Év

 1 1835|     kérhettem volna tőle: „Bocsáss meg, mert megbántottalak!”~Lelkemnek
 2 1835|            Szegénységem büszkesége meg van alázva.~A céhot és monopóliumot
 3 1835|         nagy procentekkel fizettem meg én mindig elreppenõ kellemiteket!~
 4 1835|           helyett engem választott meg igazgatónak; de azt nem
 5 1835|   gyûlésnek. Határtalan öröm lepte meg a gyûlés nagyobb részét
 6 1835|         gondolkodik, hol menthesse meg személyét s vagyonát. Sok
 7 1835|         Midõn szekérbe ült, nagyon meg voltam illetõdve sorsán,
 8 1835|           világra? De nem foszthat meg lelkem erejétõl s szegénységem
 9 1835|     magamot önmagam elõtt, és soha meg nem tagadom eddigi érzésem
10 1835|       láthatni. A szerepek merõben meg vannak cserélve. Kik nehány
11 1835|         idõkora? mely nem elégszik meg a negativus erényekkel s
12 1835|  lassanként semmi nyoma nem maradt meg, a József szobrán kívül.
13 1835|             bizonyos bús érzés lep meg. Egyik õ legrégibb, még
14 1835|   véthettem neki? Mivel bánthattam meg? Fájdalommal kérdezgetem
15 1835|        valóságos okát. Még egyszer meg fogom szólítani, s akkor
16 1835|     megbántottam, miért nem szólít meg? A gyanú marcangoló indulat.
17 1835|   kíméletlenséget tõlem. De nagyon meg voltam keseredve. Feltettem
18 1835|     munkáját „Pesti Levelek” hozta meg, melyben én is rútul recenseálva
19 1835|          de ha személyemet támadta meg? feleljek-e? vagy ne? Nincs
20 1835|          bántást, csak azért, mert meg tudnak felelni. Aljas dolog
21 1835|            oly oldalamról támadott meg, melyet nem szabad elhallgatnom
22 1835|       könyvet, mindinkább békéltem meg vele, s elhatározám, hogy
23 1835|         jövendõ sorsom iránt, soha meg sem fordult fejemben annak
24 1835|            hiúságoknak nyiladozott meg. Léháskodás váltotta fel
25 1835|      haszonlesésöket. És amit soha meg nem bocsáthatok magamnak -
26 1835|            nem küzdöm ellened, míg meg nem elégled szenvedésimet.~
27 1835|   képzelõdés lebegéseinek nyílsz-e meg te, életünk örökös titka?~
28 1835|         örökös titka?~Ha nem hal-e meg a lélek egészen? ha látandjuk-e
29 1835|         beszéd tárgya?~*~Ki foghat meg tégedet, ó, teremtõ, ki
30 1835|           közkereset alá vetették. Meg van ijedve. Könnyen capitulálna,
31 1835|  csendességével. Adott szavát soha meg nem szegte. Velem bámulásomig
32 1835|   templomba is. Nem sokan jelentek meg imádkozni, s azok is jöttek
33 1835|            természet szép külsõvel meg nem áldja, most nem szenvedne
34 1835|          tartani, de alig jelentek meg egynehányan, s határozatokot
35 1835|         legmagasabban állott volna meg. Azt is hozzátevé, hogy
36 1835|        Abban kiadott verseit küldi meg egy igen szép levéllel hozzám.
37 1835|      állapotja is, s most gyõzõdém meg tisztán arról, mit soká
38 1835|     alkalom, mely soha többé nekem meg nem jelen. Meghatározám,
39 1835|       könyvek katalógusa, és abban meg van tiltva az én munkám
40 1835| csúszás-mászásnak új napja! Megint meg kellett-e érnem nemzetem
41 1835|        taszíthassam? Istenem õrizz meg attól, hogy valaha megtagadjam
42 1835|            s ezen oldalamról senki meg ne támadhasson. Úgy érzem,
43 1835|   meggyûjti bajomot, mivel a munka meg van már tiltva. Most azt
44 1835|      egyszerre 7 órakor gyújtották meg a gyertyákot. De a professorok
45 1835|        Akkor mintha angyal jelenne meg nekem, számot kérni a múlt
46 1835|      angyalt, mint ma. És valóban, meg is jelent, és én nyugodtan
47 1835|            Én néha megpirongatom s meg is dicsérem magamot. Az
48 1835|           Az imént ekként dicsérém meg magamot: „Ily becsületes
49 1835|          istennek neveznek, engedd meg ezen hiúságomat, hogy feldicsekedhessem
50 1835|          oly rossz ember, kit néha meg ne döbbentene lélekismerete
51 1836|        nekem, erőtelennek. Küzdeni meg nem győzhető akadályokkal;
52 1836|     nevetséges félelem lepett vala meg. Haboztam, ha folytassam-e
53 1836|         egyik vész, a más maradjon meg.~ ~ ~