Év

 1 1835|     remegnek, s senki nem tudja, mi leszen. Azt rebesgetik,
 2 1835|  bocsátottad-e zsámolyod eleibe! Mi csak a te örök törvényeidet,
 3 1835|   akartuk visszavívni magunknak. Mi csak az igazságnak szent
 4 1835|      szent uradalmát óhajtottuk. Mi csak szabadok akartunk lenni,
 5 1835|   megcsüggedve ingadoz hitünk. A mi türelmünk lankadoz, s hibáztathatsz-e,
 6 1835|        nem érkezik.~Gondolkozám, mi lehet utazásomban, mely
 7 1835|           egész kíméléssel, hogy mi oka lehet elõttem tetszõ
 8 1835|      Döbrenteitõl levelet vevék. Mi lelte ezen embert, hogy
 9 1835|      mennyei róla andalgás közé? Mi az, ami olykor pirító szemrehányás
10 1835|        örömem. Igenis kitalálta, mi aggódtat engemet, s talán
11 1835|        koporsóját készítteti el. Mi lesz e csudálatos új nyavalyából,
12 1835|     vetegettem hozzá, mindeniket mi bûn hozhatta ide. De mely
13 1835|      Mégiscsak van abban valami, mi béhatást tett. De késõ már,
14 1835|         isten sem ment fel; csak mi magunk tehetjük s tesszük,
15 1835| magyarázott elve: hogy a Jézus a mi bûneinkért szenvedvén, az