Év

 1 1835|      jelenet az országgyûlésén. De õ nemzetünknek korán van születve,
 2 1835|          szerint igen természetes. Õ nem azok közül való s nem
 3 1835|       Wesselényi vezetése alatt, s õ fog beszédet tartani a billikom
 4 1835|          innepélyes arccal, mintha õ nem volna most az én gyermekkori
 5 1835|  közintézetekre sem könnyen fizet. Õ szégyelli a takarékosság
 6 1835|         akar mindenütt lenni, mert õ szabad nemes ember, s társa
 7 1835|         kímélõ társaságot óhajt, s õ betyárkodik s trágárság
 8 1835|       hivatkozás s minden kérelem, õ senkinek sem szólva, lytographiai
 9 1835|         indítvány elfogadtatott, s õ a sajtót a nemzetnek adta.
10 1835|           volna. Szegény Kendeffi! Õ Shakespeare-i ember vala
11 1835|      mindig háta mögé bújtam, s az õ óriási lelke sokat létre
12 1835|     megfordultam Wesselényinél. Az õ sorsa az enyém is. Õtet
13 1835|      léptét, nyugtalannak látszott õ is, de nem elcsüggedve.
14 1835|         megjelenésre. Veszteni fog õ bizonyosan, ha angyalok
15 1835|           angyalok oltalmazzák is. Õ sok embernek adott fricskát
16 1835|          históriának minõ pálya az õ élete s idõkora? mely nem
17 1835|           igazgatásról is, s arról õ nem tehet, mert kétszínkedni
18 1835|          és nevekedve uralkodónak, õ csak uralkodót s engedelmes
19 1835|        békókban tartásának nemcsak õ volt egészen oka, hanem
20 1835|            monarchia rendszere. Az õ személyében volt ugyan egyesülve
21 1835|           bús érzés lep meg. Egyik õ legrégibb, még tanuló koromtól
22 1835|             szólni akarok vele, de õ mindig siet. Ha máshol találkozom
23 1835|           de nem merem hinni, mert õ tiszta ember volt. Megszólítom
24 1835|            irántai határozatok. Az õ sorsa a nemzet sorsa lett.
25 1835|       tisztelettel emlékezem, hogy õ gyermekkoromban engem tanított,
26 1835|          gorombán írék neki. Mégis õ nem érdemelt ily kíméletlenséget
27 1835|        õtet kicégérezhetted. De az õ lelkét leverni nem fogod,
28 1835| Meggyaláztad és nyakára léptél, de õ mégsem fog a kereszthez
29 1835|      rettenetesen csalatkoznám, ha õ is így ne érezzen!~ ~ÁPRILIS
30 1835|       nemtelen feltételem, hogy az õ emlékét ily gúnyoló okoskodással
31 1835|             ezek mind mellette, az õ ismeretségében, viszontszerelme
32 1835|       virultak nekem. Ezeknek csak õ vala tanúja, érette volt
33 1835|         tanúja, érette volt s csak õ volt az egész szép élet
34 1835|    borongólag reám pillantgatni az õ képét? Miért dereng bûn
35 1835|            eléggé szerelmét, pedig õ csak érettem élt. Sokat
36 1835|          festeni s elhitetni, hogy õ talán már elhûlt volt irántam.
37 1835|          De megengedhetné-e azt az õ árnyéka nekem? s meg-e szívemnek
38 1835|         részvéttel volt hozzám. Az õ háza, az õ társasága felejtette
39 1835|         volt hozzám. Az õ háza, az õ társasága felejtette velem
40 1835|            Levelét elégettem, mert õ azt kívánta, ámbár szerettem
41 1835|      JÚNIUS 28KÁN~Beke nálam vala. Õ is közkereset alatt van
42 1835|        gróf Béldi Ferencnél valék. Õ menyen Bécsbe. Mindig tisztelet
43 1835|          gyarlóságokra számláltam.~Õ nem azok közé tartozik,
44 1835|   elméskedés, tudományos szófüzér; õ csak a józan ész sugallata
45 1835|          az tisztán számolhat reá. Õ éppen nem poétai character,
46 1835|      figyelmezés azt mutaták, hogy õ most is jóféle famíliájú
47 1835|           mulatságos a vele létel. Õ egy igen tudákos ember,
48 1835|          páter Sas igazi barát. Az õ tanulmányán s gondolkodásán
49 1835|            kárhozatjára okoskodik. Õ a világ s emberek történeteibõl
50 1835|        szerény s nyíltnak találom. Õ egészen csak a magyar literatúrának
51 1835|   elégtételt kérek személyesen, de õ nem fogadá el ajánlatom.
52 1835|     emberrel. Tilschre bízom, hogy õ protestáljon s fenyegesse.~ ~
53 1835|      generális vallást alkotni. Az õ szemei elõtt csak elnyomatott