A SZERELEMHEZ

Psyche bíbor kebeléből
     Repülj le felém,
Eged fényes aetheréből
     Csöpögtesd belém,
Óh, Szerelem! malasztaid
Mennyből eredt balzsamait.

Hol van lelkem rokonfele?
     Jer, jelentsd ki már!
Repülj kebelembe vele,
     Szívem alig vár;
Repdez, mint Noé galambja,
De enyhelyét nem láthatja.

Bennem mélyen metszve lelem
     Szép ideálját,
Pygmalionként ölelem
     Kedves bálványát,
De meg nem lelkesíthetem,
Csak tűnő képét kergetem.

Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon
     Már valahára,
Ki ágyamhoz mécset gyújtson
     Psyche módjára;
S ha majd a szent forrást issza,
Ismét add ölembe vissza.

[1800-1804 között]