,~A hősi szellem újra megragadt,~S vitt a
4846 10 | Az aranyos felhőket,~Esti szellőcse lengeti~ Az illatos
4847 9 | harmatgyöngy mosa,~ S csak lágy szellőkkel játszott. ~Mint egy Zephyr,
4848 89 | megőrlik, ~S egy gyenge széltől földre teríttetik!~Így minden
4849 3 | termett őrszemekkel~ Szélveszeket zabolázva tartók. ~Melly
4850 58 | oldalin~ Feltárja, s ádáz szélveszekkel~ Fellegeket hasogatva
4851 22 | vezérlvén. ~Hány századoknak szélveszes ostromin~Harcolt szerettem
4852 81 | kéznek,~ S tűnnek a szem könnyein. ~Te, kedves Amazon,
4853 103| tudósok székiben lakott:~A nép szemébe nem hatott sugára,~Előtte
4854 9 | tégedet. ~Csak ő menti meg szemedet~ Ezer könnyhullatástól,~
4855 51 | válladon csügg.~Villámkacér szemednek~Fényét homály borítja;~Kebled
4856 27 | ázott fátyolodat~ Bús szemedről, kegyes szenvedő!~Nem fedi
4857 34 | mély gond epeszti;~Álmatlan szemei mécsekkel virradnak;~Kizárja
4858 99 | homlokodat, s láng csap ki komoly szemeidből. -~Erdély: mennyköveid forrnak
4859 8 | homályt vetsz,~S szívégető szemeiddel~ Belém ezer tőrt nevetsz. ~
4860 76 | nimbusza, sem Chloém~Andalgó szemein gerjedező hevem.~Forró ömledezés
4861 10 | ágokkal: ~Ott függesszük szemeinket~ Az ég dicső képére,~
4862 67 | béfedi a napot~S Argus száz szemeit; majd lebegő Zephyr,~Majd
4863 107| Oh! elvadulnak a komoly szemektől~Áon mosolygó gyenge szűzei,~
4864 11 | örömcsepp ragyog~ Forró szememen. ~[1797-1799 között]~
4865 6 | ah, az én siránkozó~ Szememre nem hullatja~Balzsamát az
4866 69 | Álmaim tűnnek, leesik szememről~A csalárd fátyol, s az aranyvilágnak~
4867 74 | Olvasd e szomorún béapadott szemen,~Mint szenvedt nyomorult
4868 11 | néma hold mosolyog~ Rám szemérmesen,~Mikor az örömcsepp ragyog~
4869 82 | szent Igazságot s a hív Szemérmet.~S akkor majd ismét Kronos
4870 72 | Philomele panasza: ~De én komoly szemet vetek~ A hold ezüst
4871 69 | Ámde a bölcsnek beható szemével~ Játszani
4872 24 | könnyel ázott kendőd légyen szemfödelem. ~[1802 körül] ~
4873 60 | Kanócom pislogó lángjait szemlélem,~A képzelet égi álmába merűlök,~
4874 125| lantját emeli. ~Szép alakid szemlélete~ Új világba andalít,~
4875 70 | nem látom előre.~Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:~
4876 58 | mutató vitéz~ Tüzelg szemökből; felkelend még~
4877 61 | igézheti~ Lollim barna szemöldöke! ~[1804 után]~
4878 105| dicsekszik.~Van, aki mint egy szemtelen kofa,~Rohadt gyümölcsét
4879 102| fénybe vont igazság,~Ámbár szemünket kápráztatja is,~De megmutatja
4880 102| a poesis nyájas istenei,~Szemünkhez illő földi öltözetben,~Enyelgve
4881 52 | reám!~Mint a latmusi szép szenderedő felett~ Rezgő Cynthia
4882 92 | Arkádia berkében,~Rózsapárnán szenderegtem~ Cypris ambrás ölében.~
4883 95 | megcsillapodott a zaj előtted, és~Szendergő suhogás váltja fel a morajt;~
4884 81 | KAZINCZY FERENCNÉHEZ,~Szendrei Gróf Török Sophia Antoniához ~
4885 16 | lantja mit énekel:~Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,~Villogjon
4886 7 | fohászkodással,~ Szívem kinek szentelé. ~Tán most is ott múlatozik~
4887 32 | hogy napjaimat~ Tenéked szentelhessem,~S örömimet, gondjaimat~
4888 29 | Az erkölcsnek s észnek szenteli! ~[1803 körül]~
4889 74 | szarándokok~Csókolták küszöbét s szentjei zsámolyát,~S a himnuszba
4890 123| Aki szelíd, mikor ölni szentség. ~A százfejű szörny új fejeket
4891 87 | Azért avatja azt Pallas szentségébe:~Mert a nélkűl remélni sem
4892 10 | A földi vak lármában,~E szentséget nem lelheted~ Semmi
4893 29 | kerűlete. ~Rabláncok a földi szenvedések,~ Melyeket csak a halál
4894 116| Enyhítsd meg ezt is, a kora szenvedőt!~Márványoszlopidat felkoszortúzom
4895 74 | szomorún béapadott szemen,~Mint szenvedt nyomorult életem ekkorig.~
4896 42 | piperéit,~Ah, mégis oly szépen szedi~ Könnyű lepleit!~
4897 56 | elvesztjük gyakran éltünk szépét,~ S későn hullnak könnyeink. ~[
4898 81 | Teremts Idáliát s Áont Széphalmodon~ Égi harmóniával!~Eros
4899 88 | Schiller munkáival ment Széphalomról Kázmérba ~Aki a Múzsát veszi
4900 102| érzemények édes ömledési~Szépítik ámbár boldogságodat,~De
4901 116| éje virradt. ~Itt leltem a széplelkü nemes magyart,~Pázmándit
4902 120| német hasznot les mindig. Szépre nem űgyel,~Nézd bár condráját
4903 10 | tükrében. ~Nézd, minő mennyei szépség~ Nyílik meg most előttünk,~
4904 9 | könnyhullatástól,~Ő menti meg szépségedet~ A kora hervadástól. ~
4905 81 | Nem a deli termet múló szépségein,~Hanem a lelkeknek édes
4906 102| húrjain;~Hol új meg újabb szépségek csudáit~Bájolva látja repdező
4907 10 | ecset majmolja:~Itt a csuda szépségeket~ Alkotó kéz rajzolja. ~
4908 111| nyerhet-e többé? ~[1817. szeptember 8. után]~
4909 6 | Csak nálad van gyógyító szer,~ Te, ki azt megsebzetted,~
4910 106| Caesar a vad Galliától?~Hát a szeraillok öldöklései~És Ázsiának végtelen
4911 15 | örökös havára,~Essem a forró szerecsen homokra:~Ott meleg kebled
4912 45 | tolmácsai:~ Csak csalfa szerek! ~A szerelem esküvését~
4913 93 | Kényeiben repdez, s a szerelembe' kalóz.~A magyar egy Pindár:
4914 39 | A SZERELEMHEZ~Psyche bíbor kebeléből~
4915 129| Kocytus bús vadonban jajog,~S szerelmed a Léthében enyész. ~HEKTOR~
4916 53 | emészthetik!~ El kell ásni szerelmedet~Bimbózása előtt, zsenge
4917 71 | SZERELEM~ Szívem zsenge szerelmeit~El nem törli tehát a repülő
4918 43 | Vídám enyelgést s gyenge szerelmeket,~S tőled, tetőled, szép
4919 129| szent árjába merítem,~De hív szerelmemet nem.~Halld! az ádáz dulja
4920 28 | vigadoztak,~S az érzékeny szerelmesek~ Szívekben olvadoztak, ~
4921 5 | íme, szívem epedez. ~Vidám szerelmet mosolyog~ Még most minden
4922 136| midőn~A félisteneket szülte szerelmiben,~ Gyönyörre nyílt szív
4923 35 | Oh, énekeld még gyenge szerelmidet:~Sirhalmodon majd zöld amaranth
4924 54 | vezérljen!~Légyen a Végzés utain szerelmünk~ Angyala
4925 49 | élni, Eszti!~Más félje a szerencsét~S a tengerek haragját;~Golkonda
4926 45 | miért ég?~Szünet nélkül mért szeretek,~ Ha nincsen hívség? ~
4927 14 | magamnak,~S mint te, oly forrón szeretem hazámat,~Ámde nincs kincsem,
4928 109| és pazarlj!~Mútasd: mint szereti a magyar a királyt;~
4929 104| van mit ennünk, innunk és szeretnünk,~Ha józan elménk, s testünk
4930 44 | közel elkomorodol,~ S szeretődet megejted. ~[1800-1804 között]~
4931 55 | az első~Éjjelünk, melyen szeretőnk ölében~Életünk legszebb
4932 19 | Bernhárd farain múlatni szerettél,~Jer: nézd a Balatont, mikor
4933 55 | hagyunk mindent, valamit szerettünk,~Semmi nem kísér szomorú
4934 86 | Mellyet nem a fény bábja szerez, hanem~ A virtus, amely
4935 1 | vitéz hírt s bajnoki érdemet~Szerzett az ifjú Pélides utjain,~
4936 107| láttatád.~Kevés virággal szerzi meg Camoenám. -~Oh! elvadulnak
4937 97 | a szelíd Múzsáknak,~S a szférák zengése ömledezzen körül. ~[
4938 105| mívemet s gyalázza,~Galád szidalma rám homályt nem ejt,~Sőt
4939 19 | dala harsog.~Itt meredek sziklák tetein sok régi erős vár~
4940 103| látom: mint leheltek éltet~A sziklamellbe és a holt agyagba,~S mint
4941 74 | oldalán~Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.~Már két századokat
4942 60 | szelíd szerelem hamvadó szikrája~ S bús melancholiám
4943 42 | Szép, ha ölel, fohászkodik,~Színe százfelé változik,~
4944 96 | általhatsz az igazt fátyolozó szinen,~ Mely annyi visszás
4945 103| barbarok dühétől~A föld szinéről eltörültetett.~Éj födte
4946 87 | S ha eltörlődik e föld színéről,~Nem más, hanem hagymázunk
4947 20 | virágkorát~Rómának ragyogóbb színre derítené. ~[1799-1804 között]~
4948 70 | valamint felért szép delére,~Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére~
4949 105| legnagyobb~Csudájok az, hogy szintugy lelkeink,~Mint arcainknak
4950 87 | erkölcset megúnták~Más népek is, szintúgy mint a magyar,~De azt azok
4951 8 | mikor édes éneked~ Szirénhangja zengedez,~S angyali érzékeny
4952 9 | ismértetik veled~ A sziréni hangokat;~Ezek mutatják
4953 108| A megrepesztett Kalpe szirtját~ Pindari láng-ajak
4954 33 | eddig nem töretett hellai szirtokon~ Nyitsz útat, koszorús
4955 65 | Örvendj, szerencsénk talpköve szirton áll:~Nyelvünk, atyáink ajka,
4956 90 | s kivész,~ Mint egy szivárvány, tarka párák~ Kölcsönözött
4957 136| emberek ajkain,~Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám
4958 134| szívedet tisztán, épen,~Ép szívben virul az Éden. ~[1831]~
4959 136| szépet érző emberek ajkain,~Szívből szívbe gyönyört zengve s
4960 101| Sziveddel öszve nem döbög szive:~De már nem érzi a fájdalmat
4961 103| A reszkető ősz tűztelen szivébe~S az anyja keblén ácsorgó
4962 71 | szívja lehelleted,~ Szived verdesi szívemet;~Majd ismét
4963 25 | csókjaimat,~ Zárj örökre szivedbe. ~De bár tőled elszakadok,~
4964 113| bölcs Montesquieu látta szivedben~Trézia bajnokait, mikoron
4965 25 | lelkem, elhervadok,~ Oh, szivedből ki ne ejts! ~Hiszen, majd
4966 101| érzi többé csókjaid hevét,~Sziveddel öszve nem döbög szive:~De
4967 27 | árnyék,~ S nemsokára szívedhez zárod. ~Akkor égi csókok
4968 9 | őrei,~ Kedves gyermek, szívednek!~Így a hiúság tőrei~
4969 41 | le bús cseppjeit,~S vedd szívedre halvány orcám~ Titkos
4970 8 | rózsára homályt vetsz,~S szívégető szemeiddel~ Belém ezer
4971 125| s nefelejcsek,~A két hív szivek láncában~ A viola-bilincsek. ~
4972 40 | nem érem. ~Te intézed a szíveket,~ Egymáshoz te forrasztod,~
4973 29 | HALÁL~A gonosznak és gyáva szíveknek~ Rettenetes vázkép a
4974 11 | nékem is van egy titkom~ Szívembe rejtve!~Nem szabad azt kimondanom:~
4975 124| Mi ez? mi új zaj dúlongat szivemben?~Oh érzem, a tiszt s a szív
4976 12 | kegyes lélek!~ Epekedő szívemben,~S hív kebledbe visszatérek~
4977 40 | olvaszd el Nacám szívét,~ Szívemhez hadd forradjon;~Mosolyítsd
4978 104| szememnek tárgyi mindezek.~Szivemnek ember és rokon kebel kell,~
4979 108| szomorú vadonján. ~Zengtél! s szivének húrjait illetéd:~Forró melle
4980 103| istenek,~Tömjényitekhez szívesen teszem. ~[1815]~
4981 102| nyilt ész lángigéje,~Mely szívet-elmét egyaránt hevít:~Akkor, barátném,
4982 5 | Éltem szép tavaszának?~Nem szívhatom lehelletét~ Az öröm
4983 5 | nem örültem! ~Mi haszna szívom aetherét~ Éltem szép
4984 28 | tekerődik: ~Ott búcsúzott szívszakadva~ Az ékes hölgy férjétől,~
4985 87 | A virtus magvát plántáld szívünkbe.~Majd, mint egy Sokrates,
4986 32 | gyűlnek. ~Ami most ifju szívünknek~ Érzeményit bájolja,~
4987 87 | Mert Werbőcziben arról egy szó sincs,~Más könyv pedig nem
4988 133| világ.~S mint egy Pygmalion szobra, ölem hevén~ Életre
4989 96 | szemem~A bajnok ragyogó szobrait és halált,~ Miolta tőled
4990 62 | A nyihogó paripák szökését ~Bátran vigyázom. Nem sokaság,
4991 93 | szerető.~A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat,~
4992 1 | Gyors paripán leragadva szökni. ~Ó, más magyar kard mennyköve
4993 85 | Bájos ecsettel. ~A szökő Hórák mosolyogva lengnek~
4994 90 | te hazád egén,~Mint egy szökőfény, mely mosolyog s kivész,~
4995 63 | midőn tündér paripádra szöktél,~Nagy, hazánk kormányvezető
4996 123| ölni szentség. ~A százfejű szörny új fejeket terem,~Posványával
4997 105| buzogva felkél Wesselényid,~A szörny-ölőknek szörnyölő fia:~Lehull előtte
4998 102| Ismérni, s győzni a föld szörnyeit,~Indúlatinknak pusztító
4999 95 | vad lakost~ S a szörnyek fene nyomdokit. - ~Nem tenger,
5000 90 | a derék,~A virtus útját szörnyetegek lesik,~ Pályája küzdés;
5001 105| Wesselényid,~A szörny-ölőknek szörnyölő fia:~Lehull előtte majd
5002 108| megmutattad. ~A társas élet szent szövedékeit,~Az erkölcsi világ új elementumit~
5003 82 | asszonya~A bölcseség dicső szövétnekével~A földre szállni és az embereknek~
5004 103| felken títeket,~S e szent szövetség láncába csatol,~Előre látom:
5005 64 | lakó~Elméd phárusi láng a szövevény között:~Kővár s szent menedék
|