AZ ÖRÖMHEZ

Édes Öröm! oh, tündérek
     Mosolygó szűz leánya!
Kacsingatsz, s ha hozzád érek,
     Eltünsz, lelkem bálványa!

Mint egy kacér leánykának,
     Nyitva int bájos kebled,
Szerelmem kívánságának
     Lángjait úgy ingerled:

S midőn csókolni akarom
     Ajakidat, elrejted,
Elvadulsz, s ölelő karom
     Közül magad kifejted.

S csak messzünnen kínálkozol,
     Ha gerjedelmim sejted:
De közel elkomorodol,
     S szeretődet megejted.

[1800-1804 között]