Év

 1 1835| vigasztalna: „Megengedtettek a te hibáid ennyi szenvedésid
 2 1835|       állandóságért esdekelni! Te vagy-e ez imádságnak szent
 3 1835|       imádságnak szent ihlete? Te vagy-e ez, oly ritkán megjelenő
 4 1835| érzelmim felreppenteni! Érzem, te az én lelkem nyugalmát s
 5 1835|     magamban, de illik-e, hogy te is hátmegett döfd őtet,
 6 1835|    zsámolyod eleibe! Mi csak a te örök törvényeidet, a természetnek
 7 1835|      szemedbe lobbantani, hogy te is a szóvitézek közé tartozol! -
 8 1835|        nyomorú az ily létezés!~Te, ki a menedékért esdeklõ
 9 1835|      erényt ostorral üldözted! Te, ki az elnyomatásban nyögött
10 1835|    Szegény József! Korán éltél te a magyar nemzetnek! Most
11 1835|    elveidet, egyen kívül! Amit te erõvel ránk akartál tolni
12 1835|      lebegéseinek nyílsz-e meg te, életünk örökös titka?~Ha
13 1835|       derengéseit, de vittem a te emlékedet is, örökös csillagként
14 1835|    tégedet megint láthatni! És te eltûntél, s nincs már kivel
15 1835|    önmegtagadásomba került is! Te, cselekedeteknek titkos
16 1835|      ily nemes gyõzedelmemmel! Te láttál engem sok esztendõ