1458-besza | beteg-ejjel | ejsza-felet | felha-harag | harca-kalap | kalas-lakoz | lam-mellp | melly-ordog | oreg-remle | remul-szove | szovi-uszo | uszta-zuhog
Költemény
5506 24 | A mennyei nektárillatban usztatni. ~Tegyen mást boldoggá a
5507 1 | ifjuság~Undok bűnében, s úszva folárkodik,~ Még gyenge
5508 77 | Iktasd dicsően tört utadra~ Nyomdokidon lebegő
5509 30 | Te intéztél engem józan utaidon,~Ha a földi vígságtól megváltam,~
5510 1 | Erkölcstelenség s minden utálatos~ Fertelmek áradnak hazánkra,~
5511 64 | Hív Múzsám adaját meg ne utáld, hazánk~
5512 105| másokat ne leljék.~Miért utálnánk hát ezt és amazt,~Hogy teste-lelke
5513 123| bélyeget vert. ~A cselt utáló így veti gyilkosa~Hálójába
5514 53 | Akit félve kerülsz, utálsz,~Annak jégkebelén hervad
5515 100| bíborit elveted,~Mint a koldus utált élete terheit,~S a szent
5516 1 | Hol mosolyog, hol utálva néz ránk. ~Felforgat a nagy
5517 56 | szerelem láncain.~Hímezze bár útam thessali virulmány,~Koszorúzza
5518 50 | Lejtnek utána. ~Én is üdvezlő dalomat
5519 105| riadnak Erdély bércei,~És én utánok zengetem dalom. ~[1815]~
5520 114| Csobánc szomorú düledékin az útas~ A múlt bajnoki kor
5521 57 | fegyverével~ Fényes utat tusakodva tör s nyit. ~[
5522 101| nemsokára;~De már követjük és útban vagyunk!~Nem vesztjük azt
5523 88 | Kázmérba ~Aki a Múzsát veszi útitársúl,~Mint te, szép vándor, kies
5524 84 | ormai.~Hát néked, ki az ő útjaikon vezetsz~Minket Delphi magasb
5525 1 | Szerzett az ifjú Pélides utjain,~ Most íme - oh, szégyen,
5526 32 | Érzeményit bájolja,~Utóbb hideg értelmünknek~
5527 102| Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz,~Melyen csak a nagy
5528 82 | a kedveskedést fölösleg~Űzvén, lettek nagyok kacérjai:~
5529 92 | Mert ha bíró: nem furdal vád,~ Mert ha álom:
5530 37 | idők zavarja,~Sem gonosz vádak soha fel nem oldják~A magyar
5531 112| ragadja,~Mint Orpheus hajdan vadakat, fát, Thrácia bércét. ~[
5532 103| agyagba,~S mint jámborodnak a vadállatok~Előttetek, s mint omladoz
5533 105| Ez a hiú fényt s rangokat vadássza,~Kucorgva koldul, s pénzen
5534 87 | nem tud lopni, sem pillét vadászni,~S más illy nagy dolgokhoz
5535 94 | Rhodopén parancsolt~Kőnek és vadnak s Rhadamanth kezének:~
5536 106| Ha a búzában konkoly és vadóc van,~Ha nyájainkat métely
5537 108| S Elysion, szomorú vadonján. ~Zengtél! s szivének húrjait
5538 28 | felhőkbe verődnek; ~Hol a vadonnak csudái~ Pompájokat mutatják,~
5539 26 | vizek omladoznak~ A vadrózsák tövében: ~Itt nyögtem ki
5540 65 | számkivetett vala,~A régi vadság láncaiban nyögött,~
5541 108| te hívtad erdeiből elől~A vadságba merült emberi nemzetet,~
5542 4 | te, mint a kegyetlen~ Vadtól a kis bárányka? ~Nem vagyok
5543 133| feléd,~Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait~ A Kárpátok
5544 28 | szűzei,~Mikor ellenségbe vágtak~ A haza erősei. ~Ama
5545 86 | csak a jók tiszteletére vágy,~Mellyet nem a fény bábja
5546 129| Léthében enyész. ~HEKTOR~Minden vágyam, minden érzeményem~A Léthe
5547 79 | azért, hogy még ne légy vágyás nélkül,~Mert aki semmit
5548 79 | versedet megmenthetném vele,~S vágyásaid legfőbb pontját bétölthetném! -~
5549 24 | ragyogjon fejeden:~Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,~
5550 56 | tündér kép elvágja!~A szilaj vágyások gigászi harcait,~E bujdosó
5551 102| De hát csak erre vagynak-é teremtve~Azok, kik embert
5552 120| szebb, jobb minden marhája, vagyonja.~A német hasznot les mindig.
5553 21 | nemzeti díszed áll.~Oh, bár vajha kies gyöngykoszorud között~
5554 116| rokon kéz. ~Itt leltem a jó Vajkit, az édes őszt,~Itt a téti
5555 131| PLATON~Mennyi vajúdással nyítod, Lucina, ki méhét!~
5556 103| bábot s vázt vetett,~Melyek vakabbá tették a vakot,~És a lenyügzött
5557 57 | Vont fel körülted, s vakmerően~ A haragos buzogányt
5558 103| Melyek vakabbá tették a vakot,~És a lenyügzött józan értelem~
5559 95 | Bellerophonja lett,~S a vakságba merült századok éjjelén~
5560 114| lehullnak,~ S romjaiból valaha baglyok üvöltnek alá,~Mint
5561 39 | Zephyr-szárnyakon~ Már valahára,~Ki ágyamhoz mécset gyújtson~
5562 98 | NAPOLEONHOZ~Nem te valál győző, hanem a kor lelke:
5563 106| Títus, Aurél s Fridrik nem valának~Sem istenek, sem a Nap öccsei:~
5564 37 | koronaherceg nevelőjének választatott ~Mennyi országok s koronák
5565 9 | rokonfelét~ Néked ezek választják,~S földi éltednek édenét~
5566 119| te azokat papirosgáttal választod el, úgy-e?~Öszverohannak
5567 74 | az én szívem ezer közül~Választott! de az ég szívemet eltöré!~
5568 87 | táplálja,~S az áldás átokká válik kezében.~S nézd a Keszthely
5569 51 | lehull majd,~Melly büszke válladon csügg.~Villámkacér szemednek~
5570 32 | esztendeimet,~Te osztod fel vállaidra~ Még most is terheimet. ~
5571 5 | Rózsabimbó fakadoz,~S alabastrom vállaimon~ Barna hajfürt ingadoz. ~
5572 74 | Már két századokat hordoza vállain,~S mellén lengedezett hosszu,
5573 42 | könnyét törülgetem,~ S vállamra simul;~Szép, ha ölel, fohászkodik,~
5574 74 | előrántja hegyes vasát,~S a vállára borult szűz kebelébe döf.~
5575 1 | Fajtalanúl teregetni hagyja. ~Vallástalanság rút szüleményei,~Erkölcstelenség
5576 104| vigyázsz,~Szemét sötétség, vállát terh sanyarja,~S utálja
5577 3 | laurus? Ezer nemes~ Vállvetve törtet s gátokat ront;~
5578 119| vegyülnek,~S öszveölelkezvén úgy válnak nagy Pelagusszá.~S te azokat
5579 87 | ami a magyart emelheti?~Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:~
5580 105| fényből vastag éjszaka,~Mint a valódi bölcsből rút gonosz. ~
5581 69 | Hol csak a külszín fedi a valóság~Puszta országát bibor állepelben;~
5582 30 | elégiádat. ~A vidámság csak a valóságnak~ S szűk jelenvalónak
5583 127| hamvaiból Marathon nagy bajnoki váltak. ~Menjetek, oh Múzsák s
5584 124| angyal-kellemében.~Döbbenve váltam tőle és szorongva:~De megpillantván
5585 136| a lekötött kalóz:~Tündér változatok műhelye a világ,~ Mint
5586 105| ember ahány, annyiféle,~S változhatatlan főbb vonásiban.~Ki gondja
5587 31 | pompája. ~Igy van minden! változhatlan renddel~ Ki van szabva
5588 105| iskoláját,~Hogy a köz-ember változó eszének~S itéletének rabja
5589 104| megún~Az ember, s édes a változtatás,~Szemünk legelhet Thespis
5590 101| keres,~S veszett gyönyörré változtatja a kínt. ~ Tágúljon a
5591 29 | rázhatja. ~Oh, de mitől válunk oly nehezen?~ Mi tündér
5592 106| VANDAL BÖLCSESÉG~A vandaloknak
5593 106| makk egy fán terem? -~Hát vandalok közt nincs-e pártütés?~S
5594 88 | útitársúl,~Mint te, szép vándor, kies annak útja;~A hideg
5595 62 | Títusoddal hajdani őseid~Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk~
5596 74 | Ott lankadt, epedett Váradi Lóri is~Érző lelke tüzes
5597 109| KIRÁLYUNKNAK~Keszthelyre váratásakor ~Keszthely mosolygó völgyei,
5598 91 | körültem, Mennyei, oh, lebegj!~Varázsövednek bájival ékesíts,~ Fedezz
5599 34 | Csillagkoronáját csak ott fenn várhatja~ Mnemosyne keblében. ~[
5600 86 | Pantheonját. ~Dicső előkép várja figyelmedet.~Nagyságra hívnak
5601 70 | Cypris ölében. ~Mit várjak ezután, nem látom előre.~
5602 37 | gyönyörű gyümölcsét~Századok várják, diadalmi paeant~Századok
5603 6 | rám lehelletted! ~Téged várnak kiterjesztve~ Reszkető
5604 28 | érzőt felborzasztják; ~Hol a váromladékokon~ Az őszült kor lelke
5605 23 | felállani,~ Atilla roppant városában~ Mars, tudomány,
5606 103| teszi;~Erynnis üszkét hányja városinkra,~Az öldöklő kést egyiránt
5607 103| halomra;~Ott a falukban s városok piarcin~Jár kóborolva a
5608 87 | zsákmányt gyűjt magának.~Mit vársz olly agytól, melyben nincs
5609 22 | mennyi örvény~ Várta nemes remeked halálát! ~
5610 124| tetődre felvetem szemem!~A várvivásnak jöttem nézni tervét~S kimérni
5611 17 | bércodvaiknak~ Vas kapuit s reteszit leszórván ~
5612 123| S hív Hunyadink vasa bélyeget vert. ~A cselt
5613 53 | Nyögdécselsz, epedő kegyes!~S vasbékódra szemed gyöngyei hullanak.~
5614 127| sohajtva. ~Mint mikor a vasból ordítva kiront az oroszlán,~
5615 23 | Trajánus:~ Durva Nerók vasigája büntet. ~[1800-1802 között]~
5616 92 | rózsáit,~ Megizzadtam vaspályáit. ~Láttam a mosolygó tavaszt,~
5617 105| és jég~S az égi fényből vastag éjszaka,~Mint a valódi bölcsből
5618 113| mikor abba beléptél,~S váteszi lélekkel láttam már büszke
5619 133| világnak~ Hajdani váteszit és erősit; ~S ez nyit nekünk,
5620 80 | zengj, enyelegj vele!~ Vaucluse s Laura leend - Széphalom
5621 89 | magyar most? - Rút sybaríta váz.~Letépte fényes nemzeti
5622 24 | s elenyészik rettenetes váza. ~Te a szegénységnek mohos
5623 100| dagály.~Látásodra szemek vázai s a világ~
5624 111| által.)~Títeket elrezzent vázképe, barátim, ölembül!~Árthat-e
5625 103| S az embereknek bábot s vázt vetett,~Melyek vakabbá tették
5626 110| nőttél, mint Tréziánk,~Mert védangyalod volt, mint most Karolinánk:~
5627 82 | megúnták~Ezen jóltévő égi védeket;~Mert sokban ellentálltak
5628 123| Ledűlt Hunyaddal a haza védfala!"~Így zeng hősei közt a
5629 89 | bélyegét,~ S hazája feldúlt védfalából~ Rak palotát heverőhelyének; ~
5630 19 | lakosit szent törvény jobbkeze védi. ~[1799-1804 között]~
5631 87 | agyváz,~Hanem boldogságunk védistene,~Mely a méltó bért a jóknak
5632 87 | nagyjait,~Kikben Minervánk védjeit csókolja,~Mint ellenkeznek
5633 102| el élted rózsaálmait,~S védjen Minerva pályád zajjain,~
5634 90 | légy szeretett hazád~ Védlelke, s oh, add vissza fényes~
5635 92 | elvirult már!~ Pályám vége közelít;~Hol a gigászi Örök
5636 24 | fejeden:~Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,~ S nem
5637 92 | éltem, hogy életemet~ Végezni ne fájlalnám;~
5638 102| dajka-karral~Vezetnek éltünk véghatárihoz,~S ölelve tésznek a halál
5639 65 | menj s vezérlj!~ A véghetetlen századoknak~ Nagy
5640 32 | De te, kegyes Tündér, végig~ Ragyogsz bús éjszakánkon,~
5641 45 | menthet a tengerek~ Végső tájéka. ~Van igaz, van hív
5642 56 | gyönyörű vidékek!~ Vegyétek bús könnyemet. ~Ti láttátok
5643 41 | lelket lelhete,~Kivel magát vegyítheti,~Lelkét lelkébe öntheti:~
5644 104| rokon kebel kell,~Kivel vegyítse érzeményeit;~Elmémnek elme,
5645 101| Itt a mosolygás sírással vegyül,~Itt minden édes mérget
5646 119| és Duna már Ádámtul fogva vegyülnek,~S öszveölelkezvén úgy válnak
5647 74 | zsámolyát,~S a himnuszba vegyült orgona hangjai~Buzgón ömledezék
5648 114| fővel közibénk enyelegve vegyültél,~ S játszva nyitál pályát
5649 116| örömit, jutalmát; ~Kikhez vegyülve hársaid ernyein~A bús felleg
5650 94 | Lesbosi hárfám. ~Jer, vegyűlj hozzám epedő szavaddal,~
5651 54 | veled és vezérljen!~Légyen a Végzés utain szerelmünk~
5652 25 | mindvégig~ Sorsom kemény végzése. ~Látom, hasztalan epedek,~
5653 15 | Kérjek-e többet? ~Vessen a végzet, valamerre tetszik,~Csak
5654 34 | honjának,~ Éltét örömmel végzi. ~A bölcs kebeléből szívét
5655 36 | Zárva, kiket méltán lantjára vehetne Homér is!~Múzsa! hevítsd
5656 46 | mosolyogva rám.~ Oh, nem véli, mi tőr lesi~A zengő labyrinth
5657 87 | népek pórszemetjével.~Azt vélnéd, egy világgyőző király,~
5658 124| asszonyát.~Kit már feledni véltem évek óta,~Előmbe tűnni látom
5659 102| halál ölébe,~Míg ott is újra vélünk egyesülnek? ~ Oh, nagy
5660 106| szállja meg,~S a szürke kanca vemhét elveti~Azt mind tudósok
5661 40 | VENUSHOZ~Oh, szerelmek szép tündére,~
5662 25 | életre menendünk. ~Szánja Vénusz szíveinket,~ S majd
5663 22 | vívta ki hantjait,~ S véráldozattal kérte vissza~ Ősei
5664 8 | leplegidben~ Angyali szív verdegél,~Nemes tűz ég ereidben,~
5665 71 | lehelleted,~ Szived verdesi szívemet;~Majd ismét bucsuzó
5666 7 | szívemet,~ Mint vergődik vérében. ~Mutasd neki, mint hervadok,~
5667 37 | nékünk s kegyes Antoninust,~Véreid hálás kebelébe' márványt~
5668 58 | fel hamvaikból~ Véreiket fedező karokkal. ~Toldúlva
5669 87 | testünkben!~Hol ily kéz dúl a nép verejtékén:~Az ily bolondság ott nem
5670 36 | haza szent oltárán áldoza vérek. -~Mennyi nemes hamvak vagynak
5671 1 | merült kora,~ Rákóczi vérengző haragján~ S rettenetes
5672 26 | hallgatott,~Csak szíveink verésének~ Döbögése hallatott. ~
5673 49 | kegyes sugását~S hív szíveink verését. ~[1800-1804 között]~
5674 28 | suhognak: ~Ott hörpölték egymás vérét~ A párducos magyarok,~
5675 7 | égő szívemet,~ Mint vergődik vérében. ~Mutasd neki, mint
5676 46 | kalitka lesz;~ Vagy vergődve kitépdeli~Hímzett szárnyait,
5677 123| Féltünk rossz rokonink véribe' fürdeni,~ S a jóknak
5678 20 | ó szelíd~Áon szűzei, és verjetek itt lakást!~Nézzétek, mi
5679 28 | tölgyfák~ A felhőkbe verődnek; ~Hol a vadonnak csudái~
5680 102| őrzik forró keblöken,~S véröknek édes nedviből itatják;~Kik
5681 57 | felett.~Villámok ádáz zápora, vérözön~ Toldult s rohant rád
5682 58 | Csak hív szülöttid vérpatakja~ Áradozand ezután
5683 87 | villám-~Szózatja s Pharsal vérpatakjai~A római lelket fel nem ébreszték;~
5684 105| ami új s nem ó:~A Himfy verse néki konyhadal,~Akárki mit
5685 79 | bétölthetném! -~Hagyján! Remélj! s versed tedd el jövendőre! -~Ne
5686 79 | néked leánykádért!~Hogy ékes versedet megmenthetném vele,~S vágyásaid
5687 43 | ajakkal. ~Édes jutalmam verseimért te légy!~Tűzz egy virágszált
5688 105| isteneit,~S igaz keresztény verseket kohol.~Van, aki minden új
5689 104| Igen, de minthogy minden verselők~Homér atyánktól fogva ekkorig~
5690 87 | paizs villámjára,~Nem fut versenyt a szent Olympián,~Csak a
5691 33 | útat, koszorús vezér,~S a Vértest Helicon hangjai töltik el.~
5692 45 | szív forró döbögését~ A vértől veszi. ~Egy pillanat tüneménye~
5693 123| vissza hazámnak én.~ Vértorral alkot új világot~
5694 3 | csatázott. ~Ők voltak a harc vérzivatarjain~S a béke napján bölcs vezetők,
5695 58 | vér bére, jutalma vagy,~Vérző magyar kar tarta meg eddig
5696 116| Japet fiának sassa dulá vesém,~S a mennyből lehozott szikra
5697 15 | Kérjek-e többet? ~Vessen a végzet, valamerre tetszik,~
5698 18 | Mágusi vessződ. ~A világ lármás vigadóhelyéről,~
5699 105| Kucorgva koldul, s pénzen vesz tehert;~Emez dühödve pusztít,
5700 9 | Intéző fonalait,~Számtalan veszedelmeknek~ Leled labyrinthjait. ~
5701 2 | kitérsz,~ S régen félt veszedelmidet~Rád húzzák netalán majd
5702 15 | Charybdis közt, sok ezer veszélyben~ Izzada
5703 101| csendes enyhelyén,~Túl a veszélyen s földi harcokon,~S fedezze
5704 101| E földi élet számtalan veszélyit,~A test fenéit, a lélek
5705 28 | minden tündér nagyságnak~ Veszendő dicsősége! ~Hősek márvány
5706 101| fájdalomban édeset keres,~S veszett gyönyörré változtatja a
5707 102| reszkető fejünket~Ismét ölökbe vészik s dajka-karral~Vezetnek
5708 1 | Harpia fajzati!~Erkölcseinket vesztegető fenék!~ Fessen le hiv
5709 106| nagy Rómát dőlni látták,~Vesztének abban lelték fő okát:~Hogy
5710 111| még több hátra, barátim?~Veszthet-e még valamit szívem, vagy
5711 123| terem,~Posványával együtt vesztheti Hercules,~ A gaz lenyesve
5712 41 | kinyílt rózsát,~Míg el nem veszti illatját~ S fodra bíbor
5713 101| követjük és útban vagyunk!~Nem vesztjük azt el, újra megtaláljuk,~
5714 114| Míg mások honnunk javait vesztünkre kiszórják,~ S a nemzet
5715 104| bölcs öregtől új lelket veszünk!~Onnét tehozzád s nyájas
5716 89 | szerencsénk kénye hány, vet,~ Játszva emel,
5717 87 | nem teszi,~Mit és ki ellen vét? - Nem tudja, hidd el,~Mert
5718 2 | Chironnál, mikoron hadra veté szemét:~ Árpád vére
5719 72 | panasza: ~De én komoly szemet vetek~ A hold ezüst képére,~
5720 14 | kiszórják,~Akkor, oh, akkor vetekedve törnék~
5721 100| kődarabon, melyre szemem vetem,~A nagy Persepol és Palmyra
5722 103| embereknek bábot s vázt vetett,~Melyek vakabbá tették a
5723 98 | azt tündér kényednek alája vetetted,~ S isteni pálmádat
5724 105| Nem, mert az ember nem véthet, ha józan,~Minden gonoszság
5725 8 | kellemiddel~ A rózsára homályt vetsz,~S szívégető szemeiddel~
5726 3 | tartók. ~Melly áldozat volt a vezekényi harc!~Bús tisztelettel könnyezi
5727 64 | Mert jó atyja, vezére vagy. ~[1807]~
5728 86 | fényes Olympiád,~Indúlj vezéred zöld koszorús nyomán,~
5729 121| táncost kötelén a pózna vezérli! ~[1822-1823 körül]~
5730 65 | dicsőség trónusa, menj s vezérlj!~ A véghetetlen századoknak~
5731 33 | segélj~Ösvényedre! akármerre vezérlsz, megyek! ~[1799-1803 között]~
5732 22 | A nagy idők folyamit vezérlvén. ~Hány századoknak szélveszes
5733 102| táj. Járd zengő ajakkal.~Vezessen érző kebled istene.~Ölelje
5734 90 | pallosával~ Győzödelem vezetett az égbe. ~Tekints le hozzánk
5735 72 | sárkányait~ Fényszekéren vezeti,~S a Balaton hullámjait~
5736 3 | vérzivatarjain~S a béke napján bölcs vezetők, atyák,~ S kormányra
5737 84 | néked, ki az ő útjaikon vezetsz~Minket Delphi magasb pálmavirányihoz,~
5738 22 | Rettenetes hadait vezette. ~Bízzál, s virágzóbb századokat
5739 82 | A jámbor népek kormányit vezették.~Örök békesség és arany
5740 36 | kormányt csendes révpartra vezetvén,~Spártai erkölccsel s törvénnyel
5741 3 | számtalanszor~ A viadal mezején csatázott. ~Ők voltak
5742 22 | vissza~ Ősei szent viadalma bérét, ~Révpartra hoztad:
5743 62 | mártott~ Tőre dühös viadalra készti. ~Egy nap lerontá
5744 2 | Ordít kölykeiért, s körme viaskodik.~ Majd felkelnek alattad
5745 105| százfelé csigázza,~S abból viaszként majd istent csinál,~Majd
5746 82 | gyarlóságot ismeré:~Az ő ifjabb s vidámabb húgait,~A nyájas Múzsákat
5747 104| perelj te Pesten, s élj vidáman~Barátid édes társaságiban,~
5748 43 | homályain,~Itt, e romános Tempe vidámjain~Öntöm ki szívem gerjedelmét~
5749 62 | Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,~A Dardanellák bércei dörgenek,~
5750 71 | ernyein,~A zúgó Balaton déli vidékein~ Látják hullani könnyemet~
5751 56 | kékellő halmok! gyönyörű vidékek!~ Vegyétek bús könnyemet. ~
5752 103| Így a világnak legkiesb vidékit~Ádáz bolondság tölti, ostorozza,~
5753 94 | büszke reptével ragyogóbb vidékre~Hívta Rómának koszorús leányit,~
5754 136| alkotá~Hellász rózsakorán a vidor életet,~ Midőn mosolygó
5755 125| A VIG CHLOE~"Húnyik a nap, pirul
5756 104| szelíden bájoló nyugalmát,~Vigabban érzek s boldogabb vagyok.~
5757 82 | hatalmasabb lett,~A víg vigabbnak érezé magát,~A dús pediglen
5758 18 | vessződ. ~A világ lármás vigadóhelyéről,~Mint az elfáradt utazó,
5759 28 | győzödelmesek~ Toborzón vigadoztak,~S az érzékeny szerelmesek~
5760 46 | szegényt!~ Gallyról gallyra vigan repes~És üdvezli az ég reggeli
5761 27 | VIGASZTALÁS~Mindég csak sírsz? csak
5762 101| Dencsidért?~Mikor találsz te már vigasztalást? ~ Siralmaidban lát
5763 60 | eresztem,~És csak alig hallom a vígság lármáit,~ Agg diófám
5764 30 | józan utaidon,~Ha a földi vígságtól megváltam,~ Sátorodba
5765 87 | levond,~S mint hajdan Rómának vigyázó Censora,~A közromlás ellen
5766 62 | paripák szökését ~Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem~Lélek
5767 104| lesujt pipádért, hogyha nem vigyázsz,~Szemét sötétség, vállát
5768 8 | Zephyr, játszol,~S titkaidról vigyáztalan~ Le-lereppen a fátyol. ~
5769 64 | Kormánnyára vigyázzanak. ~A törvény sivatag rejtekiben
5770 88 | Ámor jegyesét emelte,~Az vigyen Téged, felölelve gyengén~
5771 96 | honnunk isteninek áldozatot vigyünk!~ Te tulkokat, bort,
5772 73 | Merre erőm s inaim vihetnek. ~Bizton tekintem mély sirom
5773 103| olly időt, mikor~Az ész világa minden népeket~Megjózanít
5774 87 | emelkedik~A józanság tisztább világához,~Ha a tudományok és isméretek~
5775 78 | mint éli Plátónk szebb világát~ Áon mirtushalmain,~
5776 125| alakid szemlélete~ Új világba andalít,~Nyílt kelyheid
5777 82 | Lakoztak vélek a boldog világban. ~De a halandók csakhamar
5778 87 | pórszemetjével.~Azt vélnéd, egy világgyőző király,~Kinek minden nép
5779 73 | ohajtva sejt:~ Léted világít, mint az égő~ Nap,
5780 104| nagy Minden titkait,~És a világok systemáit oldjuk;~Majd a
5781 22 | s a te szemöldöked~ Világokat ronthat s teremthet,~
5782 125| kebelem. ~Te vagy az én kis világom,~ Virágim szép ligete!~
5783 125| hanem élni~ Illik e szép világon:~Méh-ajakkal mézet lelni~
5784 50 | Alkotó aethert lehel a világra,~Mellyre a zárt föld kipihenve
5785 110| rémítő flottáit,~Mint a világrázó Gallia dandárit~
5786 108| szemérmes arcát? ~Feldúlt világunk üszkeit, a Tridens~S villám
5787 87 | félre mindezzel! ha Cato villám-~Szózatja s Pharsal vérpatakjai~
5788 136| mint ama büszke lyány,~Villámfénybe vonult isten ölén enyész:~
5789 87 | felébrednek~Az égi szent paizs villámjára,~Nem fut versenyt a szent
5790 51 | Melly büszke válladon csügg.~Villámkacér szemednek~Fényét homály
5791 58 | szunnyadozó magyar,~S elszórja villámkardja eged ködét;~ Megtörte,
5792 57 | repült el már Budavár felett.~Villámok ádáz zápora, vérözön~
5793 108| Franklin lelke, merész keze~Villámot leragad s sceptrumokat leránt,~
5794 3 | lelköket;~ Láttam szemed villámsugárát~ S ősi dicső vasadat
5795 90 | gőztorlatok éjjelét,~ S villámszavad megszégyeníté~
5796 84 | ravatal zárait eltöri,~S a villámvezető sashoz emelkedik.~Nem halt
5797 133| Pannon férfidiszét. Engem a villitánc~ Int már; de honnom
5798 48 | Nemcsak Chloé szemében~Villognak égi tegzek!~Menj, menj!
5799 36 | S kik, mikor a haragos villongó Visszavonásnak~Lelke kitörte
5800 125| hív szivek láncában~ A viola-bilincsek. ~Így alkota ifjú lelkem~
5801 9 | Illatokkal él, s balzsamos~ Violákon tévedez. ~Gyönyörűség és
5802 13 | mint méh,~Minden elrejtett violán s kikircsen;~Halkva döngécselsz,
5803 61 | füzes ernyein~A csermely violás völgye nem illatoz,~
5804 89 | veszni tért~Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok~ Dúlják fel e várt,
5805 1 | nemsokára~ Ércfalain viperák süvöltnek. ~Nem ronthatott
5806 75 | Döngécsel mezeink zsenge virágain,~Hol néktek, nemesek, ritka
5807 55 | Minden órádnak leszakaszd virágát,~A jövendőnek sivatag homályit~
5808 50 | üdvezlő dalomat kiöntöm,~S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim,~Gyenge
5809 107| mint már láttatád.~Kevés virággal szerzi meg Camoenám. -~Oh!
5810 104| majd véled s Helmeczinkkel~Virághoz együtt ballagunk karöltve,~
5811 104| puszta lakhelyem,~Kertem virági szebben illatoznak,~Szebben
5812 136| Fonják azt az öröm gyenge virágiból:~ Örömre intve csalta
5813 125| az én kis világom,~ Virágim szép ligete!~Gyermeki víg
5814 77 | erőm,~Kebledbe öntöm zsenge virágimat:~ Iktasd dicsően tört
5815 136| A szeretet csuda két virágit: ~A szent poézist és a dicső
5816 102| díszeit,~Mint éltető nap a virágkebelt. ~ Midőn csapongva ömledő
5817 55 | Íme, lassanként lefoly a virágkor,~S gyenge rózsáink vele
5818 20 | Századnak született, s aki virágkorát~Rómának ragyogóbb színre
5819 29 | viseli,~S a hervadó gyenge virágokat~ Az erkölcsnek s észnek
5820 9 | Mint egy Zephyr, mely virágos~ Ligetek közt lengedez,~
5821 71 | szopott,~ S ifjú élte virágozott:~Hozzád vissza-ohajt szívem
5822 81 | homlokodon,~S béfed Áon Kegye virágpályáidon~ Elysium bájával. ~Vegyítsd
5823 43 | verseimért te légy!~Tűzz egy virágszált barna hajam közé:~Nem kell
5824 23 | Bölcs Hunyadink kezein virágzál? ~Mint hajdan a nagy Delius
5825 5 | Barna hajfürt ingadoz. ~Éden virágzik mellettem,~ Szemem rózsán
5826 22 | hadait vezette. ~Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!~Eldődeidnek
5827 107| szerelmek édes istenei.~Te még virágzol. Dőlj szép karjaikra!~S
5828 51 | életének.~Még most mi is virágzunk,~Mint a libáni Tempék,~Szívünk
5829 99 | merült Aetnának az alja virányos,~S a tetején örökös tűzörvény
5830 93 | majd oda nyújt:~Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas,~
5831 108| Forró melle dagadt, homloka virrada,~ Elméje szárnyalt,
5832 34 | Álmatlan szemei mécsekkel virradnak;~Kizárja örömit a ragyogó
5833 102| galyakról~A tarka völgyet s virradó eget:~Meglelkesedve s égi
5834 26 | az öröm szép hajnala~ Virradozott felettünk. ~Örökké virulj,
5835 116| S holt kebelem hideg éje virradt. ~Itt leltem a széplelkü
5836 123| nyerte a nagy hős atya, virtusán:~Megkímélte magas szívvel
5837 95 | A nép, hogyha szabad, s virtusi nincsenek,~Gyermek, mely
5838 102| kápráztatja is,~De megmutatja a virtusnak útját,~Melly halhatatlan
5839 81 | symphoniákkal;~Takarjon virtusod angyali leplege,~Legyezzen
5840 102| is csak úgy emelkedik~A virtusokhoz égi szárnyakon,~Ha delphi
5841 92 | Létem fényes bélyege,~Ha virtusom nem hiúság,~ Forró vérem
5842 134| tisztán, épen,~Ép szívben virul az Éden. ~[1831]~
5843 136| Emberi szép kebelén viruljon, ~Mint a mosolygó Hellenisé,
5844 56 | Hímezze bár útam thessali virulmány,~Koszorúzza fejem legdicsőbb
5845 10 | ragyogtatta~ Latmus virulmányait,~Hogy Endymionra rakta~
5846 19 | genfi tavat s szép genfi virulmányt~Olly eleven színnel festéd,
5847 1 | Fénylő dicsőség polca felett virúlt,~ Jön olly idő még,
5848 133| Int már; de honnom új virultán~ Vert dalodat porom
5849 95 | mely keziben kést s üszököt visel;~S egy rút törpe, gigászkarddal:
5850 113| Athéne~Díszei közt paizsán viselé a mennyköves Ámort,~S mint
5851 29 | láncokat~ Itt nemesen tűrve viseli,~S a hervadó gyenge virágokat~
5852 71 | élte virágozott:~Hozzád vissza-ohajt szívem s epedve kér.~
5853 92 | éltem, hogy életemet~ Visszaélni ne bánnám,~Úgy éltem, hogy
5854 28 | emeli fel fátyolát~ A Visszaemlékezés,~Itt rakja le zöld sátorát~
5855 65 | árt,~ S őrangyalunkat visszahozták~ A diadalmi kapun
5856 60 | emlékezetnek repdező szárnyai~ Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. ~Életem
5857 59 | szelíd tündér, Fiatalság! visszanevetsz rám;~Felfeded ártatlan kebelednek
5858 56 | Megállok még egyszer, s reád visszanézek.~Ti kékellő halmok! gyönyörű
5859 12 | szívemben,~S hív kebledbe visszatérek~ Forró képzeletemben. ~
5860 89 | rokonvérbe feresztő~ Visszavonás tüze közt megálltál: ~Mert
5861 36 | mikor a haragos villongó Visszavonásnak~Lelke kitörte acélzávárát
5862 114| Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez,~ S
5863 93 | karja közé zárja s lebegve viszi.~Egyszerű a német mindenben,
5864 129| Tisztem, tüzem engem harcba visznek,~Ezen karok őrzik Pergamust;~
5865 87 | Az erkölccsel nőttek s viszont fogytak. ~ A fényüzés
5866 98 | fölemelt, az ver most porba viszontag:~ Benned az emberiség
5867 58 | Hantjaidat született vitézid. ~Magyar nemes vér bére,
5868 58 | S láncra füzé sok ezer vitézit. ~E nép csatázott nagy Hunyadink
5869 3 | győzödelemszekér.~Szép a vitéznek sebhelye homlokán.~
5870 28 | palotája,~S a legerősebb vitézségnek~ Győzhetetlen hazája; ~
5871 104| VITKOVICS MIHÁLYHOZ~Midőn mosolygó
5872 15 | Partra szállottam. Levonom vitorlám.~A szelek mérgét nemesen
5873 22 | Béfedezéd lebegő vitorlánk. ~Megszántad e nagy bajnoki
5874 133| Eurus szűlte pején mint viva, nyerve díjt;~ [Mint
5875 43 | méltán ími az öklelő~Hajdú vivását, amikor a lovast~Dárdája
5876 57 | Bécs s Pozsony érckapuit vivatlan ~Kitárva! Oh sors! oh csuda
5877 105| Nevesd te is, jer, őket; s vívj dicsően~Az éj süvöltő, vak
5878 87 | lelket fel nem ébreszték;~Mit vívjak én, csekély, az ár ellen?~
5879 101| balzsamát veszi. ~ Mi haszna vívjuk a kemény eget~S a bús koporsó
5880 108| kapcsolatba~ Célra vivő örök ösztöninkkel. ~Munkált
5881 129| hazánk isteniért~Bátran vívok, hősien ontok vért.~S nem
5882 36 | hajdan Marathon nagy bajnoki vívtak ezerrel;~S vagy diadalmi
5883 57 | Gigászerővel harcra szegült karod,~Vívtál ezerszer többel ezer csatát:~
5884 105| Előbb lehetne a lángból víz és jég~S az égi fényből
5885 120| A NÉMET ÉS MAGYAR IZLÉS~Vízbül sert pancsol, borbul puncsot
5886 7 | könnyeimet~ Szapora vizeidhez,~S vegyítsd bús nyögéseimet~
5887 26 | setét völgy ölében,~S csörgő vizek omladoznak~ A vadrózsák
5888 136| S hallgat örökre hideg vizekben. ~Szűnj meg te is hát zárt
5889 12 | bús hold sugárai~ A vizeken reszketnek:~Bágyadt szemem
5890 103| Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké,~S örök helyéből a tenger
5891 20 | hold fénye alatt gerjedező vizen.~S nézzétek, hol ama már
5892 20 | ölelgeti~A tér telkeit és a vizenyős lapályt;~Itt leltek gyönyörű
5893 75 | Mint kis méhe csak itt, a vizerek körül~Döngécsel mezeink
5894 21 | MAGYARORSZÁG~Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,~Árpád gazdag
5895 104| föld minden kincse is.~A vízikórság szomját el nem oltja~Minden
5896 43 | hadak istenére. ~A csergedő vízpartokon énekel~Vídám enyelgést s
5897 104| majd Kopernik égi útjain~Vizsgáljuk e nagy Minden titkait,~És
5898 48 | Byblis szerént nem olvaszt~Vízzé szerelmem engem:~Nem mossa
5899 133| a pásztorkalibák gőze a völgybe szállt.~ Mailáth! poétád
5900 134| Halimbán) ~Virulj Bódé szép völgyében,~Tartsd szívedet tisztán,
5901 12 | Terólad gondolkodik. ~Ha bús völgyek rejtekében~ Kínom előtt
5902 74 | ekkorig.~Bujdostam hegyeken, völgyeken és habon,~Míg felleltelek,
5903 20 | berkeket,~Bércforrást, susogó völgyeket és homályt.~Gyakran múlatoz
5904 31 | Száll hegyekre, száll most völgyekre,~Csak az örök homályban
5905 87 | Az én szavam ki nem hat völgyemből~S a dúsokhoz fel nem lövelkedik.~
5906 102| óhajtott galyakról~A tarka völgyet s virradó eget:~Meglelkesedve
5907 10 | kősziklafalak~ Közt a völgyre szakadoz; ~Hol jegenyék
5908 84 | koronás mennyei Lantverő!~Voltaire érdeminek szép köszönet
5909 92 | álom: nyugalmat ád. ~Ember voltam, csak gyarlóság~ Létem
5910 83 | Tőrbe nem ejti. ~Nem von az fényes rabigát nyakára,~
5911 74 | S olvasd e halovány orca vonásain,~Olvasd e szomorún béapadott
5912 105| Mint arcainknak számtalan vonási~A milliók közt másokat ne
5913 54 | sárga képemnek halavány vonásin~ Festve
5914 105| gondja mindazt egy kaptára vonni?~Bárányt, oroszlánt egy
5915 30 | csendes alkonyidon. ~Te vontad bé az ifjú húrjait~
5916 29 | S a dicsőség fátyolba vonva. ~Mihez ragad szívünk édesebben,~
5917 125| megyek, ah, elég rég~ Vonza feléd kebelem. ~Te vagy
5918 56 | édes ösztöneit~S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit~ Egy tündér
5919 108| nyiljanak,~ S e kis magyar Weimar öléből~ Lássa hazánk
5920 104| szebb-e Pesten vígan perleni~Werbőczi hajló nyelvén, és merészen~
5921 87 | Nem tudja, hidd el,~Mert Werbőcziben arról egy szó sincs,~Más
5922 105| S veled buzogva felkél Wesselényid,~A szörny-ölőknek szörnyölő
5923 18 | nyugodni.~Itt lelem Plátót, Xenophont s Ilissus~
5924 62 | érckorláti dőlnek,~ S a zabolák s kötelek szakadnak. ~Te
5925 75 | öblein,~Tajtékos paripát sem zaboláz keze~Harsány trombitaszón
5926 3 | őrszemekkel~ Szélveszeket zabolázva tartók. ~Melly áldozat volt
5927 102| S védjen Minerva pályád zajjain,~Mint Áriont a tenger istenei,~
5928 114| vezetnek,~ Csak kebelem zajlik, s hányja halála jegét:~
5929 123| Oly körmökre bizánk a haza zálogit,~ Melyekre honnunk vére
5930 20 | A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd;~Itt a keszthelyi
5931 126| Tollat az orrába!" - Zápokat adjon, ugy-e? ~[1827]~
5932 57 | Budavár felett.~Villámok ádáz zápora, vérözön~ Toldult s
5933 12 | reszketnek:~Bágyadt szemem záporai~ Csak téged emlegetnek; ~
5934 25 | holtig sirdogáljanak~ Záporozó szemeink. ~Tépd el édes
5935 3 | templomához:~ S ajtaja zára lehull előtted. ~[1797]~
5936 27 | E szomorú hant alá zárád;~Tudom, árva szíved kedves
5937 73 | Dicső!~Majdan, ha lelkem záraiból kikél,~ S hozzád közelb
5938 102| sugalmaiknak,~S mint a kalitka zárát elhagyó~S ismét szabadban
5939 16 | szerelem szelíd~Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod~ Boldog
5940 25 | bucsuzó csókjaimat,~ Zárj örökre szivedbe. ~De bár
5941 102| őket a vak gyermekségbe zárjuk?~A míveletlen föld csak
5942 12 | kamarámban~ Keservimmel zárkozom,~Könnyel ázott nyoszolyámban~
5943 54 | szeretett barátném!~Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz,~S mint
5944 102| földi öltözetben,~Enyelgve zárnak karjaik közé,~S a symboláknak
5945 105| oroszlánt egy rekeszbe zárni?~S ki gondja minden agynak
5946 27 | S nemsokára szívedhez zárod. ~Akkor égi csókok törülgetik~
5947 105| zöld virúlatin~Keblökbe zártak nektáros kezekkel,~S kik
5948 65 | a haza bölcsei,~Gátokba zárták a veszedelmes árt,~
5949 103| hintik mérgöket,~S örök zavarba dönték e világot.~Az ég
5950 57 | az éktelen~ Vert had zavarját tébolyogva,~ S
5951 67 | Danaét érctorony és acél-~Závárok s iszonyú őrebek őrizék.~
5952 77 | fene undokat,~ Melyek zavarták Pindusunknak~ Szent
5953 31 | virág fodrára,~ S mint zendíti a zöld ligetet. ~Nézd, új
5954 81 | képén tavassza pompáját,~S zendítsd meg körülte az élet lármáját~
5955 102| a tenger istenei,~Midőn zenegve szállt a delfinen. ~[1815]~
5956 35 | S hangját kegyesebb zengedéssel~ Hamvaidon nyögi
5957 102| Lángolva járja általlelkedet~S zengésbe hozza gyenge lantodat. ~
5958 97 | szelíd Múzsáknak,~S a szférák zengése ömledezzen körül. ~[1814]~
5959 12 | előtt bujdosom,~A vadon bús zengésében~ Édes neved hangozom; ~
5960 105| Erdély bércei,~És én utánok zengetem dalom. ~[1815]~
5961 108| KESZTHELY ISTENEIHEZ~Ki zengi e nagy század erőseit~S
5962 43 | boltjaiban szeret~Víg lantja zengni, s rettegéssel~Néz az erős
5963 94 | Hév szerető volt. ~Dirce zengőjét, ki Olympiának~S Peliont
5964 114| széppel kedvesen összekötéd.~A zengőt koszorú emelé és gazdag
5965 28 | vár roppant kapuján~ Zengtek a tárogatók,~Mikor a véres
5966 84 | mikor a világ~Hódítói előtt zengtenek ormai.~Hát néked, ki az
5967 136| Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám erényt,~ Midőn
5968 80 | ölén téged, alak Szonett!~Zengvén lelkes ezüstszavad,~
5969 108| égi lantod,~ S zengzete gyúlt erein keresztűl. ~
5970 104| örömre olvadozva repdez~A zengzeteknek szép koncertjein;~S ha kell,
5971 102| szemed,~Hol új meg újabb zengzetű melosz~Lángolva járja általlelkedet~
5972 39 | kergetem. ~Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon~ Már valahára,~Ki ágyamhoz
5973 104| édes Miskám, megkeres~Az új Zephyrrel s első fülmilével,~S veled
5974 32 | felélesztik. ~Ha balsors zivatarjain~ Reszketnek kormányaim,~
5975 79 | hasonló hozzám, mint magam;~Zömök, szelíd, barna s gödörkés
5976 61 | bokrai közt sárga levél zörög.~Nincs rózsás labyrinth,
5977 74 | lekötött nyelvüket, így zokog~Forró csókjai közt a pihegő
5978 45 | Philomele panaszai~ Nevét zokogják,~A csillagok fénysorai~
5979 28 | tájékon~ Bágyadt szellők zokognak. - ~Így múlik el a világnak~
5980 57 | morajja~ S Bosporusok zokogó nyögése. ~Egy nagy csapással
5981 90 | Illeti Melpomeném zokogva. ~Nem úgy jelentél meg te
5982 106| Dicsően! Ínach és Numa,~Ninus, Zoroaster így okoskodának,~Tehát mi
5983 96 | Jer, jer, borulj le Pythia zsámolyán,~S honnunk isteninek áldozatot
5984 27 | Dicső Atyánk szent zsámolyánál,~S édes örömlángokra buzdulni~
5985 74 | Csókolták küszöbét s szentjei zsámolyát,~S a himnuszba vegyült orgona
5986 59 | virítnak~A tavasz illatozó zsengéi vegyes koszorúkban,~Pázsitos
5987 50 | S magvai kelnek. ~Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.~Nyomdokin
5988 87 | Forrón magasztalod Zsibó díszeit,~Hogy a nagyság
5989 104| küzdő szép hidat,~Melyen zsibongva egy világ tolong;~Midőn
5990 103| tölti, ostorozza,~S undok zsiványi barlanggá teszi;~Erynnis
5991 7 | csörgéseidhez. ~Vidd el szomorgó zúgással~ Ama kisded kert felé,~
5992 71 | csendes liget ernyein,~A zúgó Balaton déli vidékein~
5993 112| öszveegyezni!~Ámde akármint van, zugolódnunk ellene nem kell,~Sőt mint
5994 92 | van istene,~ Nem zúgolódom ellene,~ S kebelemben
5995 108| gyúlt erein keresztűl. ~Zúgván felébredt a lekötött erő,~
5996 16 | elrepül,~ Mint a nyíl s zuhogó patak. ~[1799 körül]~
|