Év
1 1835| mostani állásában? E nemzet soha nem fog elémenni a rendes
2 1835| billikom általadásakor.~Soha nem tudnám leírni azon különbözõ
3 1835| lehettek, miket azon renddel soha nem tudnék elmondani. Beszédem
4 1835| határtalanul rábízatik. Soha ellenkezõbb arculatokat
5 1835| formába öntött imádsággal soha nem folyamodtam hozzája,
6 1835| magamot önmagam elõtt, és soha meg nem tagadom eddigi érzésem
7 1835| FEBRUÁR 11KÉN~Nem pirul-e soha szebb hajnala a magyarnak?
8 1835| 22 esztendõ óta barátom. Soha ily levelet nem vettem tõle,
9 1835| fájna nekem! Barátommal soha perbe nem elegyedem. El
10 1835| fájdalommal elnémulni, s neki soha nem felelek. De arról mindig
11 1835| magunkot. Az oly emberekrõl soha nem tartottam sokat, kik
12 1835| közt jövendõ sorsom iránt, soha meg sem fordult fejemben
13 1835| haszonlesésöket. És amit soha meg nem bocsáthatok magamnak -
14 1835| kimondhatlanul szerettem õtet. Soha nem láttam asszonyt, kiben
15 1835| képzelek lenni. A szerelem még soha ki nem magyarázott mese.
16 1835| tapasztaljak benne - s azt soha nem tapasztaltam -, el nem
17 1835| embert. Én ezalatt õtet soha megtántorodni nem láttam
18 1835| mozdítja. Másfél esztendõ alatt soha haragra lobbanni nem láttam,
19 1835| csendességével. Adott szavát soha meg nem szegte. Velem bámulásomig
20 1835| melyeknek bennem létezésöket soha nem hittem volna.~ ~JÚLIUS
21 1835| íme itt az alkalom, mely soha többé nekem meg nem jelen.
22 1835| megelégedés érzelmének ezen nemét soha nem ismertem. Szívem dobogott,
23 1835| fogadkozás vala számadásom - soha ily nyugodtan, a barátság
24 1835| magamot: „Ily becsületes ember soha nem voltál, mint a múlt
25 1835| esztendõben.” És valóban soha nem is vihettem addig, minden
26 1836| győzhető akadályokkal; tűnődni soha el nem érhető boldogság
27 1836| szellemet túlemelik e világon, s soha eszembe nem jutna egy erkölcseiben
|