Év

 1 1835|              lelki erőmet fontolgatám e szándék kivitelére, feltűnének
 2 1835|             engemet önmagam előtt? És e pillanatban, midőn ezeket
 3 1835|               Igenis, igyekezni fogok e naptól fogva a velem történt
 4 1835|             jólesnék érzésemnek, hogy e kétszín, csalfa embert s
 5 1835|                Soká andalogtam azután e tettemről, s le nem írható
 6 1835|        rosszakarómnak megengedtem - s e nyugtató tettel kezdhetem
 7 1835|        törvényeink mostani állásában? E nemzet soha nem fog elémenni
 8 1835|                hazám, mikor lesz vége e kínos aggódásnak miattad?
 9 1835|         billikomot általadni nekem. - E tárgy iránt ez elõtt néhány
10 1835|          érzelmek elegyedését, melyek e hírrel megleptek. Oly aggodalom
11 1835|        hosszas terhes utazás után. De e lankadtságban mégis kimondhatlan
12 1835|                gyûlöltem az embert, s e hazában, melyért annyit
13 1835|         gondolatom csak az volt, hogy e nemzet felemelkedjék. -
14 1835|              akármely önkény is, hogy e vétkeimbõl kigyógyítson?
15 1835|     legérdekesebb s a többi csak ráma e körül.~ ~19ÉN~Hallom, Wesselényit
16 1835|           elfogadhatni, mellyel engem e nemes gyülekezet közelebbi
17 1835|           kört szabott nekem a végzés e pályán s csak a tiszta szándék
18 1835|         hatásom, s mely nyugtató öröm e kis körben is megérdemelni
19 1835|            mellettiek.~De meddig tart e szerepek megcserélõdése?
20 1835|              felemeli s leteszi, s õk e földön az isten helytartói?
21 1835|       magatokot. Mégis nagy kár, hogy e tárgyról nem lehet nyilvánosan
22 1835|            egyszer, véget kell vetnem e kínzó gyanúnak.~ ~MÁRCIUS
23 1835|           ládát. Sokért nem adnám, ha e megtiszteltetés ne érjen.
24 1835|           Szerettem volna tûzbe vetni e szerencsétlen celebritás
25 1835|                Sok aggodalomba került e nekem, Döbrentei barátságát
26 1835|          kitalálni.~Még soká forgatám e könyvet, mindinkább békéltem
27 1835|              merészen kivágni magamot e körbõl, s mentem Bécsbe
28 1835|               választásomban, és hogy e pályán éppen az önkény bétanított
29 1835|             Én is sokaknak prédikálom e szép tudományt, de tehetek-e
30 1835|     betegségemnek csak palliativ cura e szép philosophia?~Volt egy
31 1835|       hatalmasabb kegyelme nélkül. De e kegyelmet többnyire a character
32 1835|         megnyerni. És vadásztam tehát e kegyelmet is! s itt ültömben
33 1835|             sajdulnának fel. Kerültem e napnak emlékét, bujdostam
34 1835|               Az idõ talán béhegeszti e sebeket. Sokszor vigasztalom
35 1835|            magamot, s megint megbánom e kívánságomot, s minden keserûsége
36 1835|           ellenállhatatlanul vonzódom e búsongó képen és e vele
37 1835|           vonzódom e búsongó képen és e vele elmúlton andalogni.~
38 1835|      morzsányi maradvány bennem akkor e szívbõl, ha elfelejthetem,
39 1835|         keserûvel elegyes nekem mégis e visszaemlékezet? Miért látom
40 1835|           Miért dereng bûn érzelme is e mennyei róla andalgás közé?
41 1835|               azon gondolat, ha vajon e tele szív, e férfias ész
42 1835|       gondolat, ha vajon e tele szív, e férfias ész a házi élet
43 1835|          mégis oly szívszakadva nézek e kép után, mint akinek a
44 1835|        rendbeszedni.~Érzem, szívemnek e hosszas fájdalma babonára
45 1835|                hogy enyhületet leljen e szív a vallásnak sugallatiban!~
46 1835|     koporsóját készítteti el. Mi lesz e csudálatos új nyavalyából,
47 1835|            Bonchidára jöttem betegen. E hely nekem ezer emlékekkel
48 1835|                Enyhület menedéke volt e szép kert nekem, hideg,
49 1835|           ezen idõ tájban jöttem volt e kertbe Josephinával és szüleivel
50 1835|          magukban. Ah, de mire megint e szívkínzás!~ ~JÚNIUS 2KÁN
51 1835|             látni, midõn nemzetségére e szégyent hozta s reám is?
52 1835|         Leverõ érzelmek közt jövék ki e szomorú lakhelybõl. Körültekintgetém
53 1835|           érzelmekkel vala teli nekem e nap. A reggel olvasám az
54 1835|              vajon miért nem örvendek e megtiszteltetésnek? Nem
55 1835|            reszketni kezeimnek, midõn e koszorú felé nyúlok. Bár
56 1835|         engemet! Ó, elõre látom, hogy e megtiszteltetést szívem
57 1835|              lélekkel fogadjam el hát e summát? Költhetek-e abból
58 1835|             jelen. Meghatározám, hogy e summával egy alapítványt
59 1835|              kíméletlen kérdéseket is e szép summának hová és miként
60 1835|             hogy új hivatala kezdetén e jó ómenû levelem meglepte
61 1835|                mert a hazának tehetém e kevés áldozatot tettlegesen.
62 1835|       nyugalmat sugároztat jövendõmre e tettem emléke! E sóhajtás,
63 1835|           jövendõmre e tettem emléke! E sóhajtás, e könny, e pillanat
64 1835|            tettem emléke! E sóhajtás, e könny, e pillanat ezer procentekkel
65 1835|          emléke! E sóhajtás, e könny, e pillanat ezer procentekkel
66 1835|       procentekkel visszafizeté nekem e kevés tõkét. Be boldogító
67 1835|              új s igen tapasztalatlan e nemzet még a politikai taktikákra,
68 1835|        tettleges lépéseket is tesznek e tárgyban. Látom, utoljára
69 1835| elvetemedettségig visszabuktathat. És e két túlság közt bizony néha
70 1835|          érintgetni látjuk és halljuk e nyilvánosodó titkot. Így
71 1836|            emberi szellemet túlemelik e világon, s soha eszembe
72 1836|        politicai borongós nézetim? Ha e haza szebb jövendőjének
73 1836|               De miként menekedhessem e szenvedelemtől? És ha legyőzhettem,