AJÁNLÁS

Mint a világnak hajdani díszei,
Csendes meződben rejted el éltedet,
     Hogy ott magadnak s nemzetednek
          Élj Eratód arany édenében,

Kazinczy! s mérész aetheri szárnyakon
Felleng sas elméd Delphi dicső egén,
     A dithyrambok lángkörében
          S a Kegyek életadó virányin.

Plátói nyelved s lelked idézte le
Hozzánk az ép íz szebb geniusszait;
     Nyelved mosolygó Gratiája
          Önti belénk Helikon malasztját.

Pólyádba' paeán rengete tégedet!
Már ott tapodtál sok fene undokat,
     Melyek zavarták Pindusunknak
          Szent ereit s ege tiszta fényét.

Boldog vagy, Áon szűzei kedvese,
S nagy, mint hazádnak legnemesebb fia!
     E két remek dísz kéri méltán
          A Ganyméd poharát az égben.

Te lelkesítéd szunnyadozó erőm,
Kebledbe öntöm zsenge virágimat:
     Iktasd dicsően tört utadra
          Nyomdokidon lebegő Camoenám!

[Végleges formája: 1810]