Fejezet

 1 I   |       élõk, de erkölcstelenek; s elég élelme volt a római nemességnek
 2 II  |         egész mezei szorgalmunk, elég bõven tapasztalják, kik
 3 III |    szorgalom elveirûl aggódni, s elég jó gazdának nézheti magát,
 4 III |    szerencsétlen jószágokban nem elég az, hogy a birtok nagyobb
 5 III |     fordíttatik még ott is, ahol elég legelésre való erdõ van;
 6 IV  |       virágzatához még közel sem elég, hogy a földművelésre elegendő
 7 IV  |       osztálya, a földmûvelõ nép elég méltatlanul felejtve és
 8 V   |        idõben, hanem egyébkor is elég oly ideje van a parasztgazdának,
 9 V   |      maga nem tud építeni, talál elég ahhoz értõket rokonai és
10 V   |         tudjuk, hogy a magyarnak elég ennivalója van, párnája
11 V   |   fojtogatni; ilyenkor pedig már elég boldog a gazda, ha falurul-falura,
12 VI  |        csinosabb, mint a magyar; elég itt az, hogy ezen mi népeink
13 VII |      egész álladalmunk. Mert nem elég az, hogy a magyar mezei
14 VII |   nemzettül örökre elvész; s nem elég, hogy a nemzet maga kereskedést
15 VII |   mondani, hogy angolok legyünk, elég volna nekünk, ha egyszer
16 VII |           amik voltunk, mert nem elég a szabad kereskedés, hanem
17 VIII|         Mely nagy céltalanságnak elég gyakran is tapasztaljuk
18 XI  |      adhatnak. Hol ellenben vagy elég, vagy fölösleg is van mező
19 XI  |          nem terem, és a mező is elég dolgot ád a népnek, semmi
20 XIII| egyesületek által, melyeknek már elég példáit látjuk más bölcs