Év
1 1835| közt, melyek alatt néha az élet mulandóságára gondolunk,
2 1835| talán a legérdekesebbek az esztendő utósó estvéje pillanati!
3 1835| Ily pillanat vala nekem az 1834ik év utósó estvéje.
4 1835| mindenkori tárgya! És talán az én hidegségem is súlyosította
5 1835| történeteimből oly tárt gyűjtsek, hol az engemet érdeklő múltat -
6 1835| érdeklő múltat - legyen az jó vagy rossz -, mint tükörben,
7 1835| fennebbi sorokat írám s az alatt sokat foglalatoskodtam
8 1835| felreppenteni! Érzem, te az én lelkem nyugalmát s erejét
9 1835| híven leírni, mintha azt az Isten ítélőszéke előtt kellene
10 1835| néztem, s nagy betűkkel az N. nevét olvastam felülírva,
11 1835| tűzvilágnál átaltekinteni az írást. Tele volt ez az N.
12 1835| átaltekinteni az írást. Tele volt ez az N. alacsony tettei felhordásával.
13 1835| alacsony tettei felhordásával. Az usurpált nimbusz tépetett
14 1835| tépetett le róla. Kitaláltam az íróját. - De amint végigolvastam,
15 1835| kárhoztatsz? Mely nemtelen az ily bosszú gyönyörűsége! -
16 1835| S hirtelen tűzbe vetém az írást. Soká andalogtam azután
17 1835| JANUÁR 11KÉN~Olvasám az ujságokban a hivatalos jelentést,
18 1835| ez által leköteleztetik az ember a közvéleménynek s
19 1835| vár tõlem. Pedig engemet, az úgynevezett tudós conversatio
20 1835| Wesselényi Miklós különös jelenet az országgyûlésén. De õ nemzetünknek
21 1835| közül való s nem is akar az lenni, kit minden szerethessen.
22 1835| pályán. Azt hiszi, hogy az oratori tactikát nagyon
23 1835| figyelmét magára vonta s az ottaniak egy billikomot
24 1835| voltam fogódva. Átkoztam az autorságot. Miként álljak
25 1835| Aggódva tekintgettem ki az ablakon, segedelmet várva
26 1835| mintha õ nem volna most az én gyermekkori barátom,
27 1835| zavarodottabbak lettek belsõmben az ezerféle indulatok.~Rám
28 1835| homályosan emlékezhettem az általam mondottakról.~ ~
29 1835| észre nem véve eljöttem, az mindegy volt köztünk. Így
30 1835| 29KÉN~Wesselényi fellépe az országgyûlésen egy nagy
31 1835| remegés a szolgalelkûeket. Az indítvány elfogadtatott,
32 1835| nekem. Mert tudom, hogy ez az én igyekezetem után létez,
33 1835| mindig háta mögé bújtam, s az õ óriási lelke sokat létre
34 1835| akarnak országgyûlést tartani. Az emberek suttognak, hátra
35 1835| a világ históriájában s az Erdélyében sem. Básta, Heister,
36 1835| kemény rescriptumok érkeztek, az ország gyûlése minden tette
37 1835| akarnak oszlani, katonaság fog az országházára rukkolni. -
38 1835| olvassák a jegyzõkönyvet, utána az eloszlató rescriptumot,
39 1835| elészámlálásával s fenyegetõdzésekkel. Az olvasás bévégeztével az
40 1835| Az olvasás bévégeztével az elnök odahagyja székét,
41 1835| mely azt tartja: hogy mivel az ország rendetlenségbe jött,
42 1835| vagyonát. Sok ember leveti az álorcát, s szélnek fordítja
43 1835| kétszín liberálisok rohannak az új igazgatásnak hódolni
44 1835| megfordultam Wesselényinél. Az õ sorsa az enyém is. Õtet
45 1835| Wesselényinél. Az õ sorsa az enyém is. Õtet igen féltem,
46 1835| királyi biztos a Guberniumba. Az utcán s a Gubernium körül
47 1835| aljáig, ott hódolni nekie. Az alsó personálénak is rendelés
48 1835| melynek erejénél fogva az ország igazgatása határtalanul
49 1835| lesújtásra kiszánva. Neki még az éjjen menni kellett, mert
50 1835| megvívni ellenségeimmel, de az nem állott elé seholt. Kívántam
51 1835| egészen megnémultam, gyûlöltem az embert, s e hazában, melyért
52 1835| Megfosztva álltam mindentõl az életben, meggyalázva, elzárva
53 1835| érzetem s gondolatom csak az volt, hogy e nemzet felemelkedjék. -
54 1835| megkülönböztetést. Utáltam az aristocratia cudar gõgjét,
55 1835| harcoltam a feudalizmus ellen, s az egész nemzetet kivétel nélkül
56 1835| nyelvét akadályoztatták, vagy az iránt hidegek voltak. Háládatlan
57 1835| társalkodások nyelve. Kacagtam az uralkodás kegye és fénye
58 1835| után alacsonyul mászókat. Az emberiség legundokabb fajzatának
59 1835| formálni; a józan philosophiát, az elmének szabad reptét s
60 1835| legmeghittebb barátomhoz.~És ezek az én politikai vétkeim summáson.
61 1835| elbúcsúztak hivatalaiktól; az ország ily törvénytelen
62 1835| Wesselényi ellen elkezdetett az esketés. A servilisek rohannak,
63 1835| rohannak, csúsznak, másznak az új igazgatásnál valamely
64 1835| visszavívni magunknak. Mi csak az igazságnak szent uradalmát
65 1835| és engemet is. Becsülöm az enyedieket s alsó-fejérbelieket,
66 1835| 18IK FEBRUÁR~Olvasám az újságban is, hogy a N. enyedi
67 1835| annyit fordulgatván elé nevem az újságokban, mindig pirulok,
68 1835| más említi, s nem merek az újságokról szólni, míg más
69 1835| Amerikára fordítani figyelmét s az errõli munkákot olvasni,
70 1835| egybesummáztam magyarul, ez teszi az érdeket. Meglehet, sokak
71 1835| megvallani a publicum elõtt, hogy az egész munkát csak a szemrehányástól
72 1835| találtam bizonyosabb scálára az emberek eszét és érzelmét
73 1835| veszedelmek tetszenek, - és az emberiség jussai kihirdetése
74 1835| embernek adott fricskát az országgyûlésén, s ha doronggal
75 1835| szenvedni. Mely nyomorú az ily létezés!~Te, ki a menedékért
76 1835| jégkezeiddel marcangoltad! Ki az ifjúságnak poétai álmait
77 1835| rablánczörgetéssel rebbentetted fel! Az erényt ostorral üldözted!
78 1835| ostorral üldözted! Te, ki az elnyomatásban nyögött észnek
79 1835| rángattad vissza, - és ki - még az imádság útját is elállottad!
80 1835| sírodra!~ ~27IK FEBRUÁR~Vettem az enyedi Casino levelét tiszteletbeli
81 1835| tiszteletbeli tagjává lehettem.~Az életnek szebb szenvedelmei
82 1835| császár megholt. Furcsa nézni az embereket ezen hírre! Mint
83 1835| zörrenése rebbenti fel? Az új trónusra lépés napja
84 1835| a históriának minõ pálya az õ élete s idõkora? mely
85 1835| közbeesett 12 esztendõ, az ausztriai ház örökösön egyforma
86 1835| kicsapongás volt nekie. Azon évek az annalisokból mintha kitöröltettek
87 1835| azon elv: hogy a királyokat az isten rendeli, felemeli
88 1835| s leteszi, s õk e földön az isten helytartói? Úgy tudom,
89 1835| tehát bolondság: hogy csak az lehet király, ki legérdemesebb?
90 1835| miénk-e bolondság: hogy csak az lehet király, ki annak születik?
91 1835| amerikaiak, s ti mindnyájon, kik az önkény ellen vívtatok, isten
92 1835| azt mutatja, hogy elõtte az ember és monarcha egészen
93 1835| Népei annyi sérelmének, az emberiség jussai lenyomásának,
94 1835| emberiség jussai lenyomásának, az értelmesedés gátlásának
95 1835| értelmesedés gátlásának és az ész tökéletes békókban tartásának
96 1835| hanem a monarchia rendszere. Az õ személyében volt ugyan
97 1835| személyében volt ugyan egyesülve az önkény egész hatalma, hanem
98 1835| önkény egész hatalma, hanem az kisugárzott aztán belõle
99 1835| uralkodó, s gyakorlaték az önkény kisebb és nagyobb
100 1835| kérdezni a jövendõt: ha az emberiség sorsa végig a
101 1835| aggódásból. Oly keserû fájdalom az, midõn a hosszas barátságnak
102 1835| haldokló ágyánál állana az ember. Én õt tiszta embernek
103 1835| consiliumokban hozatnak az irántai határozatok. Az
104 1835| az irántai határozatok. Az õ sorsa a nemzet sorsa lett.
105 1835| szempontból fog válaszolni, az nagyon fájna nekem! Barátommal
106 1835| Bánffi László meghozta nekem az akadémia diplomáját, a hideg
107 1835| õtet kicégérezhetted. De az õ lelkét leverni nem fogod,
108 1835| érezzen!~ ~ÁPRILIS 24KÉN~Az estve találkozám Burján
109 1835| akartam, nem tudtam menekedni az arra gondolkodástól. Az
110 1835| az arra gondolkodástól. Az elvektõl nem féltem, mert
111 1835| kell oltalmaznunk magunkot. Az oly emberekrõl soha nem
112 1835| könyvet. Mohón nekiestem az engem illetõ lapnak. Olvastam,
113 1835| stílusából kitalálgathattam az engemet érdeklõket, egészen
114 1835| areopagizálja, de kivált az újságírókra önti ki mérgét,
115 1835| pénzt is akar szerezni.~Az engemet illetõ kifigurázás
116 1835| jól kél, pedig 2 forint az ára. (Ez megint bosszúsága.)~
117 1835| aristocratiai gõg, dicsõség az adósságrakásban, éhel halás
118 1835| körülmények közt léptem ki az iskolából, mentem a táblára
119 1835| középszerû vagyon birtokában s az akkor mívelõdésnek neveztetett
120 1835| is birtokában, módom volt az idõ tarka játékát szemlélhetni,
121 1835| kezdettek lassanként foszlani az iskolában ápolgatott szép
122 1835| álmodozó, a nemzetiségért égõ s az egész emberiséget magába
123 1835| Léháskodás váltotta fel az olvasni szeretést. Asszonyokkal
124 1835| ideig, s sokat leróvtam az elmulasztottakból. De érzettem,
125 1835| társaságomot kellett tenni, de az asszonyi szövevények úgy
126 1835| körbõl, s mentem Bécsbe az ausztriai és a katonai törvények
127 1835| és hogy e pályán éppen az önkény bétanított machinája
128 1835| tudományt, de tehetek-e róla, ha az én betegségemnek csak palliativ
129 1835| szerepet játszani, s levetettem az álorcát. Elhatároztam, hogy
130 1835| annyit trombitáltatik nevem az újságokban s ezt a kalmári
131 1835| átokképpen bocsáttatott volna rám az idén minden történetim,
132 1835| szerencsétlenségeim visszaemlékezetei is az idén kettõs fájdalommal
133 1835| nemtelen feltételem, hogy az õ emlékét ily gúnyoló okoskodással
134 1835| magamon, s nem tudok segíteni.~Az idõ talán béhegeszti e sebeket.
135 1835| ah! ezek mind mellette, az õ ismeretségében, viszontszerelme
136 1835| érette volt s csak õ volt az egész szép élet nekem, s
137 1835| élet nekem, s csak én valék az enyimeket felülmúlt szebb
138 1835| borongólag reám pillantgatni az õ képét? Miért dereng bûn
139 1835| mennyei róla andalgás közé? Mi az, ami olykor pirító szemrehányás
140 1835| foglalatosságiban; ott állasz bosszúddal az észnek elmerüléseiben, a
141 1835| képzelõdés felreppenései közt, az öröm poharának fenekén,
142 1835| öröm poharának fenekén, az imádságnak felfohászkodásában, -
143 1835| a természet törvényeire, az elhervadó virágra és a sírnak
144 1835| fátyolozzátok el elõttem az észnek sanyarú bírálatit,
145 1835| megdöbbentõ óra, hogy még az én képem is kitûnhetett
146 1835| reményim, s hagyád nekem az utánad sóhajtás örökségét.~ ~
147 1835| érdemlem-e én tõled?”~*~Az észnek sanyarú bírálata
148 1835| bírálata sok örömtõl megfosztja az embert, - s még a bizodalom
149 1835| De megengedhetné-e azt az õ árnyéka nekem? s meg-e
150 1835| felfedezzem közlelkeknek, hogy az legyen hideg értekezés,
151 1835| tégedet, ó, teremtõ, ki az égnek zivatarait elviszed
152 1835| égnek zivatarait elviszed az áldott mezõk érésre viruló
153 1835| nyomorúságot, szenvedtem az ifjúság zabolátlan képzelõdéseinek
154 1835| következéseit, szenvedtem az elme nyavalyáinak kétségbeejtésig
155 1835| kétségbeejtésig vitt kínjait, az élet unalmának bágyasztó
156 1835| ellenségemmel, és kiálltam az óceánnak felzúdult orkánjai
157 1835| s kevés olvasottságomot az itteni szép könyvtár s gond
158 1835| éltem legtöbb jótéteményével az életben. Bánffi Józseffel
159 1835| részvéttel volt hozzám. Az õ háza, az õ társasága felejtette
160 1835| volt hozzám. Az õ háza, az õ társasága felejtette velem
161 1835| teve s tizednapig boncolám az unalom és fájdalom különbözõ
162 1835| természet! mely boldogság az egészség! Minden fa, minden
163 1835| minden fûszál életet mosolyog az egészséges testnek s ép
164 1835| is volt. Felfedi õszintén az okokot, melyek némû gyanút
165 1835| Menais. Nyomósan fejtegeti az emberiség s constitutionalis
166 1835| józan ész minden vizsgálata, az emberiség jussa körül, mind
167 1835| tiltott portéka. Eljön talán az idõ, midõn csudálkozni fog
168 1835| becsülésem. Ritkán találék az életben örökké ily egyformán,
169 1835| Nincs valami igazabb, mint az a mindennapi példabeszéd,
170 1835| mindennapi példabeszéd, hogy az utazás megpróbálja az embert.
171 1835| hogy az utazás megpróbálja az embert. Én ezalatt õtet
172 1835| azok közé tartozik, kik az elsõ találkozáskor meglepnek
173 1835| feszesség látszik benne. Az elsõ társalkodás vele nem
174 1835| ajánlja; de akinek adta, az tisztán számolhat reá. Õ
175 1835| characterébõl jobban becsülni az embereket.~ ~JÚLIUS 16KÁN~
176 1835| mentek lánccsörgetés közt. Az imádság alatt szüntelen
177 1835| imádság alatt szüntelen az orculatokat néztem s vetegettem
178 1835| Ennyi gazember felsóhajtása az egyetlen vigasztalóhoz!
179 1835| sóhajtásaiknak jönni; ez az igazi megtörõdés s keresztény
180 1835| helyhezetben, kitaszítva az életbõl s társaságból, szemrehányás
181 1835| tökéletes megtörõdött alázkodás az isten elõtt, vagy gúnyoló
182 1835| gondviselésnek s belsõ harc az emberek s istenség ellen.~
183 1835| nagykapu felé kiindultam, az elsõ emelet egyik ablakából
184 1835| Haladtomban megint feltekinték az ablakra, s akkor még nagyobb
185 1835| mertem többé felpillantani az ablakra. És érzém, mely
186 1835| vénség ráncaival visszatérsz az életbe. Akkor már meggyilkoltatott
187 1835| Mégis rettenetes kín lehet az amerikai rabé, hogy esztendõkig
188 1835| idõt töltök páter Sassal, az udvari káplánnyal. Bizonyos
189 1835| professorságairól, mert forduljon elé az életnek bármely tárgya,
190 1835| reggel, azalatt sétál, közbe az orgonistával s ministránssal
191 1835| ministránssal veszekedik, az ablak alatt elmenõknek jó
192 1835| megint sokat sétál, hogy az ebéd jobban essék. Megint
193 1835| páter Sas igazi barát. Az õ tanulmányán s gondolkodásán
194 1835| s gondolkodásán túl vége az ész minden határának, s
195 1835| határának, s aki többet tud, az lelke kárhozatjára okoskodik.
196 1835| Azt találám mondani, hogy az újabb geographusok szerint
197 1835| újabb geographusok szerint az Ararát hegyénél sok magasabb
198 1835| Erre kereken kimondá, hogy az csupa hazugság, mert különben
199 1835| Mely kegyetlen kín lehet az élet annak, kibe ezen szerzetben
200 1835| eltitkolom. Megírom tehát neki az egész dolgot, s kérni fogom,
201 1835| Bajzának felelni fogok, melyet az illendõség is megkíván.
202 1835| e nap. A reggel olvasám az ujságból, hogy a tudós társaság
203 1835| tudós társaság nagygyûlése az idénre kitett 200 arany
204 1835| érzém. Nem tudnám megnevezni az érzelem nemét, mely oly
205 1835| hivatalbeli elöljáróimnak az engem megvetésre, hátratételre,
206 1835| esztendõ lefolyta alatt az én munkám lehetett legjobb;
207 1835| beszõtte magát álmodozásimba, az is mindig elválhatlan következményû
208 1835| gazdagsággal. És íme itt az alkalom, mely soha többé
209 1835| könnyebben lélegzeltem, kimentem az utcára, hol annyiféle gratulációt
210 1835| és abban meg van tiltva az én munkám is, s csak „Erga
211 1835| érzésemet.~ ~OKTÓBER 5KÉN~Vettem az új titoknok, Schedel levelét.
212 1835| fundáció tételemet, írt az igazgatóságnak iránta, s
213 1835| hamarább hivatalosan kiadja az elfogadtatást. Azt írja,
214 1835| kevés tõkét. Be boldogító az öröm sóhajtása s öröm könnye!
215 1835| szeretem, mert jele, hogy az intimidáció rajtam is erõt
216 1835| színre akar hurcolni engem ez az ember, ily megváslalt tárggyal.
217 1835| emlékedre!~ ~DECEMBER 6KÁN~Az angolokkal valék ebéden.
218 1835| maradok elveim mellett. Kérdém az imént magamtól, ha nem vagyok-e
219 1835| éreztem ennyi részvételben. És az vigasztala leginkább, hogy
220 1835| szívnek oly babonái, melyeket az észnek legkomolyabb bírálati
221 1835| bennök. Ily babonás előttem az óesztendő utolsó estvéje.
222 1835| parányi megelégedés is, az angyal előtti számadás pontjai.
223 1835| ily érzelmeivel nem várám az angyalt, mint ma. És valóban,
224 1835| nélkül vártam ítéletemet, s az a felsóhajtás, melynek kifejezésére
225 1835| felsóhajtás, melynek kifejezésére az imádság és hálálkozás még
226 1835| még nem talált szót, és az a benn repeső öröm, mely
227 1835| szemben, kimondák nekem az angyalnak egész hosszú ítéletét.~
228 1835| meg is dicsérem magamot. Az imént ekként dicsérém meg
229 1835| megelégedjem magammal! De bizony az sok küzdésembe, sok harcba
230 1835| embergyûlölõvé tehet, vagy a vétkekbe az elvetemedettségig visszabuktathat.
231 1835| kívánunk jók lenni, nemcsak az imádságban helyhezzük minden
232 1835| keresünk menedéket, akkor már az észnek és akaratnak egész
233 1835| positív vallás sem elégséges az embernek oly tökéletes erkölcsi
234 1835| szabályokot adni, melyekben az ész is megnyughassék. A
235 1835| megnyughassék. A bûntõl minket nem az imádság, nem a Jézus vére,
236 1835| nem a Jézus vére, sõt maga az isten sem ment fel; csak
237 1835| nincs nagyobb akadályára az erkölcsi törekedésnek s
238 1835| mi bûneinkért szenvedvén, az istennek kegyelmébõl és
239 1835| rosszul magyarázott elv az, mely a lélekismeret józan,
240 1835| becsületes embernek lenni. De az angyalnak ezen ritkán megzendülõ
241 1835| nincs egy fontosabb kérdése az életnek, mint a vallás elvei
242 1835| vallásnak reform kell; mert az, mint a Jézus után annyifelé
243 1835| elmagyaráztatott, nem ád nyugalmat az észnek. A Jézus talán nem
244 1835| Jézus talán nem is akart az egész emberiségnek s az
245 1835| az egész emberiségnek s az emberek minden míveltségû
246 1835| generális vallást alkotni. Az õ szemei elõtt csak elnyomatott
247 1835| philosophiai míveltséget tanítani, az mind felül volt a köznép
248 1835| megelégedetlenség, szinte az egész keresztény világban,
249 1835| tanítószékekben, társaságokban s az elmélkedés szinte minden
250 1836| megint sóhajtottam, midőn az ott leírt helyzeteim újra
251 1836| elébb- vagy visszaléptének.~Az olvasás alatt most leginkább
252 1836| Sokszor jutnak eszembe az üldözött girondista Barbaroux-nak
253 1836| vizsgálatoknak szentelném, melyek az emberi szellemet túlemelik
254 1836| megszerzése iránti törekedés. Az erkölcsi erő nélküli nép
255 1836| után szomjúhozni.”~Ha vajon az idén változnak-e politicai
256 1836| szenvedelemtől? És ha legyőzhettem, az üresen maradt hideg szívben
257 1836| nevezzem-e helyhezetünket, hogy az embernek félnie kell önmaga
258 1836| megcsalni magunkot, a világot és az istent is? Valóban nevetséges
|