Év
1 1835| orátor vagyok? s éppen most, midõn csak én vagyok kitûzve a
2 1835| érzelmeimmel foglalatoskodtam, s midõn a rám halmozott dicséretek
3 1835| nagy volt a meglepetés, midõn beszéde közben kitakarta
4 1835| Achileséhez hasonlított, midõn Patroklosz megöletése után
5 1835| franciákra emlékeztetett. Midõn szekérbe ült, nagyon meg
6 1835| esett volna le szívemrõl, midõn megtudtam, hogy szerencsésen
7 1835| templomban vagy mezõn, midõn csupa önkéntes sugallás
8 1835| újságokban, mindig pirulok, midõn olvasom vagy más említi,
9 1835| zsarnok! Káromkodjék a magyar, midõn nevedet említi - és pökjék
10 1835| embereket ezen hírre! Mint midõn a tündéres-varázslatos játékszíni
11 1835| szerencsétlenebb helyzet, mint midõn önkényû uralkodás alatt
12 1835| vonzalom csatolt egybe. Midõn Kolozsvárra jövögetett,
13 1835| Oly keserû fájdalom az, midõn a hosszas barátságnak ily
14 1835| Nincs kedvetlenebb, mint midõn méltatlan bántás ellen kell
15 1835| különbséget találok azon idõ közt, midõn 1816-ban tanulásomot végezve
16 1835| idõszak hivataloskodásomban, midõn lélekismereti dolognak tartottam
17 1835| ültömben pirulok most is, midõn eszembe jut, mely igen elvetettem
18 1835| portéka. Eljön talán az idõ, midõn csudálkozni fog a maradék
19 1835| ily vakmerõ üldözõin, s midõn szánni fogja vakságunkat
20 1835| s ha vágy-e engem látni, midõn nemzetségére e szégyent
21 1835| hasznos embernek tartottam. Midõn Döbrenteit megtámadta volt,
22 1835| becsülnivalót találok benne. Midõn levelét még egyszer elolvasám,
23 1835| munkámért. Megpirultam, midõn végigmentem a sorokon, s
24 1835| nem reszketni kezeimnek, midõn e koszorú felé nyúlok. Bár
25 1835| nem messze haladtunk még, midõn egy egész esztendõ lefolyta
26 1835| vigasztaló gondolat ragada ki. Midõn néha a gazdagság gondolatja
27 1835| bizony néha tántorgék is. Midõn nem a mennyország jutalmáért
28 1835| a pap és cathekizmus, s midõn a Jézus szenvedése contójára,
|