Év

  1 1835|          hazafi viselém magamot, - de találék sok vonást is, igen
  2 1835|            kötelességim elmúlatám.~De találtam nehéz szenvedésim
  3 1835|         ennyi szenvedésid után.” - De bánatimnak ezen boncolgatásiban
  4 1835|            Kitaláltam az íróját. - De amint végigolvastam, úgy
  5 1835|            ellen, mondám magamban, de illik-e, hogy te is hátmegett
  6 1835|         jelenet az országgyûlésén. De õ nemzetünknek korán van
  7 1835|    születve, mint II. József volt. De mégis oly hasznokat fog
  8 1835|           momentum behatásai után. De nem akarja elhinni, hogy
  9 1835| készíttetnek nekem megtisztelésül. De engemet illetvén a dolog,
 10 1835|      Elkezdett Wesselényi szólani, de oly innepélyes arccal, mintha
 11 1835|      elõttem. Beszéde hosszú volt, de tartalma fonalát nem tudtam
 12 1835|        hosszas terhes utazás után. De e lankadtságban mégis kimondhatlan
 13 1835|          is; nagylelkûsködni akar, de nem szeret fizetni. Szabad
 14 1835|        választott meg igazgatónak; de azt nem volt kedvem vállalni
 15 1835|       hittem, csak a kezdet bajos, de practicai folyamatja mindinkább
 16 1835|     kedvetlen ugyan a jelenkornak, de a jövendõ mindig szokta
 17 1835|       protestátióról gondolkodnak, de nem lehet egybegyûjteni
 18 1835|       dolgok folyamát figyelmezni. De elfajlódott, elkeseredett
 19 1835|         következéseinek habzásait, de azok nem érdekelvén engem,
 20 1835|           is hideg tudnék maradni. De egészen másként tapasztalom
 21 1835|        nyugtalannak látszott õ is, de nem elcsüggedve. Drága reá
 22 1835|           s ne játszodja Egmontot. De nagy csudám volt, valahányszor
 23 1835|             Mindenki némán állott, de egy résznek rejtett öröm
 24 1835|            hivatalbeli s mint író.~De a megítéltetésig tenger
 25 1835|           kifakadásra lobbantam, - de nem volt ki ellen. Kívántam
 26 1835|           megvívni ellenségeimmel, de az nem állott elé seholt.
 27 1835|     menteni magamot a vádak ellen, de a vádló nem volt seholt,
 28 1835|       könyvre hivatkoztak ellenem, de a vádat senki fel nem olvasta,
 29 1835|        hazámból bújdosnom kellett!~De mit vétettem tehát? Vétkem-e:
 30 1835|            a megbélyegzettek közé. De mit tehet velem akármely
 31 1835|            taszíthat ki a világra? De nem foszthat meg lelkem
 32 1835|         szabadságom s életemet is? De nem veheti el lelkem ismerete
 33 1835|          Casino tagnak választott. De mire ily nagy lármát csinálni
 34 1835|            becse is alább szállna, de mégis szeretném valamely
 35 1835|  megbékülnének fájdalmuk múltával, de a fricskát azért szégyellik,
 36 1835|    triumphator szekere mellettiek.~De meddig tart e szerepek megcserélõdése?
 37 1835|           siettette volna halálát.~De a históriának minõ pálya
 38 1835|      emberszeretõ és jóltévõ volt. De mégis egész uralkodása históriája
 39 1835|            is gyakran Kolozsváron, de felém sem jön. Elmegyünk
 40 1835|     köszönünk, szólni akarok vele, de õ mindig siet. Ha máshol
 41 1835|         beszédbe akarok elegyedni, de oly fanyalgólag ad nehány
 42 1835|    búsongásának? Mentegette magát, de oly hidegen s oly rá nem
 43 1835|          mind nevekedik hidegsége.~De mit véthettem neki? Mivel
 44 1835|        okát, fájdalommal gyanítom, de nem merem hinni, mert õ
 45 1835|         búsultam és bosszankodtam, de mégis inkább búsultam, hogy
 46 1835|     elvesztém. Irtózom válaszolni, de tartozom vele neki s becsületem
 47 1835|           s neki soha nem felelek. De arról mindig tisztelettel
 48 1835|         ily kíméletlenséget tõlem. De nagyon meg voltam keseredve.
 49 1835|       ugyan nekem, s igen bántott, de mégis becsülöm.~ ~ÁPRILIS
 50 1835|         hogy õtet kicégérezhetted. De az õ lelkét leverni nem
 51 1835|    Meggyaláztad és nyakára léptél, de õ mégsem fog a kereszthez
 52 1835|      önmagukban oltalmazva vannak; de ha személyemet támadta meg?
 53 1835|           a piszkálódás, gondolám, de hát ha mégis oly oldalamról
 54 1835|        rangierozza, areopagizálja, de kivált az újságírókra önti
 55 1835|            nekem tetszeni kezdett. De kezdettek lassanként foszlani
 56 1835|     leróvtam az elmulasztottakból. De érzettem, hogy helyzetemet
 57 1835|        társaságomot kellett tenni, de az asszonyi szövevények
 58 1835|       bétanított machinája leszek, de már visszalépni szégyelltem.
 59 1835|       prédikálom e szép tudományt, de tehetek-e róla, ha az én
 60 1835|       hatalmasabb kegyelme nélkül. De e kegyelmet többnyire a
 61 1835|    becsületes ember valék elõttök.~De végre megutáltam magamot
 62 1835|            pontosan tenni mindent, de senki kegyét nem koldulni.
 63 1835|        nélkül s robotos unalommal, de tisztán és lélekismerettel.
 64 1835|            Nem tudom, meddig tart, de így nagyon nyomva érzem
 65 1835|            elég solide bánt velem, de mégsem engedem, hogy többszer
 66 1835|           ha kitörölhetem emlékét?~De miért keserûvel elegyes
 67 1835|       annyi állandóság lett volna. De boldogságomnak közepette
 68 1835|          fájdalma babonára hajlít; de abban bizonyos kesergõ örömet
 69 1835|        reménynek szép derengéseit, de vittem a te emlékedet is,
 70 1835|           üldözõ emlékezettõl. Ah, de megint szívemnek vére fakad
 71 1835|            enyhülnének gyötrelmim. De megengedhetné-e azt az õ
 72 1835|            foglaltak magukban. Ah, de mire megint e szívkínzás!~ ~
 73 1835|         szokott dolgot tett volna. De nálunk? Nálunk a józan ész
 74 1835|           hidegségû. Kímélõ ugyan, de kifejezéseiben egy kompliment
 75 1835|    barátságát nem könnyen ajánlja; de akinek adta, az tisztán
 76 1835|        határoz és sokat fontolgat, de oztán mozdíthatatlan határozatától.
 77 1835|    mindeniket mi bûn hozhatta ide. De mely különös nemûek s tárgyúak
 78 1835|  hirtelenséggel takará el arcáját. De megismerém, s nem léphettem
 79 1835|          még fontolgatni a dolgot; de nem érzék erõt elérzékenyedés
 80 1835|            nem szenvedne rabságot. De annyi hízelkedése a férfiaknak,
 81 1835|        talán én is ide kerülhetek. De ki felelhet sorsáról a vélekedések
 82 1835|           gyûlést akaránk tartani, de alig jelentek meg egynehányan,
 83 1835|    egyikben retoricát is tanított. De legnevezetesebb pont életében,
 84 1835|         csak többet hitt eszemrõl, de látja, hogy engem is megbolondított
 85 1835|         vagy lángoló szívet adott. De páter Sas igazi boldog barát.
 86 1835|          tudósnak képzeltem lenni; de éppen ellenkezõ. Igen szerény
 87 1835|    mindezek nem rajtam történnek.” De mégis hasznos embernek tartottam.
 88 1835|      elégtételt kérek személyesen, de õ nem fogadá el ajánlatom.
 89 1835|            mely oly nagyon elfoga, de nem öröm érzelme volt. Siettem
 90 1835|            álmaim is felülhaladja. De ha literatúránkra gondolok,
 91 1835|            nem teremhetett nálunk.~De micsoda lélekkel fogadjam
 92 1835|          valami, mi béhatást tett. De késõ már, azt hiszem, hatott
 93 1835|            milyet keveset ismerek, de mégis nem tudom miért, jólesik,
 94 1835|      hidegségével megint eltaszít. De nem látszott hidegnek lenni.
 95 1835|       gyújtották meg a gyertyákot. De a professorok hamar észrevették
 96 1835|        bántót találtam a dologban, de aztán bizonyos bosszús örömet
 97 1835|           szemrehányás fullánkjai, de önérzet örömei is néha;
 98 1835|          és remény várhatnak reám.~De bármely sokszor érém eddig
 99 1835|          is megelégedjem magammal! De bizony az sok küzdésembe,
100 1835|      elõdbe, s egész önérzetemmel!~De ezen esztendõ sokat is változtatott
101 1835|         mely a lélekismeret józan, de komoly hangja és üldözése
102 1835|         becsületes embernek lenni. De az angyalnak ezen ritkán
103 1835|         erkölcsi erõ emelheti fel. De akkor csak a vallás által
104 1835|            köznép megfoghatóságán.~De ezen vallásban nem találja
105 1836|             hogy írva ne legyenek, de meghatározám, hogy azokat
106 1836|             Ez valóban kínos élet. De miként menekedhessem attól,
107 1836|    hiedelme olykor ingadoz bennem. De miként menekedhessem e szenvedelemtől?
108 1836|     senkivel nem közlöttem ezeket, de hátha történetesen politicus
109 1836|       nevetség tárgya is lehetnék. De igen sajnálom megválni tőle,
110 1836|       Meglehet, későbbre elégetem, de most sajnálom megválni tőle,