Év

  1 1835|              hirtelen ellebbenés közt is, a múltnak képei, - és mintha
  2 1835|             akkor bűneinknek árnyékai is feltűnnének előnkbe, s homályos
  3 1835|                 de találék sok vonást is, igen sokat még, mik piríták
  4 1835|            nehéz szenvedésim vonásira is, megvettetésem, hátratétetésem
  5 1835|              fájdalminak azon vonásit is, melyek újra felsajdulva
  6 1835|             És talán az én hidegségem is súlyosította utolsó óráit,
  7 1835|         magamban, de illik-e, hogy te is hátmegett döfd őtet, mit
  8 1835|           magyar tudós társaság engem is megválasztott levelező tagjának.
  9 1835|           nemben utálom, s íme, nekem is céhbeli tagnak kell lennem!
 10 1835|              tették, s talán éppen ők is elémozdítói voltak.~Sokat
 11 1835|             nem azok közül való s nem is akar az lenni, kit minden
 12 1835|           tactikát nagyon érti, s van is oka azt hinni a momentum
 13 1835|              ostoba, éppen oly ravasz is.~ ~JANUÁR 15KÉN~Ó, hazám,
 14 1835|         iránta. A levél meghozója azt is mondá, hogy a követség számos
 15 1835|       szégyelli a takarékosság elveit is; nagylelkûsködni akar, de
 16 1835|                A legelsõ próbaívet én is bírom, melyet igen nagy
 17 1835| rábeszélhettem némelyeket, s magamnak is kevés vagyonomhoz képest
 18 1835|        segédem, s nála nélkül bajosan is boldogulhattam volna. Szegény
 19 1835|                Ugyanekkor a Gubernium is egybegyûlt, ott is olvassák
 20 1835|          Gubernium is egybegyûlt, ott is olvassák ezen rescriptumot
 21 1835|          rescriptumot és még egy mást is, mely azt tartja: hogy mivel
 22 1835|             azt hittem, hogy hazámban is hideg tudnék maradni. De
 23 1835|    Wesselényinél. Az õ sorsa az enyém is. Õtet igen féltem, mert
 24 1835|               nyugtalannak látszott õ is, de nem elcsüggedve. Drága
 25 1835|           nekie. Az alsó personálénak is rendelés volt téve, hogy
 26 1835|             hogy talán némelyikünknek is ily sorsunk lehet nemsokára.~ ~
 27 1835|             alatt, sõt íróasztalomnál is hátam megül belékacsintgatni
 28 1835|    büntetéseknek legrettenetesebbikét is, hogy - hazámból bújdosnom
 29 1835|              óhajtottam, hol a király is csak elsõ tisztviselõ s
 30 1835|      bigottakot, bármely felekezetbõl is legyenek, s csúfság s megvetés
 31 1835|      homályban és szegénységben éljek is, valamely eset által magamra
 32 1835|           tehet velem akármely önkény is, hogy e vétkeimbõl kigyógyítson?
 33 1835|                izzadva kerestem eddig is kenyeremet, ismerem a sanyarúság
 34 1835|              s szükség szigorú sorsát is, s míg egészségem tart,
 35 1835|       elveheti szabadságom s életemet is? De nem veheti el lelkem
 36 1835|       ifjúságnak annyi szent hevületi is? És, ó teremtõ, imádságinknak
 37 1835|           Professor Méhest és engemet is. Becsülöm az enyedieket
 38 1835|           FEBRUÁR~Olvasám az újságban is, hogy a N. enyedi Casino
 39 1835|             szinte a közönséges ember is tudja, s elõttem is most
 40 1835|             ember is tudja, s elõttem is most éppen mindennapiak.
 41 1835|       elrontanám, s authorságom becse is alább szállna, de mégis
 42 1835|            utazásukot, s sok másoktól is ezt hallottam. Mármost beléhozám
 43 1835|          szemedbe lobbantani, hogy te is a szóvitézek közé tartozol! -
 44 1835|               ha angyalok oltalmazzák is. Õ sok embernek adott fricskát
 45 1835|          Nincs seholt nyugtom, s künn is mindenütt komor és nyugtalan
 46 1835|             ki volnék merülve. Testem is nagyon kezd szenvedni. Mely
 47 1835|             ki - még az imádság útját is elállottad! Átok legyen
 48 1835|            nyugtató öröm e kis körben is megérdemelni ily hazafiak
 49 1835|            széjjel. Valamelyiktõl azt is hallám, hogy mintha a nap
 50 1835|             hallám, hogy mintha a nap is visszakapta volna régi fényét.
 51 1835|              nemzetnek! Most a sírból is kiásnók kezeinkkel elveidet,
 52 1835|              vallásról s igazgatásról is, s arról õ nem tehet, mert
 53 1835|               önkényû uralkodás alatt is valakinek lelkében a józan
 54 1835|           hónap óta! - Megfordul most is gyakran Kolozsváron, de
 55 1835|             Nem jön szívbõl egy szava is, s jól látom, hogy un és
 56 1835|             megint elfordult s azolta is mind nevekedik hidegsége.~
 57 1835|          hivatalokra, s oly személyek is neveztetnek ki, kik ezelõtt
 58 1835|              ezelõtt csak esztendõvel is csúfságnak és megbántásnak
 59 1835|               hogy legjobb barátinkot is feláldozzuk a celebritásért.
 60 1835|              ezen fajú emberektõl; õk is éppen oly irigyek, féltékenyek
 61 1835|           nekem, Döbrentei barátságát is elvesztettem miatta, s szörnyen
 62 1835|       rettenetesen csalatkoznám, ha õ is így ne érezzen!~ ~ÁPRILIS
 63 1835|        Levelek” hozta meg, melyben én is rútul recenseálva vagyok.~
 64 1835|          szerencsétlen társaim sorsát is látni. A mostani írók, mûvészek,
 65 1835|           akar lenni.~3° Magának hírt is, pénzt is akar szerezni.~
 66 1835|             3° Magának hírt is, pénzt is akar szerezni.~Az engemet
 67 1835|           csillámló kitételek mázának is birtokában, módom volt az
 68 1835|     ápolgatott szép ideálok nimbuszai is. A nagy tettek után álmodozó,
 69 1835|            sorsával, jól tudom, s nem is disputálok vele. Én is sokaknak
 70 1835|            nem is disputálok vele. Én is sokaknak prédikálom e szép
 71 1835|           vadásztam tehát e kegyelmet is! s itt ültömben pirulok
 72 1835|             itt ültömben pirulok most is, midõn eszembe jut, mely
 73 1835|               Tilsch kiadta másodszor is utazásomot. Meguntam, hogy
 74 1835| szerencsétlenségeim visszaemlékezetei is az idén kettõs fájdalommal
 75 1835|             minden keserûsége mellett is, olykor ellenállhatatlanul
 76 1835|              Miért dereng bûn érzelme is e mennyei róla andalgás
 77 1835|               reáemlékezés küszöbétõl is? Ó, tudom, jól tudom! ismerlek
 78 1835|              szövõdése által talán én is siettettem halálát. Nem
 79 1835|        kíméletlen volt utolsó levelem is, - pedig kimondhatlanul
 80 1835|          engemet, s talán érzette azt is, hogy ily hánykodó indulatú,
 81 1835|             óra, hogy még az én képem is kitûnhetett emlékébõl a
 82 1835|              de vittem a te emlékedet is, örökös csillagként ragyogva
 83 1835|         bizodalom mennyei balzsamától is. Ha kiönthetném, ha közölhetném
 84 1835|               ha közölhetném másokkal is, mely fájdalom üldöz engemet,
 85 1835|             ügy mellettiek, melyet én is lelkembõl hiszek és vallok.
 86 1835|              vallok. Mikor kerül reám is a sor? Testi és lelki fájdalmimhoz
 87 1835|              hurcoló rebegéseihez nem is hasonlítnak.~ ~MÁJUS 6KÁN~
 88 1835|            minden ülést ki tudok most is mutatni, hol mentünk, ültünk
 89 1835|               melyet neki és magamnak is okoztam minapi fellobbanásomban
 90 1835|        levelemmel. Valóban engesztelõ is volt. Felfedi õszintén az
 91 1835|               ezen jelenetet másoknál is. Ha megint visszajön? Én
 92 1835|              28KÁN~Beke nálam vala. Õ is közkereset alatt van Ferdinánd-napi
 93 1835|            mivel mint magamban, benne is gyarlóságokra számláltam.~
 94 1835|       curiozitásból, elmentem a várba is, megnézni a status rabjait.
 95 1835|   szolgáltattak; bementem a templomba is. Nem sokan jelentek meg
 96 1835|        jelentek meg imádkozni, s azok is jöttek s mentek lánccsörgetés
 97 1835|               közt megpillantám Mikót is, a volt királybírót, a híres
 98 1835|            járása s több társaira nem is figyelmezés azt mutaták,
 99 1835|              azt mutaták, hogy õ most is jóféle famíliájú magyar
100 1835|              benne. Íme, a rabok közt is aristocratia formálhatja
101 1835|              még hajlandóságom tárgya is; legalább örömmel mentem
102 1835|               e szégyent hozta s reám is? Míg ezek lebegtek gondolatomban,
103 1835|               mely nehéz leszen nekem is a meglátás. Szörnyen bántam,
104 1835|    keseríthete tégedet, hogy atyádfia is így megvete, s hidegen elhalada
105 1835|               meggyilkoltatott férjed is rég porrá vált.~Leverõ érzelmek
106 1835|        gondolat, hogy egykor talán én is ide kerülhetek. De ki felelhet
107 1835|              volt, egyikben retoricát is tanított. De legnevezetesebb
108 1835|            hogy egy ideig a teológiát is tanította a clericusoknak,
109 1835|            helyettes professor. Sokat is tart ám volt professorságairól,
110 1835|          magát, roppant hasa terhével is, megint sokat sétál, hogy
111 1835|            hegyénél sok magasabb hegy is van. Erre kereken kimondá,
112 1835|   legmagasabban állott volna meg. Azt is hozzátevé, hogy eddig csak
113 1835|        eszemrõl, de látja, hogy engem is megbolondított a sok szabados
114 1835|               A tudósokot s munkáikot is mind ismeri.~ ~1SŐ SZEPTEMBER~
115 1835|        figyelmeztem, s akaratom ellen is, mégis sok becsülnivalót
116 1835|           megharagszik reám, s méltán is, ha ezt tõle eltitkolom.
117 1835|           fogok, melyet az illendõség is megkíván. Megírom azt is,
118 1835|              is megkíván. Megírom azt is, hogy Bajzára egykor haragudtam
119 1835|              emlékezhetik, ajánlottam is akkor, hogy tõle, mint barátom
120 1835|              fogadá el ajánlatom. Azt is megírom, hogy Bajzát, mint
121 1835|             legmerészebb ifjúi álmaim is felülhaladja. De ha literatúránkra
122 1835|        elõttem literatúránk állapotja is, s most gyõzõdém meg tisztán
123 1835|        Költhetek-e abból egy krajcárt is pirulás nélkül? Ily tûnõdésimbõl
124 1835|           néha a gazdagság gondolatja is beszõtte magát álmodozásimba,
125 1835|               magát álmodozásimba, az is mindig elválhatlan következményû
126 1835|          némely kíméletlen kérdéseket is e szép summának hová és
127 1835|               van tiltva az én munkám is, s csak „Erga Schedam” lehet
128 1835|      könnyezett olvasása alatt. Engem is nagyon megérzékenyíte levele.
129 1835|             tehát nekem végsugároddal is, nemzetiségnek szép álma?
130 1835|            egyedül maradok-e, vagy én is megadom-e magamot, hogy
131 1835|              idõ óta talán semmit nem is gondolok, vagyis inkább
132 1835|            Nem kezd lenni vélekedésem is, s bármit vitassanak, nem
133 1835|            hogy az intimidáció rajtam is erõt kezd venni. Ez kétségbeesés
134 1835|    feltételeit elfogadni, s többé nem is correspondálok ily kalmárlelkû
135 1835|          magamhoz hívni, s valóban el is jött. Néhány percet mulata
136 1835|           vétek csak egy gyertyácskát is meggyújtani emlékedre!~ ~
137 1835|             sokan tettleges lépéseket is tesznek e tárgyban. Látom,
138 1835|         fullánkjai, de önérzet örömei is néha; tiszta lélek és egy
139 1835|               egy parányi megelégedés is, az angyal előtti számadás
140 1835|           sóhajtás, hol talán halálom is, talán boldogabb napok még,
141 1835|              mint ma. És valóban, meg is jelent, és én nyugodtan
142 1835|              néha megpirongatom s meg is dicsérem magamot. Az imént
143 1835|     esztendõben.” És valóban soha nem is vihettem addig, minden igyekezetem
144 1835|            minden igyekezetem mellett is, hogy csak ennyire is megelégedjem
145 1835|         mellett is, hogy csak ennyire is megelégedjem magammal! De
146 1835|               önmegtagadásomba került is! Te, cselekedeteknek titkos
147 1835|                De ezen esztendõ sokat is változtatott rajtam. Szörnyû
148 1835|            közt bizony néha tántorgék is. Midõn nem a mennyország
149 1835|              minden reményünket s nem is a vallás köpenyege alatt
150 1835|             hozott azon tapasztalásra is, hogy egy positív vallás
151 1835|    szabályokot adni, melyekben az ész is megnyughassék. A bûntõl
152 1835|            mint a vallásnak amaz igen is önkényesen, ravaszul s elfacsarva
153 1835|               elvek közül, s ezt igen is szorgalmason trombitálják
154 1835|            legmélyebb elsüllyedésében is, hogy mégiscsak szebb becsületes
155 1835|             Azt hiszem, ki bár ritkán is, józanon elmélkedett a vallásról
156 1835|               vallástudomány elveirõl is, lehetlen volt nem éreznie,
157 1835|             észnek. A Jézus talán nem is akart az egész emberiségnek
158 1835|          elnyomattatását s semmiségét is; tudta, hogy a hazát csak
159 1835|            görög és római vallásokkal is, a história szerént.~
160 1836|             oly tárgyakról, mik nekem is gondolatim valának. Néhol
161 1836|            helyet?~JANUÁR 7KÉN 836~Ma is naplóm nézegetésével foglalatoskodám,
162 1836|        szamarak előtt nevetség tárgya is lehetnék. De igen sajnálom
163 1836|            félnie kell önmaga számára is egész tisztaságában leírni
164 1836|             magános elmélkedéseinkben is, s megcsalni magunkot, a
165 1836|                a világot és az istent is? Valóban nevetséges félelem
166 1836|         folytassam-e tovább, vagy ezt is tűzbe vessem? Meglehet,