HELMECZI MIHÁLYHOZ

Mit írjak, édes Helmeczim, neked?
Nemes tüzedről énekeljek-é,
Vagy ifjúságod ért gyümölcsiről
S baráti szíved érzeményiről? -

Ha én terólad gondolkodni kezdek,
Csak egyet érzek, egyet gondolok,
Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek;
Csak azt: hogy édes a szelíd barátság
Még akkor is, ha csak képét öleljük
Annak, kit óhajt szívünk messziről.

     Ím, gyüjteménykém vedd baráti keggyel,
Érezze ismét gyámoló kezed:
S láttasd világgal, mint már láttatád.
Kevés virággal szerzi meg Camoenám. -
Oh! elvadulnak a komoly szemektől
Áon mosolygó gyenge szűzei,
Mint a szerelmek édes istenei.
Te még virágzol. Dőlj szép karjaikra!
S az égi nektárt idd rózsás ajakkal.

[1815 körül]