Év

 1 1835|          lépém. Érzem, nem sok van még hátra, s mely keveset teheték
 2 1835|          sok vonást is, igen sokat még, mik piríták lelkemet! Találtam,
 3 1835|       volna azoknak minden vonásit még egyszer felújítani. Sok
 4 1835|       azokat minden árnyéklatikkal még egyszer nem hozhatom elé.~
 5 1835|            rossz -, mint tükörben, még egyszer megpillanthassam.~ ~
 6 1835|           azt sem tudom, ha írok-e még valamit kiadás végett! Ha
 7 1835|            vissza. A nagyobb rész, még csak módiból, önhaszonból,
 8 1835|            annak szelleme nem vált még vérré bennök, s lehet-e
 9 1835|    dicséretek fordultak elé, akkor még zavarodottabbak lettek belsõmben
10 1835|      olvassák ezen rescriptumot és még egy mást is, mely azt tartja:
11 1835|        biztostól függ. - A katonák még mind foglalva tartják a
12 1835|          lesújtásra kiszánva. Neki még az éjjen menni kellett,
13 1835|        tetteim, írásaim s beszédim még egyszer megvizsgálhassam.
14 1835|         egyszerre mondottak le, és még többen a vármegyéken. Mely
15 1835|        ennyi buzgó igyekezet? és a még tiszta lelkû ifjúságnak
16 1835|      választotta, s megválasztotta még Professor Méhest és engemet
17 1835|           volna fel ellenök, azért még csak megbékülnének fájdalmuk
18 1835|        rángattad vissza, - és ki - még az imádság útját is elállottad!
19 1835|            meg. Egyik õ legrégibb, még tanuló koromtól fogva való
20 1835|     barátim közül. Utazásunk alatt még szorosabb vonzalom csatolt
21 1835|         találhatom valóságos okát. Még egyszer meg fogom szólítani,
22 1835|            ember volt. Megszólítom még egyszer, véget kell vetnem
23 1835|       nekik, hogy ezen hivatalokra még õk fognak kineveztetni.~ ~
24 1835|     értelmét nem tudtam kitalálni.~Még soká forgatám e könyvet,
25 1835|         felejteni ezeket? s lesz-e még egy morzsányi maradvány
26 1835|         képzelek lenni. A szerelem még soha ki nem magyarázott
27 1835|        végsõ megdöbbentõ óra, hogy még az én képem is kitûnhetett
28 1835|          megfosztja az embert, - s még a bizodalom mennyei balzsamától
29 1835|        Testi és lelki fájdalmimhoz még a rágalom s erkölcsi életem
30 1835|            ragadta volt el. Belõle még a legveszedelmesebb renegatus
31 1835|           s nem megunt helyzetben, még egészséges, még hasznavehetõ
32 1835|        helyzetben, még egészséges, még hasznavehetõ lehetnék. Csak
33 1835|    feltekinték az ablakra, s akkor még nagyobb hirtelenséggel takará
34 1835|           emlékezetemet, egy kissé még hajlandóságom tárgya is;
35 1835|            kimentem a más udvarra, még fontolgatni a dolgot; de
36 1835|           szabados könyv olvasása. Még hosszas prédikációt tartott
37 1835|       találok benne. Midõn levelét még egyszer elolvasám, Döbrentei
38 1835|       valóban nem messze haladtunk még, midõn egy egész esztendõ
39 1835|             hogy hitvány létezésem még tovább taszíthassam? Istenem
40 1835|            forintot fizetek neki s még valami dissertátiót írok
41 1835|            tapasztalatlan e nemzet még a politikai taktikákra,
42 1835|          is, talán boldogabb napok még, öröm, bánat és remény várhatnak
43 1835|           az imádság és hálálkozás még nem talált szót, és az a
44 1836|        1836 JANUÁR 6KÁN~A napokban még egyszer végigolvasám a fennebbieket,
45 1836|           mint vannak. Bánom, hogy még ez előtt nem kezdettem ily
46 1836|      Barbaroux-nak ama szavai: „Ha még egyszer ujrakezdhetném életemet,
47 1836|     becsületvágy érzelme iránt, és még amitől leginkább borzadok,
48 1836|    gondolatok keletkezének bennem. Még eddig senkivel nem közlöttem
49 1836| kétszínséghez szoktatnunk magunkot még magános elmélkedéseinkben
50 1836|      folytatom, s majd ha érkezem, még egyszer leírom, hogy ha