Év

 1 1835|            Érzem, hogy a vállalat valóban nagy, mert tudom én azt
 2 1835|      riaszt fel álmunkból. Ah, ez valóban fárasztó élet, ez, a reménytelen
 3 1835| utazásomban eléfordulnak; ezekbõl valóban egy szép dialógus gyûjtemény
 4 1835|           magyarázgattam, s amint valóban nem kevés fáradság után
 5 1835|  fellobbanásomban írt levelemmel. Valóban engesztelõ is volt. Felfedi
 6 1835|        igen szép levéllel hozzám. Valóban hízelkedett érzésemnek,
 7 1835|         kevés tudná megérteni. Ez valóban szép, igen szép s legmerészebb
 8 1835|          nem kívántam hinni: hogy valóban nem messze haladtunk még,
 9 1835|          gondolatok könyve lehet. Valóban nem messze haladtunk! S
10 1835|        próbálám magamhoz hívni, s valóban el is jött. Néhány percet
11 1835|           az angyalt, mint ma. És valóban, meg is jelent, és én nyugodtan
12 1835|           a múlt esztendõben.” És valóban soha nem is vihettem addig,
13 1835|          annak élni kívánás közt. Valóban nem könnyû vállalat egészen
14 1836|       megcsalódott szerelmesé! Ez valóban kínos élet. De miként menekedhessem
15 1836|          világot és az istent is? Valóban nevetséges félelem lepett