1-500 | 501-505
Év
1 1835| pályánkra visszatekintünk s a jövendő eleibe sóhajtunk,
2 1835| is feltűnnének előnkbe, s homályos érzelmekben, sejdítésekkel
3 1835| nem sok van még hátra, s mely keveset teheték eddig!
4 1835| történeteimen, érzelmeim s helyhezeteimen s elmerülten
5 1835| érzelmeim s helyhezeteimen s elmerülten a múltnak boncolgatásában.
6 1835| hogy mint becsületes ember s becsületes hazafi viselém
7 1835| hogy restségem miatt magam s a közönség iránti sok kötelességim
8 1835| megvettetésem, hátratétetésem s lealáztatásom vonásira,
9 1835| lealáztatásom vonásira, s ezekhez hazánk kedvetlen
10 1835| való sok aggodalmimra, - s a sorsnak azon csudálatos
11 1835| pályám alatt sok hazafiak s jelesebbek becsülését és
12 1835| felsajdulva dúlák keblemet s a fojlódott bánat egész
13 1835| esztendeig volt érzelmim s gondolatim örökös foglalatossága,
14 1835| esztendeig éjjeleimnek álma s vágyaim mindenkori tárgya!
15 1835| súlyosította utolsó óráit, s talán a történetek különös
16 1835| szívembe rejtve hordoznom, s úgy tetszett, mintha egy
17 1835| bizonyos keserű örömet találék s kívántam volna azoknak minden
18 1835| homályosan lenge előttem, s sajnáltam, hogy azokat minden
19 1835| történeteit feljegyezzem, s tetteim, érzelmeim és történeteimből
20 1835| a fennebbi sorokat írám s az alatt sokat foglalatoskodtam
21 1835| ilynemű hajdoni fogatkozásim s azoknak munkátlanságom miatti
22 1835| munkátlanságom miatti elenyésztök, - s pirulás és csüggedés érzelmi
23 1835| megküzdeni hiúságinkkal s oly tisztán írni le érzelmeink
24 1835| tisztán írni le érzelmeink s gondolatainkot, hogy a józanabb
25 1835| hagyja azokot.~Kérdem elmémet s kérdem szívemet és lelkemet,
26 1835| egy látatlan valóság felé s sóhajtás emelkedik lelkemből
27 1835| segedelemért, erősítésért s állandóságért esdekelni!
28 1835| boldogságim szebb pillanatiban s nyomó bánatim közt szoktál
29 1835| közt szoktál felfakadni s ezer gondolatim s érzelmim
30 1835| felfakadni s ezer gondolatim s érzelmim felreppenteni!
31 1835| te az én lelkem nyugalmát s erejét fogod meghozni s
32 1835| s erejét fogod meghozni s erősítendessz szándékomban.~
33 1835| Próbálom szívemet tisztogatni s minden nemtelenebb indulatokkal
34 1835| érzelmeimet nemesebbíteni, s tetteimet leírva, lelkem
35 1835| volt már. Közelebb néztem, s nagy betűkkel az N. nevét
36 1835| pasqillusnak kell lenni, s siettem haza vele. Míg szállásom
37 1835| e kétszín, csalfa embert s hivatalbeli egyik alattomos
38 1835| szánom őtet. Megint olvastam s gondolkoztam, mitévő legyek
39 1835| ily bosszú gyönyörűsége! - S hirtelen tűzbe vetém az
40 1835| andalogtam azután e tettemről, s le nem írható csendes örömüvé
41 1835| rosszakarómnak megengedtem - s e nyugtató tettel kezdhetem
42 1835| monopóliumot minden nemben utálom, s íme, nekem is céhbeli tagnak
43 1835| az ember a közvéleménynek s jusst ád a közönségnek tudós
44 1835| Wesselényi legrégibb barátim, s mégis nagyon haragszom reájok.
45 1835| megválasztásomot fordítsák el rólam, s mégis ők azt nem tették,
46 1835| mégis ők azt nem tették, s talán éppen ők is elémozdítói
47 1835| tudósnak néznek egész életemben s minden ember tudós munkát
48 1835| conversatio nagyon fáraszt, s azt sem tudom, ha írok-e
49 1835| hihetõleg gorombaságnak s kevélységnek veszik a választók
50 1835| kevélységnek veszik a választók s tudós bolondnak fognak tartani.~ ~
51 1835| A szabadelvûeket üldözés s ijesztgetés fenyegeti. Árulás,
52 1835| rettentés, megvesztegetés s minden nemtelen eszközök
53 1835| melyek körül forogjanak s mégis örökre azon egy pontra
54 1835| nem vált még vérré bennök, s lehet-e többet remélni törvényeink
55 1835| személyesen és elveinek, s ez a história szerint igen
56 1835| természetes. Õ nem azok közül való s nem is akar az lenni, kit
57 1835| oratori tactikát nagyon érti, s van is oka azt hinni a momentum
58 1835| sugárzasz néha szép jövendõt s oszlani látszanak fellegid.
59 1835| dúlnak feletted zivatarok s elborulsz és a zsarnokságnak
60 1835| sokak figyelmét magára vonta s az ottaniak egy billikomot
61 1835| Wesselényi vezetése alatt, s õ fog beszédet tartani a
62 1835| megleptek. Oly aggodalom s oly remegés fogott el, hogy
63 1835| elõl vagy szekeret vegyek s mindjárt falura induljak,
64 1835| ki rossz orátor vagyok? s éppen most, midõn csak én
65 1835| vagyok kitûzve a figyelemnek, s minden ember csak tõlem
66 1835| látnám felém hömpölyögni, s mintha süllyedni érzeném
67 1835| Megtölt szobám emberekkel s én álltam elõttök, mint
68 1835| érzelmeimmel foglalatoskodtam, s midõn a rám halmozott dicséretek
69 1835| rendet. Eldúlva volt belsõm, s amit mondottam, azok remegõ
70 1835| Wesselényire pillantottam s könnyel ragyogni láttam
71 1835| gyermekkori barátomot látom benne, s ez a pillanat annyira megzavart,
72 1835| készítettünk vala, mint biztosok, s azok most vétettek fel.
73 1835| érdekét, pénztára alapulását s elaljasodásából felemelését
74 1835| szabadsága sérelmének tekinti, s mivel törvényei szerint
75 1835| mert õ szabad nemes ember, s társa szabadságát mindenütt
76 1835| kímélõ társaságot óhajt, s õ betyárkodik s trágárság
77 1835| társaságot óhajt, s õ betyárkodik s trágárság beszéde tárgya.
78 1835| liberális-despoták, fényes-szegények s szabad-betyárok vitatása.~
79 1835| nem volt kedvem vállalni s déprécáltam, mert érzem,
80 1835| sokat fáradtam, sok rágalmat s gorombaságot nyeltem el.
81 1835| Hivatalbeli feszes, fás s hideg társalkodású helyzetim
82 1835| hullnak el régi ismerõsim, s mely baj már elhûlt szívvel
83 1835| nyomtatását betiltották s hiába volt a nemzet jussaira
84 1835| nemzet jussaira hivatkozás s minden kérelem, õ senkinek
85 1835| lytographiai köveket hozatott, s a napló nyomtatását január
86 1835| kinyomtatott elsõ ívét, s felmutatta a gyûlésnek.
87 1835| a gyûlés nagyobb részét s halálos remegés a szolgalelkûeket.
88 1835| indítvány elfogadtatott, s õ a sajtót a nemzetnek adta.
89 1835| megválasztának igazgatónak, s ezt örömmel fogadtam el.
90 1835| Ezen iskola létezésére s sikeres haladtára gondolás
91 1835| gondolás mindig valami kedves s nyugtató érzelem nekem.
92 1835| igyekezetem után létez, s én eszközlém ennyire gyarapulását
93 1835| eszközlém ennyire gyarapulását s megalapítását. Sokat bajlódám,
94 1835| rábeszélhettem némelyeket, s magamnak is kevés vagyonomhoz
95 1835| ebben nekem nagy segédem, s nála nélkül bajosan is boldogulhattam
96 1835| mindig háta mögé bújtam, s az õ óriási lelke sokat
97 1835| hátra vonulnak, remegnek, s senki nem tudja, mi leszen.
98 1835| hogy a gyûlést eloszlatják s Ausnahms-Regierung leszen.
99 1835| újság a világ históriájában s az Erdélyében sem. Básta,
100 1835| minden tette cassáltatik s eloszlatják; ha nem akarnak
101 1835| törvénytelenségek elészámlálásával s fenyegetõdzésekkel. Az olvasás
102 1835| királyi biztos neveztetett ki, s ennek teljes hatalom adatott
103 1835| hatalom adatott letenni s felvenni minden tisztviselõket,
104 1835| felvenni minden tisztviselõket, s mindent cselekedhetni, mit
105 1835| marchalis székek betiltatnak, s minden csak a biztostól
106 1835| önmagával van elfoglalva, s mint egy közönséges égéskor,
107 1835| menthesse meg személyét s vagyonát. Sok ember leveti
108 1835| ember leveti az álorcát, s szélnek fordítja köpenyegét.
109 1835| köpenyegét. A módi, a ravasz s a kétszín liberálisok rohannak
110 1835| új igazgatásnak hódolni s jelenteni tetteik megbánását.
111 1835| servilisek triumphussal járnak s fenyegetõdznek. Alig van
112 1835| képek ezek egy festõnek s psychologusnak.~Egész nap
113 1835| ismerõsimmel találkozni s a dolgok folyamát figyelmezni.
114 1835| hideg nézõnek maradtam, s azt hittem, hogy hazámban
115 1835| kedvetlenségeivel áll elõttem, s fáj, igen fáj hazám sorsa.~ ~
116 1835| vonja félre magát egy ideig, s ne játszodja Egmontot. De
117 1835| tele találtam szobáját, s most alig egy-két ember
118 1835| a Guberniumba. Az utcán s a Gubernium körül sok nézõ
119 1835| találkoztam vele, kellemes, könnyû s a legegyszerûbb társalkodási
120 1835| voltam illetõdve sorsán, s sóhajték, hogy talán némelyikünknek
121 1835| politikai tetteim, írásaim s beszédim még egyszer megvizsgálhassam.
122 1835| mintha idegent ítélnék, - s magamot hazánknak akármely
123 1835| elõtt képzeltem magamot, s érzém, mennyi oldalról vagyok
124 1835| ember, mint hivatalbeli s mint író.~De a megítéltetésig
125 1835| éreztem jelenlétöket, barátim s jó ismerõsim közt, minden
126 1835| közt, minden társaságban s magános elmélkedésim alatt,
127 1835| terveim ellen: elhidegült s gyanakodó arc állott mindenütt
128 1835| félelem verte le lelkemet, s olykor dühös kifakadásra
129 1835| Kívántam nyílt szívvel s ártatlanságom egész érzetében
130 1835| megnémultam, gyûlöltem az embert, s e hazában, melyért annyit
131 1835| kinézés el volt vágva, - s így éltem a bizonytalanságnak
132 1835| vádat senki fel nem olvasta, s vádló senki nem volt. Oltalmazásnak
133 1835| a büntetés kimondatott, s nem volt kihez appelálni.
134 1835| elzárva a szabadságtól s a zsarnok által kigondolt
135 1835| tapasztalataim után, a józan észen s a természet törvényein alapult
136 1835| is csak elsõ tisztviselõ s nem népe zsarnoka legyen,
137 1835| lakost egyformán védjen s hibájában egyformán büntessen,
138 1835| kérlelhetlen keménységgel, s nem senkinek önkénye? Vétkem-e:
139 1835| demoralizáltsága, nyomatása s elmecsevészettsége? Igenis,
140 1835| törekedésem, álmom, minden érzetem s gondolatom csak az volt,
141 1835| aristocratia cudar gõgjét, s ahol lehetett, nevetségessé
142 1835| tisztviselõk kevély zsarnokságát, s azt felfedeztem s ellene
143 1835| zsarnokságát, s azt felfedeztem s ellene szitkozódtam. Tettel,
144 1835| szitkozódtam. Tettel, szóval s írásimban terjesztettem
145 1835| harcoltam a feudalizmus ellen, s az egész nemzetet kivétel
146 1835| nyelvéért éltem, haltam, s azt, mások nyelve elnyomásával,
147 1835| egyetlenné tenni igyekeztem, s minden lakost szabad magyarrá
148 1835| túlságig megvetettem azokat, s bosszúsan gyûlöltem, kik
149 1835| felekezetbõl is legyenek, s csúfság s megvetés tárgyává
150 1835| felekezetbõl is legyenek, s csúfság s megvetés tárgyává kívántam
151 1835| az elmének szabad reptét s a polgári szabadságot örökösön
152 1835| istenemet nem imádtam vakon, s nem azoknak írásuk és tanítmányok
153 1835| egészen kitártam elõtte s folyamodtam hozzája, mint
154 1835| magamra vonhatom a rágalom s önkény figyelmét, s bé leszek
155 1835| rágalom s önkény figyelmét, s bé leszek sodorva a megbélyegzettek
156 1835| feláldoztam egészségem, vagyonom s ifjúságom munkás korát.
157 1835| Megfoszthat mindenemtõl? s koldusnak taszíthat ki a
158 1835| foszthat meg lelkem erejétõl s szegénységem büszkeségétõl;
159 1835| kenyeremet, ismerem a sanyarúság s szükség szigorú sorsát is,
160 1835| szükség szigorú sorsát is, s míg egészségem tart, akárhol
161 1835| kínozhat? elveheti szabadságom s életemet is? De nem veheti
162 1835| lelkem ismerete nyugalmát s azon tiszta és szívemet
163 1835| nem tagadom eddigi érzésem s gondolkodásom módját.~ ~
164 1835| menyek, elborult arcokot s magukba vonult embereket
165 1835| Degenfeld, Bánffi László és Ádám s Mara. Tanácsosok: Zeyk és
166 1835| A mi türelmünk lankadoz, s hibáztathatsz-e, ha sújtolásidnak
167 1835| tiszteletbeli tagjának választotta, s megválasztotta még Professor
168 1835| Becsülöm az enyedieket s alsó-fejérbelieket, mert
169 1835| vármegyében sok intelligentia van s mindig sok erõt mutattak
170 1835| olvasom vagy más említi, s nem merek az újságokról
171 1835| Amerikában és Angliában, s oly sokaktól elprédikáltattak
172 1835| közönséges ember is tudja, s elõttem is most éppen mindennapiak.
173 1835| Amerikára fordítani figyelmét s az errõli munkákot olvasni,
174 1835| errõli munkákot olvasni, s mivel én a sokaktól mondottakot
175 1835| sokak csalódását elrontanám, s authorságom becse is alább
176 1835| azok ellen, kik utaznak s mégsem írják le utazásukot,
177 1835| mégsem írják le utazásukot, s sok másoktól is ezt hallottam.
178 1835| beléhozám magam a kelepcébe, s gondolám, minden ember méltán
179 1835| hogy keresztül estem rajta s nem rosszul ütött ki a dolog.
180 1835| Legnagyobb részének a hajótörés s tengeri veszedelmek tetszenek, -
181 1835| mely nekem legérdekesebb s a többi csak ráma e körül.~ ~
182 1835| fricskát az országgyûlésén, s ha doronggal költ volna
183 1835| mert nem tudták visszaadni, s rejtett bosszujoknak éppen
184 1835| lépten. Nincs seholt nyugtom, s künn is mindenütt komor
185 1835| közjónak buzgó óhajtása s a haza boldogabb léte olykori
186 1835| annyi epesztõ aggodalomnak s annyi lebágyasztó akadályoknak
187 1835| nekem a végzés e pályán s csak a tiszta szándék s
188 1835| s csak a tiszta szándék s buzgó óhajtásig terjed hatásom,
189 1835| óhajtásig terjed hatásom, s mely nyugtató öröm e kis
190 1835| hetek óta búsongó képpel s bennrejtett fájdalom vonásival
191 1835| fõvel, sugárzóbb szemekkel s reménytelve tekintgetnek
192 1835| megdöbbenve vonulnak most egybe s járnak rémült megalázkodott
193 1835| jó privatus ember volt, s sok házi erényei voltak.
194 1835| képzelgett betegségében s siettette volna halálát.~
195 1835| históriának minõ pálya az õ élete s idõkora? mely nem elégszik
196 1835| meg a negativus erényekkel s a positivusok hiányát égõ
197 1835| 1792-ben lépett thronusra, s mégis uralkodását 1780-ban,
198 1835| akkor kárhozatosnak tartók, s most erõvel fel akarjuk
199 1835| erõvel fel akarjuk venni, s kárhozatosnak tartják nekünk.~
200 1835| isten rendeli, felemeli s leteszi, s õk e földön az
201 1835| rendeli, felemeli s leteszi, s õk e földön az isten helytartói?
202 1835| publici kérdés nem állott, s ez a pápa istentõl küldetésével
203 1835| Zsigmond és Mihály Vajda s több Compánista tirannus
204 1835| Köszönik Ravaillac és Louvell s minden királygyilkosok,
205 1835| magamegtagadást, vak engedelmességet s a kérkedékeny ész megvetését
206 1835| ész megvetését kívánja, s a boldogság pontját csak
207 1835| és ti makacs amerikaiak, s ti mindnyájon, kik az önkény
208 1835| megfogatja lehet a vallásról s igazgatásról is, s arról
209 1835| vallásról s igazgatásról is, s arról õ nem tehet, mert
210 1835| uralkodónak, õ csak uralkodót s engedelmes szolgákot ismert.
211 1835| elveit híven megtartotta s követte, és talán egész
212 1835| intézeteiben gyökeredztek, s mint istentõl rendelteket,
213 1835| vélte éppen úgy fenntartani s hátrahagyni. Népei annyi
214 1835| belõle minden tisztviselõre s katonára, le a bakterig.
215 1835| nagyobb önkényû uralkodó, s gyakorlaték az önkény kisebb
216 1835| népeinél.~Nincs fájdalmasabb s szerencsétlenebb helyzet,
217 1835| érzelme mégis felébredhet s kifejlõdhetik, s fojtogatnia
218 1835| felébredhet s kifejlõdhetik, s fojtogatnia kell kebelében
219 1835| reménytelenül. Mely kesergetõ kín s elcsüggesztõ létezés azon
220 1835| nyomatást kéntelen tûrnie, s titkon küzdenie megmérgesített
221 1835| alatt gyászköntösben járjunk s kalapunkban fátyolt viseljünk.
222 1835| Utálom a kétszínkedést, s mármost utáljam hat hónapig
223 1835| naponként megfordult nálam, s igen szerettem vele lenni.
224 1835| nehány kurta feleletet, s megint mással keres dolgot.
225 1835| jön szívbõl egy szava is, s jól látom, hogy un és kerül
226 1835| Mentegette magát, de oly hidegen s oly rá nem gondolással,
227 1835| rakogatott volna szívemre, s megint elfordult s azolta
228 1835| szívemre, s megint elfordult s azolta is mind nevekedik
229 1835| Fájdalommal kérdezgetem magamtól s nem találhatom valóságos
230 1835| egyszer meg fogom szólítani, s akkor becsületénél fogva
231 1835| tiszta embernek tartottam, s miként eshetik, hogy ha
232 1835| küldöztetnek egyiktõl a máshoz, s titkos consiliumokban hozatnak
233 1835| lett. Ha elfogják ily úton s ily ítéletnél fogva, pasquillus
234 1835| történnek a fõbb hivatalokra, s oly személyek is neveztetnek
235 1835| kíméletlenül szúr és bánt, s ellenem támadhat, ki 22
236 1835| Bajzára miért nem haragszom, s miért küldöttem könyvet
237 1835| oly irigyek, féltékenyek s gyanakodók, mint akármely
238 1835| válaszolni, de tartozom vele neki s becsületem érzésének. Ha
239 1835| és fájdalommal elnémulni, s neki soha nem felelek. De
240 1835| engem tanított, vezetett s pártfogolt, s azután 22
241 1835| vezetett s pártfogolt, s azután 22 esztendeig érzelmeit
242 1835| hidegséggel íra ugyan nekem, s igen bántott, de mégis becsülöm.~ ~
243 1835| is elvesztettem miatta, s szörnyen genieroz, hogy
244 1835| meghatároztatott titkos utakon s titkos tanácsokban, s mindenfelé
245 1835| utakon s titkos tanácsokban, s mindenfelé hirdettetik ki.
246 1835| Gyõztél sötétségnek csoportja! s kurjongatsz odvadból, hogy
247 1835| Hatalmasan érzem ezt lelkemben, s rettenetesen csalatkoznám,
248 1835| nem felejthettem. Vacsorán s egész estve mind azzal bajlódám,
249 1835| estve mind azzal bajlódám, s bármint akartam, nem tudtam
250 1835| nem szabad elhallgatnom s becsületem kívánja a felszólalást?
251 1835| Ekként tûnõdém magamban, s végre elhatározám, hogy
252 1835| boncoltam, magyarázgattam, s amint valóban nem kevés
253 1835| újságírókra önti ki mérgét, s jövedelmeiket pontosan calculálja.
254 1835| Tréfás ember Vajda barátunk, s tökéletesen megbékültem
255 1835| tudják, honnan puskázik, s sokat tart magáról, míg
256 1835| mindinkább békéltem meg vele, s elhatározám, hogy semmit
257 1835| míg Kolozsvárt leszek, - s íme a tréfa örökös sorsomot
258 1835| fényûzés, hiúságokban merengés s minden közdolgok iránti
259 1835| iránti tökéletes elzsibbadás s meghidegülés kora volt.
260 1835| nagyok asztalánál, románok s repke írásokból vett tudóskodás,
261 1835| valóságos bélyegei.~Ily korban s ily körülmények közt léptem
262 1835| nehány elsõbb házakkal s akkor tónust adott ifjakkal
263 1835| középszerû vagyon birtokában s az akkor mívelõdésnek neveztetett
264 1835| álmodozó, a nemzetiségért égõ s az egész emberiséget magába
265 1835| pletykaságok, hiúskodás s henye lebzselés levének
266 1835| sodródám mind tovább a világba s levék észrevétlenül dicasteriálista.~
267 1835| hatalmason számot kért idõmrõl, s elírtóztam semmiségem érzetétõl.
268 1835| Vívtam akkor egy ideig, s sokat leróvtam az elmulasztottakból.
269 1835| lélekölõ foglalatosságom, s szívembõl utáltam azon szemét
270 1835| kivágni magamot e körbõl, s mentem Bécsbe az ausztriai
271 1835| néptõl hazám piszkoltatását s megvettetésemet, csak azért,
272 1835| fellobbanásomban kitörtem ellenök, s gyalázatosan elüldöztettem.
273 1835| megint lettem kancellistává, s örökre ideragadtam.~A reggel
274 1835| fel! Mind végiggondolám, s érzém, hogy fogaim akaratom
275 1835| Bolondnak nevezém magamot, s ha ne szégyelljem önmagamtól,
276 1835| elégedetlen sorsával, jól tudom, s nem is disputálok vele.
277 1835| pontosnak, igazságosnak s a legszorgalmasabbnak lenni;
278 1835| vonzalmim, szebb szenvedelmeim s idõtöltésim hátratételével,
279 1835| csak a hivatalnak éltem. S mit nyertem vele? Társaim
280 1835| Társaim titkos irigységét s rágalmát ébresztettem fel.
281 1835| vadásztam tehát e kegyelmet is! s itt ültömben pirulok most
282 1835| hízelkedtem hiúságaiknak. S akkor szenvedhetõ, hasznos,
283 1835| magamot ily szerepet játszani, s levetettem az álorcát. Elhatároztam,
284 1835| legyek, mint magamot utáljam. S kiállottam, csak önérzetem
285 1835| senki kegyét nem koldulni. S viszem hivatalomat kedv
286 1835| hivatalomat kedv nélkül s robotos unalommal, de tisztán
287 1835| tartó, hivatalt nem szeretõ s gyanús characterû vagyok
288 1835| trombitáltatik nevem az újságokban s ezt a kalmári kénálkodást.
289 1835| érzelmim dolgát érdekeljék s szívemet keserítsék; és
290 1835| emlékét, bujdostam elõle s küzdöttem a sophizmáknak
291 1835| messzirõl kínjaimban küzdeni, s igen-igen szánakodom magamon,
292 1835| igen-igen szánakodom magamon, s nem tudok segíteni.~Az idõ
293 1835| vigasztalom ezzel magamot, s megint megbánom e kívánságomot,
294 1835| megbánom e kívánságomot, s minden keserûsége mellett
295 1835| vala tanúja, érette volt s csak õ volt az egész szép
296 1835| az egész szép élet nekem, s csak én valék az enyimeket
297 1835| valaha felejteni ezeket? s lesz-e még egy morzsányi
298 1835| ismerem óriási letipró erõdet, s nem küzdöm ellened, míg
299 1835| nem kíméltem érzelmeit, s kíméletlen volt utolsó levelem
300 1835| merész határozatú lélek s annyi állandóság lett volna.
301 1835| örömeivel megelégszik-e? s mérgesítve volt örömem.
302 1835| kitalálta, mi aggódtat engemet, s talán érzette azt is, hogy
303 1835| utánam, örök harcban értem s szertelen áldozatokkal miattam.
304 1835| hazájába, nyomdokim után, s ott lelte sírját s nyugtalan
305 1835| után, s ott lelte sírját s nyugtalan szívének nyugalmát.~
306 1835| Elfáradva érzem magamot, s mégis oly szívszakadva nézek
307 1835| fájdalmas minden emlékezetem, s mégis kedvesnek tetszik.
308 1835| Gondolatim oly halmozva s oly zavarva jönnek, hogy
309 1835| feltámadni látom, beszélek vele, s minden múlt csapást csak
310 1835| vizsgálom a bölcsek munkáit. Ah, s azok engemet a természet
311 1835| szívemben áradozó örömet s a reménynek szép derengéseit,
312 1835| ragyogva messze utaimon. S jöttem haza áradozó örömekkel
313 1835| jöttem haza áradozó örömekkel s a reménynek minden tobzódásaiban,
314 1835| láthatni! És te eltûntél, s nincs már kivel örüljek,
315 1835| felé lebegjenek reményim, s hagyád nekem az utánad sóhajtás
316 1835| vádolni, hivtelennek festeni s elhitetni, hogy õ talán
317 1835| nemtelenül akarok menekedni tõle, s látom õtet magasságában,
318 1835| arculatjával felém sóhajtani s kérdezni engemet: „hát ezt
319 1835| megfosztja az embert, - s még a bizodalom mennyei
320 1835| azt az õ árnyéka nekem? s meg-e szívemnek büszkesége?
321 1835| legszentebb, legtitkosabb s legboldogítóbb érzelminket,
322 1835| gondolatinknak minden elágazásait s annyiszor áradozó fellobbanásait
323 1835| érésre viruló gabonái felett, s a szegénynek verejtékét
324 1835| a szegénynek verejtékét s reményét semmivé zúzod!~ ~
325 1835| actiokat rendelnek naponként, s azok mind ismerõseim s jó
326 1835| s azok mind ismerõseim s jó embereim. Legalább azon
327 1835| fájdalmimhoz még a rágalom s erkölcsi életem után ólálkodás
328 1835| mindazok a titkos ijesztgetés s a bizonytalanság hosszason
329 1835| fabrikai hivatalos életem után, s kevés olvasottságomot az
330 1835| az itteni szép könyvtár s gond nélküli itt élt kényelmes
331 1835| lelkû, kímélõ társalkodású s a szó igazi értelmében egy
332 1835| elhalmozott, pártfogolt s mindig egyforma részvéttel
333 1835| velem hivatalom unalmait s hátratétetésem. Eszembe
334 1835| legforróbb ponton állott, s ez a nap oly tele volt érzelmekkel,
335 1835| Minden ösvényt, minden fát s minden ülést ki tudok most
336 1835| betegség hamar ágyba teve s tizednapig boncolám az unalom
337 1835| résztvéve járatott utánam s ápoltatott, amiként egy
338 1835| mosolyog az egészséges testnek s ép szívnek. Minden lépten
339 1835| nem fonnak és nem szõnek, s mégis mely király dicsekedhetik
340 1835| Megint Kolozsvárra jöttem, s vevém a Döbrentei levelét.
341 1835| Remegõ kézzel nyúltam utána s nyitottam fel. Bár ez a
342 1835| vele egyetértésben élek, s így írá elkeseredve utolsó
343 1835| Tökéletesen megelégedtem szívbõl s tisztán kifejtett magyarázatjával,
344 1835| azonnal válaszolék neki, s felfedtem, mely igen megbántam
345 1835| ne tapasztaljak benne - s azt soha nem tapasztaltam -,
346 1835| Nyomósan fejtegeti az emberiség s constitutionalis monarchia
347 1835| közönséges mindennapi dogmák, s ha ott mondja el, csak szokott
348 1835| igazság ily vakmerõ üldözõin, s midõn szánni fogja vakságunkat
349 1835| szánni fogja vakságunkat s gyávaságunkat, - s talán
350 1835| vakságunkat s gyávaságunkat, - s talán méltán.~ ~JÚLIUS 11KÉN
351 1835| jövök el ezen embertõl, s mindenkor nevekedik iránta
352 1835| rendíthetlen characterrel s szavát csalhatlanul megállólag.
353 1835| szekérben, lakám egy szobában s élék vele a legközelebbi
354 1835| nem láttam characterében. S ezen annál inkább bámultam,
355 1835| találkozáskor meglepnek s sokat hagynak remélni; sõt
356 1835| könnyûségû, sõt tartózkodó s conventionális hidegségû.
357 1835| Belsõjét bajosan fedi fel s vigyázva. Õtet a többszeri
358 1835| együttlétel teszi becsessé s fejti ki belsõjét. Benne
359 1835| Érzésében nem enthüziasta, s barátságát nem könnyen ajánlja;
360 1835| haragra lobbanni nem láttam, s engem sokszor megszégyenített
361 1835| bámulásomig kímélve, nagylelkûleg s mindig egyformán bánt. A
362 1835| tanultam tõle. Egyformasága s csendessége észrevétlenül
363 1835| Megint Bonchidán vagyok, s mely más érzelmekkel éldelem
364 1835| Minden örömet mosolyog s megelégedést. Érzem, hogy
365 1835| nélkül a mindennapi iránt, s nem megunt helyzetben, még
366 1835| örömeimet, a hivatalra emlékezés s annak emberei, melyet úgy
367 1835| Sokat olvasok, sokat írok s járok a szép kertben. Ezer
368 1835| 19KÉN~A kérõi feredõn valék, s vasárnap lévén, befordultam
369 1835| rabjait. Mely más érzelmek s gondolatokkal nézegetém
370 1835| nézegetém ezelõtt Anglia s Amerikában a foglyokot!
371 1835| mostanig nem jártam fogházban, s mely különbség! Piszok és
372 1835| szemtelenül koldulnak, s a közeli korcsmában dorbézolnak. -
373 1835| jelentek meg imádkozni, s azok is jöttek s mentek
374 1835| imádkozni, s azok is jöttek s mentek lánccsörgetés közt.
375 1835| szüntelen az orculatokat néztem s vetegettem hozzá, mindeniket
376 1835| De mely különös nemûek s tárgyúak lehetnek ezen imádságok!
377 1835| ez az igazi megtörõdés s keresztény megalázkodás
378 1835| helyhezetben, kitaszítva az életbõl s társaságból, szemrehányás
379 1835| társaságból, szemrehányás s bosszútól kínoztatva, csak
380 1835| megtagadása a gondviselésnek s belsõ harc az emberek s
381 1835| s belsõ harc az emberek s istenség ellen.~A több lézengõ
382 1835| kisodort bajusza, gõgös járása s több társaira nem is figyelmezés
383 1835| pallérozott acél vala, s oly gondosan kifényesítve,
384 1835| egy asszony tekinte ki, s hirtelen visszarántá magát.
385 1835| feltekinték az ablakra, s akkor még nagyobb hirtelenséggel
386 1835| arcáját. De megismerém, s nem léphettem tovább, oly
387 1835| a szép Julie, atyámfia s gyermeki játszótársam; és
388 1835| ha nem leszen-e terhére s szemrehányására meglátásom?
389 1835| szemrehányására meglátásom? s ha vágy-e engem látni, midõn
390 1835| nemzetségére e szégyent hozta s reám is? Míg ezek lebegtek
391 1835| Szörnyen bántam, hogy idejövék, s hirtelen kimentem a más
392 1835| nélkül kiállhatni látását, s nem mentem vissza.~Szegény
393 1835| atyádfia is így megvete, s hidegen elhalada ablakod
394 1835| kedvezõ helyhezet, viruló kor s független vagyon hozzá,
395 1835| világ hiúságait megveti, s senkitõl nem ostromolt virtusaival
396 1835| lelkiesméreted, míg majd a bánat s vénség ráncaival visszatérsz
397 1835| Körültekintgetém a vár falait, s üldözõleg kínza azon gondolat,
398 1835| lehet status elleni vétek, s megint virtus, ami tegnap
399 1835| jelentek meg egynehányan, s határozatokot nem teheténk.
400 1835| csak magával van elfoglalva s mentére van hagyva minden
401 1835| vagy vele ne történt volna, s azt elé ne mondja. Igen
402 1835| történeteibõl. Lutherrõl, Calvinról s több eretnek társaikról
403 1835| sok trágár anekdotát tud, s igen jóizûen nevet rajta,
404 1835| semmi elõtte, ha a biblia s szentek életével ellenkezik.~
405 1835| sétál, közbe az orgonistával s ministránssal veszekedik,
406 1835| szobáját takaríttatja, s mindezen közbejöttek éppen
407 1835| préceptori discursokat tart s neheztel, ha nem hallgatják.
408 1835| barát. Az õ tanulmányán s gondolkodásán túl vége az
409 1835| az ész minden határának, s aki többet tud, az lelke
410 1835| kárhozatjára okoskodik. Õ a világ s emberek történeteibõl csak
411 1835| élete históriáját tudja, s a többi mind semmi és kárhozatos.~
412 1835| eszem járása kábultságát - s mindezekre semmit nem tudék
413 1835| kibe ezen szerzetben élve s ily elvû emberek közt, a
414 1835| tudományú embernek hiszi magát, s mint a leghatártalanabb
415 1835| nyelvészeti munkájából, s feszes tudósnak képzeltem
416 1835| ellenkezõ. Igen szerény s nyíltnak találom. Õ egészen
417 1835| magyar literatúrának él, s amint látszik, a nyelvészet
418 1835| igen jártas. A tudósokot s munkáikot is mind ismeri.~ ~
419 1835| visszatartozkodást éreztem tõle, s valami olyforma ébredt fel
420 1835| mindinkább figyelmeztem, s akaratom ellen is, mégis
421 1835| Döbrentei juta eszembe, s hogy Bajzával ellenségeskedésbe
422 1835| Érzém, hogy megpirultam, s gondolám, ha ezt megtudja
423 1835| megint megharagszik reám, s méltán is, ha ezt tõle eltitkolom.
424 1835| tehát neki az egész dolgot, s kérni fogom, ne tulajdonítsa
425 1835| egykor haragudtam érette, s amint emlékezhetik, ajánlottam
426 1835| midõn végigmentem a sorokon, s szívem nagyon dobogni érzém.
427 1835| csak azon leányka érthette s érezhette volna helyzetemet,
428 1835| valóban szép, igen szép s legmerészebb ifjúi álmaim
429 1835| észrevételeinek leszek kitéve? S mely új élelem ez hivatalbeli
430 1835| fizetni.~Soká tûnõdtem egyedül s azalatt nehányan zörgettek
431 1835| literatúránk állapotja is, s most gyõzõdém meg tisztán
432 1835| Valóban nem messze haladtunk! S sebes hervadással érzém
433 1835| egy alapítványt teszek, s ezt a társaság tõkéihez
434 1835| örökös alapítványképpen. S már most könnyebben lélegzeltem,
435 1835| tiltva az én munkám is, s csak „Erga Schedam” lehet
436 1835| hiszem, hatott a méreg, s a tiltással csak ingereltetik.~ ~
437 1835| az igazgatóságnak iránta, s minél hamarább hivatalosan
438 1835| jó ómenû levelem meglepte s könnyezett olvasása alatt.
439 1835| kevés áldozatot tettlegesen. S mely nyugalmat sugároztat
440 1835| boldogító az öröm sóhajtása s öröm könnye! Be boldog,
441 1835| zsarnoknak járomhoz szokott népe, s vetélkedjék a szolgaiság
442 1835| tántoríthatatlanságában nagyba fogadtam volna? s végre, csak egyedül maradok-e,
443 1835| valaha megtagadjam magamot s eddigi egész pályámot meghazudtoljam.
444 1835| szõrszálig pontosan teljesítsem, s ezen oldalamról senki meg
445 1835| kezd lenni vélekedésem is, s bármit vitassanak, nem érdekel
446 1835| könyvem németre fordíttatta, s Lipcsében ki akarja adatni.
447 1835| ezüst forintot fizetek neki s még valami dissertátiót
448 1835| sincs feltételeit elfogadni, s többé nem is correspondálok
449 1835| bízom, hogy õ protestáljon s fenyegesse.~ ~NOVEMBER 13KÁN [
450 1835| jólesik, hogy megszólított, s segíteni fogok rajta.~ ~
451 1835| próbálám magamhoz hívni, s valóban el is jött. Néhány
452 1835| hamar észrevették a dolgot, s kicsapás büntetése alatt
453 1835| kezével verte széjjel, s pökdösött azokra. Szegény
454 1835| mentek megköszöntésedre, s ma már státus vétek csak
455 1835| azt állítja, hogy igen új s igen tapasztalatlan e nemzet
456 1835| háromszor hallék ily forma ideát s a kegyelem útját. Mint hallom,
457 1835| roppant mezejét láttatná s homályos képeiből sejtegetni
458 1835| elé ezen babonás estvét s szinte mindig vérző szív
459 1835| szinte mindig vérző szív s megtörődött fogadkozás vala
460 1835| jelent, és én nyugodtan s mosolyogva tekinték eleibe.
461 1835| vallomásában, bémutattam gondolatim s érzelmeimet, bánatim s örömimet
462 1835| gondolatim s érzelmeimet, bánatim s örömimet s tetteimnek minden
463 1835| érzelmeimet, bánatim s örömimet s tetteimnek minden vonását,
464 1835| nélkül vártam ítéletemet, s az a felsóhajtás, melynek
465 1835| önmagát? Én néha megpirongatom s meg is dicsérem magamot.
466 1835| sok küzdésembe, sok harcba s önmegtagadásomba került
467 1835| harcaimmal, leverõ akadályimmal s ily nemes gyõzedelmemmel!
468 1835| alatt fogadkozni, törekedni s ezerszer bukni! És íme,
469 1835| tekintetével járulhatok elõdbe, s egész önérzetemmel!~De ezen
470 1835| találtam, a virtus theoriája s igazi elszánt annak élni
471 1835| helyhezzük minden reményünket s nem is a vallás köpenyege
472 1835| csak mi magunk tehetjük s tesszük, ha megszûnünk bûnösnek
473 1835| bûnösnek lenni.~Azt hiszem s tapasztalom, hogy semmi
474 1835| az erkölcsi törekedésnek s a lélekismeret tisztában
475 1835| is önkényesen, ravaszul s elfacsarva magyarázott elve:
476 1835| szorgalmason imádkozunk s a vallásos ceremóniákot
477 1835| legveszedelmesebb elvek közül, s ezt igen is szorgalmason
478 1835| döbbentene lélekismerete s jó utra térni ne kívánna.
479 1835| neki a pap és cathekizmus, s midõn a Jézus szenvedése
480 1835| pályáján.~A philosophia s erkölcstudománynak ily harcában,
481 1835| elmélkedett a vallásról s elmélkedett azzal együtt
482 1835| azzal együtt a philosophia s vallástudomány elveirõl
483 1835| akart az egész emberiségnek s az emberek minden míveltségû
484 1835| demoralizálta a népet, vakságban s szellemi rabságban tartja,
485 1835| politikai elnyomattatását s semmiségét is; tudta, hogy
486 1835| eszökhez, balítéleteikhez s felfoghatóságokhoz képest
487 1835| képest szólt, cselekedett s tanított. Hiába akart volna
488 1835| tanítószékekben, társaságokban s az elmélkedés szinte minden
489 1836| naplót. Mely nagy gyönyörrel s tanúsággal olvasgatnám most!
490 1836| valóságos thermomentruma s barometruma érzésink s gondolatink
491 1836| thermomentruma s barometruma érzésink s gondolatink változásainak
492 1836| gondolatink változásainak s mívelődésünk elébb- vagy
493 1836| hol politica fordul elé, s akkor pedig egész lelkemet
494 1836| el. Azok mind elkeseredés s talán nagyított szempont
495 1836| elkeseredés bánatját fojtogatni, s oly nyugtalan életet élni,
496 1836| szellemet túlemelik e világon, s soha eszembe nem jutna egy
497 1836| legnemesebb érzelmekben s ma a legigazságosabb ember
498 1836| foglaland-e a gyűlölség s részvétlenség helyet?~JANUÁR
499 1836| nézegetésével foglalatoskodám, s most egészen más oldalú
500 1836| gyengémet, szívemnek sok titkát s gondolatimnak oly egyenes
1-500 | 501-505 |