Év

 1 1835|        jövendő eleibe sóhajtunk, talán a legérdekesebbek az esztendő
 2 1835|    vágyaim mindenkori tárgya! És talán az én hidegségem is súlyosította
 3 1835|     súlyosította utolsó óráit, s talán a történetek különös szövődése
 4 1835|       mégis ők azt nem tették, s talán éppen ők is elémozdítói
 5 1835|         sorsán, s sóhajték, hogy talán némelyikünknek is ily sorsunk
 6 1835|        megtartotta s követte, és talán egész lelki nyugalommal
 7 1835|       nem tudok segíteni.~Az idõ talán béhegeszti e sebeket. Sokszor
 8 1835|          különös szövõdése által talán én is siettettem halálát.
 9 1835|           mi aggódtat engemet, s talán érzette azt is, hogy ily
10 1835|      festeni s elhitetni, hogy õ talán már elhûlt volt irántam.
11 1835|          fájdalom üldöz engemet, talán enyhülnének gyötrelmim.
12 1835|      mind tiltott portéka. Eljön talán az idõ, midõn csudálkozni
13 1835| vakságunkat s gyávaságunkat, - s talán méltán.~ ~JÚLIUS 11KÉN 835~
14 1835|       azon gondolat, hogy egykor talán én is ide kerülhetek. De
15 1835|  szobámba, hogy senki ne lásson. Talán csak azon leányka érthette
16 1835|      nehányan zörgettek ajtómon. Talán gratulálni jöttek. Feltûnék
17 1835|          érzem, hogy egy idõ óta talán semmit nem is gondolok,
18 1835|         félve köszöntem neki, ha talán hidegségével megint eltaszít.
19 1835|        képei elibe sóhajtás, hol talán halálom is, talán boldogabb
20 1835|  sóhajtás, hol talán halálom is, talán boldogabb napok még, öröm,
21 1835|     nyugalmat az észnek. A Jézus talán nem is akart az egész emberiségnek
22 1836|          Azok mind elkeseredés s talán nagyított szempont szüleményei.