Év
1 1835| közt is, a múltnak képei, - és mintha akkor bűneinknek
2 1835| s jelesebbek becsülését és figyelmét megnyertem, míg
3 1835| gyűlölségét vontam magamra! - És találtam múlt évi történetimben
4 1835| vágyaim mindenkori tárgya! És talán az én hidegségem is
5 1835| feljegyezzem, s tetteim, érzelmeim és történeteimből oly tárt
6 1835| foglalatoskodtam feltétemmel. És midőn lelki erőmet fontolgatám
7 1835| elenyésztök, - s pirulás és csüggedés érzelmi nyomának
8 1835| elmémet s kérdem szívemet és lelkemet, ha van-e elég
9 1835| hagyni engemet önmagam előtt? És e pillanatban, midőn ezeket
10 1835| meg van alázva.~A céhot és monopóliumot minden nemben
11 1835| várakozásra. Minden fény és kijelentés ellensége a csendes
12 1835| csendes örömeknek.~Döbrentei és Wesselényi legrégibb barátim,
13 1835| minden ember tudós munkát és tudós beszédet vár tõlem.
14 1835| megrázkódtatás, sanyargatás és ínség kell, hogy felébredjen
15 1835| Neki vak ellenségi vannak és lesznek, személyesen és
16 1835| és lesznek, személyesen és elveinek, s ez a história
17 1835| oszlani látszanak fellegid. És megint új robajjal dúlnak
18 1835| feletted zivatarok s elborulsz és a zsarnokságnak újonnan
19 1835| segedelmet várva valahonnan. És íme közelget a csoport szállásom
20 1835| voltam bágyadva testben és lélekben, mint egy hosszas
21 1835| olvassák ezen rescriptumot és még egy mást is, mely azt
22 1835| erõnk, gyengék vagyunk, és gyávák vagyunk. Mely képek
23 1835| népmozgásokot Párizsban és Belgiumban; láttam a Júliusi
24 1835| mint a biztos felmente és lejöttekor! Mindenki némán
25 1835| mélységét látszott boncolgatni, és megint a más rész, a Homerosz
26 1835| könnyezni nem tudó szemeit, - és megint egy nagy rész ott
27 1835| szerencsésen elmehetett.~És most már magam sorsáról
28 1835| bûnök büntetése ijesztgetett és senki nem tudta származásuk
29 1835| hiában kértem a törvény és igazság kiszolgáltatását,
30 1835| által kigondolt minden lelki és testi kínoknak alája vettetve.
31 1835| kínoknak alája vettetve. És láttam végre magam elõtt
32 1835| esztendei elmélkedésim, itthon és más nemzeteknél tett tapasztalataim
33 1835| privilégiumot, monopóliumot és megkülönböztetést. Utáltam
34 1835| eléhaladtát, mívelõdését és nyelvét akadályoztatták,
35 1835| nemzeti nyelv volt szívök és társalkodások nyelve. Kacagtam
36 1835| Kacagtam az uralkodás kegye és fénye után alacsonyul mászókat.
37 1835| erõmbõl kívánnám letapodni. És istenemet nem imádtam vakon,
38 1835| vakon, s nem azoknak írásuk és tanítmányok szerint, kik
39 1835| legmeghittebb barátomhoz.~És ezek az én politikai vétkeim
40 1835| politikai vétkeim summáson. És bármely ki nem tetszõ pályán,
41 1835| bármely szûk körben, homályban és szegénységben éljek is,
42 1835| nyugalmát s azon tiszta és szívemet büszkén emelõ öntudatomot,
43 1835| öntudatomot, hogy csak a jót és igazat, csak a közjót és
44 1835| és igazat, csak a közjót és hazám boldogságát óhajtottam.
45 1835| Én tisztán állok istenem és lelkiismeretem elõtt. Nem
46 1835| szégyenleni magamot önmagam elõtt, és soha meg nem tagadom eddigi
47 1835| Degenfeld, Bánffi László és Ádám s Mara. Tanácsosok:
48 1835| s Mara. Tanácsosok: Zeyk és Kemény, egyszerre mondottak
49 1835| egyszerre mondottak le, és még többen a vármegyéken.
50 1835| ennyi buzgó igyekezet? és a még tiszta lelkû ifjúságnak
51 1835| annyi szent hevületi is? És, ó teremtõ, imádságinknak
52 1835| hálája dicsõítsen tégedet. És íme, ó teremtõ, megcsüggedve
53 1835| megválasztotta még Professor Méhest és engemet is. Becsülöm az
54 1835| mindennapi ideák Amerikában és Angliában, s oly sokaktól
55 1835| szóvitézek közé tartozol! - és írám, amit írtam, bizony
56 1835| scálára az emberek eszét és érzelmét kitalálni, mint
57 1835| veszedelmek tetszenek, - és az emberiség jussai kihirdetése
58 1835| künn is mindenütt komor és nyugtalan emberekre találok.
59 1835| pórázoddal rángattad vissza, - és ki - még az imádság útját
60 1835| midõn nevedet említi - és pökjék sírodra!~ ~27IK FEBRUÁR~
61 1835| egy percben változik hely és személyzet, oly forma jeleneteket
62 1835| igen szépen ezen elvet Neró és Caligula, Robespierre és
63 1835| és Caligula, Robespierre és Cromwell, Báthori Zsigmond
64 1835| Cromwell, Báthori Zsigmond és Mihály Vajda s több Compánista
65 1835| társaik. Köszönik Ravaillac és Louvell s minden királygyilkosok,
66 1835| királygyilkosok, királyûzõk és rebellisek, mert minden
67 1835| kívánatihoz. Akkor ti görögök és rómaiak, angolok és franciák,
68 1835| görögök és rómaiak, angolok és franciák, és ti makacs amerikaiak,
69 1835| rómaiak, angolok és franciák, és ti makacs amerikaiak, s
70 1835| nem akar. A philosophia és vizsgálódó ész valóságos
71 1835| keresztény, emberszeretõ és jóltévõ volt. De mégis egész
72 1835| mutatja, hogy elõtte az ember és monarcha egészen különbözõ
73 1835| portékák voltak. Születve és nevekedve uralkodónak, õ
74 1835| híven megtartotta s követte, és talán egész lelki nyugalommal
75 1835| értelmesedés gátlásának és az ész tökéletes békókban
76 1835| katonára, le a bakterig. És eszerint vala alatta minden
77 1835| minden tisztviselõ kisebb és nagyobb önkényû uralkodó,
78 1835| gyakorlaték az önkény kisebb és nagyobb hatalmú plenipotentiáriusok
79 1835| megmérgesített élete szenvedéseivel. És sóhajt, és keseredve kérdezni
80 1835| szenvedéseivel. És sóhajt, és keseredve kérdezni a jövendõt:
81 1835| a népek, mint a portéka és a mezõnek csordái, mindig
82 1835| igen szerettem vele lenni. És most mely változás lépe
83 1835| is, s jól látom, hogy un és kerül engemet. Ez nagyon
84 1835| esztendõvel is csúfságnak és megbántásnak vették volna,
85 1835| hogy oly kíméletlenül szúr és bánt, s ellenem támadhat,
86 1835| elkeseredve valék; búsultam és bosszankodtam, de mégis
87 1835| El fogok némulni, mélyen és fájdalommal elnémulni, s
88 1835| nem fogod! Meggyaláztad és nyakára léptél, de õ mégsem
89 1835| mint kifigurázni akarás, és hogy~1° A pályára most lépett
90 1835| hiszi, ha kínozzák.~no. 7° és 8° A többi mysticus allusiók
91 1835| végezve a világba léptem, és a mostani közt! Azon kor
92 1835| míveltek közé akart tartozni, és lebzselõ örökös semmit nem
93 1835| mentem a táblára 1816-ban, és jöttem Kolozsvárra 1817-
94 1835| lassanként foglalatosságim. És ekként sodródám mind tovább
95 1835| mentem Bécsbe az ausztriai és a katonai törvények tanulására,
96 1835| megcsalódtam választásomban, és hogy e pályán éppen az önkény
97 1835| fáradságom füstbe ment, és megint lettem kancellistává,
98 1835| vagyonomot, a képzelõdés és lelkesedésnek lehervadt
99 1835| lelkemnek bágyadozó erejét, - és hogy mindezeket kancellistaságomnak
100 1835| megtagadásával kelle megnyerni. És vadásztam tehát e kegyelmet
101 1835| elvetettem néha magamot a kenyér- és dicsõségkeresés miatt. És
102 1835| és dicsõségkeresés miatt. És hajladoztam olyak elõtt,
103 1835| Elnéztem haszonlesésöket. És amit soha meg nem bocsáthatok
104 1835| rágalmaztak, kétszínkedtem és hízelkedtem hiúságaiknak.
105 1835| szenvedhetõ, hasznos, szorgalmas és becsületes ember valék elõttök.~
106 1835| Elhatároztam, hogy inkább szegény és hátratett legyek, mint magamot
107 1835| robotos unalommal, de tisztán és lélekismerettel. És most
108 1835| tisztán és lélekismerettel. És most haszonvehetetlen lettem
109 1835| érdekeljék s szívemet keserítsék; és mintha szerencsétlenségeim
110 1835| engemet elárasztó képeket. És íme, mintha megbosszultatnék
111 1835| vonzódom e búsongó képen és e vele elmúlton andalogni.~
112 1835| viszontszerelme közt, érette élve és halva virultak nekem. Ezeknek
113 1835| szebb érzelmeinek tanúja. És ha képes leszek-e valaha
114 1835| imádságnak felfohászkodásában, - és minden mozdulatomban, minden
115 1835| nem adhat boldogságot, - és bujdosott elõlem, bujdosott
116 1835| Egész nap jártam, utcán és mezõn, céltalanul. Szaggat
117 1835| mezõn, céltalanul. Szaggat és marcangol valami belöl;
118 1835| ha látandjuk-e egymást? és ha látlak-e tégedet? Keresek
119 1835| szívnek minden érzelmeiben, és vizsgálom a bölcsek munkáit.
120 1835| törvényeire, az elhervadó virágra és a sírnak mélységére utasítnak.
121 1835| tégedet megint láthatni! És te eltûntél, s nincs már
122 1835| boncolgatás, megítélgetés és mindennapi beszéd tárgya?~*~
123 1835| melyet én is lelkembõl hiszek és vallok. Mikor kerül reám
124 1835| kerül reám is a sor? Testi és lelki fájdalmimhoz még a
125 1835| pisztolyú ellenségemmel, és kiálltam az óceánnak felzúdult
126 1835| percben nyitva volt sírom, - és mindazok a titkos ijesztgetés
127 1835| Szüléim után Bánffi József és Béldi Ferencnek éltem legtöbb
128 1835| volt e kertbe Josephinával és szüleivel egy vasárnapot
129 1835| mutatni, hol mentünk, ültünk és álltunk. Jut eszembe minden
130 1835| minden szó, minden pillantás és kézszorítás, melyek annyi
131 1835| melyek annyi temérdek érzést és gondolatot foglaltak magukban.
132 1835| tizednapig boncolám az unalom és fájdalom különbözõ osztályait.
133 1835| mezõnek liliomai nem fonnak és nem szõnek, s mégis mely
134 1835| azon sebet, melyet neki és magamnak is okoztam minapi
135 1835| ideák, melyek Angliában és Amerikában minden józan
136 1835| szolid próza. Késõn határoz és sokat fontolgat, de oztán
137 1835| zabolázta indulatosságomot. És tanultam characterébõl jobban
138 1835| s mely különbség! Piszok és rendetlenség mindenütt!
139 1835| s gyermeki játszótársam; és ha jól vizsgálom emlékezetemet,
140 1835| felpillantani az ablakra. És érzém, mely nehéz leszen
141 1835| tudja, s a többi mind semmi és kárhozatos.~Tegnap este
142 1835| barát. Jól eszik, jól iszik és alszik, nagy tudományú embernek
143 1835| sok különbözõt hallottam és olvastam. Hogy doronggal
144 1835| szót: szép vagy leányka. És vajon miért nem örvendek
145 1835| ne történt volna rajtam! És azonkívül mennyi ember észrevételeinek
146 1835| legjobb; mely Angliában és Amerikában csupán csak mindennapi
147 1835| literatúránknak képzelt szép szakát. És égeté a nyert koszorú homlokomot.
148 1835| tehetnék nagy gazdagsággal. És íme itt az alkalom, mely
149 1835| gratulációt kelle elfogadnom. És neheztelés nélkül szenvedék
150 1835| is e szép summának hová és miként léendõ fordításáról.~ ~
151 1835| tiltott könyvek katalógusa, és abban meg van tiltva az
152 1835| jártam szobámban, gondolat és érzelem, a szív és ész minden
153 1835| gondolat és érzelem, a szív és ész minden munkálatja egy
154 1835| a politikai taktikákra, és hogy igen sietett nyílt
155 1835| így egyedül különcködöm? És nem felelék semmit magamnak.~ ~
156 1835| éreztem ennyi részvételben. És az vigasztala leginkább,
157 1835| bírálati sem oszlathatnak el. És úgy tetszik, hogy ezektől
158 1835| számot kérni a múlt évről, és mintha a jövő évnek roppant
159 1835| örömei is néha; tiszta lélek és egy parányi megelégedés
160 1835| előtti számadás pontjai. És osztán a jövendő képei elibe
161 1835| boldogabb napok még, öröm, bánat és remény várhatnak reám.~De
162 1835| várám az angyalt, mint ma. És valóban, meg is jelent,
163 1835| valóban, meg is jelent, és én nyugodtan s mosolyogva
164 1835| kifejezésére az imádság és hálálkozás még nem talált
165 1835| hálálkozás még nem talált szót, és az a benn repeső öröm, mely
166 1835| mint a múlt esztendõben.” És valóban soha nem is vihettem
167 1835| törekedni s ezerszer bukni! És íme, most legelõször merészen,
168 1835| elvetemedettségig visszabuktathat. És e két túlság közt bizony
169 1835| menedéket, akkor már az észnek és akaratnak egész ereje kell
170 1835| az istennek kegyelmébõl és irgalmából, bûneink megbocsáttatnak,
171 1835| trombitálják a papok, catechésisek és theológiák. Ez a rosszul
172 1835| józan, de komoly hangja és üldözése elõl széles asilumot
173 1835| szemfényvesztésre célzó magyarázói, és a szegény gyarló ember,
174 1835| megtörõdés, önmagával küzdés és megtagadás nehéz pályája
175 1835| asilumot mutatja neki a pap és cathekizmus, s midõn a Jézus
176 1835| homályosan érintgetni látjuk és halljuk e nyilvánosodó titkot.
177 1835| titkot. Így vala ez a görög és római vallásokkal is, a
178 1836| szenvedelem a politica! És kivált nekem, erőtelennek.
179 1836| becsületvágy érzelme iránt, és még amitől leginkább borzadok,
180 1836| leginkább borzadok, a Jónak és Igazságnak hiedelme olykor
181 1836| menekedhessem e szenvedelemtől? És ha legyőzhettem, az üresen
182 1836| tisztaságában leírni gondolatit és érzelmeit? Ekként kell-e
183 1836| megcsalni magunkot, a világot és az istent is? Valóban nevetséges
|