|
Gondot adna akármely angol calculistának,
csak nagyában is, kiszámlálni: mennyi temérdek néperőt emésztenek meg
nálunk, csak magok a mi számtalan vásáraink. Én legalább azt hiszem, hogy ennyi
erővel évenkint megregulázhatnánk minden tavainkat, folyóinkat, s
azonkívül minden parasztkalyibát cserép alá vehetnénk.
És vajon mit használnak a népnek ezen
számtalan vásárok? Én úgy hiszem, semmit, sőt igen ártanak, mert a marhát
nyilván olcsítják, s azonkívül számtalan rosszra nyujtanak alkalmat: s ha
meggondolom, hogy Slavoniában nemcsak úgy, mint nálunk, egy-két nap tartanak a
vásárok, hanem három s négy hetekig; s meggondolom rác és oláh népeink egymást
érő henyenapjait, s hogy egy földművelő népnél gyakran egy-két
naptul függ az egész esztendőnek szerencséje, megvallom, igen hajlandó
vagyok az ily napokat népünk szegénységnek főokai közé számlálni.
Igaz ugyan, hogy a kereskedőknek
hasznos az, mikor gyakran többezer marha között fitymálódhatnak, valamint a nép
is olcsóbban kap holmit vásárokon; de egy kis hasznocska a nagy kár mellett
vajon hasznos-é? Somogyban egész télen alig van valamirevaló vásár, és éppen
akkor megy ott legjobban a marhaeladás; mikor ellenben a vásárok
előjőnek, szeszereg a gőbölös. - Attila reáparancsolt a hódolt
görögökre, hogy a magyarok kedvéért vásárokat tartsanak; de hogy a magyarokra
parancsolt volna vásárokat tartani a görögök kedvéért, arra nem gondolnám, hogy
adatink volnának.
Ami azt illeti, hogy az ily napok
mulatságait némelyek igen hasznos béfolyásúaknak tartják a nép csinosodására
nézve, tagadni nem lehet, hogy van igazság a dologban; mert az ily
összeseregléseken csakugyan sokat hall, lát és tanul egymástul a nép, s kérdést
nem szenved, hogy ily tekintetben nagyon fontosak és szükségesek a
népmulatságok; de mindemellett mégis csak azt kell mondanom, hogy
népmulatságokat nem afrikai karavánoktul, hanem a bölcs görögöktül kellene
tanulnunk.
|