Év

  1 1835|            melyek nyugtaták keblemet, hogy mint becsületes ember s
  2 1835|           piríták lelkemet! Találtam, hogy nem tisztán járék el minden
  3 1835|             járék el minden dologban, hogy hiúság vala sok cselekedetim
  4 1835|              sok cselekedetim rugója, hogy restségem miatt magam s
  5 1835|              csudálatos elegyítékére, hogy múlt esztendei pályám alatt
  6 1835|           végre sajnálkoztam magamon, hogy ennyi bánatot kelle esztendő
  7 1835|           lenge előttem, s sajnáltam, hogy azokat minden árnyéklatikkal
  8 1835|         bennem azon régi szándékomot, hogy ezután életemnek nevezetesebb
  9 1835|         érzelmi nyomának le! - Érzem, hogy a vállalat valóban nagy,
 10 1835|                mert tudom én azt már, hogy a léleknek egész erejét
 11 1835|          érzelmeink s gondolatainkot, hogy a józanabb órákban lelkiesmeretünk
 12 1835|            epithetonokkal. Gondoltam, hogy pasqillusnak kell lenni,
 13 1835|           mintha jólesnék érzésemnek, hogy e kétszín, csalfa embert
 14 1835|          végigolvastam, úgy tetszett, hogy szánom őtet. Megint olvastam
 15 1835|          mondám magamban, de illik-e, hogy te is hátmegett döfd őtet,
 16 1835|        csendes örömüvé tevé estvémet, hogy bosszúmon győztem, rosszakarómnak
 17 1835|     ujságokban a hivatalos jelentést, hogy a magyar tudós társaság
 18 1835|         megtiszteltetés. Úgy tetszik, hogy ez által leköteleztetik
 19 1835|           Őket szívemből kértem volt, hogy megválasztásomot fordítsák
 20 1835|            sanyargatás és ínség kell, hogy felébredjen bûnös henyeségébõl.~
 21 1835|          politikai pályán. Azt hiszi, hogy az oratori tactikát nagyon
 22 1835|                De nem akarja elhinni, hogy ravasz ellenséggel áll szembe,
 23 1835|            semmivé. Nem akarja hinni, hogy ellensége, amily ostoba,
 24 1835|               egy levélben azon kére, hogy szállásomon maradjak. Mivel
 25 1835|         héttel hallottam volt annyit, hogy Közép Szolnokban munkám
 26 1835|               meghozója azt is mondá, hogy a követség számos tagokból
 27 1835|              s oly remegés fogott el, hogy hirtelen bezártam ajtómat,
 28 1835|        mitévõs legyek. Azt határozám, hogy elbúvjak a követség elõl
 29 1835|               nem tudtam fenntartani, hogy aszerint felelhessek vissza.
 30 1835|          láttam szemét. Úgy tetszett, hogy megint gyermekkori barátomot
 31 1835|           pillanat annyira megzavart, hogy különbözõ töredezett habozások
 32 1835|     kimondhatlan jól éreztem magamot, hogy megint egyedül lehetek,
 33 1835|               megint egyedül lehetek, hogy nem kell tovább küzdenem
 34 1835|          beszédeinket írásba kívánta, hogy küldõinek számolhasson megbízatásáról.
 35 1835|        törvénynek azon philosophiája, hogy csak akkor lehet biztosítva
 36 1835|              déprécáltam, mert érzem, hogy a Casino hanyatlani kezdett
 37 1835|           ívet bocsátott a Casinóban, hogy Wesselényinek ezen szép
 38 1835|            érzelem nekem. Mert tudom, hogy ez az én igyekezetem után
 39 1835|               leszen. Azt rebesgetik, hogy a gyûlést eloszlatják s
 40 1835|            fegyverrel. Azt suttogják, hogy kemény rescriptumok érkeztek,
 41 1835|               különbözõ felkiáltások, hogy ez törvénytelen eloszlatás
 42 1835|             mást is, mely azt tartja: hogy mivel az ország rendetlenségbe
 43 1835|            Rémülés fog el mindeneket, hogy önkényû igazgatás állott
 44 1835|           annak megvalósulása érzete: hogy nincs erõnk, gyengék vagyunk,
 45 1835|               maradtam, s azt hittem, hogy hazámban is hideg tudnék
 46 1835|       Jovaltam neki teljes szívembõl, hogy menjen, vonja félre magát
 47 1835|    valahányszor Wesselényihez mentem, hogy máskor mindig tele találtam
 48 1835|   personálénak is rendelés volt téve, hogy mindenki a tornácokon álljon
 49 1835|         illetõdve sorsán, s sóhajték, hogy talán némelyikünknek is
 50 1835|           szívemrõl, midõn megtudtam, hogy szerencsésen elmehetett.~
 51 1835|         Megfeszítettem emlékezetemet, hogy ötesztendei politikai tetteim,
 52 1835|              legrettenetesebbikét is, hogy - hazámból bújdosnom kellett!~
 53 1835|             vétettem tehát? Vétkem-e: hogy sok esztendei elmélkedésim,
 54 1835|           senkinek önkénye? Vétkem-e: hogy fájt nemzetemnek hátramaradta,
 55 1835|              gondolatom csak az volt, hogy e nemzet felemelkedjék. -
 56 1835|             velem akármely önkény is, hogy e vétkeimbõl kigyógyítson?
 57 1835|            büszkén emelõ öntudatomot, hogy csak a jót és igazat, csak
 58 1835|              szabadok akartunk lenni, hogy a szabad embernek tiszta
 59 1835|             16A FEBRUÁR~Mondák nekem, hogy a Nagyenyedi Casino Gr.
 60 1835|               Olvasám az újságban is, hogy a N. enyedi Casino tagnak
 61 1835|        sokaktól elprédikáltattak már, hogy szinte a közönséges ember
 62 1835|          megvallani a publicum elõtt, hogy az egész munkát csak a szemrehányástól
 63 1835|            fogja szemedbe lobbantani, hogy te is a szóvitézek közé
 64 1835|          félelme miatt. Örvendek már, hogy keresztül estem rajta s
 65 1835|   legkedvesebb örömei közé számlálom, hogy ezen társaságnak tiszteletbeli
 66 1835|               6KÁN 835~Elfutott híre, hogy a császár megholt. Furcsa
 67 1835|          Valamelyiktõl azt is hallám, hogy mintha a nap is visszakapta
 68 1835|          erényei voltak. Azt mondják, hogy Erdély iránt hozott kemény
 69 1835|              elõtt állott-e azon elv: hogy a királyokat az isten rendeli,
 70 1835|          isten helytartói? Úgy tudom, hogy legalább mint juris publici
 71 1835|               volt-e tehát bolondság: hogy csak az lehet király, ki
 72 1835|             vagy a miénk-e bolondság: hogy csak az lehet király, ki
 73 1835|    felekezetûek magyarázatja szerint, hogy a keresztény vallás porban
 74 1835|            magatokot. Mégis nagy kár, hogy e tárgyról nem lehet nyilvánosan
 75 1835|               históriája azt mutatja, hogy elõtte az ember és monarcha
 76 1835|               sorsa végig a leszen-e, hogy a népek, mint a portéka
 77 1835|             10KÉN~Megparancsoltatott, hogy a megholt császárért hat
 78 1835|            egy szava is, s jól látom, hogy un és kerül engemet. Ez
 79 1835|               õtet, egész kíméléssel, hogy mi oka lehet elõttem tetszõ
 80 1835|      becsületénél fogva szólítom fel, hogy mentsen ki engemet ezen
 81 1835|          tartottam, s miként eshetik, hogy ha megbántottam, miért nem
 82 1835|         Szolnokhoz kiment a rendelés, hogy személyes leírását küldje
 83 1835|          volna, ha azt mondják nekik, hogy ezen hivatalokra még õk
 84 1835|          vevék. Mi lelte ezen embert, hogy oly kíméletlenül szúr és
 85 1835|      megbántott tudós. Haragszik rám, hogy Bajzára miért nem haragszom,
 86 1835|      gyalázatos mesterség a tudósság, hogy legjobb barátinkot is feláldozzuk
 87 1835|             de mégis inkább búsultam, hogy egy barátomot megint elvesztém.
 88 1835|               tisztelettel emlékezem, hogy õ gyermekkoromban engem
 89 1835|            volna postára! Igen bánom, hogy ily gorombán írék neki.
 90 1835|                Feltettem már sokszor, hogy míg felindulásom tart, ne
 91 1835|          miatta, s szörnyen genieroz, hogy már diplomatikus tudós vagyok.~ ~
 92 1835|               s kurjongatsz odvadból, hogy õtet kicégérezhetted. De
 93 1835|           kereszthez mászni elõtökbe, hogy kegyelmet kolduljon. Hatalmasan
 94 1835|           Burján könyvárossal, mondá, hogy Kassáról bizonyos Vajda
 95 1835|        magamban, s végre elhatározám, hogy ha nemtelen piszok leszen,
 96 1835|        megbékültem vele.~Úgy látszik, hogy munkája nem annyira recenzálás,
 97 1835|           mint kifigurázni akarás, és hogy~1° A pályára most lépett
 98 1835|              4° A közönség azt hiszi, hogy Farkas utazása utazás után
 99 1835|              meg vele, s elhatározám, hogy semmit ne feleljek.~ ~ÁPRILIS
100 1835|            fejemben annak gondolatja, hogy valaha dicasteriálista legyek.
101 1835|             volt fel a cancelláriára, hogy név nélkül ne lézengjek,
102 1835|       elmulasztottakból. De érzettem, hogy helyzetemet változtatnom
103 1835|               úgy oda gyökereztettek, hogy nem tudtam mozdulni. Végre
104 1835|       megcsalódtam választásomban, és hogy e pályán éppen az önkény
105 1835|          megvettetésemet, csak azért, hogy magyar vagyok. Végre igen
106 1835|      lelkemnek bágyadozó erejét, - és hogy mindezeket kancellistaságomnak
107 1835|               végiggondolám, s érzém, hogy fogaim akaratom ellen elkeseredve
108 1835|               tudom Horatz jegyzését, hogy minden ember elégedetlen
109 1835|       teljesítsem. Általláttam végre, hogy minden szorgalom, minden
110 1835|             az álorcát. Elhatároztam, hogy inkább szegény és hátratett
111 1835|              is utazásomot. Meguntam, hogy annyit trombitáltatik nevem
112 1835|             velem, de mégsem engedem, hogy többszer kiadja. Unalmas
113 1835|            történetim, úgy szövõdtek, hogy azok éppen érzelmim dolgát
114 1835| megbosszultatnék nemtelen feltételem, hogy az õ emlékét ily gúnyoló
115 1835|               s talán érzette azt is, hogy ily hánykodó indulatú, makacs
116 1835|        halmozva s oly zavarva jönnek, hogy nem tudom rendbeszedni.~
117 1835|              magyarázok, nem hihetem, hogy a halál örökre tartson;
118 1835|             észnek sanyarú bírálatit, hogy enyhületet leljen e szív
119 1835|              a végsõ megdöbbentõ óra, hogy még az én képem is kitûnhetett
120 1835|      hivtelennek festeni s elhitetni, hogy õ talán már elhûlt volt
121 1835|          igyekszem felhordani ellene, hogy menekedjem ez üldözõ emlékezettõl.
122 1835|           szívemnek vére fakad utána, hogy ily nemtelenül akarok menekedni
123 1835|           meg-e szívemnek büszkesége? hogy legszentebb, legtitkosabb
124 1835|             felfedezzem közlelkeknek, hogy az legyen hideg értekezés,
125 1835|           ólálkodás aggódtatása kelle hogy járuljon?~Szenvedtem ínséget,
126 1835|          gerjesztettek benne irántam, hogy Bajzának küldött könyvemet
127 1835|         asszonynál látván, azt hitte, hogy vele egyetértésben élek,
128 1835|              J. nálam jára. Panaszlá, hogy közkereset alá vetették.
129 1835|               mindennapi példabeszéd, hogy az utazás megpróbálja az
130 1835|       mosolyog s megelégedést. Érzem, hogy ily körülmények közt, gond
131 1835|              figyelmezés azt mutaták, hogy õ most is jóféle famíliájú
132 1835|             Igen meglepõnek találtam, hogy lánca csinosabb munka, mint
133 1835|            oly gondosan kifényesítve, hogy a nap sugárai csillámlottak
134 1835|            meglátás. Szörnyen bántam, hogy idejövék, s hirtelen kimentem
135 1835|      fájdalmasan keseríthete tégedet, hogy atyádfia is így megvete,
136 1835|        üldözõleg kínza azon gondolat, hogy egykor talán én is ide kerülhetek.
137 1835|               lehet az amerikai rabé, hogy esztendõkig egy emberi lélekhez
138 1835|        legnevezetesebb pont életében, hogy egy ideig a teológiát is
139 1835|             tarthatja ki egy félórát, hogy professzorsága idejébõl
140 1835|        beszélni. Legnagyobb gyengéje, hogy tudománya miatt magát üldöztetve
141 1835|               is, megint sokat sétál, hogy az ebéd jobban essék. Megint
142 1835|           elõtt. Azt találám mondani, hogy az újabb geographusok szerint
143 1835|            van. Erre kereken kimondá, hogy az csupa hazugság, mert
144 1835|          volna meg. Azt is hozzátevé, hogy eddig csak többet hitt eszemrõl,
145 1835|              hitt eszemrõl, de látja, hogy engem is megbolondított
146 1835|               hízelkedett érzésemnek, hogy ezen ember ennyi figyelemmel
147 1835|     különbözõt hallottam és olvastam. Hogy doronggal kél ki némely
148 1835|                t.i.: „Én Istenem, jó, hogy mindezek nem rajtam történnek.”
149 1835|             Döbrentei juta eszembe, s hogy Bajzával ellenségeskedésbe
150 1835|       ellenségeskedésbe élnek. Érzém, hogy megpirultam, s gondolám,
151 1835|             megkíván. Megírom azt is, hogy Bajzára egykor haragudtam
152 1835|    emlékezhetik, ajánlottam is akkor, hogy tõle, mint barátom megsértõjétõl,
153 1835|            ajánlatom. Azt is megírom, hogy Bajzát, mint literatort,
154 1835|            mint literatort, nem lehet hogy ne becsüljem.~ ~SZEPTEMBER
155 1835|           reggel olvasám az ujságból, hogy a tudós társaság nagygyûlése
156 1835|               volt. Siettem szobámba, hogy senki ne lásson. Talán csak
157 1835|             megvetésre, hátratételre, hogy egy ilyen rangotlan, ily
158 1835|              engemet! Ó, elõre látom, hogy e megtiszteltetést szívem
159 1835|              soká nem kívántam hinni: hogy valóban nem messze haladtunk
160 1835|          elfoszlani szép reményeimet, hogy életemben megérhessen literatúránknak
161 1835|             vagy amerikainak mondani, hogy ennél jobb könyv egy egész
162 1835|              nem jelen. Meghatározám, hogy e summával egy alapítványt
163 1835|             sokan bolondnak neveznek, hogy a nyert 200 aranyból fundatiót
164 1835|          aranyból fundatiót csinálék. Hogy szegény létemre így ellököm
165 1835|              elfogadtatást. Azt írja, hogy új hivatala kezdetén e jó
166 1835|           érnem nemzetem gyalázatját! hogy elvesse magát, mint egy
167 1835|              én is megadom-e magamot, hogy hitvány létezésem még tovább
168 1835|              Istenem õrizz meg attól, hogy valaha megtagadjam magamot
169 1835|               Vigyáznom kell magamra, hogy kötelességemet szõrszálig
170 1835|               támadhasson. Úgy érzem, hogy egy idõ óta talán semmit
171 1835|              náthás rókaként felelek, hogy nem tudok ítélni, mert nincs
172 1835|              nem szeretem, mert jele, hogy az intimidáció rajtam is
173 1835|         kétségbeesés elõjele, vagyis, hogy a politia szagát mindenütt
174 1835|               nekem. Azt írá a minap, hogy könyvem németre fordíttatta,
175 1835|            már tiltva. Most azt írja, hogy barátim közbevetésökre,
176 1835|             emberrel. Tilschre bízom, hogy õ protestáljon s fenyegesse.~ ~
177 1835|              Folytatás]~K. írt nekem, hogy bizonyos dolgában szóljak
178 1835|             nem tudom miért, jólesik, hogy megszólított, s segíteni
179 1835|            mulata nálam. Úgy tetszik, hogy ő megint a régi nyíltszívű
180 1835|              titkos egyezségben volt, hogy Wesselényinek ezen tiszteletet
181 1835|          professor Sz oly dühbe volt, hogy hamarább kiolthassa a gyertyákot,
182 1835|       állásunkról. Paget azt állítja, hogy igen új s igen tapasztalatlan
183 1835|              politikai taktikákra, és hogy igen sietett nyílt mezőre
184 1835|            nem vagyok-e mégis bolond, hogy így egyedül különcködöm?
185 1835|            Sokan condoleálának nekem, hogy ma megint praetereáltak.
186 1835|              az vigasztala leginkább, hogy ily hitvány embert eddig
187 1835|      oszlathatnak el. És úgy tetszik, hogy ezektől nemhogy megmenekedni
188 1835|            mással szokott-e történni? hogy megdicsérje önmagát? Én
189 1835|               igyekezetem mellett is, hogy csak ennyire is megelégedjem
190 1835|           engedd meg ezen hiúságomat, hogy feldicsekedhessem elõtted
191 1835|         hozott azon tapasztalásra is, hogy egy positív vallás sem elégséges
192 1835|             Azt hiszem s tapasztalom, hogy semmi nincs nagyobb akadályára
193 1835|          elfacsarva magyarázott elve: hogy a Jézus a mi bûneinkért
194 1835|        legmélyebb elsüllyedésében is, hogy mégiscsak szebb becsületes
195 1835|         szegény gyarló ember, látván, hogy ily könnyen segíthet magán,
196 1835|            lehetlen volt nem éreznie, hogy a vallásnak reform kell;
197 1835|     elnyomatott hazája állott. Látta, hogy a zsidó papság, vallásos
198 1835|            szellemi rabságban tartja, hogy annál önkényesebben uralkodhassék.
199 1835|               s semmiségét is; tudta, hogy a hazát csak erkölcsi erõ
200 1835|          mívelõdésû kor. Úgy látszik, hogy a positív vallások elleni
201 1836|        olyakot, miket kívántam volna, hogy írva ne legyenek, de meghatározám,
202 1836|            legyenek, de meghatározám, hogy azokat úgy hagyom, mint
203 1836|           hagyom, mint vannak. Bánom, hogy még ez előtt nem kezdettem
204 1836|             kiállt néma gyötrelmimet? Hogy ez iránti gondolkodásom
205 1836|            nevezzem-e helyhezetünket, hogy az embernek félnie kell
206 1836|          érkezem, még egyszer leírom, hogy ha egyik vész, a más maradjon