1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
5006 93 | hevét kényes mozdulatokba szövi;~Majd maga fellobbanva kiszáll
5007 28 | ablakoknál,~ Hol most repkény szövődik,~S a mohosúlt kőláboknál~
5008 21 | MAGYARORSZÁG~Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,~Árpád
5009 106| Hogy ottan ími és olvasni szoktak;~S ez okra nézve ők a könyveket~
5010 105| Ismérem én azt, s megmosolygni szoktam,~Mint csürhe gyermek kámpolásait,~
5011 87 | önjavok feltétele;~Tudják, mi szolgál honjok javára;~Tudják, hogy
5012 82 | földet Jupiter.~Menj! így szólítja bölcs lyányát, Minervát,~
5013 104| ha kell, közel van kert, szőlő, liget,~Horáccal untig ott
5014 58 | Ormai közt diadalmi kürt szólt. ~Hát bölcs királynénk,
5015 16 | lehet, élj s örülj.~Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,~
5016 74 | Halál? ~SÁNDOR ~ Nincs szóm, nincsen erőm! végy kebeledbe,
5017 104| kincse is.~A vízikórság szomját el nem oltja~Minden Dunáknak
5018 80 | A SZONETTHEZ~Cypris rózsalehellete~
5019 111| nevezé egy ízbe' Kazinczy szonettje.~Üldöz s faggata már pólyámban,
5020 103| az anyja keblén ácsorgó szopóba,~És csontjainkból trónust
5021 71 | honja felé, hol csecsemő szopott,~ S ifjú élte virágozott:~
5022 26 | Beteg szívem sebeit,~Itt szorítám esedezve~ Hozzám gyenge
5023 47 | lehajtom elholt~Orcámat, és szorongó~Keblem döbög, szemem sír. ~[
5024 124| Döbbenve váltam tőle és szorongva:~De megpillantván újra kardomat,~
5025 87 | nemzetnek sorsával~Saját hasznok szoros függésben áll;~Tudják, hogy
5026 63 | S mennyköveket szórsz. ~A közembernek neve vész
5027 65 | Földnek ádáz kölykei bérceket~Szórtak, de Pallas mennyei fegyvere~
5028 101| csak bús nyögések adnak~Szorult kebelnek édes enyhülést.~
5029 74 | A döbbent kebelek nyögve szorultak el,~S bennek minden erő
5030 109| fergetegink után,~Áldást szórva, körüljárja hazánk egét,~
5031 87 | mindezzel! ha Cato villám-~Szózatja s Pharsal vérpatakjai~A
5032 87 | szélin még egyszer szelíd~Szózatját, mint a haldokló hattyú,~
5033 133| Eltűnt a rémkép. Ámde ha szózatom~Szép lelkedre hatott, nem
5034 88 | istenkék koszorús Kegyekkel,~Szózatos lombok mosolyogva intik~
5035 79 | Mert mennél éhesb, annál szózatosb,~S mihelyt megtellik, néma,
5036 106| ismeri,~S a marhafékre nincs szüksége többé.~Lám Títus, Aurél
5037 29 | Itt a gazdag nyomva van szükségtül,~ S a dicsőség fátyolba
5038 113| Férfiakat nemző Pannon szüle téged örömmel.~Törpét törpíthet,
5039 56 | ajakam első mosolygását~ Szülém forró kebelén;~Ti láttátok
5040 45 | Múló örömünk;~Csalatásunk szüleménye~ Játszadoz velünk. ~
5041 1 | hagyja. ~Vallástalanság rút szüleményei,~Erkölcstelenség s minden
5042 22 | huraim csudálják. ~Népek születnek, trónusok omlanak~Lehelleteddel,
5043 80 | Capitolium. ~Paeán! újra születsz nekünk~ Ott, hol Koosz
5044 41 | élete. ~Jövel, te nekem születtél,~ Érzi minden csepp
5045 133| kecsesülne nyelvünk,] ~Mely újra szülje a lerogyott magyart~S Pannon
5046 102| teremtve~Azok, kik embert szülnek és nevelnek;~Kik életünknek
5047 58 | eddig is,~ Csak hív szülöttid vérpatakja~ Áradozand
5048 56 | elrejti a Bakony erdeje,~ Szülőföldem, képedet:~Megállok még egyszer,
5049 45 | epedek?~ Lelkem miért ég?~Szünet nélkül mért szeretek,~
5050 70 | Mosolygjon orcád. ~Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat,~Nem
5051 129| falat,~Fűzd rám kardom, szüntesd fájdalmadat,~Hektor hal
5052 60 | nem vagy velem. ~Lefestem szüretem estvéli óráit,~ Ha már
5053 106| métely szállja meg,~S a szürke kanca vemhét elveti~Azt
5054 2 | nemzenek a sasok,~S nem szűl gyáva nyulat Núbia párduca.~
5055 133| őt, a diadal fiát!~Eurus szűlte pején mint viva, nyerve
5056 24 | hánya,~ Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése. ~India
5057 136| örökre hideg vizekben. ~Szűnj meg te is hát zárt fület
5058 87 | megfoghassa.~Csak a magyar szunnyad mélly rögzésben,~Midőn minden
5059 108| világnak. ~De még lefojtva szunnyada kebliben~A szebb aetheri
5060 105| egyikünk se' van.~Nézd, a tövis szúr, és csip a csalán,~S a gyenge
5061 84 | Kinyílt a Capitolium~Hellas szűzeinek, mint mikor a világ~Hódítói
5062 58 | vad rácok erős hada~ Táborba szállott, hogy kövesse~
5063 101| változtatja a kínt. ~ Tágúljon a szív könnyek által, amíg~
5064 58 | Tűzláng borítá Austria tájait,~ S nem volt, ki terhed
5065 95 | törvény diadalmait. ~Lásd e tájakat is, mellyeket e napon~Kormányodra
5066 43 | ostromolja? ~Múzsám mosolygóbb tájakon andalog,~A csendes erdő
5067 45 | menthet a tengerek~ Végső tájéka. ~Van igaz, van hív szerető,~
5068 28 | borongnak,~És a borzasztó tájékon~ Bágyadt szellők zokognak. - ~
5069 75 | ki hajót Bengala öblein,~Tajtékos paripát sem zaboláz keze~
5070 73 | Csontjaimat kezeid takarják. ~[1807-1808 körül. Végleges
5071 81 | Édes symphoniákkal;~Takarjon virtusod angyali leplege,~
5072 64 | tudományokat~Szárnyaddal takarod, s a haza kincseit~Buzgón
5073 24 | ér? vágyásidnak végét nem találod,~ S nem lel szíved tárgyat,
5074 104| boldogabb vagyok.~Szebbnek találom puszta lakhelyem,~Kertem
5075 38 | te olly sok szép örömet találtál~ Blandusiádnál.
5076 87 | pedig külföldön költi el;~Talán, mondom, hitében áll neki,~
5077 90 | küzdés; ámde végre~ Talpa alá szegi a Chimaerát. ~
5078 76 | partjain.~Alkotmánytok örök talpkövihez teszem~E morzsát, s az idők
5079 95 | Pannon letörött trónusa talpkövit~ Még egyszer leraká
5080 87 | minden polgártestnek lelke,~E talpon áll létünk, alkotmányunk,~
5081 23 | bölcs fejedelmeket,~ Nem támad ott Titus s Trajánus:~
5082 28 | sírköveknél,~ Hol most lelkek támadnak,~S a mélycsendű éjfeleknél~
5083 58 | elhúnyt párducos őseink~ Támadtanak fel hamvaikból~
5084 89 | teríttetik!~Így minden ország támasza, talpköve~ A tiszta
5085 62 | lebegő hajónk~ A bölcs tanács s kormány figyelmén~
5086 48 | szívemet nem oltja~A fő hideg tanácsa!~Édes Chloém! szeretlek,~
5087 63 | Nagy, hazánk kormányvezető tanácsán.~Itt az érdempolc! ez az
5088 87 | nagyvilág nyelve,~S hol én tanácslok, ott parancsolsz te;~S ha
5089 101| hogy a szív nem vigyáz tanácsra,~Kivált az első fájdalom
5090 93 | A TÁNCOK~Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi
5091 93 | határt.~Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!~
5092 124| egykoron~A bajnok-ifjak büszke tánckörében~Lebegni pártás fővel a delit,~
5093 93 | A TÁNCOK~Nézd a tánc nemeit, mint
5094 88 | Díszt nyer előtte. ~Táncoló Hórák, nevető Napaeák,~Tegzes
5095 104| legelhet Thespis bájvilágán~S a táncolóknak szárnyas rendein,~Szívünk
5096 121| bokája,~S mely csuda: a táncost kötelén a pózna vezérli! ~[
5097 114| isteninek.~Ünnepeket, muzsikát, táncot, játékokat adván,~ A
5098 87 | Nem tud pumit, szajkót tanítani,~És nem tud lopni, sem pillét
5099 118| alig hallott, azt már ma tanítja:~Oh, mely kurta belűk a
5100 129| Ki fogja majd kisdedünk tanítni~Istent félni és dárdát hajítni,~
5101 91 | A szerelem s epedés tanított. ~Lebegj körültem, Mennyei,
5102 114| Spárta szilaj lelkét, énekre tanítva, emelte,~ S a dalok
5103 83 | pórázon mosolyogva nyögje,~S Tantalus-szájjal magas asztaloknál~
5104 102| semmi földi tőr!~Ott, ott tanuld meg a bölcsek nyugalmát~
5105 100| Élni s halni tanuljatok. ~[1815]~
5106 113| bájló nyelveddel szólni tanuljon,~Nyelveddel, melyről diadal
5107 104| újabb érzelemre gyújt:~Itt a tanult kéz nagy remekjei,~Ott a
5108 113| koronát egy szívvel védni tanultak.~Férfiakat nemző Pannon
5109 105| bábjait boszulja.~Nem úgy tanultam Sokjrat iskoláját,~Hogy
5110 21 | valamit Tellus az emberi~Táplálásra teremt, néked az istenek~
5111 87 | a tölt túrja, mely őtet táplálja,~S az áldás átokká válik
5112 89 | A nemzet őrlelkét tapodja,~ Gyermeki báb
5113 77 | rengete tégedet!~Már ott tapodtál sok fene undokat,~ Melyek
5114 84 | szép köszönet vala~Párizs tapsai közt a fejedelmi csók.~Petrarcát
5115 28 | völgy zengedez; ~Hol meredek tar kősziklák~ Az egekkel
5116 64 | alkotó~ Corvin tára teáltalad. ~A polgári töl-ág
5117 87 | tudományok és isméretek~Tárából gazdag zsákmányt gyűjt magának.~
5118 82 | Minervát,~Menj! s hozz ki táram titkos rejtekéből~Észt s
5119 15 | gazdag mezeim határa,~Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,~S
5120 27 | Nem fedi már szeretett tárgyadat~ E porhalom s mohos
5121 87 | bábjait,~Melyekkel rút kacaj tárgyai lettünk?~- - Kérdezd az
5122 96 | homályát; ~Tőled, ki pályánk tárgyait ismered,~És nagyfényü atyád
5123 40 | Fájdalmaim eltemetnek,~ Ha tárgyam el nem érem. ~Te intézed
5124 24 | találod,~ S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen. ~De te,
5125 104| kellemeit,~És szíve, lelke tárgyát lelheti,~Mint hol magába
5126 104| sokáig?~Csupán szememnek tárgyi mindezek.~Szivemnek ember
5127 61 | ligetünk, s díszei hullanak,~Tarlott bokrai közt sárga levél
5128 24 | India kincsével légyen tömve tárod,~ S Caesar dicsősége
5129 43 | MELISSZÁHOZ~Más tárogasson maeoni kürtöket~Alcid s
5130 58 | porunkhoz: ~Mindenfelé dob s tárogató riad.~Úgy tetszik, elhúnyt
5131 28 | roppant kapuján~ Zengtek a tárogatók,~Mikor a véres harc után~
5132 54 | Angyala társad! ~Élj szerencsésen, s ne
5133 59 | Arethusa s tiszta Meander.~Társaid, a mindig nevető Kedv, Tréfa,
5134 104| elmélkedés,~Hanem barátság és társalkodás.~S nem a világi jókat megtagadni,~
5135 30 | te voltál eddig biztos társam!~ Te intéztél engem
5136 108| Búzakalászt neki megmutattad. ~A társas élet szent szövedékeit,~
5137 47 | Tündér szemed mosolygván,~A társaság feléled.~Minden derűl tevéled,~
5138 103| A PESTI MAGYAR TÁRSASÁGHOZ~Ki kétli s kérdi, hogy csak
5139 104| élj vidáman~Barátid édes társaságiban,~S ne kérj az égtől többet,
5140 1 | Gazdag folárral, s gyenge társát~ Fajtalanúl teregetni
5141 17 | Mely öblöket zár, merre tart s ront~ Anglia
5142 58 | jutalma vagy,~Vérző magyar kar tarta meg eddig is,~ Csak
5143 86 | fojt a buta semmiség~ A Tartarus mély tengerébe,~
5144 3 | Szélveszeket zabolázva tartók. ~Melly áldozat volt a vezekényi
5145 58 | harcain~ A föld legelső tartományit,~ S láncra füzé
5146 58 | terhed Herkulesként~ Tartsa: egész birodalmad ingott. ~
5147 13 | üresen csapongó~ Lepke tavasszal. ~Mézet és nektárt szedegetsz
5148 48 | azért epesszem~Éltem tünő tavasszát,~Hogy megvetett az álnok?~
5149 72 | természet~ S ëltem tünő tavasza;~Szerelemre az enyészet~
5150 5 | aetherét~ Éltem szép tavaszának?~Nem szívhatom lehelletét~
5151 47 | körültem,~Mint a Zephyr tavaszkor~A rózsaillatokkal.~Bájos
5152 99 | fagy küzd:~Arcaidat derülő tavaszod szép hajnala festi,~Jég
5153 19 | Jer te, ki a szép genfi tavat s szép genfi virulmányt~
5154 74 | temploma s szent helye.~Sok távollakozók s messze szarándokok~Csókolták
5155 60 | mint töltöm időmet,~ S távolléted alatt kedvem miben lelem!~
5156 64 | Corvin tára teáltalad. ~A polgári töl-ág s delphusi
5157 3 | ajakit, halálát. ~Láttam tebenned buzgani véreket~S orcádra
5158 31 | tűz nemes lángjait. ~Nem tébolyog gót épületeken~ Az éjjeli
5159 57 | éktelen~ Vert had zavarját tébolyogva,~ S Bécs s Pozsony
5160 118| nép álmaiban kitanul.~Amit tegnap alig hallott, azt már ma
5161 24 | nektárillatban usztatni. ~Tegyen mást boldoggá a sors csalfa
5162 108| zeng fölötte~ Tegzed aranynyila és az Aegis. ~[
5163 48 | Chloé szemében~Villognak égi tegzek!~Menj, menj! szabad vagyok
5164 88 | Táncoló Hórák, nevető Napaeák,~Tegzes istenkék koszorús Kegyekkel,~
5165 120| Ökrébül disznót, a lóbul rest tehenet tesz,~Férfi köténybe' gyarat,
5166 40 | forrasztod,~A tüzet jéggé teheted,~ A jeget meggyújthatod; ~
5167 6 | elhervadt ajakimat~ Ajakidra tehetem. ~[1797-1799 között]~
5168 102| ámbár boldogságodat,~De nem tehetnek boldoggá magok.~Kettősen
5169 23 | sorvad az emberi~Legszebb tehetség, nem születik soha~
5170 28 | kőláboknál~ Iszolag tekerődik: ~Ott búcsúzott szívszakadva~
5171 100| szál fű, virág, mellyre tekintek itt,~Érző szív vala, mely
5172 6 | Sírdogáló szemeim. ~Egy tekinteted gyilkosom~ S boldogítóm
5173 47 | A rózsaillatokkal.~Bájos tekintetidben~Vidám öröm sugárzik.~Mint
5174 102| van-e?~Igen: ha az csak úgy tekintetik,~Mint ösztöninknek szenvedő
5175 41 | csepp vérem,~Miolta rám tekintettél,~ Nyugalmam nem esmérem;~
5176 73 | Nap, de szemünk bele nem tekinthet. ~A legmagasb menny s aether
5177 90 | Győzödelem vezetett az égbe. ~Tekints le hozzánk hős eleid közűl!~
5178 130| erőddel?~A legszélsőbbet ne tekíntsed azonba' tetőnek,~Mert tetejére,
5179 103| élnek még ma is körültünk~- Tekintsük által a föld részeit -,~
5180 26 | fog bánatos lelkem~ Tekörülted lebegni,~Hozzád vonz árva
5181 121| A SZONETT~Csengőkkel tele van füle, orra, kalapja,
5182 16 | fedik,~ S minden bús telelésre dőlt. ~Halljad, Flaccus
5183 105| kalásszal biztató szakát~Telemre gyüjtve éldegeljem el;~De
5184 37 | nagy álláspont köre nem telik meg~Áldozat nélkül; de ki
5185 29 | gerjedelem?~Mi tölti bé lelkünk' teljesebben,~ Mint te, édes, boldog
5186 20 | kies sorhegy ölelgeti~A tér telkeit és a vizenyős lapályt;~Itt
5187 23 | ott nemesen buzogni. ~Cato temérdek lelke legörbed ott,~Nem
5188 87 | hanem halál.~Más nép erős temérdekségében,~Ezt a fekvés, amazt kereskedés~
5189 17 | képtelen harc itt hegyeket temet,~ Ott új világot hoz
5190 100| míveidet, világ!~Mint szórja s temeti a nagy Örök keze,~Látom,
5191 74 | Ott egy nyárfa alatt lett temetőhelyök.~Egy szép gerlicepár jött
5192 65 | Mennyköve porba temette őket. ~Örvendj, szerencsénk
5193 11 | kimondanom:~ El van temetve. ~Nem szabad kijelentenem,~
5194 32 | megráncolja. ~Minden gyönyörű Tempéink~ Lassanként elhervadnak,~
5195 3 | segélld!~ Vidd a dicsőség templomához:~ S ajtaja zára
5196 22 | szent királyid~ Templomait, s leborulva áldozz. ~Nézd,
5197 127| honját éjszaka fedte,~S templomi néma halál szomorú hajlékai
5198 113| bírjon az álfény.~Szent templommá lesz tündér palotája előtted,~
5199 106| Azért parancsol a föld tengelyének? ~ Így van! ha szél
5200 127| Hellász,~Es Mahomet hadait tengerbe meríti örökre.~S íme, az
5201 86 | semmiség~ A Tartarus mély tengerébe,~ S híröket és
5202 59 | földtengelyekig s a föld nagy tengerein túl,~Homlokodon híred csillagkoronája
5203 104| oltja~Minden Dunáknak s tengereknek árja;~S az ép gyomornak
5204 108| emberiség bennetek él s tenyész,~ Ti adtok annak testi-lelki~
5205 25 | Záporozó szemeink. ~Tépd el édes bilincsemet,~
5206 51 | Langyos lehelletével,~Az tépi el mosolygó~Díszét kis életének.~
5207 23 | Századok éjjele~ Nyugszik terajtad: mégis égő~ Arculatod
5208 26 | esedezve~ Hozzám gyenge térdeit. ~Itten mosolygott szemembe~
5209 10 | tölgyek árnyékoznak~ Terebély zöld ágokkal: ~Ott függesszük
5210 1 | társát~ Fajtalanúl teregetni hagyja. ~Vallástalanság
5211 74 | Legszebb szűz vala ő Hunnia térein.~Sok fényes lovagok néztek
5212 34 | halálnak;~Hogy vére gyümölcsöt teremjen honjának,~ Éltét örömmel
5213 81 | A Lethéig virítnak. ~Teremts Idáliát s Áont Széphalmodon~
5214 102| hát csak erre vagynak-é teremtve~Azok, kik embert szülnek
5215 104| Szemét sötétség, vállát terh sanyarja,~S utálja mindazt,
5216 58 | tájait,~ S nem volt, ki terhed Herkulesként~ Tartsa:
5217 32 | vállaidra~ Még most is terheimet. ~Ha a gond jeges kezei~
5218 100| Mint a koldus utált élete terheit,~S a szent emberiség jussa
5219 64 | nem köti~Munkás életedet: terhek alá veted~Atlás-vállaidat,
5220 125| szívemet~ Aggodalom terheli,~Hozzád, ha rám öröm nevet,~
5221 89 | egy gyenge széltől földre teríttetik!~Így minden ország támasza,
5222 9 | Oltárán ég tömjéned. ~De ki ne térj ez ösvényből,~ Melyen
5223 103| csatol,~Előre látom: mint terjesztitek~Hazánkban Delphi égi kincseit~
5224 87 | ellenkeznek ezzel mindenben;~Mint terjesztnek fényes pályájokon~Áldást,
5225 93 | aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!~ Férfierő
5226 21 | ragyogó kürtje mosolyg reád.~Termékeny mezeid mennyei harmatok~
5227 81 | elhervadnak,~Nem a deli termet múló szépségein,~Hanem a
5228 58 | fene~ Hajdúk az áldott térmezőkben~ Megfeketült haragos
5229 124| várvivásnak jöttem nézni tervét~S kimérni a tűz égi útjait,~
5230 105| utálnánk hát ezt és amazt,~Hogy teste-lelke hozzánk nem rokon?~Hiszen
5231 8 | Szerelmek nyíladoznak.~Tested minden mozgásiban~ Tündérek
5232 74 | régen-siratott karja közé rogya.~Testek rándulatit festeni nem merem,~
5233 104| mutatják,~S mindazt előttem testesülve látom,~Amit magamban csak
5234 1 | ma kereskedik~Szép párja testével, maga alkuszik~ Gazdag
5235 93 | látsz véres ajakkal~ A testhalmok közt ugrani hőseivel.~Titkos
5236 108| tenyész,~ Ti adtok annak testi-lelki~ Jobb eledelt s
5237 87 | De mit nevetjük a fenét testünkben!~Hol ily kéz dúl a nép verejtékén:~
5238 81 | Öleld! a Charisok legszebbik testvére~A Múzsa karján szed a dísz
5239 102| éltünk véghatárihoz,~S ölelve tésznek a halál ölébe,~Míg ott is
5240 19 | harsog.~Itt meredek sziklák tetein sok régi erős vár~Omladozó
5241 56 | Messze setétedik már a Ság teteje,~Ezentúl elrejti a Bakony
5242 130| tekíntsed azonba' tetőnek,~Mert tetejére, középpontjára középut emelhet. ~[
5243 16 | el a napot,~Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,~ S
5244 27 | ölelgetik~ Rég ohajtott szűz tetemeid. ~Ölelkezve fogtok leborulni~
5245 114| mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez,~ S míveiden lebegő
5246 124| int, Murány, feléd,~Midőn tetődre felvetem szemem!~A várvivásnak
5247 130| legszélsőbbet ne tekíntsed azonba' tetőnek,~Mert tetejére, középpontjára
5248 105| ki gondja minden agynak tetszeni?~Elég, ha néktek tetszhetem,
5249 105| tetszeni?~Elég, ha néktek tetszhetem, barátim!~Elég, ha célom
5250 76 | Laurussal fedezett bölcsei! tetszhetik.~Épít, ront az idő lelke,
5251 14 | érzi~ Tettei bérét. ~Akkor írigylem fejedelmi
5252 59 | csillagkoronája ragyogjon,~Tetteidet fél föld leborulva csudálja,
5253 43 | kürtöket~Alcid s Pelídes isteni tettein,~Fellengjen a dircéi harsány~
5254 3 | Herceg! az istenek~Fő polcra tettek: véreidet segélld!~
5255 103| vázt vetett,~Melyek vakabbá tették a vakot,~És a lenyügzött
5256 28 | bölcs Magábatérés. ~Itt tévelygek a világi~ Lármától különválva,~
5257 104| változtatás,~Szemünk legelhet Thespis bájvilágán~S a táncolóknak
5258 112| Orpheus hajdan vadakat, fát, Thrácia bércét. ~[1821. január 18.
5259 61 | néma homály borong.~Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.~Itt
5260 95 | aegise. ~Tedd a durva getát a Tiberishez, és~A hét hegy lakosit Bosporus
5261 69 | Sokrates méregpoharát s Tibérnek~ Trónusa
5262 33 | boltjai fednek el?~ Tíbur völgyei rejtnek-é?~Vagy
5263 34 | Matthisson himzését~S a tiburi Phoenix magas ömledését~
5264 15 | homályin~ Tíburi forrás: ~Van kies szőlőm,
5265 38 | tehozzád felvigyen, és tevéled~Tíburod csendes ligetébe rejtsen,~
5266 129| Ezen karok őrzik Pergamust;~Tiértetek, hazánk isteniért~Bátran
5267 2 | heves Afrika~ Búsult tigrise, amidőn~Ordít kölykeiért,
5268 102| férfinyomdokok~Vezetnek a szép tiltott táj felé;~Hol a vakító fénybe
5269 83 | Aki keblében helyet ád tinéktek,~A szerencsének letapodja
5270 21 | Nem fertőzteti meg durva tirán keze:~Törvény, nem hatalom
5271 124| dúlongat szivemben?~Oh érzem, a tiszt s a szív harca ez:~A szív
5272 87 | ugy emelkedik~A józanság tisztább világához,~Ha a tudományok
5273 105| Elég, ha célom s szívem tisztaságát~A józanabb rész érti és
5274 96 | dicsőség! ~Tőled, ki a jót tiszteled és nemest,~S általhatsz
5275 109| heve~S a jobbágyi szelíd tisztelet egybefér;~ Mutasd: hogy
5276 86 | bölcs. ~A nagy csak a jók tiszteletére vágy,~Mellyet nem a fény
5277 3 | volt a vezekényi harc!~Bús tisztelettel könnyezi a magyar~ Négy
5278 95 | áldozik. ~Hősek magva! nemed tiszteli a magyar.~Él még benned
5279 23 | dicső~ Király s Apollo tisztelője:~ Bölcs Hunyadink
5280 103| bölcsesége,~Melyet csudálva tisztelünk ma is,~Csak a tudósok székiben
5281 103| ganéját~Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi;~Amott az odvas fákban
5282 129| parancsolj könnyeidnek,~Tisztem, tüzem engem harcba visznek,~
5283 124| szív fog, érzem, győzni tisztemen,~Kirántja győző kardomat
5284 56 | ád vissza nékem már semmi titeket!~Evezzem bár körül a mély
5285 22 | feltekintek,~ S titkaidat huraim csudálják. ~Népek
5286 8 | könnyű Zephyr, játszol,~S titkaidról vigyáztalan~ Le-lereppen
5287 11 | órái. ~Ah, nékem is van egy titkom~ Szívembe rejtve!~Nem
5288 103| Itt a mosódás módja szent titok,~S a fél világot embervérbe
5289 11 | Legszebb rózsái,~Mély titokban csörgedeznek~ Legszebb
5290 23 | fejedelmeket,~ Nem támad ott Titus s Trajánus:~ Durva
5291 106| nincs szüksége többé.~Lám Títus, Aurél s Fridrik nem valának~
5292 22 | nép. ~S már mast Ferencnek títusi trónusa~Fénylik közöttünk:
5293 62 | s kötelek szakadnak. ~Te Títusoddal hajdani őseid~Várába gyűltél,
5294 21 | határidon.~Boldog népeidet Títusok őrizik,~Kik mindannyi atyák
5295 22 | A TIZENNYOLCADIK SZÁZAD~Század hanyatlik.
5296 120| kaszál, sapkába', kalapba' tobákol:~A német mindent mesterkél,
5297 28 | hol a győzödelmesek~ Toborzón vigadoztak,~S az érzékeny
5298 104| képzelhetek:~Kívánhat-é még többeket szemem? ~ Hát amidőn
5299 57 | szegült karod,~Vívtál ezerszer többel ezer csatát:~ Menj,
5300 68 | márványpalotát a Megelégedés.~ Többszer múlatoz a szegény~Földmíves
5301 64 | tára teáltalad. ~A polgári töl-ág s delphusi laurusok~Kettősen
5302 89 | halál emészt.~Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki~
5303 10 | nyúlt sudárokkal,~S bokros tölgyek árnyékoznak~ Terebély
5304 114| nép e zajt látá s Amalthea tölgyét,~ Látni a mennyrázót
5305 28 | mérkőznek,~S a százados roppant tölgyfák~ A felhőkbe verődnek; ~
5306 86 | a magyar~A Festetics név tölgykoszorúival;~ Kevély örömmel látja
5307 95 | között,~S vígan nyujtom ezen tölgykoszorút neked.~Vígan zengeti el
5308 92 | ösztöneit~ Soha bé nem tölthettem.~ Ithakám partját
5309 60 | kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,~ S távolléted
5310 16 | énekel:~Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,~Villogjon
5311 132| álom?~"Normánnak rakiát töltsetek és aszubort." ~[1827-1830
5312 7 | gyenge virágszál. ~Mondd: töltsön kegyes írt sebhedt~
5313 9 | ártatlanság~ Oltárán ég tömjéned. ~De ki ne térj ez ösvényből,~
5314 32 | E pindusi szálokat,~Tömjénem, myrrhám meggyújtom,~
5315 127| Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász. ~[1827 körül]~
5316 109| ernyők pásztori! gyújtsatok~Tömjént hölgyeitek s gyermekitek
5317 103| Kedvelni hajlandók az istenek,~Tömjényitekhez szívesen teszem. ~[1815]~
5318 87 | bért a jóknak megadja~Még a tömlöcben s a kereszten is.~Te is
5319 57 | Fényes utat tusakodva tör s nyit. ~[1805?]~
5320 74 | rándulatit festeni nem merem,~Sem tördelt szavokat s ömledezésiket.~
5321 124| WESSELÉNYI, A NÁDOR, MURÁNYNÁL~Töredék ~ Mely édes andal int,
5322 28 | Mélyen a föld gyomrában,~A töredezett oszlopok~ Között, örök
5323 130| SCHILLER~A legfőbbre akarsz törekedni hatalmas erőddel?~A legszélsőbbet
5324 84 | pálmavirányihoz,~Olly buzgón törekedsz s gátokat ostromolsz,~Hogy
5325 33 | Polyhymniád,~S eddig nem töretett hellai szirtokon~ Nyitsz
5326 14 | Akkor, oh, akkor vetekedve törnék~ Véled
5327 16 | tündököl. ~Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,~Légy
5328 95 | üszököt visel;~S egy rút törpe, gigászkarddal: az éget,
5329 113| Pannon szüle téged örömmel.~Törpét törpíthet, de nagyobbá tesz
5330 113| szüle téged örömmel.~Törpét törpíthet, de nagyobbá tesz nagyot
5331 87 | esmerünk~Most és a múlt kor történeteiben,~Az erkölccsel nőttek s
5332 104| dolgait,~Majd a világnak főbb történeteit~Száguldjuk által, és mustrára
5333 74 | vidám gyermekidőm alatt.~Sok történeteket hordogatott elő~A bölcs
5334 3 | Ezer nemes~ Vállvetve törtet s gátokat ront;~
5335 41 | kemény, édes Nacám!~ Törüld le bús cseppjeit,~S vedd
5336 42 | pirul,~Szép, ha könnyét törülgetem,~ S vállamra simul;~
5337 27 | zárod. ~Akkor égi csókok törülgetik~ Gyöngy orcádról kegyes
5338 36 | vezetvén,~Spártai erkölccsel s törvénnyel örökre lerakták~A magyar
5339 87 | Tudják, hogy a szent erkölcs törvénye~Nem más, mint önjavok feltétele;~
5340 21 | trónusokon Trézia lelke leng.~Törvényed s koronád Chérubim őr fedi,~
5341 122| Századokig küzdött ösi szent törvényei mellett,~Századokig nyugszik
5342 104| oldjuk;~Majd a morálnak mély törvényein~Platónkkal újabb s szebb
5343 103| kincseit~S az értelemnek nagy törvényeit;~Előre látom: mint leheltek
5344 128| pénze veszélyt hoz.~Míg törvényidnek hódolni fog, angol! a pénzed,~
5345 93 | ugrani hőseivel.~Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe,~
5346 93 | rendbe,~ Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.~Ember
5347 26 | omladoznak~ A vadrózsák tövében: ~Itt nyögtem ki epedezve~
5348 105| egyikünk se' van.~Nézd, a tövis szúr, és csip a csalán,~
5349 98 | S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.~Amely kéz fölemelt, az
5350 80 | Koosz koszorús húga, az ősz Tokaj~A Bodrogra könyöklik, és~
5351 57 | ádáz zápora, vérözön~ Toldult s rohant rád számtalanszor:~
5352 58 | Véreiket fedező karokkal. ~Toldúlva jőnek bajnoki népeink:~Erdély
5353 56 | Mélyen illetődve búcsúzom tőletek;~Elmégyek: de szívem ott
5354 1 | Fessen le hiv Gvadányi tolla,~ Nemzetemet csufoló
5355 126| ketrecben kotlani készül!~ "Tollat az orrába!" - Zápokat adjon,
5356 45 | kegyes szemek~Nem a lélek tolmácsai:~ Csak csalfa szerek! ~
5357 87 | Minervát~S annak minden munkás tolmácsait;~Azért formálja a saját
5358 102| lábakon?~S kivánhatunk-e tőlök oly csudát,~Hogy céljainknak
5359 104| Melyen zsibongva egy világ tolong;~Midőn körültem minden él
5360 100| hangyasereg! mint tusakodsz s tolongsz~ Sírod
5361 67 | mosolyogva győz. ~Féltő! tompa szemed látta-e míveit?~Állítsd
5362 34 | felfeded rút képét,~ S tőreit elszaggatod. ~Az észt az
5363 74 | felébrede,~S a kétségbeesés tőreivel vivott. ~ Már négy bús
5364 36 | Agamemnont~A feledékeny idők torkából bajnoki kürttel:~Múzsa!
5365 58 | Aeolus éktelen~Barlangja torkát Kaukazus oldalin~ Feltárja,
5366 36 | lelkét levezetted az Orkus~Tornácába, hogy ott Ithakának lássa
5367 23 | virágzott. ~S mikor ragyogtak tornyaid, oh Buda!~Felségessebben,
5368 74 | ormokat?~Ott hajdan ragyogó tornyok, erős falak~Állottak sudaras
5369 22 | megőrzött őseid Istene.~Trajánok s áldott Marcusok álltanak~
5370 37 | nyere Parthenonban.~Adj Trajánt nékünk s kegyes Antoninust,~
5371 23 | Nem támad ott Titus s Trajánus:~ Durva Nerók vasigája
5372 50 | violák fakadnak,~A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek~
5373 110| zivatarid közt nőttél, mint Tréziánk,~Mert védangyalod volt,
5374 108| Feldúlt világunk üszkeit, a Tridens~S villám ostromait, a lerogyott
5375 4 | A víg madár mint zeng s trilláz,~ S mint nyög a filemile! ~
5376 2 | nyeregben ül.~ Nem szállt Trója alá soha~Ily szép spártai
5377 75 | sem zaboláz keze~Harsány trombitaszón a hadi arc előtt:~Bájoltan
5378 108| nagy század erőseit~S omló trónusait? ki Agamemnonát~ Korunknak
5379 58 | bölcs királynénk, Trézia! trónusod~Nem a magyar szív vívta
5380 22 | csudálják. ~Népek születnek, trónusok omlanak~Lehelleteddel, s
5381 21 | kegyes istenek,~S kiknek trónusokon Trézia lelke leng.~Törvényed
5382 103| szopóba,~És csontjainkból trónust rak magának,~Melyet dög,
5383 82 | minthogy saját komolyságát tudá,~S a földi gyarlóságot ismeré:~
5384 108| Elméje szárnyalt, s a tudásnak~ Békerülé sivatag
5385 133| puszta hang,~ Nem, mely tudatlan gyermek ajkán~
5386 112| civakodnak fátumaikkal?~Én nem tudhatom azt; s hogy az Átét gyártja-e
5387 87 | kiket rabul majmol?~Vagy tudja-é, midőn ezt nem teszi,~Mit
5388 104| barátaink,~S velünk egyenlőn tudnak érzeni.~Hol majd hazánknak
5389 104| józan ésszel vélek élni tudni~A bölcseségnek titka és
5390 55 | sem tér!~Sem Galenusnak tudományi titka,~Sem kegyességünk
5391 103| világot.~Az ég ürébe felható tudós~Az égi zsákmányt barlangokba
5392 105| új szót megkacag,~Ha azt tudóstól hallja s nem fonóktól,~Mert
5393 92 | életemet~ Jól használni nem tudtam,~S legkiesebb ösvényimet~
5394 105| majd istent csinál,~Majd tücsköt, s azzal mint naggyal dicsekszik.~
5395 133| dala árja többé ~Tündér tükörben nyílt nekem a világ.~S mint
5396 109| hintsetek illatot;~ Simulj tükörré, büszke Zengő,~
5397 10 | mosolyog~ A patakok tükrében. ~Nézd, minő mennyei szépség~
5398 109| büszke Zengő,~ S tükreidet biborozza Phoebus! ~S ti,
5399 61 | völgye nem illatoz,~ S tükrét durva csalét fedi. ~A hegy
5400 7 | halvány képemet~ Néki tükröd fényében,~Mutasd meg égő
5401 19 | mikor a nap reggeli lángja~Tükrözetén reszket, s mikor a hold
5402 40 | VENUSHOZ~Oh, szerelmek szép tündére,~ Jövel gerlicéiddel!~
5403 15 | lekötöm hajómat,~Semmi tündérkép soha fel nem oldja.~Oh te,
5404 104| él magának,~S csak álma tündérképét kergeti,~Mint egy vadonban
5405 81 | rózsát legelésznek~ E tündérkert képein;~S ah, ezek a lelkesb
5406 2 | Míg hérói biborsüveg~Tündöklik fejeden, Hunnia csillaga,~
5407 80 | mádi aranygerezd~ S tündöklő amazon-párta ölelgeti. ~
5408 16 | korod~ Boldog csillaga tündököl. ~Holnappal ne törődj, messze
5409 125| nyílik,~ Mindenik csak tünemény;~Annak nyílik a legszebbik,~
5410 45 | vértől veszi. ~Egy pillanat tüneménye~ Múló örömünk;~Csalatásunk
5411 64 | kincs, nem ragyogó polc tüneményei,~Nem mászó csapodár kába
5412 114| míveiden lebegő árnyad előmbe tünik.~Látlak, mint öleléd kegyes
5413 70 | orcád. ~Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat,~Nem lengettél
5414 82 | szikrát leheltek,~Kikben tüstént gyulladt az aetheri rész,~
5415 107| Helmeczim, neked?~Nemes tüzedről énekeljek-é,~Vagy ifjúságod
5416 1 | kacéros~ S gerjedező tüzeit kínálja. ~A férfi - ó bűn! -
5417 58 | Marst mutató vitéz~ Tüzelg szemökből; felkelend még~
5418 127| Büszke tatár lovagok patkói tüzelgtek az elszórt~Spárta, Athéne
5419 129| parancsolj könnyeidnek,~Tisztem, tüzem engem harcba visznek,~Ezen
5420 60 | lármáit,~ Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. ~Leplembe burkolva
5421 69 | BARÁTIMHOZ~Én is éreztem, s tüzesen szerettem,~Éltem a föld
5422 40 | Egymáshoz te forrasztod,~A tüzet jéggé teheted,~ A jeget
5423 67 | harcait~ S a villám rohanó tüzét! ~A tündér Szerelem béfedi
5424 50 | kiöntöm,~S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim,~Gyenge melledhez:
5425 104| megértheti,~S melyben sugárit tűkröztetheti. ~ Van itt is ember,
5426 96 | áldozatot vigyünk!~ Te tulkokat, bort, drága myrrhát,~
5427 23 | Ott Socrates, s nagy Tulliusnak~ Nem szabad ott
5428 90 | javát~Titkon segítő mennyei tűneményt:~ Neved, dicsőült Wesselényi,~
5429 95 | Nézd a puszta virányt s tunguzi vad lakost~ S a
5430 124| véltem évek óta,~Előmbe tűnni látom újolag;~Látom, miként
5431 133| Istenfiakkal küzdve tűnt fel~ Isteni bájba
5432 87 | sárban fertőzik,~Azt a tölt túrja, mely őtet táplálja,~S az
5433 29 | láncokat~ Itt nemesen tűrve viseli,~S a hervadó gyenge
5434 100| Látom, hangyasereg! mint tusakodsz s tolongsz~
5435 57 | fegyverével~ Fényes utat tusakodva tör s nyit. ~[1805?]~
5436 84 | fegyveri közt ledűl,~S a tűzből az Olymp lángküszöbére hág. ~[
5437 83 | ölellek. ~Üljetek mellém ösi tűzhelyemre!~S majd Szabínám hív keze-főzte
5438 58 | királyok fegyvere omla rád,~Tűzláng borítá Austria tájait,~
5439 99 | virányos,~S a tetején örökös tűzörvény s aetheri fagy küzd:~Arcaidat
5440 103| fereszti~A reszkető ősz tűztelen szivébe~S az anyja keblén
5441 43 | jutalmam verseimért te légy!~Tűzz egy virágszált barna hajam
5442 75 | nimbuszitok közé.~Ti két Tyndaridák lettetek a magyar~Pindus
5443 100| lehullanak. ~Te a durva tyrann bíborit elveted,~Mint a
5444 37 | Minden ádáznak s alacsony tyránnak~ Kénye felett van. ~
5445 106| Imádtatának mégis a világtól;~De a tyrannok, bár istenfiaknak~Neveztetének,
5446 120| gyarat, kötöget, fonogat, tyukot ültet,~A felesége kaszál,
5447 87 | hány robotja.~- Bétölti udvarát s jószágait~Százféle népek
5448 65 | Sok nagyjainknak balgatag udvarin~Már a magyarnak híre se'
5449 87 | király,~Kinek minden nép udvarlókat küld.~Pizseg körűlte ánglus,
5450 75 | éje után: én Philoméleként~Üdvezlém az arany nap piruló egét. ~[
5451 50 | Lejtnek utána. ~Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,~S egy virágbimbót
5452 98 | Benned az emberiség ügye boszulva vagyon. ~[1814]~
5453 96 | A haza, nyelv s tudomány ügyében. ~Jer, jer, borulj le Pythia
5454 103| És semmi isten nem tekint ügyökre! ~ Ez istenének a barmot
5455 103| lelketek hevét,~Mely e nagy ügyre felken títeket,~S e szent
5456 2 | magyar módra, nyeregben ül.~ Nem szállt Trója alá
5457 37 | Mennyi belső tűz s fene üldözések~Ostorát nyögték! de az égbe
5458 38 | menedéköléből~A vad orkánok s habok üldözését~ Nézni
5459 105| orvos hagymázos betegjét~Üldözze azért, ha tőle öklözést
5460 83 | asztaloknál~ Üljön epedve. ~Oh ti, elrejtett
5461 120| kötöget, fonogat, tyukot ültet,~A felesége kaszál, sapkába',
5462 74 | szép alkonyaton melleje ültetett,~Ősz pillái alól könnye
5463 10 | lelkeknek~ Legkedvesb ünnepe ez,~Hol a forró érzelmeknek~
5464 114| Helikon hajdani isteninek.~Ünnepeket, muzsikát, táncot, játékokat
5465 52 | kellemit~ Ég, föld ünnepelése közt. ~Oh ti, lengedező
5466 136| erényt,~Melyek hajdan öröm ünnepivé kenék~ A nagy görög
5467 103| dönték e világot.~Az ég ürébe felható tudós~Az égi zsákmányt
5468 69 | gyülölhet;~Szíve óhajt még, de üres vadonban~
5469 13 | közt,~Ámde nem mint egy üresen csapongó~ Lepke tavasszal. ~
5470 19 | Tellus kosarit mosolyogva üríti;~És valamint boldog Helvetia
5471 105| becsűlet úgy hozván magával,~Üstökre, pofra kél akárkivel. ~
5472 108| arcát? ~Feldúlt világunk üszkeit, a Tridens~S villám ostromait,
5473 103| barlanggá teszi;~Erynnis üszkét hányja városinkra,~Az öldöklő
5474 95 | Gyermek, mely keziben kést s üszököt visel;~S egy rút törpe,
5475 120| csecse bokrétát tűz, s mint üti félre kalapját!~Tarka piros
5476 22 | Nem dúltak ádáz, pártot ütő hadak,~ A szent rokonvér
5477 114| romjaiból valaha baglyok üvöltnek alá,~Mint a büszke Csobánc
5478 93 | ajakkal~ A testhalmok közt ugrani hőseivel.~Titkos törvényit
5479 1 | Nem tud nyeregben, nem tud ugró~ Gyors paripán
5480 126| orrába!" - Zápokat adjon, ugy-e? ~[1827]~
5481 119| papirosgáttal választod el, úgy-e?~Öszverohannak azok, gátat,
5482 120| hasznot les mindig. Szépre nem űgyel,~Nézd bár condráját talpátul
5483 65 | hallatott,~ Nem módi, úgymond. Oh, gyalázat!~
5484 101| csapásit~Leírni? Minden óra újakat szül,~Újabb veszélyt hoz
5485 105| mert cadentiás.~A másik újat s csak honit szeret,~Kitiltja
5486 136| Oh, a poézis rózsaszin ujjai~Fonják azt az öröm gyenge
5487 103| Mert azt az egyik párt az ujjain,~Másik könyöknél szokta
5488 108| te illetéd~ Nektáros ujjal égi lantod,~ S
5489 124| óta,~Előmbe tűnni látom újolag;~Látom, miként őt láttam
5490 31 | ligetet. ~Nézd, új öröm s újult életerő~ Száll hegyekre,
5491 57 | AZ ULMAI ÜTKÖZET~1805. Octob.14d. ~
5492 77 | Már ott tapodtál sok fene undokat,~ Melyek zavarták Pindusunknak~
5493 37 | Honja javának. ~Róma undokját s Senecát felejtsd el!~A
5494 104| szőlő, liget,~Horáccal untig ott kapálhatunk,~S nevetni
5495 110| Gallia dandárit~ Az Úr lehellete. ~Te zivatarid
5496 118| mely kurta belűk a geniális urak! ~[1821-1823 körül]~
5497 95 | Láttad Deukaledon fennyen uralkodó~Hullámit s koronás Albion
5498 73 | legmagasb menny s aether Uránjai,~Mellyek körülted rendre
5499 62 | Ez tette Rómát föld urává,~ Ez Marathont
5500 126| Lelkemet, és keskeny űrbe, időbe dugád.~Ah, de segélj
5501 125| ciprus árnyékában~ Az urnák s nefelejcsek,~A két hív
5502 63 | Dűlnek, elmúlnak, s heverő uroknak~ Híre enyészik. ~
5503 59 | pusztítsd Bengala partját,~Ussza körül gályád a földet százszor,
5504 10 | leli: ~Itt az ég örömét ússza,~ Melly úgy buzog keblében,~
5505 31 | Álpeseken~ A nap felé uszó sasokkal. ~[1802 körül]~
|